A 3D nyomtatás használata az állatorvostudományban

Bevezetés

• A 3D nyomtatás fogalma, mely lassan két évtizedes múltra nyúlik vissza, olyan műveletre utal, melynek eredménye egy háromdimenziós tárgy. A nyomtatás során egy számítógép által vezérelt, egymásra rakódó rétegekből felépülő tárgyat kapunk. Az így elkészült nyomtatvány szinte bármilyen alakot vagy formát felvehet, illetve jóformán akármilyen alapanyagból elkészíthető, a nyomtató típusától függően. A módszer forradalmiságának köszönhetően mind a hétköznapi, mind a tudományos élet terén nagyon sok területen felhasználható és hatalmas potenciál rejlik benne szinte minden iparágazat számára.

Története

• A legelső példány, melynek fejlesztője Hideo Kodama volt, 1980-ban jelent meg. Az általa kifejlesztett eljárás lényege egy fényre keményedő polimer UV-sugárzással való kezelése, melynek két módját fejlesztette ki. Az általa feltalált technikát akkoriban még „rapid prototyping”-nak nevezték. Pár évvel később jelent meg az ún. „sztereolithogáf eljárás”, mely Charles (Chuck) Hull nevéhez fűződik, és amely az egyik legelterjedtebb „AM” (additive manufacturing) eljárás. Itt a fényre keményedő, folyékony halmazállapotú polimer rétegekben kerül egymásra, a rétegeket külön-külön keményíti meg egy UV-fénysugár, keresztkötések kialakításával. Hull 1987-ben mutatta be első „SLA” gépét a nagyközönségnek, majd megalapította a világ első, 3D nyomtatással foglalkozó cégét, a 3D Systems Incorporated-et. A ’90-es évek közepére olyan eljárásokat hoztak létre, melyek képesek voltak egy adott fémtömbből valamilyen formát faragni, ugyanakkor ettől eltérő módszerek tárgyak létrehozására az ezredforulóig nem léteztek. A 3D nyomtatás fogalma mai jelentését már a 2000-es években kapta, addig ez a kifejezés leginkább csak a polimerekkel történő új tárgyak létrehozását jelentette.

Működési alapelve

• A 3D-s nyomtatók alkalmazását befolyásolja, hogy a nyomtatott terméknek milyen funkciót kell majd betöltenie, milyen anyagtulajdonságokkal kell rendelkeznie, illetve hogy az alkatrészt mekkora darabszámban kell gyártani. Gyakori elvárás a magas szakítószilárdságú anyag (polikarbonát, vagy valamilyen speciális tulajdonságú polimer) nyomtatása, de a széles anyagválasztéknak köszönhetően olyan speciális igények is kielégíthetők, mint például az átlátszóság vagy az elektrosztatikus feltöltődéstől való mentesség. Ma már olyan hőálló anyag is előállítható, amely nyílt láng hatására sem gyullad meg és nem bocsát ki mérgező gázt. A különböző tulajdonságú alapanyagok keverésével több, mint 1000 anyagtulajdonság érhető el. A mai modern technológiának köszönhetően akár 16–28 mikronos, nagyon vékony rétegek nyomtatása is lehetővé vált, akár 0,1 milliméteres pontossággal. A technológiák átjárhatóságának köszönhetően különböző alapanyagokból készült modellek is összeilleszthetők, és akár 500 darab alkatrészt is le lehet gyártani egy menetben a szerszámozás teljes mellőzésével.

  Ezzel párhuzamosan fejlődik az ún. SLS technológia (szelektív lézeres szinterezés). Funkcionális alkatrészek poliamid-, vagy fémporból is előállíthatók szerszámok nélkül. Hőre lágyuló poliamid porból akár egyedi, személyre szabott tárgyak is készíthetők, aminek nagy szerepe lehet majd a versenysportban vagy épp a rehabilitációban.

3D nyomtatók gyógyászati felhasználása és típusai

• Hattengelyű nyomtató (six-axis printer): A Louisville-i Egyetem, kardio-vaszkuláris kutatócsoportja használ nyomtatót, mely ahelyett, hogy a formát alulról-felfelé rétegenként építené fel, ahogyan azt a hagyományos 3D-s eljárásoknál megszokhattuk, a nyomtató képes különböző részeket előállítani minden irányból körüljárva a mintát. A nyomtató képest egy teljesen új külső réteget készíteni az addig elkészült minta felületére minden irányból. Ez az eljárás sokat segíthet a szövetekhez, szervekhez csatlakozó különböző erek kialakításához

Bioprinting jelentősége

• Az egészségiparban a legsokrétűbb felhasználási alternatívát kínáló, ugyanakkor a hagyományos 3D nyomtatásnál jóval bonyolultabb módszer a Bio-nyomtatás (Bioprinting). Az eljárás lehetőséget kínál ún. Bioanyagok (Biomaterials) nyomtatására az egyszerű szövetektől a bonyolultabb szervekig (lágy szövetek, csontok stb). A különböző csontpótlásoktól, kezdve fémből és különböző polimerek felhasználásával készült a sebészeti kiegészítő eszközön át, az élő sejtek felhasználásával nyomtatott humán szövetekig láthatunk kísérletek, melyek alkalmazhatósága nagyon gyorsan fejlődik. Ahelyett, hogy bonyolult számítástechnikai algoritmusok segítségével tervezzenek szövet modelleket, a kutatók CT és MRI felvételeket használhatnak a nyomtatás tervezésekor. Sok esetben ezek a nyomtatott szervek nem funkcionálisan értékesek, hanem például egy bonyolultabb műtétet megelőzően a képalkotó eljárások segítségével előállított modellt a sebész csoport előre tanulmányozhatja, jóval a beavatkozás előtt. Sok weblap nyújt összefoglalót ezeknek a képalkotó eljárások által szolgáltatott képi információ (Instructables) 3D printelésben történő felhasználására.

Bioprinting sokszínű felhasználhatóságának bizonyítéka

• Részletes magyarázatot mutat be az Organovo cég által a 3D bioprinting eljárásról készített videó. Alapvetően a szövet megtervezése után a cég előállítja a szükséges „bio-tintát” ("bio-ink") a szükséges sejtek felhasználásával. A bioprinter segítségével a sejteket speciális vízbázisú rétegek közé rétegzik egymásra, amíg ki nem alakul a kívánt szövet. Ez a hidrogél a sejteket tartalmazó rétegek között tartja a 3D szövetmátrixot és tölti be az esetleges hiányosságokat a szövetben. A sejtek összetartására kollagén is használatos. Ez az ún. „layer by layer” rétegzéses technika nagyon hasonló a normál 3D nyomtatás folyamatához, ahol a tárgyak alulról felfelé haladva épülnek fel. Erre az eljárásra példa az Organovo vállalat által kifejlesztett, speciális bioprinter, amelynek segítségével a vállalat májszövet létrehozásával kísérletezett. Gömbszerű parenchymális (vagy más alapvető) májsejteket töltöttek egy fecskendőbe. Egy másik fecskendőbe nonparenchymális májsejteket valamint hidrogélt töltöttek, ami biztosítja a szövet tartását, fúzionálja sejteket. Ez a biológiai tinta (bio-ink) alakítja ki a térbeli mintát a petricsészében, melyet a sejtek később teljes egészében kitöltenek. Ezek után az inkubátorban a sejtek teljesen összenőnek, kialakítva a májszövetet.

• kép

• További lehetőségek rejlenek az őssejtek felhasználásában bioprinting folyamatokban. Mivel az őssejtek könnyen adaptálódnak szövetekhez, alkalmazásuk kézenfekvő lehetőséget jelent a különböző szövetek, csontok nyomtatására. A Nottinghami Egyetem kutatói őssejtekkel bevont csontpótlásokat alakítottak ki, mely idővel szövetté fejlődik. Jelenleg nehéz hatékonyan alkalmazni őssejteket bonyolultabb komplex szövetek, szervek mint szív, vagy máj javítására, de a bionyomtatás jelenthet bizonyos új irányokat, lehetőségeket.

• Noha legtöbbször az élő sejtek nyomtatásáról és a velük való kísérletezésről olvasunk, sokan alkalmaznak kutatásaik során biodegradábilis vagy biokompatibilis anyagokat, amelyek használhatók különböző testrészek korrekciójára, illetve felépítésére. Az olyan anyagok nyomtatása, amely javíthat a csontok, porcok és a bőr szerkezetén, fontos a jövő technológiájában. Sokféle anyag használatos a felhasználási terület függvényében a rugalmas műanyagtól titán porig, amelyet például állkapocs implantátum kialakítására alkalmaztak már.

Alkalmazási területei az állatorvostudományon belül

Csontreplikációk készítése

• Csakúgy, mint az orvostudomány területén belül minden felhasználási lehetőség esetében, rendkívül fontos a precíz nyomtatás. Az ilyen pontosságot megkövetelő műveletekhez egy speciális eljárást, az ún. Fused Deposition Modeling-et (FDM) alkalmaznak, mely akár 20 mikrométeres pontosságú nyomtatványok készítésére is alkalmas. Használata igen széleskörű: diagnosztikai, műtét megtervezési, implantátumkészítési jelentőséggel bír. A műtétet gyorsabbá teszi és megkönnyíti a beavatkozást, segíti az esetleges ilyen helyzetben fellépő krízishelyzetek megoldását, valamint csökkenti a műtét kockázatát – különösen a nagy sebészeti szaktudást igénylő és komplex műtéti eljárások során (mint például állkapcsi- vagy gerincsérülések esetén). Az ilyen esetekben használt implantátumok és segédeszközök anyaga lehet polimetil-metakrilát, különböző fémek vagy hidroxiapatit – ezek kiváltképp hasznosak például csípőtörés vagy csigolyasebészeti eljárások során.

Bioprinting esettanulmány

Egyéb Szövetek és szervek nyomtatása

Szívbillentyűk

Szintetikus bőr

Gyógyszerfejlesztés

Protézisek gyártása

Testreszabott szenzorok

Oktatási jelentősége