Az állóképességi (aerob) edzés élettani hatásai
Az állóképességi (aerob) edzésről általában
Az aerob és anaerob kifejezéseket először baktériumokra használták. Az anaerob kifejezés azt jelenti, hogy nincs szüksége oxigénre az életben maradáshoz, és az aerob pedig azt, hogy számára ez a gáz létfontosságú.
Aerob típusú edzés esetén a szervezet oxigént hasznosít az energiaszükséglet fedezéséhez, így például a futáskor, biciklizéskor ilyen típusú testmozgást végzünk. Az anaerob típusú edzés azt takarja, hogy a szervezet oxigén nélkül termeli meg a szükséges energiát a saját belső anyagaiból, ilyen sporttevékenység például a súlyemelés, húzódzkodás.
A két típust a szívverés üteme alapján különböztetjük meg. Ehhez szükséges tudni a maximális szívverés számot, ami férfiaknál 220/perc – életkor, míg nőknél 225/perc – életkor. Anaerob edzésnél a pulzus nagyobb, mint a maximális érték 70%-a, míg az aerob edzésnél ettől kevesebb. Az oxigén-hiányos tevékenység végzésekor a pulzus a maximum szívverésszám 60-70%-a, ami egy átlagembernél körülbelül 110-120 ütés/perc.
Fogyáshoz célra vezetőbb az aerob edzés, mert ilyenkor az izmok több energiát nyernek az adipocytákban lévő zsír elégetésével. A pulzusszámot egy megadott tartományon belül érdemes tartani, ezzel garantálva, hogy ne csak a szénhidrát- és fehérjeraktárhoz, hanem az eltárolt zsírhoz is nyúljon a szervezet, így szinte azonnal az energiához tud jutni.
Állóképességen a szervezet azon tulajdonságát értjük, amelynek során nagy mértékű, erős igénybevételnek kitett fizikai terhelés következtében energiákat mozgósít, és ezeket hosszabb távon keresztül biztosítja a szervezetnek. Az izomzat tulajdonságai, a mozgáskoordináció, és az egyéb szervrendszerek (keringés, légzés, anyagcsere) működése befolyásolja. Testmozgás során a szervezetünk kifárad (azaz elér egy fáradtsági szintet) és energia tartalékaink elfogynak. Ez a képesség életünk során nem állandó, életünk során rendszeres edzéssel fejleszthető.