|
Size: 46
Comment:
|
Size: 2546
Comment:
|
| Deletions are marked like this. | Additions are marked like this. |
| Line 2: | Line 2: |
= A stressz = A betegségekre a szervezet kétféle módon reagál, specifikusan és aspecifikusan. Például aspecifikus válasz a betegségérzet, étvágy és életerő csökkenése, fájdalmak, fogyás stb. Ezeket a tüneteket régebben kevésbé kutatták, mert nem segítették egy adott patogén azonosítását és a konkrét diagnózis felállítását. Az áltlánosan javasolt terápia a pihenés, könnyen emészthető, de tápláló étrend, a környező hőmérséklet nagymértékű változásaival szembeni védelem volt, esetleg fájdalomcsillapítókat adtak. A stressz mint kifejezés elsőként Selye János nevéhez köthető. 1955-ös cikkében definiálta ezzel a különböző ingerekre érkező nem specifikus válaszreakciót. Öt kérdésre kereste a választ: * bullets; 1. Mik a stresszre jellemző változások? * bullets; 2. Hogyan változik a stressz szindróma az idő múlásával? Mik a különböző utak, melyeken keresztül a stressz eléri az adott szerveket? Vannak-e adaptációs betegségek, és ha igen, ezek főként az adaptációs szindrómában bekövetkező hibák eredményei-e? Milyen mértékben alkalmazhatók az állatokon végzett stresszkísérletek a klinikai orvostudományban? Úgy találta kutatásai során, hogy az aspecifikus tünetek szorosan összefüggnek, és így szindrómát alkotnak, amit ő általános adaptációs szindrómának nevezett el, és három fázisát határozta meg: alarm reakció, az ellenállás szakasza és a letörési fázis. Alarm reakció: Nem feltétlenül Cannon-féle vészreakcióval jár együtt. Ebben a stádiumban a stresszor (stresszt előidéző behatás) kifejti közvetlen hatását, aktiválódik az immunrendszer, az idegrendszer és az endokrin-rendszer is. Stresszor lehet specifikus kórokozó, fizikai, emocionális vagy akár táplálkozással kapcsolatos inger is. Ellenállási fázis: Ha a stresszor hosszabb ideig jelen van, a szervezet adaptációja optimálissá válik. Az adaptációs képesség mértékének jellemzője az adaptációs energia, ami a kitettség hosszával arányosan csökken. Letörési fázis: A megszerzett adaptáció elveszik, a szervezet kimerül a folyamatos fokozott működés miatt. Azon esetben, ha a stresszor jelenléte nem szűnik meg, a szervezet energiatartalékai csökkennek és kialakulhatnak adaptációs betegségek pl.: gyomorfekély, krónikus ízületi gyulladás, cardiomyopathia, magas vérnyomás betegség. |
A stressz
A betegségekre a szervezet kétféle módon reagál, specifikusan és aspecifikusan. Például aspecifikus válasz a betegségérzet, étvágy és életerő csökkenése, fájdalmak, fogyás stb. Ezeket a tüneteket régebben kevésbé kutatták, mert nem segítették egy adott patogén azonosítását és a konkrét diagnózis felállítását. Az áltlánosan javasolt terápia a pihenés, könnyen emészthető, de tápláló étrend, a környező hőmérséklet nagymértékű változásaival szembeni védelem volt, esetleg fájdalomcsillapítókat adtak. A stressz mint kifejezés elsőként Selye János nevéhez köthető. 1955-ös cikkében definiálta ezzel a különböző ingerekre érkező nem specifikus válaszreakciót. Öt kérdésre kereste a választ: * bullets; 1. Mik a stresszre jellemző változások? * bullets; 2. Hogyan változik a stressz szindróma az idő múlásával?
- Mik a különböző utak, melyeken keresztül a stressz eléri az adott szerveket?
Vannak-e adaptációs betegségek, és ha igen, ezek főként az adaptációs szindrómában bekövetkező hibák eredményei-e? Milyen mértékben alkalmazhatók az állatokon végzett stresszkísérletek a klinikai orvostudományban? Úgy találta kutatásai során, hogy az aspecifikus tünetek szorosan összefüggnek, és így szindrómát alkotnak, amit ő általános adaptációs szindrómának nevezett el, és három fázisát határozta meg: alarm reakció, az ellenállás szakasza és a letörési fázis. Alarm reakció: Nem feltétlenül Cannon-féle vészreakcióval jár együtt. Ebben a stádiumban a stresszor (stresszt előidéző behatás) kifejti közvetlen hatását, aktiválódik az immunrendszer, az idegrendszer és az endokrin-rendszer is. Stresszor lehet specifikus kórokozó, fizikai, emocionális vagy akár táplálkozással kapcsolatos inger is. Ellenállási fázis: Ha a stresszor hosszabb ideig jelen van, a szervezet adaptációja optimálissá válik. Az adaptációs képesség mértékének jellemzője az adaptációs energia, ami a kitettség hosszával arányosan csökken. Letörési fázis: A megszerzett adaptáció elveszik, a szervezet kimerül a folyamatos fokozott működés miatt. Azon esetben, ha a stresszor jelenléte nem szűnik meg, a szervezet energiatartalékai csökkennek és kialakulhatnak adaptációs betegségek pl.: gyomorfekély, krónikus ízületi gyulladás, cardiomyopathia, magas vérnyomás betegség.