A stressz

A betegségekre a szervezet kétféle módon reagál, specifikusan és aspecifikusan. Például aspecifikus válasz a betegségérzet, étvágy és életerő csökkenése, fájdalmak, fogyás stb. Ezeket a tüneteket régebben kevésbé kutatták, mert nem segítették egy adott patogén azonosítását és a konkrét diagnózis felállítását. Az áltlánosan javasolt terápia a pihenés, könnyen emészthető, de tápláló étrend, a környező hőmérséklet nagymértékű változásaival szembeni védelem volt, esetleg fájdalomcsillapítókat adtak. A stressz mint kifejezés elsőként Selye János nevéhez köthető. 1955-ös cikkében definiálta ezzel a különböző ingerekre érkező nem specifikus válaszreakciót. Öt kérdésre kereste a választ:

  1. Mik a stresszre jellemző változások?
  2. Hogyan változik a stressz szindróma az idő múlásával?
  3. Mik a különböző utak, melyeken keresztül a stressz eléri az adott szerveket?
  4. Vannak-e adaptációs betegségek, és ha igen, ezek főként az adaptációs szindrómában bekövetkező hibák eredményei-e?
  5. Milyen mértékben alkalmazhatók az állatokon végzett stresszkísérletek a klinikai orvostudományban?

Úgy találta kutatásai során, hogy az aspecifikus tünetek szorosan összefüggnek, és így szindrómát alkotnak, amit ő általános adaptációs szindrómának nevezett el, és három fázisát határozta meg: alarm reakció, az ellenállás szakasza és a letörési fázis. Alarm reakció: Nem feltétlenül Cannon-féle vészreakcióval jár együtt. Ebben a stádiumban a stresszor (stresszt előidéző behatás) kifejti közvetlen hatását, aktiválódik az immunrendszer, az idegrendszer és az endokrin-rendszer is. Stresszor lehet specifikus kórokozó, fizikai, emocionális vagy akár táplálkozással kapcsolatos inger is. Ellenállási fázis: Ha a stresszor hosszabb ideig jelen van, a szervezet adaptációja optimálissá válik. Az adaptációs képesség mértékének jellemzője az adaptációs energia, ami a kitettség hosszával arányosan csökken. Letörési fázis: A megszerzett adaptáció elveszik, a szervezet kimerül a folyamatos fokozott működés miatt. Azon esetben, ha a stresszor jelenléte nem szűnik meg, a szervezet energiatartalékai csökkennek és kialakulhatnak adaptációs betegségek pl.: gyomorfekély, krónikus ízületi gyulladás, cardiomyopathia, magas vérnyomás betegség.

Az alvás

Azon ciklikusan ismétlődő életfolyamat, melyben a szervezet és a külvilág kapcsolata reverzibilisen gátlódik. A cirkadián ritmusunkat egy úgynevezett belső óragenerátor irányítja. Ennek megfelelően változik az ébrenlét és az alvás fázisa. Az elalvás előtti álmosságérzethez több dolog is hozzájárul. Minél hosszabb az ébrenléti időszak annál jobban nő az álmosságérzet, mivel napközben folyamatosan nő a szervezet adenozin szintje, és az estéhez közeledve a fény hiánya is fokozottan stimulálja a tobozmirigyet, hogy melatonint termeljen, e kettő jelenléte elősegíti az elalvást.

Az alvást két fő részre oszthatjuk: NREM (non rapid eye movement) vagy más néven lassú hullámú és REM (rapid eye movement) alvási stádiumokra, utóbbit paradoxon fázisnak is szokás evezni. A NREM-t az American Academy of Sleep Medicine (AASM) további három részre osztotta az EEG-t (elektroencefalográfia) alkotó hullámok változásának megfelelően: N1, N2, N3.

A NREM-ben megkülönböztetünk egy leszálló és egy, az ébredés irányába haladó felszálló ágat. Előbbiekben említett stádiumok a leszálló ághoz tartoztak, míg a REM stádiumot a felszálló ág végén jelentkező elektromos változások vezetik be. Ez esetben az EEG ébrenléti aktivitást mutat, de ezzel ,,paradox” módon ilyenkor a legnehezebb felébreszteni az alanyt. Az eddigi parasympaticotoniát felváltja egy erőteljes sympaticotonia, fokozódik a vérnyomás, a légzés frekvenviája, azonban a vázizomzat tónusa teljesen megszűnik. A szemtekék rezgésszerű mozgást végeznek. Többnyire a REM alatt álmodunk.Az alvás mechanizmusa korántsem passzív folyamat, aktív irányítás alatt áll. A NREM a nyúltvelő középvonalában található raphemagvak által szabályozott. Az idegsejtek közti neurotranszmitter a szerotonin. A REM-állapotot pedig a hídban lévő locus ceruleus irányítja. Magjainak neuronjai között az ingerületátvivő anyag a noradrenalin.

A stressz hatása az ideg-,immun- és endokrin rendszerekre

E három rendszer összefügg, és teljes együttműködéssel irányítják a szervezet folyamatait.

Az idegrendszer hatása az endokrin működésre

HPA tengely ( Hypothalamic-pituitary-adrenal axis), ami a hypothalamus, az adenohypophysis és a mellékvese kéreg egymásra ható kapcsolatát fejezi ki. A hypothalamus parvocelluláris magcsoportja által termelt CRF ( corticoid releasing hormon ) serkenti az adenohypohysist az ACTH ( adenocorticotrop hormon ) termelésre, hypophysis portális keringésén keresztül. Az ACTH a vérbe kerülve eljut a mellékveséhez és különböző mértékben serkenti annak kéregállományának rétegeit: zona glomerulosa/arcuata: mineralokortikoid szintézis (pl. aldoszteron) zona fasciculata: glükokortikoid szintézis(pl. Kortizol, kortikoszteron) zona retiularis: szexuál szteroidok szintézise (pl.ösztrogének) Ezek közül a glükokortikoid előállításra hat a legjobban, melyek hosszabb távon mozgosítják a test energia-tartalékait. Emellett antiflogisztius, azaz gyulladáscsökkentő, antiallergén és immunszupresszív hatásuk is van. A előállított anyagok negatív feedback révén befolyásolják a további termelést.

Sympaticoadrenalis rendszer: Egy külső vagy belső inger hatására sympaticus idegrendszeri aktiváció következik be, mely serkenti a mellékvese velőállományának katekolamin termelését. A katekolaminoknak, mint az adreanalin, noradrenalin és kis mennyiségű dopamin nagy szerepe van a szervezet gyors energia mobilizálásában.

A raphe nucleiben lévő serotonerg magok és a központi idegrendszer kölcsönösen hatnak egymásra. A serotonerg magok által termelt serotonin a suprachiamsmaticus nucleusra hatva részt vesz a cirkadián ritmus felállításában. Befolyásolja az alvás-ébrenlét fázisok váltakozását. A serotonin mennyisége meghatározó a funkciójában. Míg kis mennyiségű serotonin az elalvást segíti elő, addig ha túl sok van belőle, a stressz kialakításában játszhat szerepet.

A locus coeruleus noradrenerg sejtjei diffúz projekciókkal behálózzák az egész előagyat és más sub-coeruleus sejt csoportokat is az agytörzsben. Nagy szerepük van az EEG ébredésben, szimpatikus áramlásban és ébrenlétkor nagyobb aktvitást mutatnak. A hypothalamus által termelt CRF ezen sejtekre is serkentő hatással van.