A bélflóra által kiváltott immunreakciók

A bélflóra felépítése

A bélflóra összetétele egyedekre jellemző, kortól és környezettől függő tényező, amely a bél különböző szakaszain is eltérő. A gyomorban a baktériumok csak kis számban fordulnak elő és általában fakultatív anaerob baktériumok. Ilyen például a Streptococcus, a Staphylococcus (1.ábra) és a Lactobacillus. A vékonybélben már több baktérium található, amelyek elsősorban fakultatív anaerobok (Lactobacillus, Streptococcus, Enterobacteria), de ezen a szakaszon már előfordulnak anaerob baktériumok is (Bifidobacterium spp., Bacteroides spp.). A gyomorban és a vékonybélben található alacsony baktériumszám oka, hogy a savas kémhatás, az epe és a hasnyál váladéka nagyrészt elpusztítja őket. A legtöbb baktériumot tartalmazó szakasz a vastagbél, ahol 300-500 különböző faj él és számuk tízszer több, mint az egyedben található eukarióta sejtek száma. A vastagbél bélflórája egyaránt tartalmaz obligát anaerob és fakultatív anaerob baktériumokat.

• 

1.ábra: Staphylococcus aureus

A normál bélflóra által kiváltott immunreakciók

A bélflóra kialakulása

Az újszülöttek gasztrointesztinális traktusának baktériumokkal való betelepülése születés után kezdődik. Kezdetben, a szállítás típusa és a táplálkozás típusa van hatással a kolonizáció folyamatára. Ezen kívül más környezeti tényezők is jelentős szerepet játszanak a bélflóra kialakulásában: különbségek vannak a fejlődő és fejlett országokban született, illetve a különböző kórházi kórtermekben elhelyezett újszülöttek között. A pionír baktériumok képesek módosítani a gazdaszervezet epitelsejtjeinek a génexpresszióját. A kezdeti kolonizáció nagyon fontos a felnőttkori összetétel kialakulásában. A germ-free állatokban a bélflóra az anyai bélflórától, a genetikai adottságtól és a helyi környezettől függ.

Immunológiai éberség

Hornef és munkatársai 2002-ben, tudományos cikkükben részletesen kifejtették a következőket: A bél normál mikroflóráját egymással kommenzalizmusban élő baktériumok alkotják, melyek környezetükkel, a bél nyálkahártyájával szimbiózist tartanak fenn. Ezek a mikroorganizmusok a gazdaszervezettől barrierek által elválasztottan vannak jelen a bél nyálkahártyájában, mégpedig úgy, hogy egy sajátságos környezetet alakítanak ki: például az E. coli baktériumok egy ún. extracelluláris mátrixot hoznak létre maguk körül, mely védő bevonatként szolgál számukra az ellen, hogy a bélnyálkahártyában ellenük immunválasz induljon el. Ez a bakteriális eredetű extracelluláris mátrix bomlik meg tartós antibiotikumos kezelés hatására, mely a normál bélflóra egyensúlyának felbomlásához vezethet. Emiatt egyes fertőző bélbetegségek is könnyen kialakulhatnak (pl.: a Clostridium difficile okozta colitis pseudomembranosus). A bélnyálkahártyában az ún. Paneth sejtek szintén megakadályozzák a baktériumok belépését a kriptákba.

A probiotikumok hatása a bélflórára, szerepük az immunvédekezésben

Probiotikumoknak nevezzük az olyan táplálék kiegészítőket, melyek az emberi szervezet szempontjából jótékony baktériumokat tartalmaznak.

Legfontosabb probiotikumok

• Lactobacillus acidophilus
• Lactobacillus casei, rhamnosus
• Bifidobacterium bifidum
• Bifiodobaktérium longum
• Streptococcus thermophilus
• Saccharomyces boulardii
• Enterococcus faecium

Egyes probiotikumoknak mint például a Lactobacillus acidophilus és Bifidobacterium bifidum az immunrendszert befolyásoló jótékony hatását mutatták ki. A következő pontokban ezeknek a jótékony hatásoknak a hatás típusa szerinti csoportosítását mutatjuk be.

Humorális válaszok

Már több tudományos kutatás is kimutatta, hogy az sIgA termelésének a növekedése következett be probiotikumos kezelések hatására. Például az L. casei, L. acidophilus és a joghurt a szervezetbe jutott dózissal arányos mértékben fokozta az IgA termelő plazmasejtek számát (Perdigon és munkatársai,1995). Egy másik vizsgálatban kimutatták, hogy az L. casei jelentősen növeli az sIgA mennyiségét a Salmonella typhimuriummal való oltásra adott válasz esetén (Perdigon és munkatársai, 1991). Ez a fokozott IgA szekréció elegendő volt ahhoz, hogy megakadályozza a bélfertőzés kialakulását.

Sejtes immunválasz

Kevés olyan tanulmányt tettek közzé, amelyben a probiotikumoknak a sejtes immunválaszban betöltött szerepét vizsgálták. Az egyik vizsgálatban az egereket tejsavbaktériumokkal etették és a T-, illetve a B-sejtek által termelt mitogének hatására a szplenocita proliferácójának növekedése következett be, ami a szervezet immunfolyamatait fokozta. (De Simone és munkatársai, 1993). A probiotikumoknak a sejtes immunválasszal kapcsolatos összes többi hatását különböző specifikus betegségekkel, elsősorban az autoimmun betegségekkel összefüggő vizsgálatokban tapasztalták.

Citokin termelése

A probiotikus baktériumok módosítják a kórokozók által kiváltott citokintermelés mennyiségét és ezáltal az immunreakció erősségét. A citokinek a bélcsatorna más szakaszaira is eljuthatnak és ott is aktiválhatják a limfocitákat, ezért a baktériumok hatása nem csak a környező területekre terjed ki. Számos tanulmány kimutatta, hogy az immunsejtek citokin termelését a probiotikumok segítségével meg lehet változtatni. Így például, négy, a joghurtokban található Streptococcus thermophilus törzs egy T-helper sejtvonal és egy makrofág sejtvonal citokin termelésére való hatását vizsgáltak az L. bulgaricus, a Bifidobacterium adolescentis, és a B. bifidum hatásával összevetve (Marin és munkatársai, 1998). Az összes vizsgált citokin közül a TNFa, az IL-6, az IL-2 és az IL-5 termelésére volt hatással a hővel elölt S. thermophilus. Az IL-6 mennyisége és a TNFa produkciója nagymértékben növekedett a baktériumok hatására. Germ-free és baktériummal fertőzött egerekben hasonlították össze az IL-1, az IL-6 és a TNFa termelését, és azt tapasztalták, hogy a baktériummal fertőzött egyedek makrofágjai több IL1-et és IL-6-ot termeltek, mint a germ-free állatoké. Ezek a kísérletek azt bizonyítják, hogy a bélflórában lévő baktériumok képesek fokozni a citokin termelést, és ezáltal az immunválaszt is.

Nem specifikus immunitás

Számos tanulmány igazolta a tejsavbaktériumoknak a nem specifikus immunválasz fellendülésére gyakorolt jótékony hatását. A probiotikus baktériumok a nem specifikus immunválaszban úgy vesznek részt, hogy fagocitálják a bélcsatornában lévő kórokozókat.

A legtöbb tanulmány, amely a probiotikumoknak a fagocitózisra kifejtett hatását vizsgálta, izolált makrofágokon végzett kísérleteken alapul. Ezeknél a kísérletek pontosabb eredményt adnak az in vivo körülmények között végzett kísérletek. Az egyik kísérlet során az újszülött csecsemőből izolált L. acidophilus törzset germ-free egereknek és hagyományos egereknek oltották, és így az E.coli fagocitózisát in vivo körülmények között figyelhették meg (Neumann és munkatársai, 1998). Germ-free egerekben a tejsav-baktériumok hatására nőtt a macrofágok fagocitáló képessége, amit az E. coli intravénásan mért clearancéből állapítottak meg. Egy másik tanulmányban a probiotikus baktériumoknak a nem specifikus immunválaszban való részvételét kutatták a normál és hiperszenzitív szervezet esetében (Pelto és munkatársai, 1998). Tejérzékeny és egészséges felnőtteknek adtak Lactobacillus GG-t tartalmazó és attól mentes tejet. A tejérzékeny emberek esetében a tej növelte a neutrofil granulociták CR1, FcgRI és FcaR, a monociták CR3 és FcaR expresszióját. Ezzel szemben a tej Lactobacillus GG tartalma megakadályozta a receptorok expressziójának növekedését. Az egészséges személyben a tej nem növelte a receptor expressziót, míg a Lactobacillus GG hatására megnőtt a neutrofil granulocitákban a CR1, a CR3, az FcgRIII és az FcaR expresszió. A kutatók ebből arra következtettek, hogy a probiotikumnak az egészséges szervezetben immunstimuláló, a tejérzékeny szervezetben down-regulátor szerepe van. Összességében azt a következtetést vonták le, hogy a probiotikus baktériumoknak szelektív hatásuk van az immunválaszra, de a mechanizmusok, amik lezajlanak meghatározottak.

A probiotikumoknak a különböző immunfolyamatokra kifejtett hatásai mind a probiotikumoknak a jótékony hatásait igazolják. Ezen kívül a probiotikumok hatással vannak a bélmozgásokra, a gyulladásos folyamatokra valamint a bélben zajló anyagcsere folyamatok helyreállítására. Ezek alapján kiderül, hogy a bélflórának probiotikumokkal történő helyreállítása fontos terápiás eszközök lehet például az allergiák vagy a bélgyulladások kezelése esetén.

Az immunreakciók mechanizmusa a bélflórába jutó kórokozók hatására

A bélflórában működő immunrendszer egésze

A tudományos kutatások bizonyították, hogy a bélcsatornába bekerülő és a bélnyálkahártyát megtámadó mikroorganizmusok ellen speciális, antigén felismerő immunsejtek indítanak immunválaszt. A fertőzés helyszínére kemotaxis révén fagocita sejtek érkeznek, melyek egyben az adott antigén felismerésére is képesek. A kórokozó mikroorganizmusokban (és a baktériumokban általában is) genetikailag kódoltan jelen van egy, az adott baktériumra specifikusan jellemző szekvenciájú molekula. Ez az ún. PAMP, mely lehet lipopoliszacharid vagy peptidoglikán. Ez a szekvencia egyedien azonosítja az adott baktériumot (ilyen pl.: a bakteriális flagellin, vagy az LPS). Ezek ellen a felismerő makrofágok membránjának felületén a megfelelő sejtfelszíni receptor expresszálódik (pl.: LPS-kötő fehérje, CD14-receptor, MD2-receptor, TLR-2-, TLR-9 és TLR-4-receptor, mely a bélhámsejtek Golgi-apparátusának membránjában is megtalálható). A makrofág felületén a bakteriális antigén és a sejtfelszíni receptor között ligandkötés alakul ki, majd megtörténik a fagocitózis, a sejten belüli emésztés és a kórokozóra jellemző speciális antigén szekvencia bemutatása a folyamat fő szabályozó sejtjeinek, az ún. T-sejteknek (Hornef és munkatársai, 2002). A T-sejtek szerepet játszanak a bélflóra és az egyes antigének közötti kapcsolat kialakulásában, ezért funkciójuk teljes vagy részleges zavara esetén az immuntolerancia hiánya lép fel. (Boirivant és munkatársai, 2008)

Kórokozók által kialakított stratégiák az immunválasz befolyásolása céljából

Részletes vizsgálat és kutatás tárgya volt a kórokozó és kommenzalista baktériumok immun-rezisztenciáért való versengése a bélflórában. A normál bélflóra és a fertőző betegségeket okozó baktériumoknak a gazdaszervezet immunrendszerével szembeni rezisztenciájáért és a tápanyagokért való küzdelme miatt egyes fertőző betegségeket okozó baktériumok megpróbáltak alkalmazkodni a környezetükhöz, azonban a teljes mértékű alkalmazkodás nem lett volna előnyös számukra, mert túl nagy energiabefektetést jelentett volna. Azonban sikeresen befolyásolják az immunválaszt, többféle módon (Hornefnek és munkatársainak 2002-es munkássága alapján összefoglalva a következőkben): Egyes mikroorganizmusok képesek behatolni a bélhámsejtekbe, és képesek keresztülmenni az epiteliumon, miközben bakteriális produktumokat transzportálnak a sejtek citoplazmájába. Ezek a produktumok nukleotid-kicserélő faktorok, tehát a DNS-ben tárolódó genetikai kód nukleotidsorrendjét változtatják meg úgy, hogy helyettesítéses mutáció jön létre, és ezáltal a DNS-ről RNS-re történő átíródás során más nukleotidsorrend jön létre a kodonban is. Ezek a nukleotid-kicserélő faktorok egyrészt a citoszkeletális rendszer szabályozását alakítják át, befolyásolva az aktin polimerizációt, másrészt pedig transzkripciós szinten stimulálják a fagocitáló sejteket, azokkal speciális citokineket termeltetnek, melyek által a sejt felkészül a bakteriális ellenanyagok (pl.: LPS, NOD fehérjecsalád) érkezésére. Ez egy ún. fertőzés előtti génmanipuláció. Így például a Salmonella és Sighella baktériumok az M-sejteket (makrofágokat) manipulálják úgy, hogy azokon keresztül lépik át a Peyer-plaque-okat, így ezek a kórokozók a luminalis oldalról átkerülnek a bélhámsejtek bazolaterális oldalára. Ezek a kórokozók a programozott sejthalált előkészítő folyamatokat indukálják úgy, hogy a citoszolban a NADPH-oxidáz gátlásával anaerob környezetet próbálnak fenntartani. Egyes kórokozó mikroorganizmusok a humoralis immunválaszt próbálják befolyásolni. Ilyenek a Yersinia és a S. enterica baktériumok, melyek immunoszupresszív hatású faktorokat termeltetnek (pl.: citokineket, interleukinokat). A Y. enterica baktérium IL-10-et termeltet, ezzel gátolja a kemotaxist, a felismerő sejteket valamint a szabályozó T-sejteket is. Vannak olyan kórokozók is, melyek az antigén prezentációt gátolják, mellyel az antigén makrofágban való túlélését célozzák. Így a Helicobacter pylori a T-sejtek aktivitását gátolja, akadályozva az MHC-II, CD1 és CD4+ receptorok expresszióját. A kórokozók egy másik csoportja pedig a T- és B-sejtek funkcióit blokkolják (H. pylori – FasL receptor expresszálás T-sejteken, programozott sejthalál; Y. pseudotuberculosis – IL-2 termeltetés, tirozin foszforiláció gátlása a T-sejtekben, CD86-receptor gátlása a B-sejtekben).

A bélflórába jutó kórokozók által kiváltott immunfolyamatok in vivo vizsgálata

Boirivant és munkatársai 2008-ban kísérletesen előidézett colitis kiértékelésével bebizonyították, hogy a regulátor T-sejtek és az interleukin-10 együttesen alakítanak ki hatékony specifikus immunválaszt. Egereknek 2,4,6-trinitrobenzol-szulfonsavat és oxazolont adtak be intrarektálisan, mely Th1 és Th2 mediált fertőzésen keresztül TBNS-colitist okozott. A TBNS-colitis a fertőző bélgyulladás egy fajtája, melyet maga a 2,4,6-trinitrobenzolszulfonsav idéz elő úgy, hogy a bélflórába jutva, mint idegen anyag, humoralis immunválaszt vált ki. (2.b ábra) A tapasztalat TGF-ß-antigén és IL-10 együttes megjelenése a lamina propriában. A magyarázat: a TGF-ß-antigéneket a regulátor T-sejtek termelik, melyek az IL-10-zel együtt hatékonyan visszaszorítják a TBNS-colitist. Ezután anti TGF-ß-t adtak be az egereknek. Csökkent a TGF-ß termelődés, így a szabályozó sejtek szerepe kiesett. Az IL-10 továbbra is termelődött, de a hatékony immunválaszhoz ez nem volt elég. Végül, anti-IL-10 beadása után a TGF-ß-antigén és az IL-10 termelődése is csökkent. Tapasztalat: az IL-10 molekulák serkentik a T-sejtek TGF-ß-antigén termelését, a T-sejtek a colitis elsődleges gátlói. Majd ezek után TNP-kezelt vastagbélproteineket adtak be az egereknek orálisan, melyek nemcsak a T-sejtek antigénre való reagálását indukálták, hanem hatásukra a T-sejtek a bélflóra saját fehérjéivel is reakcióba léptek. A kísérletesen előidézett colitis-ból kigyógyult egereknek probiotikum keveréket adtak be. Bebizonyosodott, hogy probiotikus kezelés hatására nagymértékben lecsökken újabb colitis kialakulásának a veszélye. Ennek oka, hogy a lamina propriában IL-10 függő nagymagvú sejtek jelentek meg, melyek hatására a regulátor T-sejt látens alakjának (LAP+ T-sejt) membránjában CD4+ receptor expresszálódott, valamint TGF-ß-antigént termelő regulátor sejtek jelentek meg. A probiotikumoknak a CD4+ CD25+ limfocitákra is hatása van, mégpedig úgy, hogy a CD4+ sejtek CD25-receptorának expresszálódását serkentik. (2.a ábra) Mivel a CD25+ sejtek többségen LAP-, így ebben a formában az immunhiány miatt kialakuló colitis kiküszöbölhető, megelőzhető.

• 

2.ábra: Probiotikumok hatása a T-sejtekre (a); A 2,4,6-trinitrobenzolszulfonsav hatása az immunválaszra (b)

Az immunológia elváltozások miatt kialakuló betegségek

Crohn-betegség

A Crohn-betegség (3.ábra) az emésztőrendszer ismeretlen eredetű krónikus gyulladásos betegsége. Egyes feltételezések szerint ennek a betegségnek a kialakulásában fontos szerepet játszhatnak a bélflórában élő baktériumok. A betegségnek 3 fő oka lehet: genetikai hajlam, környezeti tényező, amely valószínűleg a normál bélflórának is az alkotója, valamint szöveti sérülés. A genetikai fogékonyság szerepet játszhat a szabályozatlan immunválaszban, a szivárgó nyálkahártya barrier létrejöttében, vagy a bélflórában az egyensúly felborulására. A Crohn-betegséget okozó baktérium keresése során először Escherichia coli fajokat találtak a betegek belében, majd később úgy gondolták, hogy a Pseudomonas fluorescens is hatással lehet a kór kialakulására. Azonban lehet, hogy nem a baktériumok miatt, hanem a környezeti tényezők hatására alakul ki a betegség. Ugyanis a Crohn-betegséggel párhuzamosan az atópia, az asztma és az inzulin-függő diabetes mellitus is megjelenik. Egyre több bizonyíték van arra, hogy a szövetkárosodást kiváltó baktériumok a normál bélflórából származnak. Több tanulmány esetén is azt tapasztalták, hogy a bélflóra hiányában nem alakul ki a betegség. A bélflóra káros hatásának egy másik bizonyítéka, hogy az elváltozást mutató területeken magasabb a bélbaktériumok száma. A újabb kutatások során azt találták, hogy a NOD2/CARD15 génjének károsodása hozzájárulhat a betegség kialakulásához. A NOD2/CARD15 mint intracelluláris receptor vesz részt a NF-jB út szabályozásában, ami a bélgyulladás fő modulátora. (Guarner, Malagelada, 2003)

3.ábra: Crohn-betegségben szenvedő beteg colonjának endoszkópos képe

Bélrák

A végbélrák (4.ábra) molekuláris genetikailag jól megalapozott, de a környezeti tényezők, mint például a táplálkozás is nagymértékben befolyásolják. A zsíros és nagy mennyiségben fogyasztott vörös húsok, különösen feldolgozott formában növelik a rák kialakulásának valószínűségét. Ugyanakkor a gyümölcs és zöldség, a teljes kiőrlésű gabonák, a hal és kalcium rendszeres fogyasztása csökkenti. A táplálék közvetetten befolyásolja a metabolikus folyamatokat és a mikroflóra összetételét, amely hatással van az immunvédekezésre.

A bélflórának a bélrák kialakulásában betöltött szerepének a fontosságát csak elmúlt években mutatták ki. Az egyik lehetséges mód, ahogyan a bélflóra a bélrák fejlődésében szerepet játszik, az a bélflórában élő kommenzalista baktériumok gyulladáskeltő hatása. Egy egereken végzett kísérlet az azoxymetán karcinogén hatását vizsgálta. Azt tapasztalták, hogy a normál körülmények között tartott egereknél kialakult bélrák, míg a germ-free egereknél nem. Érdekes módon azt találták, hogy a tejsav baktériumok lenyelése megelőzheti a karcinogén elváltozások és tumorok kialakulását (Rowland és munkatársai,1998). B. fragilis baktériummal fertőzött egerek vizsgálata során, a Th17-nek a bél filtrátumában való előfordulását tapasztalták, melyek a bélrák indukciójában vesznek részt (Wu és munkatársai, 2009). Ezenkívül Th17-et találtak más tumorból származó sejtek filtrátumában is, például prosztatában (Sfanos és munkatársai, 2008), hasnyálmirigyben (Gnerlich és munkatársai, 2010), petefészekben (Kryczek és munkatársai, 2009), valamint gyomorban (Zhang és munkatársai, 2008). Ezek alapján lehetséges, hogy a bélflórában élő kommenzalista baktériumoknak, amik a Th17 termelését váltják ki, szerepük van a tumorok kialakulásában a tumor típusától és fejlettségi állapotától függően.

• 

4.ábra: Bélrák

A bélflóra szerepe az allergiák kialakulásában

Az allergiás betegségek előfordulása jelentősen megnőtt az elmúlt 40 évben, különösen az iparosodott országokban, mint például az Egyesült Államokban, Kanadában és az Egyesült Királyságban. A regionális étkezési szokásoknak köszönhetően különböző országokban más és más allergiák a gyakoribbak. Például Kínában főtt és sült mogyorót is esznek, Amerikában szinte kizárólag pörkölt mogyorót fogyasztanak. A magasabb hő, vízmentes pörkölés növeli az allergén földimogyoró fehérjék számát. Növényi allergének találhatók például a cupin és a prolamin szupercsaládokban (különösen magas kesudióban, mogyoróban a mennyisége), valamint a növény védelmi rendszerének fehérjéiben (Breiteneder és Radauer, 2004).

Más tanulmányok összefüggésbe hozták az allergia kialakulását a fejlett országokban fogyasztott sok finomított étellel. A finomított ételekkel nem jut be elég anaerob baktérium a szervezetbe, ami megakadályozza a megfelelő bélflóra kialakulását. Egyik kísérletekben svéd és lett (allergiás és nem allergiás) gyerekek bélflóráját hasonlították össze. Azt találták, hogy a nem allergiás svéd és lett gyerekek bélflórája jobban hasonlít, mint a velük egy országban élő, de allergiás embereké. Az allergiás gyerekeknek sokkal több aerob, és jóval kevesebb anaerob bacillusa (különösen Lactobacillus) volt.

A nyugati országokban az antibiotikumok használata nagyon gyakori. Az antibiotikumok leggyakoribb hatása, hogy egyrészt elpusztítja a pozitív hatású anaerob baktérium törzseket, mint Bifidobacterium, Lactobacillus és Bacteroides, és elősegíti a káros baktériumokat, mint pl. az aerob, Gram negatív bélbaktériumokat, valamint az anaerob Clostridium dificile-t és az erjesztő hatású Candida albicanst. Számos epidemiológiai vizsgálat erősítette meg azt az összefüggést, hogy minél gyakoribb egy országban az antibiotikum használata, annál gyakoribb az allergia és az asztma. Az antropozófia elvei szerint élők kevesebb antibiotikumot használnak és sok fermentált ételt fogyasztanak, és jóval kevesebb körükben az allergia. Az antropozófiai életelvek szerint élő gyerekekben sokkal több volt a Lactobacillus baktériumokból, mint az antibiotikumokat szedett gyerekekben.

Kimutatták, hogy az allergiás megbetegedésekre hajlamosít a TLR-4 receptor hiánya. Az Ara-h-1 intragasztrikusan történő beadása illetve a mukozális adjuváns CT, TLR-4 hiányos egerekben magas IgE szintet, a plazma magas hisztamin szintjét illetve anafilaxiát okozott. Egy másik kísérletben vad típusú egereknek két hetes korukban antibiotikum kúrával jelentősen csökkentették a bélflórájukban található baktériumok számát. A kezelés végére ezekben az egerekben nőtt az IgE szint. Majd bélbaktériumokkal kezelték őket, így csökkent az IgE szint illetve a Th2 citokinek immunválasza (Marino és munkatársai, 1995).

A „higiéniai hipotézis” alapján a fejlett országokban a fokozott fertőző szereknek való kitettség megváltoztatja az immunreakciót, valamint az immunreakció kialakításában részt vevő tényezőket (Okada és munkatársai, 2010). Az allergiás megbetegedések esetén a Th2 válasz, amely a szabályozó mechanizmus kontrolálásában vesz részt, nem fejlődik ki megfelelően. 3 hetes egereknek kanamycinnel, egy széles spektrumú baktériummal, történő kezelése esetén azt tapasztalták, hogy a székletükből teljes mértékben eltűnnek a Gramm-negatív sejtek és a Th2 által kialakított válasz csak később alakul ki (Oyama és munkatársai, 2001). Kutatások kimutatták, hogy allergiás betegségek esetén megváltozik a hasznos és a kórokozó baktériumok aránya a szervezetben: Lactobacillus és a Bifidobacteria fajok száma csökken, míg a Staphylococcus mennyisége nő (Bjorksten és munkatársai, 1999). Ezek alapján arra következtettek, hogy a bélflórában lévő baktériumok egyaránt kiválthatják, valamint gátolhatják az allergia kialakulását. Egyes kutatások azt mutatták ki, hogy a szájon át beadott Lactobacillus és Bifidobacterium fajok a regulátor T-sejtek aktiválásával képesek részt venni az allergiás folyamatok szabályozásában (Viljanen és munkatársai, 2005).

Összefoglalás

Munkánk során bemutattuk a bélflóra és az immunrendszer működésének összefüggéseit. Megállapítható, hogy a normál bélflóra összetételét számtalan tényező (faj, fajta, táplálkozási szokások stb.) befolyásolhatja. A normál, a születés után megfelelően kialakult bélflóra az "immunológiai éberség" fenntartásának fontos eszköze. Az immunvédekezésben a probiotikus bélflóra igen fontos szerepet játszik mind a humorális mind a sejtes immunválasz kialakításában, a citokinek termelésében, és a nem specifikus immunvédekezésben. A bélbe kerülő kórokozókra adott immunválasz fontos eszköze a bélflóra immunrendszere, melynek befolyásolására az egyes patogén ágensek megfelelő stratégiákat dolgoznak ki, ezáltal lehetővé téve az adott betegség kialakulását. Ezen stratégiák alapos in vitro vizsgálata hozzásegít a betegségek elleni hatékonyabb védekezés kialakításához. Vizsgálják a bélben élő baktériumok szerepét egyes ma még nem teljesen tisztázott eredetű enterális megbetegedések kialakulásában is (pl. Crohn-betegség, bélrák). Szintén szerepet játszik a bélflóra összetétele a napjainkban mind emberben, mind állatokban egyre nagyobb jelentőséggel bíró táplálkozási allergiák kialakulásában is.

Források

1. Bashir M. E. H., Louie S., Hai Ning Shi, Nagler-Anderson C. (2004): Microbes Influences Susceptibility to Food Allergy. The Journal of Immunology 172: (11) 6978-6987

2. Boirivant M., Amendola A., Butera A. (2008): Intestinal microflora and immunoregulation. Mucosal Immunology 1: 47–49. doi:10.1038/mi.2008.52

3. Erickson K. L., Hubbard N.E. (2000): Probiotic Immunomodulation in Health and Disease. Journal of Nutrition 130: 403–409

4. Guarner F., Malagelada J.-R. (2003): Gut flora in health and disease. The Lancet 361: (9356) 512-519

5. Hornef M. W., Wick M. J., Rhen M., Normark S. (2002): Bacterial strategies for overcoming host innate and adaptive immune responses. Nature Immunology 3: 1033 – 1040 doi:10.1038/ni1102-1033

6. Kosiewicz M. M., Zirnheld A. L., Alard P. (2011): Gut microbiota, immunity, and disease: a complex relationship. Frontiers in Microbiology 2:180 doi: 10.3389/fmicb.2011.00180

7. Rastall R. A. (2004): Bacteria in the Gut: Friends and Foes and How to Alter the Balance. Journal of Nutrition 134: (8) 2022-2026

8. West N. P., Pyne D. B., Peake J. M., Cripps A. W. (2009): Probiotics, immunity and exercise: a review. Exercise Immunology Review 15: 107-26