A kokain- és amfetamin-regulált transzkript

Az elmúlt évtizedekben vált ismerté, és azóta egyre inkább a figyelem központjába kerül a CART peptid, mely neurotranszmitterként vagy hormonként számos élettani folyamat szabályozásában vesz részt. Többek között a táplálkozásban, energiaháztartásban, szorongásban, stressz reakciók illetve függőség kialakulásában. Befolyásolja a csontanyagcserét, valamint antioxidáns hatású. A legújabb tanulmányokban rengeteg információt találunk a szervezetbeli helyéről, szabályozásáról, feldolgozásáról és funkcióiról, de további vizsgálatok folynak, annak érdekében, hogy felhasználhassák terápiás célokra.

Felfedezése

Douglass és mtsai kísérleteik során (1995) próbálták megfejteni, hogy a pszichostimuláns hatású kábítószerek használata alkalmával, a különböző agyi területeken mely gének lépnek működésbe. Kísérleteik során patkányokban egy új mRNS-t fedeztek fel, melynek koncentrációja akut kokain és amfetamin bevitel után a bázisérték 3-4-szeresére emelkedett. Ezen kísérletek alapján kapta az új mRNS a Kokain- és amfetamin-regulált transzkript (CART), az általa kódolt fehérjék pedig, a CART peptidek elnevezést. Mindazonáltal kétségtelenné vált, hogy a központi idegrendszeren kívül a perifériás idegrendszer számos területén, valamint a gastrointestinalis rendszer egyes részein is megtalálható, és számtalan élettani folyamat koordinálásában fontos, szabályzó funkciója van. Mindezek ellenére, nem Douglass volt az első, akinek sikerült kimutatni a CART peptidet. Spiess és mtsai már 1981-ben találtak egy "szomatosztatin szerű fehérjét" egy juh hypotalamusában, mely akkor még nem keltett nagy érdeklődést. Csaknem 15 évvel később vált ismerté, mint Kokain- és amfetamin-regulált transzkript.

CART szintézis, kialakulásának helyei a szervezetben

A CART mRNS és fehérjék

CART receptorok

Nem sokkal a Douglass és munkatársai által leírt, a CART mRNS és peptid kutatásban mérföldkőnek számító tanulmány után sok laboratórium próbálta bizonyítani egy CART receptornak a létezését. Kísérleteikhez a megszokott receptor-bining technikát használták, amely módszer nem vezetett a várt eredményekhez. És bár ezek a korai próbálkozások kudarccal végződtek, nem-specifikus receptor kötések kimutathatóak voltak agyhomogenátumból és agyszeletekből. Ezek az okok vezettek el a feltételezéshez, amely szerint egy alacsony affinitású receptor kötőhelynek kell léteznie, amely nem kimutatható az előbb említett eljárással, de magas koncentrációjú, nem specifikus kötőhely analízissel sem. Évekig nem volt fejlődés a CART-receptor kutatás eredményeiben, de az a tény, hogy a CART peptid különböző kísérleti körülmények között is aktívan működik, megfelelő bizonyíték a receptor létezésére. Több laboratórium egyesített eredményei, bizonyítékai utalnak arra, hogy a CART peptid képes aktiválni a G-protein szignál-utat, amely erősen valószínűvé teszi egy G-protein függő CART receptor létezését. Ezzel együtt nehéz magyarázatot találni arra, hogy hogyan képes a peptid kifejteni a hatását egy releváns receptor nélkül.

A CART szerepe

Táplálkozás

Szorongás

Függőség

Antioxidáns

Irodalomjegyzék

• Kuhar MJ, Adams LD, Hunter RG, Vechia SD, Smith Y. (2000): CART peptides. Regulatory Peptides 89: (1-3) 1-6

• Rogge, G., Jones, D., Hubert, G. W., Lin, Y., & Kuhar, M. J. (2008). CART peptides: Regulators of body weight, reward and other functions. Nature Reviews Neuroscience 9: (10) 747-758