Az evészavarok (bulimia nervosa) (anorexia nervosa) lehetséges kórélettani háttere, röviden kitérve a pszichológiai (egyéni, családi) tényezők szerepére is

1. Az evészavarok

Napjainkban az étkezési zavarok robbanásszerűen terjednek szerte a Világon. Ezen betegségek nem csak a táplálkozás, hanem a hangulat, a viselkedés, és a gondolkodás zavarával is járnak, épp ezért óriási jelentőséggel bírnak. Becslések szerint a nők 3%-a küzd valamilyen evészavarral élete során. A betegek egy része néhány epizód után meggyógyul, gyakori azonban a visszaesés, és még gyakoribb további, kapcsolódó betegségek kialakulása. Hosszú távon fizikai megbetegedések, például szív- és érrendszeri betegségek, veseelégtelenség, vagy elektrolit-zavarok, illetve a betegség fennállásának bármely szakaszában, vagy akár a kialakulás okai között is szerepelhetnek pszichológiai problémák, hiszen az érintett tisztában lehet azzal, hogy nem egészséges, amit tesz, az nem helyes, illetve nem elfogadott, emiatt gyakran járnak az evészavarok szorongással, depresszióval, függőségekkel, kábítószer-használattal, szuicid hajlammal.

2. Anorexia nervosa és bulimia nervosa

Az anorexia nervosa és bulimia nervosa komplex betegségek, számtalan, a kialakulás kockázatára és hajlamra ható tényezővel. Közös bennük, hogy az érintettek értékrendjében óriási szerepet kap a külső: nagy gondot fordítanak az alakjukra, sőt, -a külső nyomásnak megfelelni akarva- rettegnek az elhízástól. E félelmek okát kereshetjük a társadalmi normákban, az egyes kultúrák, korosztályok, vagy bármely társadalmi csoport által felállított elvárásokban, amelyek sok esetben irreálisak lehetnek. A koplalás és az önhánytatás legenyhébb esetben is súlyos energiahiányhoz vezethetnek, rosszabb esetben számos más betegséget okozhatnak. Minden tíz AN vagy BN beteg közül egy férfi. Egyik betegség vezethet a másikhoz, sőt, ismert már a bulimarexia kifejezés is, amit a két kórkép ötvözeteként tartanak számon: ebben az esetben koplalási időszakot követ a falásroham, majd az önhánytatás. (2. ábra) Napjainkban az evészavarokban szenvedő betegek többségét nem lehet egyszerűen az anorexia nervosa vagy bulimia nervosa kategóriákba sorolni, ezért gyakran az EDNOS (Eating Disorder Not Otherwise Specified) besorolás használatos. (Hoek, 2006)

3. Anorexia nervosa

3.1. jellemzői

Anorexia nervosa (AN) önálló szindrómának tekinthető a következő értelemben: (a) a szindróma klinikai tünetei könnyen felismerhetőek, így a diagnózis megbízható az orvosok közötti magas fokú egyetértéssel, (b) több tanulmány is mutatja – olyan betegek között, akik nem épültek fel -, hogy tekintélyes mennyiségükön továbbra is megfigyelhetőek az anorexia nervosa főbb tünetei, krónikus formában.

Habár az AN alapvető okai meghatározhatatlanok maradnak, van kézzel fogható bizonyíték arra, hogy szociális és biológiai faktorok kölcsönösen hozzájárulnak a kulcstünetek kialakuláshoz, mint a különleges pszichológiai mechanizmusok és a személyiség sebezhetősége. A pszichológiai rendellenességhez társul változó mértékű alultápláltság, másodlagos endokrinológiai és metabolikus változások, és a test funkciós zavarai. Kétséges marad, hogy vajon az endokrinológiai rendellenességek maradéktalanul köszönhetőek-e az alultápláltságnak és a jellemző viselkedéstípusok direkt hatásainak (pl. korlátozott étrend; túlzott edzések és a test megváltoztatása; hányás, megtisztulás és az ebből következő elektrolit-háztartás zavar) vagy más bizonytalan faktorok velejárójaként alakulnak ki.

3.2. kritériumok

-A testtömeg legalább 15%-kal az elvárt alatt van (akár elvesztett vagy soha nem teljesített) vagy a Qutelet-i testtömeg index alapján 17,5 vagy kevesebb. Kamaszkori betegek néha kudarcot vallanak az elvárt testtömeg elérése szempontjából a növekedési időszak alatt.

-A fogyás „önindukált” azáltál, hogy a beteg kerüli a „hízlaló” ételeket. A következők is jelen lehetnek: önhánytatás, öntisztítás, túlzott edzések, étvágycsökkentők vagy vízhajtók használata.

-Adott egy zavart testkép, ahol dominál a kövérségtől való rettegés, és a beteg egy, a normálisnál alacsonyabb testsúlyt határoz meg önmagának.

-A széleskörű endokrinológiai rendellenességek kihatnak a hipotalamusz-hipofízis-gonád tengelyre is, ami nőkben a menstruáció elmaradásában (amenorrhea), férfiakban pedig csökkent szexuális érdeklődésben és potenciálban nyilvánul meg. Emelkedett lehet a növekedési hormon és a kortizol szintje, változások lehetnek a pajzsmirigy hormon perifériás metabolizmusában és rendellenesség lehet az inzulin szekrécióban is.

-Ha a betegség kamaszkorban kezdődik, akkor a pubertáskori változások késnek, vagy be sem következnek. Felépülés után a kamaszkori fejlődés befejeződhet, csak az első menstruáció fog késni.

3.3. atipikus anorexia nervosa

Ez azokra a páciensekre vonatkozik, akik egy vagy több kulcsfontosságú tulajdonságot, például menstruáció kimaradása vagy jelentős súlyvesztés, nem mutatnak, de ennek ellenére a betegség tipikus klinikai képét mutatják. Ilyen emberek általában pszichiátriai-egészségügyi programokon találkoznak kórházakban vagy az alapellátáson. Betegek, akik rendelkeznek az összes kulcs tünettel, de csak mérsékelt formában, szintén ebbe a csoportba tartoznak. Ezt a kifejezést nem lenne szabad más olyan, az anorexia nervosára hasonlító tüneteket mutató evési rendellenességekre használni, amelyeket valamilyen fizikai megbetegedés okoz.

3.4. kórélettana

4. Bulimia nervosa

4.1. jellemzői

4.2. kritériumok

4.3. atipikus bulimia nervosa

4.4. kórélettana

5. Pszichológiai háttér

5.1.kialakulás

5.2.tünetek

5.3.comorbiditás

5.4.kezelés

Irodalomjegyzék