Az immunhemolitikus anaemia jellemzői, patogenezise kutyában és macskában

Bevezetés

Az immun hemolitikus anémiára (IHA) jellemző a csökkent vörösvértest koncentráció és a rövidebb erytrocyta életidő, melyet az okoz, hogy az autoantitestek kapcsolódnak a beteg vérének antigénjeivel. Általánosságban az IHA jól definiálható tünetekkel rendelkezik, azonban közelebbről megvizsgálva egyes pácienseket szélsőséges helyzetekkel is találkozhatunk; jelentős zavarokat okozhat az immunrendszer homeosztázisában, de van olyan eset, ahol a betegség „csupán” a vörösvértest abnormalitását idézi elő. Mivel anaemia a legtöbb esetben fellép, ez a kór hemolitkus anaemiaként is definiálható. Diagnosztizálása gyakran nehéz, főleg, hogyha a tünetek enyhék, vagy más, vérszegénységet okozó krónikus betegségek is jelen vannak. Sokszor nem is végeznek el az IHA-ra specifikus vizsgálatokat, azonban nem szabad elfelejteni, hogy ez a betegség is szerepelhet a kórokok között az előbb említett eseteknél. (Sokol és mtsai, 1992)

Az IHA típusok osztályozása

Az osztályozás általában az alapján történik, hogy az adott vörösvértest antitestjei milyen hőmérsékleten reakcióképesek. Ezek alapján meleg-, és hideg anaemiát különböztetünk meg.

A „meleg” antitestek 37 fok közelében a legaktívabbak, a hőmérséklet csökkentésével reakcióképességük is csökken.

A „hideg” antitestek 0-4 fok között kötődnek legjobban az erytrocytákhoz, fiziológiás hőmérsékleten viszont kisebb affinitást mutatnak.

Ritán azonban a betegekben ezen típusok kevert formája is előfordulhat. Ilyenkor hideg és meleg antitestek is jelen vannak a szervezetben.

Megkülönböztethetünk még idiopátiás, vagyis elsődleges IHA-t, és másodlagos IHA-t.

Az elsődleges IHA nem mutat összefüggést egyéb betegségekkel, ellentétben a másodlagossal, ami felléphet az LPD (limphoproliferative disorder, azaz limfoproliferatív betegség), és egyéb autoimmun betegségek, fertőzések, tumoros megbetegedések tüneteként is. (Gehrs és Friedberg, 2002)

Patogenezis

Kutyában a vörösvértestek normális élettartama körülbelül 100-120 nap, macskában 50-60 nap. A vörösvérsejtek eltávolítása normális esetben a májban és a lépben zajlik az MPS (mononukleáris fagocita rendszer) tagjai által. Ez a rendszer ismeri fel az antitesteket melyek az öregedő membrán antigénekhez kapcsolódnak és eltávolítja ezeket a sejteket a vérkeringésből.

Az IHA kóros elváltozás lévén, idő előtt távolítja el a vörösvérsejteket, amikor valamilyen immun reakció közvetlenül, vagy közvetetten az erytrocytákat célozza meg, legyenek azok bármilyen idősek is. Az IHA főként II. típusú hiperszenzitív reakció, melyben immunglobulnok – pl. IgG, IgM és IgA - hozzátapadnak direkt, vagy indirekt módon a vörösvértestek membránjához. Az immunglobulinok melyek hozzátapadtak a sejtmembránhoz a következő reakciókat válthatják ki: extra- és intravazális hemolízis és intravazális agglutináció. Súlyos immunreakció esetén nagyszámú antitest kapcsolódik a vörösvértestek membránjához, mellyel aktiválják a komplement kaszkádot (főként az IgM), mely közvetlen sérülést okoz a sejtmembránban, így extracelluláris folyadék áramlik be a sejtekbe és tönkreteszi őket, miközben még mindig a vérkeringésben vannak. Ezt nevezik intravazális hemolízisnek. Ebben a reakcióban a hemoglobin kijut a sejtből, és szabadon kering, mely hemoglobinaemiát és hemoglobinuriát okoz.

Kevésbé súlyos esetekben, amikor a komplement rendszer csak minimálisan aktiválódik, az antitest (főleg IgG)-vörösvértest kapcsolat hatására az MPS sejtjei eltávolítják a megjelölt vérsejteket. Ez az MPS közvetített reakció a cirkuláción kívül zajlik, ezt nevezik extravazális hemolízisnek. A máj és a lép makrofágjainak Fc receptorai hozzákapcsolódnak az-erytrocytákat borító antitestek Fc komponenséhez (ami vörösvértest fagocitózist vált ki) így a kiszabaduló hemoglobin a bilirubin lebomlási útjába lép be ahelyett, hogy kikerülne a vérbe szabadon, így ebben az esetben nem számolunk hemoglobinuriával, sem hemoglobinaemiával. Ez a diagnosztika szempontjából jó támpontot jelenthet.

Az IHA két fő típusba kategorizálható: elsődleges és másodlagos típusba, attól függően, hogy milyen betegség van a hátterében. Az elsődleges IHA (amely idiopatikus vagy más néven autoimmunhemolitikus anémia, AIHA) esetén az antitestek ismeretlen okokból képződnek, melyek a változatlan membrántulajdonságú, normális vörösvértesteket kötik meg. Ez egy klasszikus példa az autoimmun betegségekre, mivel nincs felismerhető betegség mögötte. Sajnos állatokban ez a típus fordul elő gyakrabban. Ebben az esetben az állat saját, normális vörösvértest membrán antigénjei ellen termelődnek autoantitestek. A glikoforin,- mely egy plazmamebránon elterülő glikoprotein,- az egyik leggyakrabban célzott antigén az autoantitestek által. Normális esetben a szupresszor T-sejtek megakadályozzák, hogy az autoantitestek a test saját szöveteit támadják meg. Valószínűleg az immunhemolitkus anaemiában szenvedő állatokban a T-sejtek alulműködnek, vagy az immunrendszer túl sok stimulációt kap, így túl sok autoantitestet produkál, ami kiváltja a erytrocyták szétesését. Nem megfelelően működő szupresszor T-sejt funkciót már kimutattak néhány genetikai rokonságban lévő egéren és emberen, ami azt jelentheti, hogy valamiféle genetikai hajlamosság is állhat az IHA mögött.(Balch és Mackin 2007)

A primer azaz idiopatikus IHA által leginkább veszélyeztetett fajok: Cocker spániel, Ír szetter, Bobtail, Tacskó. Szuka és ivartalanított kutyáknál valamivel gyakrabban fordul elő. Ebből az okból kifolyólag Tristan K. Weinkle és társai által 151 kutya bevonásásval végzett retrospektív tanulmány során a vizsgált állatok közül az előbb említett fajták nagyobb számban voltak jelen. (Weinkle és mtársai, 2005)

Egyéb kutatások is irányultak a legveszélyeztetettebb kutyafajták megállapítására: a fajta és nem ebben az esetben is összefüggést mutatott a fogékonysággal: a legfogékonyabb fajtáknak az Uszkár, a Cocker spániel, az Ír szetter, az Angol Springer spániel és a Border collie bizonyult. Jelen kutatásban csak spánieleket vizsgáltak, és arra jutottak, hogy nőstényekben gyakrabban fordul elő a betegség. Az ivartalanítás is potenciális fogékonysági faktornak tűnik. Ivartalanított szukákban gyakrabban fordul elő IHA, mint ivaros nőstények esetében. (Carr és mtsai, 2002)

A másodlagos típusú IHA esetén az immunrendszer és az antigénprodukció már alapból stimulált állapotban van. Ebben az esetében az immunrendszer valóban idegen testek ellen termeli az antigéneket, de ezek sajnos a normál vörösvértest membránnal (is) reagálnak, melynek többféle oka is lehet. Az érintett erytrocyták lehetséges, hogy megfertőződtek patogének által, vagy idegen antigének borítják a sejteket. Az alábbi okokat feltételezik, vagy dokumentálták a másodlagos típusú IHA kiváltó okaiként kutyákban: fertőző betegségek, baktériumok, vírusok, paraziták, protozoák, rickettsia és daganatos megbetegedések. (Balch és Mackin 2007)

Macskáknál az immunrendszer stimuláció okai lehetnek fertőző betegségek (FIV/FIP, hemoplazmózis, bakteriális fertőzések), limphoma, leukemia, de egyes gyógyszerek is (Methimazol), vagy akár gyulladásos betegségek (steril tályog, Cholangiohepatitis, Pyothorax, Polyarthritis, Nephritis, limphocitás Enteritis), vakcinázás, inkombatibilis vérátömlesztés. Az IHA szisztémás Lupus erythematosus, azaz lupus (SLE) keretén belül is felléphet. Hogyha ezzel együtt immunérintett trombocitopénia is fellép, akkor Evans-Syndromáról beszélünk. (Kohn és Weingart, 2014)

Kutatások összekapcsolták a vakcinációt is az IHA-val, ugyanis az ebben szenvedő állatok, melyeket a kutatás vizsgált, egy negyede a betegséget megelőző 30 napban kapott védőoltást. Viszont nincs egy kimondott típusú vakcina, és nem sikerült kimutatni közvetlen ok-okozati kapcsolatot. Jelenleg, csak elméletek vannak arra, hogy mi lehet az oka, hogy kapcsolatot vélünk felfedezni a vakcináció és az IHA között: lehetséges, hogy nemspecifikusan aktiválják a makrofágokat, vagy beindítanak egy gyenge gyulladásos reakciót, vagy felborítják az immunrendszer egyensúlyát.

Sok gyógyszerről feltételezik, hogy IHA-t okozak (pl. penicillin, cefalosporin, levamizol, inzulin, klorpromazine, szulfonamidok, acetaminophen), de csak kevés bizonyíték áll rendelkezésre jelenleg. A gyógyszer által kiváltott IHA-ra sok feltételezett mechanizmus létezik, de a legjobban a penicillin és a cefalosporin által kiváltott reakciókat dokumentálták: a gyógyszer, vagy annak bomlási terméke hozzákötődik a vörösvértestek membránjaihoz, ami kiváltja az immunreakciót. A szulfonamidok, az inzulin, az acetaminophen és a tetraciklin IgM antitest produkciót vált ki, ami intravaszkuláris hemolízist okoz.(1.kép)

Az IHA hátterében alloantitestek (antitestek, melyeket egy adott egyed termel, ami reagál egy másik egyed antitestjeivel ugyanabból a fajból) is állhatnak, melyek a vörösvértestek membránkomponensei ellen termelődnek. Klasszikus példa az alloantitest által kiváltott IHA-ra kisállatokban a vérátömlesztéses inkompatibilitási reakció, melyben a donor vércsoportja nem egyezik az akceptor vércsoportjával, vagy a neonatális isoerythrolyzis, melyben az újszülött kisállat vércsoportja ellen az anya antitesteket termel. (Balch és Mackin 2007)

A vörösvértestek tönkretételében részt vesznek:

Az autoagglutininek (magas számú IgM/IgG), ú.n. inklomplett hőantitestek (IgG, ritkábban IgM, komplement), erőteljes komplementaktivitás. Ez utóbbi tényező intravazális hemolízist okozhat, kis mennyiségű erytrocyta-kötő komplement pedig extravaszkulárisan okoz hemolízist. IgG -vel „feltöltött” vörösvértestek akár komplement aktivitás nélkül is tönkremehetnek. Ebben az esetben a szöveti makrofágok a membránjukon olyan, úgynevezett C3b receptort expresszálnak, melyek felismerik az IgG Fc részét (ami előzőleg kapcsolódott a vörösvértest membránján lévő C3b molekulához) és azt kötik. Ekkor részleges (csak membránrészlet) vagy teljes (egész sejt) fagocitózisa következik be.(2.kép)

A 37 fokon aktiválódó hőantitestek mellett „hideg”antitestek is keletkezhetnek (ezek 4 fokon lépnek reakcióba). Ezek azonban nagyon ritkák, macskák esetén hemoplazmózissal összefüggésben írták le. (Kohn és Weingart, 2014)

Tünetek (macska)

Bágyadtság, étvágytalanság, nyálkahártya halványság, szisztolés szívzörej, tachycardia, ritkábban tachypnoe, sárgaság, láz, evés a macskaalomból, hányás, a krónikus anémia következtében pedig másodlagos cardiomyopathia is kialakulhat.

Egyéb, macskáknál megfigyelhető elváltozások közé tartozik a leukocitózis, mely a kutyákhoz képest ritkábban fordul elő macskáknál. Limfocitózis az esetek egyharmadánál/felénél jelentkezik, limfociták reaktívak lehetnek, illetve ritkán limfopénia és monocitózis is előfordulhat. IHA tünetei közé tartozik még a trombocitopénia (DIC-disszeminált intravaszkuláris koaguláció, lépelhalás miatt), hiperbilirubinémia is, és ritkán megfigyelhető bilirubinaemia, vagy bilirubinuria az intenzív inravaszkukáris hemolízis miatt. A plazmafehérjék mennyisége általában normális vagy emelkedett. Az immunrendszer krónikus stimuláltsága esetén viszont hyperglobulinémia jelentkezik. Igen jellemző az emelkedett máj enzimszint, az ANA (antinukleáris antitest) teszt ritkán pozitív, csak SLE (szisztémás lupus erythematosus, avagy lupus) esetén az. (Kohn és Weingart, 2014)

Tünetek kutyáknál:

A leggyakoribb klinikai tünetek közé tartozik a letargia (93%), anorexia (90%), halvány nyálkahártya (77%), icterus (45%). Előfordulhat ezen kívül vörös, megnövekedett lép - az elváltozott szín oka, hogy a lépben a vörösvértestek „csapdába esnek” (3. kép) és lebomlanak-, májmegnagyobbodás, hemoglobinuria, szívzörej. (Burgess és mtsai 2000)

-Fáradtság: a csökkentett oxigéntelítettség miatt a hemolitikus anémia gyengeséget, bágyadtságot, letargiát okoz. A kutyát már a rövid séta is teljesen kimeríti, erősen liheg vagy hirtelen leül.

-Sárgaság: Néhány esetben a nagymértékű erytrocyta pusztulás következtében megemelkedik a bilirubin szint. Ez icterushoz vezet. A vörösvértestek széteséséből származó bilirubin feldúsul a vérben. Ürítése a vizelettel történik (az egyik legszembetűnőbb, és leggyakoribb tünet IHA esetén, hogy a vizelet sötétebb árnyalatúvá válik, de a diagnózishoz más enzimek emelkedett szintje is támaszt nyújthat).

-Lép hipertrophia: a vörösvértestek intenzív pusztulása miatt a lép megnagyobbodik (splenomegalia). A vörös csontvelő nem tudja kellő gyorsasággal és kellő mennyiséggel pótolni a roncsolódott erytrocytákat, emiatt a betegség még súlyosabbá válhat. Ráadásul az intenzív pusztulás, és az ennek kompenzálására létrejövő intenzív vörösvértest-produkció hosszabb távon folsav hiányhoz is vezet.

-Szapora légzés: az az egyik legelső jele az anémiának. A kutya gyorsan veszi a levegőt (tachypnoe) már a legkisebb fizikai megterhelésre is.

-Egyéb tünetek: láz, görcs, hematuria, perifériás neuropathia. Ezek már az IHA végső stádiumára utalnak

Laboratóriumi eljárás

A vérmintákat spherocytaszámra és mikroszkópos agglutinációra tesztelik. Ha háromszoros foszfátpufferel történő mosás után is tapasztalható agglutináció, akkor elmondható, hogy a minta haemogglutinációja perzisztens. A labordiagnosztikában gyakori a Coombs teszt. Ehhez a vért EDTA-ban tárolják, és a vérvizsgálatot 24 órán belül végzik el. Ezt követi a sejtek négyszeri átmosása foszfátpufferben. Az utolsó mosás után a sejtek aránya 2% volt az egész oldathoz képest. Ebből a szuszpenzióból kivesznek 200 mikrolitert és újabb 200 mikroliter foszfátpufferhez és 200 mikroliter IgG-hez, IgM-hez, C3b antiszérumhoz adják. Ezek után a mintát először 37 fokon 30 percig, majd 25 fokon 30 percig inkubálják.(Klag és mtsai, 1993)

A laboreredmények macskák esetében, amelyek nem feltétlenül egyszerre, és nem is minden esetben jelentkeznek: Makroszkopikus/mikroszkopikus vörösvértest agglutináció (háromszoros átmosást követően fiziológiás sóoldatban) -> autoagglutináció. Számtalan spherocita figyelhető a kenetben (4.kép), ami kutyáknál nagyon fontos lehet a diagnózisban, macskákban viszont kevésbé, mivel kivilágosodnak a kenetben, és így nehéz őket észrevenni és felismerni. A pozitív, direkt Coombs-Test, ami igazolja az eritrocitákat kötött antitestek/komplemetek jelenlétét. Előfordulnak azonban fals negatív tesztek technikai hiba, vagy glükokortikoidos előkezelés miatt. A pozitív tesztek a másodlagos IHA-t is igazolják (hemoplazmózis, FeLV fertőzés). Továbbá az eritrociták ozmotikus törékenysége megnövekszik, ez azonban nem specifikus tünet, mivel más hemolitikus betegségeknél is előfordul. (Kohn és Weingart, 2014)

Diagnózis (macska)

Anamnézis (kórtörténet) felállítása, szokásos klinikai és laborvizsgálatok elvégzése, más betegségek kizárása. A szokásos labortesztek eredményei alapján nem lehet a két IHA típust megkülönböztetni, így további vizsgálatokra van szükség: hemoplazmára és Heinz-testekre irányuló kenetvizsgálat, szérumvizsgálat (FeLV, FIV, FIP), hemoplazma PCR, röntgen,-és ultrahang vizsgálat, limfóma-gyanú esetén a megnövekedett nyirokcsomók/szervek punkciója.

Kiváltképpen állandó, nem regeneratív anémia, vagy egyéb cytopénia felderítése érdekében csontvelővizsgálat is ajánlott. (Kohn és Weingart, 2014)

Diagnosztikai eljárások kutyáknál:

A vérkenet vizsgálat során szétesett vörösvértest törmelékeket fedezhetünk fel. Öröklött spherocytosis esetén a vörösvértestet kisebbnek látjuk a kenetben. A reticulocytaszám gyakran emelkedett. Hematokrit-teszt elvégzése esetén a vörösvértestek arányából tudunk a leggyorsabban és legegyszerűbben tájékozódni a betegség jelenlétéről. Immunhemolitikus anémia gyanúja esetén a Coombs-teszt a legpraktikusabb, mivel képes kimutatni a szervezet saját vörösvértestei ellen termelődött antitesteket. Ezt a diagnosztikai módszert antiglobulin-tesztnek illetve direkt Coombs-tesztnek is nevezik. Hemoglobinelektroforézis-teszt során a Hg-elektroforézis lehetővé teszi az egészséges, és a kórós hemoglobin típusokat megkülönböztetni az alapján, hogy milyen sebességgel vándorolnak elektromos térben. Leginkább a károsodott membránú erytrocyták jelenlétére lehet a teszt alapján következtetni. Mivel sok esetben a lépmegnagyobbodás is az IHA tünete, így a képalkotó diagnosztika is szolgálhat némi információval. A betegekben IHA gyanúja esetén érdemes mérni a bilirubin,-, LD (laktát-dehidrogenáz),-és urobilinogén szintet. Kutyák esetében ezen kívül a haptoglobin-szint mérés is fontos, mivel ennek csökkenése hemolitkus anémiára utalhat. hhhh

Diagnózis (kutya)

Az állat kórtörténete és klinikai tünetei nagyon fontosak a diagnózis felállítása szempontjából IHA esetén. A szöveti hypoxia az elsődleges jele a betegségnek, melyet az akut és a krónikus aneamia is kiválthat, bár megfigyelhető és diagnosztikai értékű lehet a nagyszámú, hemolízisből származó, felhalmozódó anyagcseretermék, ilyen például a bilirubin vagy a szabad hemoglobin, vagy az általános gyulladásos mediátorok felszaporodása is meghatározó tényező a kórkép felállításában. Ha az anaemia lassú lefolyású, akkor a klinikai tünetek nem jelennek meg a betegség kezdetén, csak akkor lehet kimutatni, amikor már súlyos a vérszegénység. Az anaemiát kompenzálandó, tachypnoe és tachycardia, valamint szívteljesítmény fokozódása figyelhető meg. A kórtörténetben gyakran találkozhatunk összeeséssel, gyengeséggel, letargiával, anorexiával, dyspnoéval, hányással és hasmenéssel. Néhány esetben polyuria és polydipsia is jelentkezhet. Fokozott stressz, izgalom hatására a tünetek súlyosbodhatnak. (Balch és Mackin 2007)

Terápia (macska)

Az alapbetegség kezelés, amennyiben ez lehetséges, gyógyszerek (amik esetleg kiválthatták a betegséget) megvonása.

- Teljes vér adása, vagy koncentrált eritrocita-tartalmú véradás, de akár szarvasmarha hemoglobin (oxyhemoglobin) adása, infúziós-terápia a rehidráció céljából, és az esetleges komplikációk megelőzésére, azonban ha az eritrocitaszám kritikusan alacsony, az infúziós-terápiát csak a transzfúziós-terápia után lehet elvégezni. Máskülönben a hematokrit tovább csökkenne, ami halálhoz is vezethet.

- Antibiotikum-kúra tanácsos hemoplazma gyanú esetén, illetve a terápiás immunszupresszió kiváltása miatt. H2-receptor-antagonisták/protonpumpagátlók, vagy ezek Sucralfat-tartalmú gyógyszerekkel való kombinálása is tanácsos lehet hányás, vagy magas glükokortikoit-dózis beadása miatti gasztrointesztinális vérzések elkerülése végett; Prednisolon beadás (immunszupresszív).

- Ajánlott a hematokrit napi ellenőrzése, és amennyiben értéke hirtelen lecsökken, a macskán vértranszfúziót kell végrehajtani.

- A glükokortikoidok hatnak a makrofágok receptoraira, csökkentik a makrofág-immunoglobulin FC kapcsolatot, így az immunoglobulinokkal „feltöltött” eritrociták kevésbé esnek áldozatul a fagocitózisnak. Ezen kívül az antitestprodukciót a komplement-aktivitást, a citokinek termelését, és több hét elteltével az autoantitestek keletkezését is gátolják.

- A hematokrit normalizálódása/emelkedése akár 6 hétbe is telhet. Ha a konvencionális terápia nem hatna, humán immunoglobulinokat is lehet alkalmazni.

- Súlyosabb esetekben (pl nem-regeneratív formák) Ciclosporin, Chlorambucil, Leflunomido, Mycofenolátmofetil alkalmazandó. E gyógyszerekkel kapcsolatos ismereteink azonban hiányosak. Myelosupresszív hatásuk miatt a neutrofil granulociták számát 1-2 hetente ellenőrizni kell, és az eredményhez igazodva kell a dózist kimérni.

- Amennyiben a hematokrit normalizálódott, a Prednisolon-dózist fokozatosan csökkenteni kell. Primer IHA esetén a dóziscsökkentést nagyon lassan, hónapokon át kell végezni.

- Ha a hematokrit újra visszaesik, meg kell róla bizonyosodni, hogy ez az IHA következménye-e, vagy esetleg hemoplazmózis, vagy gasztrointesztinális vérzések okozzák.

- Macskák gyógyulásához általában elegendő alacsony-dózisú gyógyszereket adni.

- A glükokortikoid-terápa miatti komplikációk összefüggésben lehetnek Diabetes Mellituss-al, Cushing-kórral, fertőzésekkel. (Kohn és Weingart, 2014)

- Súlyos, és főleg kutyák esetében rettegett szövődmények a DIC-disseminated intravascular coagulation=disszeminált/kiterjedt intravaszkuláris koaguláció és a Tromboembolia. Tanulmányok szerint az IHA-ban szenvedő kutyák nagyobb számú thrombocytának a membránja szekretál szöveti faktort (TF-tissue factor), ami a thrombocyták hiperkoagulációjához vezet, ami végül thromboemboliát (TE) okoz. A szöveti aktiváció serkenti a fibrinképződést és egyéb vérrög képződében résztvevő proteinek megjelenését. Ezek a mikrovasculáris thrombosuk a kiterjedt intravaszkuláris koaguláció fő okozói. Mindezek több szervre kiterjedő funkciózavarhoz vezetnek. (Hennink és mtársai, 2017) Macskáknál az említett szövődmények ritkán tűnnek fel (vagy az esetek aluldiagnosztizáltak). (Kohn és Weingart, 2014)

Terápia (kutya)

Megjegyzendő, hogy a kezelés nagyon sokrétű lehet. Mivel az IHA- nak rengeteg típusa és altípusa ismert, ráadásul a tünetek sok esetben különbözőek lehetnek, nem létezik standard kezelési metódus. Minden egyes beteg alapos kivizsgálása elengedhetetlen Csak a tünetek részletes elemzése után kezdhetjük meg a kezelést.

à Kortikoszteroid-terápia: Trista K. Weinkle és társai 151 kutya bevonásával végzett retrosprektív tanulmányában bebizonyították a glükokortikoid-terápia hatékonyságát. A tanulmány során primer IHA-ban szenvedő kutyákat vizsgálták nem, fajta és kor szerint csoportosítva. 30-, 60- és 365 nap elteltével is megfigyelték a kutyák állapotát. A glükokortikoidokkal, azatriopinnal és ultra-alacsony dózisú aszpirinnal (ultralow-dose aspirin) kezelt állatok hosszú és rövidtávú túlélési esélye szignifikánsan javult. (Weinkle és mtársai, 2005) Ez a legnépszerűbb és legalapvetőbb módszer immunhemolitikus kutyák esetében. Az egyik leggyakoribb szteroid prednizon. Habár önmagában a kortikoszteroid- terápia nem gyógyítja meg a betegséget, segít azt „kordában tartani”. Egyéb immunszupresszívekkel egyetemben segít meggátolni a további vörösvértest pusztulást. A megfelelő dózis kimérése nagyon fontos, a túladagolás számos mellékhatással járhat. Ha még a kortikoszteroidos kezelés sem segít enyhíteni a betegséget, erősebb gyógyszereket kell alkalmazni pl. Ciklosporint, Ciklofpszfamidot,Azatriopint.

à Vérátömlesztés: Csak súlyos esetben alkalmazható. Ha a hemoglobinszint drasztikusan alacsony, a vértranszfúzió a végső megoldás. A testidegen proteinek sok esetben csak rontanak a kutya állapotán, ezért csak életmentés céljából hajtható végre.

à Immunoglobulin i.v.adagolása: Ha a kutya más terápiára nem reagál, emberi vérplazmából származó immunoglobulinokat juttatnak a keringésébe.

à Splenektómia: szintén végső stádiumú drasztikus terápia. Célja, hogy kevesebb antitest termelődjön az erytrocyták ellen.

à Elektrolitháztartás normalizálása: a normális ionmennyiség helyreállítása végett a kutyát infúzióra kötik, ezen kívül folsavat is adagolnak a betegnek.

à Alapbetegség megszűntetése: Sok esetben az immunhemolitkus anémia egy másik betegség tünete. Hemolízis következhet be fertőző mononukleózis, malária, tüdőgyulladás, vérmérgezés következtében is.

Irodalomjegyzék

Balch, A.; Mackin, A. (2007): Canine Immune-Mediated Hemolytic Anemia: Pathophysiology, Clinical Signs, and Diagnosis. Compendium (Vol 29, No. 4)

Burgess, K.; Moore, A.; Rand, W.; Cotter, S. M.(2000): Treatment of Immune-Mediated Hemolytic Anemia in Dogs with Cyclophosphamide. J Vet Intern Med 2000; 14:45766.

Carr, A. P.; Panciera, D. L., Kidd, L. (2002) Prognostic Factors for Mortality and Thromboembolism in Canine Immune-Mediated Hemolytic Anemia: A Retrospective Study of 72 Dogs. J Vet Intern Med 2002; 16:504–509

Gehrs, B.C.; Friedberg, R. C. (2002): Autoimmune Hemolytic Anemia. Americal Journal of Hematology 69: 258-271

Hennink, I.; Leewen, M,; W.; Penning, L. C.;Piek, C. J. (2017): Increased number of tissue factor protein expressing thrombocytes in canine idiopathic immune mediated hemolytic anemia. Veterinary Immunology and Immunopathology 196 (2018) 22-25

Klag, A. R; Giger, U.; Shofer, F. S. (1993):Idiopathic immune-mediated hemolytic anemiain dogs: 42 cases (1986-1990). Journal of the american veterinary medical association , Vol. 202, No. 5 Pages 784

Kohn, B.; Weingart, C. (2014): Immunbedingte hämolytische Anämie URL: https://www.thieme.de/de/tiermedizin/immunbedingte-haemolytische-anaemie-70718.htm - megtekintve: 28/04/2018

Sokol, R. J; Booker, D.J.; Stamps R. (1992): The pathology of autoimmune haemolytic anaemia. J Clin Pathol 45:1047

Weinkle, T. K.; Center, S. A.; Randolph, J. F.; Warner, K. L.; Barr, S. C.; Erb, H. N. (2005): Evolution of prognostic factors, survival rates, and treatment protocols for immune-mediated hemolytic anemia in dogs: 151 cases (1993-2002). Javma, Vol 226, No.11 Pages 1869-1871

Képjegyzék

1.Kép: Másodlagos IHA kiváltó okai. Saját készítésű ábra-Bach és Mackin alapján

2.Kép: : A vörösvértest roncsolásának elemei. Saját szerkesztés az alábbi ábra felhasználásával: http://www.eclinpath.com/hematology/anemia/causes-of-anemia/imha-rbc-destruction/

3.Kép: Egészséges és IHA-s lép összehasonlítása. Saját szerkesztés az alábbi ábra felhasználásával: https://www.dreamstime.com/stock-illustration-hemolytic-anemia-labels-color-image42917510

4.Kép: saját készítésű ábra