• Kavefogyasztas

Bevezetés

Világszerte az egyik legelterjedtebb és legtöbbet fogyasztott ital a kávé. Ennek következtében az elmúlt évtizedekben egyre nagyobb figyelmet fordítottak rá tudományos körökben is, s manapság már számtalan kutatás foglalkozik a témával. A kávé népszerűségét kellemes aromája mellett a központi idegrendszerre gyakorolt stimuláló hatásának (O’Keefe és mtsai, 2013) köszönheti, ugyanakkor hosszútávú fogyasztásának ezen túlmenően igen sokrétű következménye lehet.

A szerteágazó hatás hátterében a kávé meglehetősen bonyolult összetétele áll, amely azonban valamilyen szinten függ annak elkészítési módjától. A kávéfogyasztás hagyománya több száz éves múltra tekint vissza, és ez idő alatt számos módszert fejlesztettek ki a változó mértékben pörkölt kávébabokból készített, főzött ital előállítására. Például az őrölt kávét vízzel együtt forralják, majd ezt vagy leszűrik vagy nem, emellett készülhet nagy nyomású forró víz, illetve vízgőz segítségével, de közkedvelt az egyszerűen elkészíthető instant kávé is.

Ajánlott mennyiségű koffeinfogyasztás

A biztonságos kávébevitelt Belgium Felső Egészségügyi Tanácsa a koffeintartalom -mint a fő hatóanyag -szerint határozta meg több országban végzett értékelések alapján. A kutatók közös álláspontja az, hogy egy átlagos felnőtt ember számára napi 300-400 mg bármilyen forrásból származó koffein fogyasztása (ami körülbelül 4-5 csésze kávénak felel meg) nem jár egészségügyi kockázattal (Nehlig, 2016). Kiemelték azonban, hogy gyermekek, fiatalok, valamint terhes nők esetében ennek a mennyiségnek megközelítőleg legfeljebb a fele ajánlott, ugyanis ők érzékenyebbek a káros hatásokkal szemben (Nehlig, 2016). Ezek alapján kijelenthető, hogy általánosságban napi 6 vagy annál több csésze esetén beszélünk túlzott kávéfogyasztásról, mindazonáltal az egyéb forrásból származó koffeint is számításba kell venni. A legnépszerűbb jelentős koffeintartalommal rendelkező fogyasztási cikkeket az 1. ábra szemlélteti (Nieber, 2017).

A kávé biológiailag aktív összetevői

Habár a kávé legfontosabb hatóanyaga a koffein, a végső összetett hatás kialakításában valójában számos más vegyület is részt vesz, és a hagyományos kávé pozitív hatásai közül sok a koffeinmentes változat fogyasztásakor szintén megfigyelhető (Nieber, 2017). A koffein mellett a polifenolok képezik a másik fő hatóanyagcsoportot, amelyek antioxidánsok révén gátolják a szervezetben lejátszódó káros oxidációs folyamatokat (pl. az oxidatív stresszt). Ezek közé tartozik a gyulladásgátló tulajdonsággal is rendelkező kolorogénsav, ami javítja a glükóz-anyagcserét és az inzulinérzékenységet, illetve vérnyomáscsökkentő szerepe is van.

A kávé antioxidáns tulajdonságához a polifenolokon kívül a kávébab magas hőmérsékleten történő pörkölése folyamán a Maillard-reakció termékeként keletkezett vegyületek is hozzájárulnak (Gutiérrez-Grobe és mtsai, 2012). Ugyanezen folyamat során akrilamid is képződik, amely nagy mennyiségben fogyasztva rákkeltő hatású lehet (Wierzejska, 2015). Továbbá kiemelkedő jelenőséggel bírnak a diterpének, különösen a cafestol és a kahweol. Mennyiségük nagyban függ az ital elkészítési módjától: a főzött kávéban koncentrációjuk magasabb, míg filter alkalmazása lényegesen csökkenti előfordulásuk mértékét. Ezen anyagok növelik a vér koleszterinszintjét, azonban pozitív hatást gyakorolnak a májra, ugyanis csökkentik a cirrózis kialakulásának kockázatát és tumorképződés ellen is védelmet nyújtanak (Wierzejska, 2015).

Végül, de nem utolsó sorban a kávécserje a növényevő állatok elleni védekezés céljából egy alapjában véve mérgező purinvázas alkaloidot termel, a koffeint. Ez a vegyület önmagában is kiterjedt hatásspektrummal rendelkezik. Az adenozinhoz hasonló szerkezete miatt már kis mennyiségben is gátolja az A1 és A2 típusú receptorokat (Gutiérrez-Grobe és mtsai, 2012), így erős központi stimulánsként funkcionál. Ezen túlmenően hörgőtágító és vérnyomásemelő hatása is van (O’Keefe és mtsai, 2013), befolyásolja a glükóz-anyagcserét, valamint csökkenti a gyulladási folyamatokban résztvevő citokinek termelődését (Gutiérrez-Grobe és mtsai, 2012). Rendszeres fogyasztás eredményeképp az emberi szervezet bizonyos mértékű toleranciát alakít ki koffeinnel szemben. Mindemellett szokásképző jellege következtében enyhe függőséget okozhat és megvonása esetén fáradságot, ingerlékenységet és szorongást idézhet elő.

A koffein hatása nagymértékben függ a bevitt mennyiségtől: lehet kifejezetten pozitív, nagyobb mértékben pedig negatív, ugyanakkor a javasolt napi adag sokszorosának rövid időn belül történő elfogyasztása akár halálhoz is vezethet -felnőttek esetében ez a dózis 150-200mg/kg-nak felel meg (Patay és mtsai, 2014). Mindazonáltal a kávébevitel következményeit az ital minőségétől és mennyiségétől függetlenül több tényező is befolyásolja. Ide sorolható a fogyasztás rendszeressége, a fogyasztó neme, kora, egészségi állapota, az öröklött genetikai tulajdonságai, illetve egyéb faktorok (pl. alkohol, dohányzás) jelenléte is. Egyesek érzékenységet mutathatnak koffeinnel szemben, s náluk ennek következtében az általánostól eltérő reakciók figyelhetők meg. Mindezek ismeretében a továbbiakban részletezett hatásokat körültekintően, csupán általánosságban szabad értelmezni, ugyanis az egyéni reakciók kismértékben eltérőek lehetnek.

A különböző mértékű kávéfogyasztás hatásai

A mérsékelt kávéfogyasztás hatásai

Napi legfeljebb 400 mg koffein bevitele elősegíti a jó közérzetet és fokozza az éberséget, ezáltal növeli a koncentrálóképességet, ami végeredményben a memória javulásához vezet (Nehlig, 2016). Azonban stimuláló hatásának következtében az éjszakai alvás hatékonysága enyhén romlik, sőt, egyes személyeknél szorongás alakulhat ki emiatt. Az emberek többségében ennek ellenére csökkenti a depresszió kockázatát. Egy kutatás kimutatta, hogy a naponta legalább 4 csésze kávét fogyasztó nők esetében ez az eltérés szignifikáns (O’Keefe és mtsai, 2013). Az eredményeket a 2. ábraillusztrálja.

A rendszeres normál mennyiségű kávéfogyasztásnak pozitív hatása van a szervezet szénhidrát-metabolizmusára. Többek között segít megelőzni a 2-es típusú cukorbetegség kialakulását (lásd 3. ábra) azáltal, hogy csökkenti az inzulinrezisztenciát és növeli az adiponektin (egy szénhidrát-anyagcserére ható hormon) szintjét (O’Keefe és mtsai, 2013). Patkánykísérletek során azt találták, hogy a koffein aktiválja az inzulin-szerű növekedési faktor jelátviteli útját, aminek következtében fokozódik az inzulinérzékenység, valamint megnövekszik az inzulinszekréció mértéke is. Ezen kívül a koffein akut módon aktiválja a protein-kinázt és az inzulin-független glükóz szállítást a vázizomban (O’Keefe és mtsai, 2013).

Bár a korábban ismertetett diterpének a zsír-anyagcserében kiemelkedő szerepet játszó májra védő hatást gyakorolnak, a kedvező szénhidrát-hatással ellentétben a kávé negatívan befolyásolja a szervezetben lévő lipidek forgalmát. A kávéfogyasztás eredményeképp jelentősen emelkedik a teljes koleszterinszint és megnövekedik az alacsony sűrűségű lipoprotein mennyisége (LDL) a keringési rendszerben (O’Keefe és mtsai, 2013). Mindez hozzájárul az érelmeszesedés kialakulásának fokozott valószínűségéhez. Ezzel szemben a tea -amely számos pozitív egészségügyi hatásában hasonlóságot mutat a kávéval -kedvezően hat a lipidprofilokra, különösen a LDL/HDL arányra.

Egyes tévhitekkel ellentétben a kávéfogyasztás a kardiovaszkuláris rendszerre is igen kedvező hatással van hosszútávon (Roach és mtsai, 2012). Habár rövid időn belül az elfogyasztás után a vérnyomásszint a koffeinnek köszönhetően valóban megemelkedik, ez mindössze átmeneti állapot. A kávéban található egyéb vegyületek ugyanis ellensúlyozzák a koffein ezen akut nyomásnövelő hatását (O’Keefe és mtsai, 2013). Így a magas vérnyomás és a normális mennyiségű kávébevitel között nincs összefüggés. Továbbá napi 4-5 csészéig minden egyes csésze kávé elfogyasztásával csökken mind a bármely ok miatti, mind pedig a szívbetegség okozta halálozás kockázata is. A 4. és az 5. ábra a nők és férfiak közötti különbségeket szintén szemlélteti.

A kávé mérsékelt szokásos bevitele segíthet megelőzni a szívkoszorúér betegséget, valamint csökkenti az ischaemiás stroke kockázatát is. Azonban, ahogy az a 6. ábráról leolvasható, utóbbit napi 6-nál több csésze kávé elfogyasztása már nem befolyásolta szignifikánsan (O’Keefe és mtsai, 2013).

Ezeken túlmenően kávé hatással van a pangásos szívelégtelenség (CHF) kockázatára, valamint a szívritmust is befolyásolja. Egy kutyakísérlet során megállapították, hogy a kávé aritmiát okoz, azonban újabb kutatások ennek épp az ellenkezőjét javasolják. Napi 4 csésze kávét fogyasztók kisebb hajlamot mutattak szívritmuszavarra, kevesebb pitvari fibrillációt is beleértve - lásd 7. ábra (O’Keefe és mtsai, 2013), és szintén ezen mennyiség esetén mutat minimumértéket a CHF kockázata.

A tartós rendszeres kávéfogyasztás védelmet nyújt az idős korban kialakuló degeneratív betegségekkel szemben, mint például a Parkinson-kór és az Alzheimer-kór. Alzheimer-kóros transzgenikus egerekkel végzett kísérletek jótékony hatást mutattak: kávéval történő kezelés eredményeként az állatok kogníciója javult (Gelber és mtsai, 2011). Fejfájás és migrén esetén a koffein fokozza a szokásos fájdalomcsillapító gyógyszerek hatását (Nehling, 2016). A kávé összetevői továbbá javítják az asztma tüneteit és csökkentik bizonyos emésztőrendszeri betegségek kockázatát. Végezetül pedig növelik a tápanyagok oxidációjának termikus hatását, ezáltal a normális testtömegű személyek súlycsökkentési erőfeszítéseit támogatják (O’Keefe és mtsai, 2013).

Túlzott kávéfogyasztás hatásai

Nagyobb mennyiségű kávé bevitelekor korábbi kutatások szerint nem minden esetben jelentkeznek a kisebb adagok fogyasztásának következményeként tapasztalható kedvező élettani hatások (Streufert és mtsai, 1997). Azonban újabb tanulmányok számos pozitív eredményről számoltak be. Egy kutatás azt mutatta, hogy a naponta legalább 6 csésze kávét fogyasztó férfiaknál 15, nők esetében pedig 10 %-kal alacsonyabb a halálozási kockázat, függetlenül attól, hogy a kávé tartalmazott-e koffeint (O’Keefe és mtsai, 2013).

Az előzőekben már említésre került, hogy a mérsékelt kávéfogyasztás csökkenti a 2-es típusú cukorbetegség kockázatát, viszont a legkisebb értékeket azoknál a személyeknél mutatták ki, akik 6 vagy annál több csészével ittak naponta. A kávét egyáltalán nem fogyasztó egyénekhez viszonyítva napi 6 csésze bevitele 33 %-kal mérsékli a betegség kialakulásának kockázatát (Nieber, 2017).

Korábban már szintén szó esett a kávé ideggyógyászati hatásairól. A neuropatológiai elváltozások kockázata a vizsgált személyek közül a legnagyobb mennyiségű kávét fogyasztóknál mutatkozott a legalacsonyabbnak. A károsodás típusára vonatkozóan ennek ellenére nem találtak szignifikáns korrelációt. Továbbá nőknél a magasabb koffeinbevitelt kevesebb agyi fehérállomány-elváltozással hozták összefüggésbe mágneses rezonancia vizsgálattal (Gelber és mtsai, 2011).

A magas kávéfogyasztás védő hatást fejt ki a nemalkoholos zsírmáj betegséggel szemben, azonban az elemzett antioxidáns faktorokban (kataláz, szuperoxid-dizmutáz, tiobarbitursav-reaktív anyagok) nem volt fellelhető szignifikáns eltérés (Ylse Gutiérrez-Grobe et al., 2012).Ezen kívül a fokozott koffeinbevitel védelmet nyújt a nem alkoholos steatohepatitis során fellépő fibrózis ellen is. Mindazonáltal az ezen hatások hátterében lévő mechanizmusok még nem ismertek, ezért azok feltárására további vizsgáltok szükségesek (Gutiérrez-Grobe és mtsai, 2012).

Bár a nagymennyiségű kávé fogyasztásának bizonyítottan vannak pozitív hatásai is, a túlzott koffeinbevitel koffeinizmust eredményez, amely szapora szívverést, hányást, hasmenést, remegést, ingerlékenységet, alvászavart és szorongást vonhat maga után. Naponta a szervezetbe jutó 750 mg-ot meghaladó koffeinmennyiség fokozott vizeletürítést idézhet elő, illetve növeli a vese kalcium és magnézium kiválasztását. A csontok felépítésében létfontosságú ásványianyagok vesztesége a csontritkulás és a törések kockázatának megemelkedéséhez vezet, azonban a kalcium pótlása már akár napi egy pohár tejjel megvalósítható (O’Keefe és mtsai, 2013).

Az akut koffeinbevitel ezen felül jelentősen csökkenti a máj által termelt C-reaktív fehérje szintjét (O’Keefe és mtsai, 2013), amely a gyulladások és fertőzések leküzdésében játszik fontos szerepet, valamint a szervezet B-vitamin koncentrációja is lecsökkenhet, ami súlyos következményekkel járhat. A kávé rendszeres fogyasztása miatt megemelkedhet a gyomorsavszint (Patay és mtsai, 2014), emellett napi 9-10 csésze nem filterrel készített ital bevitele növeli kardiovaszkuláris megbetegedések, kiemelten a veleszületett szívbetegség (CHD) kockázatát (Biró, 2008).

A kávé túlzott fogyasztásának hatására bekövetkező kellemetlen tünetek (pl. idegesség, hasmenés, gyomorfekély) legfőképpen tekintélyes mennyiségű alkohol bevitelével vagy dohányzással együtt alkalmazva jelentkeznek. Sőt, napi 7 csésze kávé elfogyasztása ezen tényezők fennállása esetén növelheti az öngyilkosságra való hajlamot. Ezekhez társulnak még azon vegyi anyagok mellékhatásai is, amelyek a koffeinmentes kávé előállítása során az italban maradtak.

Fontos megemlíteni, hogy akut túladagolás -azaz nem az elhúzódó nagymennyiségű fogyasztás -esetén az első tünetek (hányás és hasizomgörcsök) észlelését követően az érintett állapotának súlyosbodását megelőzendő elsősegélynyújtás szükséges. Ez elsősorban a hányás mesterséges kiváltásából áll, de esetlegesen gyomormosásra is sor kerülhet, valamint görcsoldók és diazepám (egy nyugtató gyógyszer) alkalmazása is indokolt (Patay és mtsai, 2014).

A kávéfogyasztás egyéb hatásai

A kedvező kardiovaszkuláris profil létrehozásával kapcsolatos a kávénak a vénás trombózis kockázatára gyakorolt hatása. A véralvadás folyamatában kulcsszerepet betöltő von Willebrand és VIII-as (anti-hemofiliás) faktoron keresztül 30%-kal csökkenti a mélyvénás trombózis és a tüdőembólia kialakulásának valószínűségét. Ugyanakkor a véralvadás szempontjából lényeges fibrinogén szintet, a fibrinolitikus markereket és az antikoaguláns fehérjéket nem hozták összefüggésbe a kávéfogyasztással (Roach és mtsai, 2012).

Az elmúlt évek során az orvostudomány egyik legtöbbet kutatott témája a rák volt. A daganatos megbetegedésekhez kötött halálesetek száma világszinten kimagasló, ezért megelőzésük, illetve kezelésük lehetőségeinek minél alaposabb feltárása létfontosságú jelentőséggel bír. Számos kutatás foglalkozik a kávé és a különféle rák típusok közötti kapcsolat milyenségével. Az egészségügyi szakemberek körülbelül harmada negatív korrelációt feltételez, míg a vizsgálatok egy része pozitív hatásról számol be (Wierzejska, 2015). A közelmúltbeli kutatások mind azt feltételezik, hogy a kávébevitel csökkenti a vastag-, illetve végbélrák kockázatát, és szignifikáns összefüggést találtak a napi legalább 4 csésze kávét fogyasztók esetében (Wierzejska, 2015).

Szintén hasonló eredmények születtek a májrákot és mellrákot illetően. Utóbbi tekintetében 1990-ben egy nőket vizsgáló széleskörű kutatás nagymértékű csökkenést mutatott ki a 4-nél több csésze kávét fogyasztók körében. Később Lowcock és munkatársai ugyan kisebb mértékű, de így is figyelemreméltó 29%-kal alacsonyabb kockázatot jelentettek, méghozzá a citokróm P450 CYP1A2 genotípustól függetlenül, ami egyaránt részt vesz a koffein és az ösztrogén metabolizmusában is, ezáltal megteremtve a feltételezett kapcsolatot a kávéfogyasztás és az emlőrák között. Ennek ellenére az elmúlt évek során közétett tanulmányok nem támogatják a kávé szignifikáns hatását a mellrák kialakulására vonatkozóan. Ugyancsak ellentmondásosak az adatok a tüdő-, a húgyhólyag- és a prosztatarák esetében is (Wierzejska, 2015).

A kávé felhasználásának léteznek állatorvosi vonatkozásai is. Egy vizsgálat során hasmenéses borjak kávémag kivonatot tartalmazó injekció beoltása után hozzávetőlegesen 30%-kal rövidebb idő alatt gyógyultak meg nem kezelt társaikhoz képest (Patay és mtsai, 2014).

Konklúzió

Számos előnyös hatásának és az ezekhez viszonyítva elhanyagolható mértékű negatív következményeknek köszönhetően a mérsékelt kávéfogyasztás része lehet a kiegyensúlyozott és egészséges étrendnek. Habár a kávé összetevőinek bizonyos élettani folyamatokban játszott szerepe még tisztázatlan és fogyasztásával kapcsolatosan jó néhány vonatkozásban jelenleg nincsenek tanulmányok. Tehát a teljesen megbízható értékelésekre egyelőre várni kell. Mindenesetre javasolt a nagymennyiségű kávéfogyasztás kerülése, hiszen annak kedvező hatásai változó mértékben már kisebb adag bevitelével is megfigyelhetők, azonban súlyos egészségügyi problémákhoz vezethet.

Irodalomjegyzék

Biró, Gy. (2008): A táplálkozás jelentősége a szív- és érrendszeribetegségek megelőzésében és kialakulásában – irodalmi áttekintés. Élelmiszervizsgálati Közlemények 54: (2) 73-92 https://eviko.hu/Portals/0/ujsagok/Arcivum/2008/2_szam/EPA03135_elelmiszervizsgalati_kozlemenyek_2008_02_073-092.pdf

Gelber, R. P.; Petrovitch, H.; Masaki, K. H.; Ross, G. W.; Whitec, L. R. (2011): Coffee Intake in Midlife and Risk of Dementia and its Neuropathologic Correlates. Journal of Alzheimer's Disease 23: (4) 607–615 https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3731132/

Gutiérrez-Grobe, Y.; Chávez-Tapia, N.; Sánchez-Valle, V.; Gavilanes-Espinar, J. G.; Ponciano-Rodríguez, G.; Uribe, M.; Méndez-Sánchez, N. (2012): High Coffee Intake is Associated with Lower Grade Nonalcoholic Fatty Liver Disease: The Role of Peripheral Antioxidant Activity. Annals of Hepatology 11: (3) 350-355 https://www.medigraphic.com/pdfs/hepato/ah-2012/ah123k.pdf

Nehlig, A. (2016): Effects of coffee/caffeine on brain health and disease: What should I tell my patients? Pract Neurol 16: (2) 89–95 https://pdfs.semanticscholar.org/1fdf/1f93b1e7afed4722fa7abee44be7a34df9b6.pdf

Nieber, K. (2017): The Impact of Coffee on Health. Planta Med 83: (16) 1256-1263 https://www.thieme-connect.com/products/ejournals/html/10.1055/s-0043-115007

O’Keefe, J. H.; Bhatti, S. K.; Patil, H. R.; DiNicolantonio, J. J.; Lucan, S. C.; Lavie, C. J. (2013): Effects of Habitual Coffee Consumption on Cardiometabolic Disease, Cardiometabolic Health, and All-cause Mortality. MDz. Journal of the American College of Cardiology 62: (12) 1043-1051 https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0735109713026016?fbclid=IwAR2AqElUYMg6ZKSttO-GoRIyiZ_HLpl6AdNCP1tToJ4Fb2OhGKVdzxOCp1I

Patay, É. B.; Németh, T. S.; Németh, T.; Papp, N. (2014): Coffea taxonok biológiai, fitokémiai és gyógyászati értékelése. Botanikai Közlemények 101: (1‒2) 263–280 http://real.mtak.hu/23825/1/18_Patay_1201_u.pdf

Roach, R. E. J.; Siegerink, B.; le Cessie, S.; Rosendaal, F. R.; Cannegieter, S. C.; Lijfering, W. M. (2012): Coffee consumption is associated with a reduced risk of venous thrombosis that is mediated through hemostatic factor levels. Journal of thrombosis and haemostasis 10: (12) 2519-2525 https://onlinelibrary.wiley.com/doi/full/10.1111/jth.12034?fbclid=IwAR1yhrp-ShAJqxXLGBGxAhiXvF-dk5jIwMi5MHg0ZfERAQIac6U03G0djeE

Streufert, S.; Satish, U.; Pogash, R.; Gingrich, D.; Landis, R.; Roache, J.; Severs, W. (1997): Excess Coffee Consumption in Simulated Complex Work Settings: Detriment or Facilitation of Performance? Journal of Applied Psychology 82: (5) 774-782 https://www.researchgate.net/profile/Walter_Severs/publication/13889735_Excess_coffee_consumption_in_simulated_complex_work_settings_Detriment_or_facilitation_of_performance/links/5af1c485a6fdcc24364b7ef4/Excess-coffee-consumption-in-simulated-complex-work-settings-Detriment-or-facilitation-of-performance.pdf

Wierzejska, R. (2015): Coffee Consumption vs. Cancer Risk – A Review of Scientific Data. Roczniki Panstwowego Zakladu Higieny 66: (4) 293-298 https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/26656410?fbclid=IwAR0oklKEzcuB3rz4zRl6aZaf6C2w3Ud2YSLjykzquwlFNpz5LoMH7y_5fFE

Képjegyzék

1. Ábra: Saját ábra (átszerkesztve) https://www.thieme-connect.com/products/ejournals/html/10.1055/s-0043-115007 alapján

2, 3, 4, 5, 6, 7. Ábrák: Saját ábrák (átszerkesztve) https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0735109713026016?fbclid=IwAR3As2cHxvrevb4Efu5DN7wwi5V0jeEQTK-eB0yPYlnzlWM9x8VU40Yt8ek alapján