Differences between revisions 38 and 39
Revision 38 as of 2013-11-30 21:26:17
Size: 25023
Editor: Y5664J
Comment:
Revision 39 as of 2013-11-30 21:31:11
Size: 25030
Editor: Y5664J
Comment:
Deletions are marked like this. Additions are marked like this.
Line 2: Line 2:
||<tablebgcolor="#fffff" tablestyle="float:right;margin:0 400 0 0; "style="padding:0.5em;text-align:center;border:1px solid white">[[attachment:MDMA.png|{{attachment:MDMA.png|attachment:MDMA.png|width="550"}}]] || ||<tablebgcolor="#fffff" tablestyle="float:right;margin:0 400 0 0;  "style="padding:0.5em;text-align:center;border:1px solid white">[[attachment:MDMA.png|{{attachment:MDMA.png|attachment:MDMA.png|width="550"}}]] ||
Line 12: Line 12:
||<tablebgcolor="#ffffff" tablestyle="float:right;margin:0 0 0 400; "style="padding:0.5em;border:1px solid white;text-align:center"> {{attachment:MDMA_animation.gif|MDMA 3D|width="200"}} || ||<tablebgcolor="#ffffff" tablestyle="float:right;margin:0 0 0 400;  "style="padding:0.5em;border:1px solid white;text-align:center"> {{attachment:MDMA_animation.gif|MDMA 3D|width="200"}} ||
Line 24: Line 24:
Az MDMA két enantiomer formával rendelkező vegyület: ismert ún. S-(+)-enantiomer illetve R-(-)-enantiomer formája. A két izomer felezési ideje eltérő a terminális plazmában (R változat= 2,5 h ; S változat= 2,2 h). Két fő metabolikus terméke az MDA (3,4-metiléndioxi-amfetamin) és DHMA (3,4- dihidroxi-metamfetamin). A vegyület további bomlása két egyéb terméket is eredményez: HMMA (4-hidroxi-3-metoximetamfetamin) illetve HMA (4-hidroxi-3-metoxiamfetamin). A keletkezett vegyületek közül legnagyobb jelentőséggel az MDA bír, mivel ez a legaktívabb bomlástermék. A metabolikus folyamatok az agyban és a májban enzimatikus hatásra mennek végbe, mely során a metilén csoportok oxidálódnak. A folyamatban több enzim is részt vesz, többek között a CYP 2D6, mely a citokróm p450 rendszer tagja. (Cole és mtsai, 2003) Az MDMA két enantiomer formával rendelkező vegyület: ismert ún. S-(+)-enantiomer illetve R-(-)-enantiomer formája. A két izomer felezési ideje eltérő a terminális plazmában (R változat= 2,5 h ; S változat= 2,2 h). Két fő metabolikus terméke az MDA (3,4-metiléndioxi-amfetamin) és DHMA (3,4- dihidroxi-metamfetamin). A vegyület további bomlása két egyéb terméket is eredményez: HMMA (4-hidroxi-3-metoximetamfetamin) illetve HMA (4-hidroxi-3-metoxiamfetamin). A keletkezett vegyületek közül legnagyobb jelentőséggel az MDA bír, mivel ez a legaktívabb bomlástermék. A metabolikus folyamatok az agyban és a májban enzimatikus hatásra mennek végbe, mely során a metilén csoportok oxidálódnak. A folyamatban több enzim is részt vesz, többek között a CYP 2D6, mely a citokróm p450 rendszer tagja. (Cole és Sumnall, 2003)
Line 31: Line 31:
Az agyi szerotonin szintézisért a középagyban található dorsalis és median raphe magvak felelősek. A dorsalis raphe az ún. „veszélyt figyelő berendezés”, mely stressz esetén blokkolja az aktív cselekvést, ezáltal okozva a szubjektív szorongás érzetet. Károsodása esetén enyhe ingerekre is vészreakcióval válaszol a szervezet. A medialis raphe-nak ezzel szemben a tolerancia kialakulásában és a külső változásokhoz való alkalmazkodásban van szerepe. Zavara esetén a stresszhatás fokozódik a szervezetben, nehezebbé válik a zavaró külső tényezők elviselése, és ezek a depresszió érzetét alakítják ki. Az MDMA ezekre a területekre is hatással van, így serkentőleg hat az 5-HT szintézisre. Paris és munkatársai 1997-es kutatásaik alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az MDMA a dorsalis raphe 5-HT neuronjaira toxikusabb, mint a medialisra.
||<tablebgcolor="#ffffff" tablestyle="float:right;margin:0 0 0 400; "style="padding:0.5em;border:1px solid white;text-align:center"> {{attachment:szinapszis.jpg|Szerotonin szinapszisokra kifejtett hatás|width="650"}} ||
Az agyi szerotonin szintézisért a középagyban található dorsalis és median raphe magvak felelősek. A dorsalis raphe az ún. „veszélyt figyelő berendezés”, mely stressz esetén blokkolja az aktív cselekvést, ezáltal okozva a szubjektív szorongás érzetet. Károsodása esetén enyhe ingerekre is vészreakcióval válaszol a szervezet. A medialis raphe-nak ezzel szemben a tolerancia kialakulásában és a külső változásokhoz való alkalmazkodásban van szerepe. Zavara esetén a stresszhatás fokozódik a szervezetben, nehezebbé válik a zavaró külső tényezők elviselése, és ezek a depresszió érzetét alakítják ki. Az MDMA ezekre a területekre is hatással van, így serkentőleg hat az 5-HT szintézisre. Paris és munkatársai 1992-es kutatásaik alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az MDMA a dorsalis raphe 5-HT neuronjaira toxikusabb, mint a medialisra.
||<tablebgcolor="#ffffff" tablestyle="float:right;margin:0 0 0 400;  "style="padding:0.5em;border:1px solid white;text-align:center"> {{attachment:szinapszis.jpg|Szerotonin szinapszisokra kifejtett hatás|width="650"}} ||
Line 44: Line 44:
||<tablebgcolor="#ffffff" tablestyle="float:right;margin:0 0 0 400; "style="padding:0.5em;border:1px solid white;text-align:center"> {{attachment:Neuronok.jpg|Neuronokra kifejtett hatás|width="500"}} || ||<tablebgcolor="#ffffff" tablestyle="float:right;margin:0 0 0 400;  "style="padding:0.5em;border:1px solid white;text-align:center"> {{attachment:Neuronok.jpg|Neuronokra kifejtett hatás|width="500"}} ||
Line 81: Line 81:
||<tablebgcolor="#ffffff" tablestyle="float:right;margin:0 0 0 400; "style="padding:0.5em;border:1px solid white;text-align:center"> {{attachment:DIAGRAM.png|MDMA mellékhatások|width="600"}} || ||<tablebgcolor="#ffffff" tablestyle="float:right;margin:0 0 0 400;  "style="padding:0.5em;border:1px solid white;text-align:center"> {{attachment:DIAGRAM.png|MDMA mellékhatások|width="600"}} ||

attachment:MDMA.png

1.Ábra

Szerkezeti képlet

MDMA (3,4-metiléndioxi-N-metil-amfetamin) hatásmechanizmusa

Bevezetés

A 3,4-metiléndioxi-N-metil-amfetamin (röviden MDMA, 1. ábra) napjainkban a legnépszerűbb pszichoaktív szerek közé tartozik, a feniletilamin- és amfetamin-származékok közé sorolható. A köznyelvben tévesen az extasyval azonosítják, mely azonban az MDMA-n kívül egyéb anyagokat is tartalmaz. (Green és mtsai, 2001)

MDMA 3D

2.Ábra

MDMA 3D

Történeti áttekintés

A szert először a német Merck gyógyszergyár kutatója, Anton Köllisch szintetizálta 1912-ben. A vegyész egy, a vérzékenység elleni gyógyszer kifejlesztésén dolgozott és véletlen folytán melléktermékként állított elő metiléndioxi-metamfetamint. Ezt követően 1914-ben kapta meg az MDMA-nak a szabadalmat a gyógyszergyár. (ebben az időben még metil-zafrilaminnak nevezték) (Benzenhofer és mtsai, 2006)

Az MDMA (2. ábra) egy rövid és hosszútávú hatásokkal egyaránt rendelkező szelektív szerotonerg neurotoxin. Különböző preszinaptikus hormonok termelődésére serkentőleg, illetve gátlólag hat. pl: szerotonin, dopamin, noradrenalin, acetil-kolin. Hatásuk befolyással van mind az emberi, mind az állati viselkedésre.

Az MDMA két enantiomer formával rendelkező vegyület: ismert ún. S-(+)-enantiomer illetve R-(-)-enantiomer formája. A két izomer felezési ideje eltérő a terminális plazmában (R változat= 2,5 h ; S változat= 2,2 h). Két fő metabolikus terméke az MDA (3,4-metiléndioxi-amfetamin) és DHMA (3,4- dihidroxi-metamfetamin). A vegyület további bomlása két egyéb terméket is eredményez: HMMA (4-hidroxi-3-metoximetamfetamin) illetve HMA (4-hidroxi-3-metoxiamfetamin). A keletkezett vegyületek közül legnagyobb jelentőséggel az MDA bír, mivel ez a legaktívabb bomlástermék. A metabolikus folyamatok az agyban és a májban enzimatikus hatásra mennek végbe, mely során a metilén csoportok oxidálódnak. A folyamatban több enzim is részt vesz, többek között a CYP 2D6, mely a citokróm p450 rendszer tagja. (Cole és Sumnall, 2003)

Szerotonin

A szerotonin (5-hidroxi-triptamin, rövidítve: 5-HT) egy monoamin /indol-alkaloid/, mely jelentős neurotranszmitter szerepet tölt be a központi idegrendszerben. A szerotonin a központi idegrendszer szerotonerg neuronjaiban, illetve a gyomor-bél traktus enterokromaffin sejtjei által termelődik. Legnagyobb része az agyban (főként hipotalamuszban) és a vérlemezkékben található. (Rudnick és Wall, 1992)

Több vizsgálat is igazolja, hogy az MDMA a szerotonerg rendszer tartós károsodását okozza, miközben nincs jelentős hatással a többi neurotranszmitter rendszer neuronjaira.

Az agyi szerotonin szintézisért a középagyban található dorsalis és median raphe magvak felelősek. A dorsalis raphe az ún. „veszélyt figyelő berendezés”, mely stressz esetén blokkolja az aktív cselekvést, ezáltal okozva a szubjektív szorongás érzetet. Károsodása esetén enyhe ingerekre is vészreakcióval válaszol a szervezet. A medialis raphe-nak ezzel szemben a tolerancia kialakulásában és a külső változásokhoz való alkalmazkodásban van szerepe. Zavara esetén a stresszhatás fokozódik a szervezetben, nehezebbé válik a zavaró külső tényezők elviselése, és ezek a depresszió érzetét alakítják ki. Az MDMA ezekre a területekre is hatással van, így serkentőleg hat az 5-HT szintézisre. Paris és munkatársai 1992-es kutatásaik alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az MDMA a dorsalis raphe 5-HT neuronjaira toxikusabb, mint a medialisra.

Szerotonin szinapszisokra kifejtett hatás

3.Ábra

Szerotonin szinapszisokra kifejtett hatás

Az MDMA serkentő hatással van a szerotoninkibocsájtásra és gátlólag hat a re-uptake folyamatokra (3. ábra) . A szerotonintranszport több úton is végbemehet a sejtekben. Elkülönítünk plazmamembránon keresztüli, illetve szekréciós vezikulumok közreműködésével végbemenő transzportot. A plazmán keresztüli transzportfolyamatokat többek között thrombocytákon vizsgálták. A folyamat a sejtek felületén jelenlévő Na+ dependens (imipramine sensitive) transzporter segítségével megy végbe, mely első lépésként az extracelluláris térből nátrium-, és kloridionokat illetve serotonint visz a sejt belsejébe, majd az ezt követő második lépés során kálium ionok áramlanak a sejtek közötti térbe. (Rudnick és Wall, 1992) Az MDMA igen magas affinitással rendelkezik a szerotonin transzporterhez. A szerotonin felszabadulást egy cserediffúziós folyamaton keresztül segíti, melyben stimulálja a Ca+ dependens és independens 5-HT/MDMA cserét. A folyamatok révén az agyi területeken megnövekszik a monoamin koncentráció. (Sabol és Seiden, 1998)

A szerotonin lebontásában a MAO (monoamin-oxidáz) intracelluláris enzim játszik fő szerepet, ennek is elsősorban az „A” típusú változata. A MAO-(A) révén az 5-HT-ből 5-HIAA (5-hidroxi-indolecetsav) alakul ki, mely a vesén át távozik. Az MDMA mindkét enantiomerje kompetitíven gátolja a MAO enzim aktivitását. (Leonardi és mtsai, 1994)

Az 5-hidroxi-triptamin receptorok (szerotonin receptorok) a szerotonin által aktiválódó G-fehérje kapcsolt receptorok, melyek mind serkentő, mind pedig gátló hatást is közvetítenek. Hatásukat más neurotranszmitterek, mint például GABA, dopamin vagy norepinefrin is módosíthatják. Ezek a receptorok biológiai és neurológiai folyamatokat befolyásolnak, mint például az agresszió, étvágy, tanulás, érzelmi állapot, alvás stb. Jelenleg 7 szerotonin-receptorcsoportot (ezen belül különböző altípusokat) ismerünk. Az 5HT3-receptort leszámítva, amely ligandfüggő kationcsatorna, a többi mind G-protein függő receptor, amelyek intracelluláris másodlagos hírvivő kaszkádot aktiválnak. Fletcher és munkatársai által 2002-ben lezajlott kísérletek (MDMA hatása a helyi motoros aktivitásra) alapján az 5HT2A és az 5HT1B/1D segíti az MDMA stimuláló hatását, míg az 5HT2C gátolja azt. Az 5HT1A és az 5HT2 receptorok túlingerlése révén kialakulhat az úgynevezett szerotonin-szindróma, mely lázzal, hasmenéssel, izomrángással, izomremegéssel és zavarodottsággal jár. (Gartside és mtsai, 1997)

Neuronokra kifejtett hatás

4.Ábra

Neuronokra kifejtett hatás

Az MDMA kifejezetten a szerotonint előállító neuronokra van destruktív hatással ellentétben a metamfetaminnal, mely mind a szerotonint, mind a dopamint szintetizáló idegsejtekre káros. Ezt a tényt mókusmajmokon (Saimiri sciureus) végzett kísérletekkel bizonyították. A szerotonin-neuronokra kifejtett hatást mind rövid, mind hosszútávon vizsgálták. Megfigyelték, hogy minél hosszabb ideig tartott a kezelés, a neuronok, valamint azok axonjai annál jobban károsodtak (4. ábra). A folyamat nem visszafordítható. (Fischer és mtsai, 1995)

Dopamin

Az MDMA a dopamin transzportra is hatással van, de nem olyan jelentős mértékben, mint a szerotoninra. A dopamin (3,4-dihidroxi-fenil-etil-amin) szintén a központi idegrendszerben keletkező jelentős neurotranszmitter. Termelődését főképp a hypochampus szabályozza. A terület gyéren idegezett DA rostokkal, ezért maga a hormon a noradrenalin neuronokon keresztül szabadul fel, noradrenalin transzporterrel. Két dolog csökkentheti a dopamin felszabadulás mértékét:

1, az MDMA által indukált szerotonin felszabadulás gátlása ;

2, a transzporter és receptor antagonistájának alkalmazása.

Mivel az MDMA, amfetamin, metamfetamin származékok hasonló szerkezetűek, mint a dopamin, így nem re-uptake útján vagy carrier segítségével, hanem a dopamin transzporterek révén, illetve diffúzió útján lépnek be az idegvégződésekbe. Itt a TAAR1 (trace-amin-receptor 1) hatására cAMP létrejöttét okozzák, melyek in vitro dopamin effluxot váltanak ki, illetve a re-uptake folyamatokat is gátolják. (Bunzow és mtsai, 2001) Az MDMA által indukált dopamin efflux nő, ha csökken a substantia negra ventralis GABA szintézise.

Legújabb kutatások alapján úgy tartják, hogy a Parkinson kór kialakulásában a dopamin szekretáló sejtek lecsökkent száma fontos szereppel bír. A Parkinson kór tünetei a lassú mozdulatok az izom merevsége révén, illetve izomremegés, előrehaladott állapotban pedig demenciát (időskori elbutulás) is kialakíthat és halálhoz vezethet. Mivel az MDMA megnöveli a szerotonin kibocsátást, és gátolja annak visszavételét, ezért néhol a Parkinson kór tüneti kezelésére is alkalmazzák. Ezzel ellentétben egyéb kutatások azt is kimutatták, hogy a rendszeres MDMA használat Parkinson kórt alakíthat ki. (Kish, 2003) Ma még ugyan vizsgálat alatt áll, de a posztraumatikus stressz szindróma (PTSD) kezelésében is lehetnek jótékony hatásai. (Doblin, 2002)

Noradrenalin

A noradrenalin, más néven norepinefrin a mellékvesevelő állományában a központi idegrendszer hatására termelődő katekolamin és feniletilamin. A dopamin-ß-hidroxiláz révén dopaminból alakul ki. A noradrenalinról elmondható, hogy több termelődik belőle a központi idegrendszerben, mint dopaminból. E hormon felelős pszichostimuláns hatásokért. Az MDMA a neuronokon erős gátló hatással bír a felszabadulás sebességére és segíti a nátrium indukált finomizomkontrakciót. (Al-Sahli és munkatársai, 2001)

Acetilkolin

Az acetilkolin (szisztematikus nevén: 2-acetoxi-N,N,N-trimetiletanaminium) egy szerves neurotranszmitter, a kolin ecetsavas észtere. Mind a perifériás idegrendszer (vegetatív praeganglionaris rostok, postganglionaris paraszimpatikus rostok és motoros idegvégződések), mind a központi idegrendszer kolinerg neuronjainak természetes ingerületátvivő anyaga. Az MDMA serkenti az acetilkolin leadását, mely szintén befolyással van a viselkedési elemekre. Pszichomotor stimuláns hatása van, de ennek a jelentősége nem ismert. Az agyban levő extracelluláris MDMA különböző affinitással rendelkezik a különböző receptorokhoz: 5-HT; H1; M1; M2. A viselkedés befolyásolásában ugyan fontos a különböző receptorokra kifejtett hatás, de legfőbb meghatározója az extracelluláris transzmitter koncentráció. Amennyiben az acetilkolin koncentrációban akut növekedés figyelhető meg, az befolyásolja a prolaktin, vazopresszint, kortikoszteron, kortizol és oxitocin leadását. A vazopresszint fokozott leadása miatt kórosan alacsony nátrium szint alakulhat ki. Az MDMA az immunrendszerre is hatást gyakorol azáltal, hogy gátolja a lymphocyta és immunglobulin termelést, ezáltal csökkenti a rezisztenciát különböző fertőzésekkel szemben. (Day és Fibiger, 1992)

Szív- és érrendszeri hatások

Az MDMA hatással van a cardiovascularis rendszerre is. Kiemelkedő a szívstimuláló hatása, mely tachykardiához vezet. Ezen hatását az 5HT1B receptorok által mediáltan fejti ki, mely a protein kináz foszforilációját aktiválja. Az agyban a vérátáramlás növekszik, mely folyamatot cerebrovascularis dilatatiónak nevezünk. Emiatt fokozott az intracerebrális vérzések kialakulásának veszélye. A folyamatok hátterében a megnövekedett renin koncentráció áll, mely serkenti az angiotensin II termelését. Elindul a renin-angiotensin rendszer, mely folytán vasoconstrictio és megnövekedett aldosteron ürülés következik be. A fent említett folyamatok a vérnyomás emelkedését eredményezik. (Fitzgerald és Reid, 1994)

Hőháztartást befolyásoló hatások

Az MDMA használók második leggyakoribb halálozási oka a kialakuló hyperthermia. A vegyület a test hőmérsékletregulációs képességére is hat, így az könnyen felmelegszik, vagy lehül. MDMA használatát követő fokozott testmozgás jelentős hyperthermiás állapot bekövetkeztéhez vezethet.

Patkányokon végzett kísérletek eredménye alapján magas környezeti hőmérsékleten beadott magas MDMA dózis hyperthermiát, míg alacsony környezeti hőmérsékleten beadott alacsony dózis hypothermiát okoz. Közepes dózis ezzel szemben ún. bifázisos reakciót alakít ki, melyben kezdeti hypo-, és későbbi hyperthermia figyelhető meg.

Az MDMA hatással van a mitokondriális szétkapcsolási folyamatokra a mitokondrium UCP 3 típusú fehérjéjén keresztül, ezzel abnormális thermogenetikus válaszhoz vezethet. Ez a thermogenetikus hatás gyakran összekapcsolódik a dehidratációval, így a két folyamat egymást súlyosbítja.

Az MDMA az izom és az agy hőtermelését is fokozza. Lecsökkenti a test képességét a hőregulációra. (Dafters és Lynch, 1998) Dantrolén izomlazító gyógyszerrel lehet kezelni az extasy túladagolás ezen hatását, ugyanis ez a vegyület az izomsejtek ingerlés-összehúzódás kapcsolatának megszűntetése révén hat a rianodin-függő kalcium csatorna, illetve kalcium-függő kalcium csatornán keresztül. (Grunau és mtsai, 2010)

MDMA mellékhatások

5.Ábra

Viselkedést módosító és élettani hatások

MDMA hatására jelentős viselkedésbeli változások is megfigyelhetőek, amelyeknek hátterében nagyon összetett mechanizmusok állnak. Az agresszióra való hajlamot csökkenti, az egyed intenzívebben reagál a környezeti változásokra, de felesleges félelmet nem mutat. Az önbizalom emelkedését gyakran euforikus hangulat is kíséri. Ezeken kívül szorongáscsökkentő hatással is rendelkezik. Az MDMA-t a pszichadelikus drogok közé sorolják, mivel empatogén (fokozott empátiát kiváltó), entaktogén (másokkal való közelség érzetére pozitívan ható) és enteogén (képzelgéseket, hallucinációkat kiváltó) hatású pszichoaktív drog, rövid távon segíti a szocializációt. Minden testi érzék felerősödik a hatására (látás, hallás, tapintás, szaglás, ízlelés). Hasonló a helyzet a skizofrén betegek esetében is, akik nem képesek szűrni az érzéki stimulusokat. Emiatt bizonyos esetekben agyi túlerhelődés és fragmentált gondolkodás jelenhet meg náluk. (Bhattacharya és mtsai, 1998)

Használat után idegesség, ingerlékenység, depresszió lép fel, melyek összefüggésben állnak az MDMA szerotoninra kifejtett hatásával. Rendszeresen extasyt fogyasztóknál hosszútávú hatásként megjelenik az étvágytalanság illetve a nagymértékben lecsökkent alvásmennyiség. Az egyén testileg leépül, egészségügyi állapota fokozatosan romlik. Ezzel együtt a szomjúságérzet gátlása is bekövetkezik, amely miatt a folyadékbevitel drasztikusan csökken. Az MDMA és MDA is erősíti a feltételes és feltétlen reflexeket. (Cohen, 1995)

Az MDMA–val kapcsolatban pszichológiai és élettani hatásokat különítünk el (5. ábra).

Pszichológiai: szorongás, paranoia, depresszió, kimerültség, csökkent figyelemkoncentráció.

Élettani: szédülés, szórakozottság, álmatlanság, kimerültség, állkapocsfájdalom.

Kialakulhat hepatotoxicitás, valamint felléphet neurotoxicitás és aplasticus anaemia is (a csontvelői vérképzés hematopoietikus őssejtjének megbetegedése által kialakult vérzékenység).

Terápia

MDMA túladagolás kezelésében több vegyület alkalmazása is lehetséges.Ketanserin: ez a drog egy 5-HT2 antagonista, mely ugyanúgy G-protein kapcsolt mechanizmust indít el. Erősen szelektív az 5-HT2A receptorra, de kötődik 5-HT2C-hez is (Nash, 1990)

Chlormethiazol: nyugtató és egyben hipnotikus hatású thiazol-származék, szedato-hipnotikum. Alapvetően alkohol-elvonókúra részeként használják, de hatásos az MDMA terápiájában is. (Astra Neuroscience Research Unit, London, 1994 – kísérlet MDMA kezelésre chlormethiazol és egyéb „védő faktorok” használata mellett)

Dantrolén: izomlazító hatású, használatával a termoreguláció romlása akadályozható. (Grunau és mtsai, 2010)

Drog diszkrimináció

Az MDMA-nak két sztereoizomerje van: R-(-)-MDMA és S-(+)-MDMA. Állatokon végzett kísérletekben kimutatták, hogy az R izomer a hallucinogén hatásokért (szerotonerg rendszer befolyásolása), míg az amfetamin-szerű, stimuláns hatásért főleg az S izomer felelős (dopaminerg rendszeren keresztül). (Anderson és mtsai, 1978) Az LSD (lizergsav-dietilamid) az MDMA szinergistája, szintén érzéki csalódásokat okoz (térben, időben). Hatásának hátterében az áll, hogy az LSD, mely szintén az 5-HT receptorokra hat, érzékenyíti azokat az MDMA által felszabadított szerotoninra, így a szerotonerg hatás erősödik. A két vegyület együttes adagolásával tehát küszöbérték alatt is maximális MDMA választ kapunk. Állatkísérletekkel igazolt érdekesség, hogy magas MDMA dózis főként 5-HT, míg alacsony dózis inkább DA hatásokat vált ki. Közepes dózisban adagolva egyszerre jelentkezik hallucinogén és stimuláns hatás. (Schechter, 1998)

MDMA és az extasy

Már szó esett róla, hogy a köznyelvben használt extasy kifejezés nem egyezik az MDMA-val. Míg az MDMA maga a vegyület, az extasy nem más, mint a tabletta, mely többféle vegyületet is tartalmaz. Széles körben való elterjedését számos marketing fogás elősegítette. Különböző márkájú tabletták vannak a piacon, egyedi színnel, alakkal, emblémával ellátva, pl Calvin Klein, Mitsubishi. (Wolff és mtsai, 1995) A közöttük levő különbség figyelembe vétele főleg egészségügyi szempontból fontos, hiszen ha a két szer hatásait vizsgáljuk, eltérhetnek egymástól. Több drog együttes használata módosíthatja az MDMA neurotoxikus hatását, pl. a thermoregulation keresztül. Az extasyban leggyakrabban előforduló vegyületek a következők: dextromethophan, MDA, 4-bromo-2,5-dimethoxy-phenetilamine, MBDB, metamfetamin, 4-metiltioamfetamin, paramethoxyamfetamin, efedrin, ketamin valamint különböző fájdalomcsillapítók. (Ramsey és mtsai, 1995)

Felhasznált Irodalom

  1. Al-Sahli W, Ahmad H, Kheradmand K, Connolly C, Docherty JR. (2001): Effects of methylenedioxymethamphetamine on noradrenelineevoked contractions of rat right ventricle and small mesenteric artery. Eur J Pharmacol; 422:167–74.
  2. Anderson GM III, Braun G, Braun U, Nichols DE, Shulgin AT: Absolute configuration and psychomimetic activity. In: Barnett G, Trsic M, and Willette RE. (eds.), (1978): Quantitative Structure-Activity Relationships of Analgesics, Narcotic Antagonists, and Hallucinogens, NIDA Research Monograph 22, U.S. Government Printing Office: Washington, D.C., pp. 27-32
  3. Benzenhofer, U. and T. Passie (2006): "[The early history of "Ecstasy"]." Nervenarzt 77(1): 95-6, 98-9.
  4. Bhattacharya SK, Battacharya A, Ghosal S. (1998): Anxiogenic activity of methylenedioxymethamphetamine (ecstasy): an experimental study. Biogenic Amines; 14:217–37.
  5. Bunzow JR, Sonders MS, Arttamangkul S, Harrison LM, Zhang G, Quigley DI, Darland T, Suchland KL, Pasumamula S, Kennedy JL, Olson SB, Magenis RE, Amara SG, Grandy DK. (2001): Amphetamine, 3,4-methylenedioxymethamphetamine, lysergic acid diethylamide, and metabolites of the catecholamine neurotransmitters are agonists of a rat trace amine receptor.Mol Pharmacol. 60(6):1181-1188.
  6. Jon C. Cole, Harry R. Sumnall (2003): Review The pre-clinical behavioural pharmacology of 3,4-methylenedioxymethamphetamine (MDMA)
  7. Dafters RI, Lynch E. (1998): Persistent loss of thermoregulation in the rat induced by 3,4-methylenedioxymethamphetamine (MDMA or Ecstasy) but not by fenfluramine. Psychopharmacology; 138:207–12.
  8. Day J, Fibiger HC. (1992): Dopaminergic regulation of cortical acetylcholine release. Synapse,12:281–6.
  9. Efihirnia T.Kokotos Leonardi, M.S.and Efrain C.Azrnitia,Ph.D. (1994): MDMA (Ecstasy) Inhibition of MAO Type A and Type B: Comparisons with Fenfluramine and Fluoxetine(prozac)Neuropsychopharmacology, 10(4): 231-238
  10. Fischer, C.; Hatzidimitriou, G.; Wlos, J.; Katz, J.; and Ricaurte, G. (1995): Reorganization of ascending 5-HT axon projections in animals previously exposed to recreational drug 3,4-methelenedioxymetham-phetamine (MDMA, "Ecstasy"). Journal of Neuroscience 15:5476-5485
  11. Fitzgerald JL, Reid JJ. (1994): Sympathomimetic actions of methylenedioxymethamphetamine in rat and rabbit isolated cardiovascular tissues. J Pharm Pharmacol; 46:826–32.
  12. Gartside SE, McQuade R, Sharp T. (1997): Acute effects of 3,4-methylenedioxymethamphetamine (MDMA) on 5-HT cell firing and release: comparison between dorsal and median raphe 5-HT systems.Neuropharmacology.; 36(11-12):1697-703.

  13. Gary Rudnick and Stephen C. Wall. (1992): The molecular mechanism of "ecstasy" [3,4-methylenedioxy-methamphetamine (MDMA)]: Serotonin transporters are targets for MDMA-induced serotonin releaseProc. Natl. Acad. Sci. USA, 89:1817-1821
  14. Grunau BE, Wiens MO, Brubacher JR. (2010): Dantrolene in the treatment of MDMA-related hyperpyrexia: asystematic review.CJEM.12(5):435-42.
  15. J. Frank Nash. (1990): Ketanserin pretreatment attenuates MDMA-induced dopamine release in the striatum as measured by in vivo microdialysisLife Sciences, 47(26):2401–2408
  16. Joseph M. Paris, Kathryn A. Cunningham. (1992): Lack of serotonin neurotoxicity after intraraphe microinjection of (+)-3,4-methylenedioxymethamphetamine (MDMA)Brain Res Bull. 28(1):115-9.
  17. Kish SJ. (2003): What is the evidence that Ecstasy (MDMA) can cause Parkinson's disease?Mov Disord. 18(11):1219-23.
  18. Paul J. Fletcher, Karin M. Korth, Shannon R. Robinson, Glen B. Baker. (2002): Multiple 5-HT receptors are involved in the effects of acute MDMA treatment: studies on locomotor activity and responding for conditioned reinforcement Psychopharmacology (Berl),162(3):282-91
  19. R. Green, A. J. Cross, G. M. Goodwin (2001): Review of the pharmacology and clinical pharmacology of 3,4-methylenedioxymethamphetamine (MDMA or “Ecstasy”)
  20. Ramsey JD, Butcher MA, Murphy MF, Lee T, Johnston A, Holt DW. (1995): A new method to monitor drugs at dance venues. Br Med J, 323: 603.
  21. Rick Doblin, Ph.D. (2002): A Clinical Plan for MDMA (Ecstasy) in the Treatment of Post-Traumatic Stress Disorder (PTSD): Partnering with the FDAJ Psychoactive Drugs., 34(2):185-94.
  22. Sabol KE, Seiden LS. (1998): Reserpine attenuates D-amphetamine and MDMA-induced transmitter release in vivo: a consideration of dose, core temperature and dopamine synthesis.
  23. Schechter MD (1998): 'Candyflipping': synergistic discriminative effect of LSD and MDMA, Eur. J. Pharmacol., 341: 131-134.
  24. Wolff K, Hay AW, Sherlock K, Conner M. (1995): Contents of ecstasy. Lancet, 346:1100–1.

Az ábrák és a diagram saját készítésűek, a 3 dimenziós animáció forrása Wikipedia. (http://hu.wikipedia.org/wiki/Fájl:MDMA_animation.gif)

MDMAHatas (last edited 2013-11-30 21:31:11 by Y5664J)