Peroxidazin

Tartalomjegyzék

  1. Filogenetika
  2. Struktúra
  3. Élettani szerepe
    1. Immunológia
    2. Sejtek közötti kapcsolatok és az extracelluláris mátrix

  4. Azonosítása, szerepe Drosophilában

  5. Azonosítása, szerepe gerincesekben

    1. Azonosítása, szerepe Xenopus tropicalisban

    2. Azonosítása, szerepe emberben

Filogenetika

Struktúra

Élettani szerepe

Immunológia

Sejtek közötti kapcsolatok és az extracelluláris mátrix

Azonosítása, szerepe Drosophilában

A peroxidazint elsőként az ecetmuslincákban (Drosophila melanogaster) mutatták ki. Embrionális koruktól egészen halálukig jelen van az állatok testében. A muslincákkal folytatott kísérletek során a kutatók azt vették górcső alá, hogy milyen szereppel bír a peroxidazin az embrionális fejlődés során. Jelentősége ezeknek a kísérleteknek abban rejlik, hogy genetikai állományuk nagyon hasonlít az emberi DNS-hez, így a humán kutatások számára is fontos információkkal szolgálnak.

Az ecetmuslincában található peroxidazin molekula igen nagyméretű (~500 kDa), három azonos egységből álló - úgynevezett trimer - molekula. Az immunválaszban résztvevő antigénekkel mutatják ki. A többi fehérjétől ülepítés, ioncserélés és elektroforézis útján választják el.

Már a korai embrionális fejlődés során megjelennek a peroxidazin-termelő sejtek – a hemocyták – a feji tájékon. Az enzim mind a hemocytákon belül, mind az emésztésért felelős sejtszervecskékben (fagoszómákban, lizoszómákban), mind a sejteken kívüli, extracelluláris térben aktív.

Ezen sejtek felelősek az extracelluláris mátrix termeléséért, a programozott sejthalálon átesett sejtek bekebelezéséért, illetve a kifejlett alakban az immunvédekezésért.

A peroxidazin mindezen funkciók ellátásában részt vesz. Az extracelluláris mátrixban csak késői stádiumban jelenik meg, a szöveteket elválasztó alaphártyák megjelenése után. Stabilizáló kötéseket alakít ki az egyes alkotók között (pl. kollagén, laminin). Kovalens kötéseket alakít ki makromolekulák között, mely az egyik legerősebb kémiai kötés, szerepe így igen jelentős.

A programozott sejthalál nagy jelentőséggel bír az embrionális fejlődés során, hisz így szabadul meg az embrió a számára szükségtelen sejtektől. A peroxidazint termelő hemocyták kebelezik be az elhalt sejteket, ezáltal biztosítva a következő sejtgenerációk számára a helyet.

A kifejlett állatokban nem csak a hemocyták rendelkeznek peroxidazin-aktivitással. A bélcsőben és a zsírszövetekben is mutattak ki az enzimből, sőt bizonyos eredmények azt sejtetik, hogy peroxidazin épül be az alaphártyákba, ahol megjelöli a bekebelezendő, öreg sejteket, ezáltal gyorsítva a fagocitózis folyamatát.

(összefoglalóan lsd. Nelson R. E., et al., 1994)

Azonosítása gerincesekben

Azonosítása, szerepe Xenopus tropicalisban

A nyugati karmos béka (Xenopus tropicalis) egy Dél-Afrikában őshonos kétéltű faj. Számos kutatást végeznek az állatokkal, hiszen genetikai állománya nagyon hasonlít az emberéhez, és emellett jól tűri mind a jelentős génmódosításokat, mind a nagy koncentrációjú hatóanyagokkal elvégzett biokémiai kísérleteket, így lehetőség nyílik egyes élettani, kórélettani folyamatok élő szervezetben történő megfigyelésére. Az emberi thyroid peroxidáz enzim DNS-szekvenciáját felhasználva keresték fel a peroxidazint kódoló gént a béka génállományában. A karmos békában talált gén fejlődéstanilag az emberi és az ecetmuslincákban található gén között helyezkedik el. Szoros rokonságot mutat a humán peroxidazin molekulával: az egyezés 84%-os. Ez arra enged következtetni, hogy a gén erősen konzerválódott az evolúció során. A peroxidazin már a megtermékenyített petesejtben is megjelenik. Koncentrációja magas a korai embrionális fejlődés során. Megfigyelhető a fejlődő idegrendszerben, a farok-formáló régióban és a fejlődő vesében. Valószínűleg részt vesz a vesecsatornácskák kialakításában, azáltal, hogy átrendezi az extracelluláris mátrixot. Később szerepet játszik a szem fejlődésében, különös tekintettel a szemlencse kialakulására. A postembrionális korban egyre több helyen található meg, főleg az agyvelőben és a vesében marad koncentrációja jelentős. Feltételezik, hogy szerepet játszik a vese méregtelenítő funkcióiban, jelentősége így igen nagy az állat élete folyamán. (összefoglalóan lsd. Tindall A. J., et al., 2005)

Azonosítása, szerepe emberben

Emberben a peroxidazin két válfaja jelent meg, melyek neve vascular peroxidae 1 (VPO1) és vascular peroxidase 2 (VPO2) (Soudi M., et al., 2012). Szerepük jelenleg tisztázatlan, ám az eddigi kutatások két fő területre világítanak rá, ahol komoly szerepet játszhat, ám a pontos mechanizmusok még tisztázatlanok. A VPO1 szerepet játszik a simaizomsejtek osztódásában. Elválasztását több faktor is befolyásolja, többek között a vesében termelődő hormon, az angiotensin II, mely a vérnyomás emelkedés kialakításáért felelős (Brandes R. P., 2011). Kimutatták, hogy szerepe van a vese fibrosisának kialakításában (Péterfi Z., et al., 2009). Különösen nagy koncentrációban van jelen a bőr, illetve a tüdő kötőszöveti sejtjeiben (Péterfi Z., et al., 2009). A VPO2-t gyakran szív-peroxidázként is emlegetik, ugyanis főleg a szívizomban van jelen. Szerepe egyelőre tisztázatlan (Soudi M. et al., 2012).

Irodalomjegyzék

  1. Soudi M., Zamocky M., Jakopitsch C., Furtmüller P. G., Obinger C.: Molecular evolution, structure and function of peroxidasins. Chemistry & Biodiversity 9:1776-1793, 2012 Itt olvasható

  2. Brandes R. P.: Vascular perocidase 1/peroxidasin: a complex protein with a simple function? Cardiovascular Research 91:1-2, 2011 Itt olvasható

  3. Péterfi Z., Donkó Á., Orient A., Sum A., Prókai Á., Molnár B., Veréb Z., Rajnavölgyi É., Kovács K. J., Müller V., Szabó A. J., Geiszt M.: Peroxidasin is secreted and incorporated into the extracellular matrix of myofibroblasts and fibrotic kidney. The American Journal of Pathology 175:(2) 725-735, 2009 Itt olvasható

  4. Tindall A. J., Pownall M. E., Morris I. D., Isaacs H. V.: Xenopus tropicalis peroxidasin gene is expressed within the developing neural tube and pronephric kidney. Developmental Dynamics 232:377-384, 2005 Itt olvasható

  5. Nelson R. E., Fessler L. I., Takagi Y., Blumber B., Keene D. R., Olson P. F., Parker C. G., Fessler J. H.: Peroxidasin: a novel enzyme-matrix protein of Drosophila development. The EMBO Journal 13:(15) 3438-3447, 1994 Itt olvasható