Vizsgarendszerek összehasonlítása
Contents
Bevezetés
Examinatio – Vizsga, vizsgáztatás. Az egyetemek azon szabályokkal körülírt törekvése, hogy tanítványaik megbízható tudással rendelkezzenek.
Vizsgák történelme
Vizsgarendszerek változása a kezdetektől, napjainkig
Írásbeli/szóbeli vizsgák aránya magyar egyetemeken
Írásbeli/szóbeli vizsgák aránya európai állatorvosi egyetemeken
Írásbeli vizsga
Az írásbeli vizsgák során, ahogy az a nevében is benne van, írásban tesztekkel, esetleg rövid, vagy esszé jellegű kérdésekkel mérik fel a tananyag elsajátításának fokát. Ilyenkor a diákok egy előadó teremben foglalnak helyet. A kapott feladatsorra meghatározott idő áll rendelkezésükre (ez vizsga jellegétől, illetve vizsgáztatótól függ). Ezeken a vizsgákon nem kérnek mást a diákoktól, mint az elsajátítandó tények egyszerű ismétlését, felidézését. A feladatok nagy része ismeretjellegű tudás mérésére hivatott, nem vizsgálják, hogy a diákok mennyire látják át a folyamatokat, mennyire tudják holisztikusan megközelíteni az esetlegesen felmerülő problémákat.
Az írásbeli vizsgák jellegzetes feladattípusait is be lehet mutatni. Ezek a feladatok szerepelhetnek keverten egy-egy vizsgában, de előfordulhat az is, hogy az egész vizsga egy féle típusból áll.
Az írásbeli vizsga feladattípusai a következők.
Feleletválasztó feladatok: Ezek a feladatok elsősorban a tudás egyszerűbb, leginkább ismeret jellegű elemeinek a mérésére alkalmasak.
A legegyszerűbb feleletválasztó feladattípus az alternatív vagy egyszeres választás. Ilyen feladat lehet például egy állítás igazságtartalmának, vagy a megoldás helyességének az eldöntése. A feladattípus lényegéből következik, hogy megoldása során a jó válasz véletlenszerű valószínűsége a többi feladattípushoz képest a legmagasabb.
Többszörös választásnak nevezzük azt a feladattípust, amelynél több válaszlehetőség közül kell kiválasztani egy vagy több helytálló választ, vagy megoldást. A feladattípus nehézségi szintje tág határok között változtatható a válaszlehetőségek, és helyes válaszok számának arányában, illetve a válaszlehetőségek valóságtartalmának közelítésével és távolításával. E feladattípus jellegzetes esete lehet az adott csoporttól történő különbözőség kiválasztása Értelemszerűen a legegyszerűbb, a feleletválasztó feladatok értékelése, hisz ennél a feladattípusnál egy pontosan, egyértelműen meghatározható helyes megoldás fogadható el.
A következő típus a feleletalkotó feladat.
A feleletalkotó feladatok csoportjába tartoznak azok a feladatok, amelyeknél nem kész, előre megadott válaszlehetőségek közül kell kiválasztani a helyes megoldást, hanem rövidebb vagy hosszabb formában meg kell fogalmazni a választ. Ezeknél a feladattípusoknál az elvárható válasz hossza adja a további feladattipizálás lehetőségét.
Ily módon létezik a kiegészítés feladattípusa, amelynél egy adott tartalom megfelelő elemmel vagy elemekkel történő kiegészítése a feladat.
A rövid vagy egyszerű válaszokat igénylő feleletalkotó feladatok esetében is könnyű dolga van az értékelőnek, hisz ez esetben is egyértelmű az elfogadható válasz. Az értékelési útmutató szintén egy jól meghatározható választ tüntet fel, a hozzá tartozó megfelelő pontértékkel.
A hosszabb válaszokat igénylő feleletalkotó feladatok értékelése lényegesen nehezebb, mert ugyanazt a tartalmat különböző módon is meg lehet fogalmazni. Éppen ezért a javítókulcs elkészítése is sokkal összetettebb feladat, és nagy körültekintést igényel. A kellő feladatírói gyakorlat és a megfelelő körültekintés ellenére is az ilyen típusú feladatok értékelésének objektivitása rosszabb lehet azoknál a feladatoknál, amelyeknél egyetlen, félreérthetetlen megoldás létezik
A hosszabb választ igénylő, vagy esszé típusú feladatok értékelése esetében tehát a javító tanárnak azt kell megítélnie, hogy a válasz kifejezi-e a lényeget. Ennek érdekében olyan kifejezéseket, úgynevezett „kulcskifejezéseket” kell megadni az útmutatóban, amelyeknek feltétlenül szerepelniük kell a válaszban a lényeg megragadása érdekében, illetve a megjelölt kulcskifejezéseknek a megfelelő kapcsolatban kell állniuk egymással. Az értékelőnek ebben az esetben nagy figyelemmel kell megkeresnie az értékelendő szövegben a megfelelő kifejezéseket, illetve értelmeznie kell, hogy az adott kifejezés a megfelelő szövegkörnyezetben szerepel-e.
Minden egyes feleletalkotó feladat esetében az értékelési útmutató segítségével kaphat pontos információt a megfelelő kifejezések használata, és a feladat pontozása közötti összefüggésekről.
A következőkben az írásbeli vizsgázás előnyeit és hátrányait, illetve a vizsgaformáról alkotott véleményeket mutatjuk be. Ezekhez az egyetem hallgatói közt végzett kutatás eredményeit használtuk fel.
Előnyei
- a követelményeknek nagyobb része mérhető a vizsgával, másrészt a vizsga értékelése könnyebb és hitelesebb
- mivel a vizsgának kézzel fogható nyoma van, látható, hogy mit írt a hallgató, hogyan értékelte ezt a javító tanárt
- a hallgató ellenőrizheti, megtekintheti vizsgáját, láthatja, hogy mit rontott el, illetve, ha szerencséje van, találhat plusz pontokat is, amiket a javító tanár nem vett észre
- mivel a vizsga összes kérdését rögtön látja a vizsgázó egy-egy kérdést átugorhat, amire később visszatérhet
- a vizsga javítás sokkal objektívebb nem függ a hallgató és a tanár viszonyától
- nagyobb eséllyel szerepel olyan témakör a vizsgán, amit az illető tud, így sokkal egyszerűbb az elégséges érdemjegy megszerzése
- ha a vizsgázó nem tud valamit, vagy butaságot ír, kevésbé kínosabb, mivel nincs jelen, amikor ez kiderül
- nem kötelező kiöltözni, ami sok ember komfortérzetét csökkentené, és nem tudna úgy koncentrálni a vizsgára
- a puskázás lehetőség is sokkal nagyobb, mert egyszerre sokan vannak a teremben így a felügyelő tanár kisebb eséllyel veszi észre a puskázót
Hátrányai
- nagy anyagot ölel fel a vizsga és könnyebben szerepel benne olyan, amit a vizsgázó nem tud
- nincs azonnali eredmény, így a vizsgát még legalább egy hét szorongás követi
- a feladat esetleges félreértése, nem megértése is problémát jelent
- nem lehet utólag korrigálni a figyelmetlenséget, azaz nincs helyesbítés
- a tanuló nem tudja kihasználni esetleges protekcióját, jó viszonyát a tanárral
- feleletválasztós vizsga esetén nem mutathatja meg, hogy mennyire látja át az anyagot és érti az összefüggéseket, ami egy szóbeli esetén akár felhúzhatná a vizsga eredményét
- ha esetleg nem jut valami eszébe a tanulónak a tanár nem segíthet, nem vezetheti rá
- mivel bizonyos feladatokban csak kulcsszavak megléte esetén elfogadható a válasz, a körülírás nem működik
- nem lehet elkápráztatni a tanárt esetleges plusz információkkal és így nem lehet elfedni hiányosságainkat az adott témával kapcsolatban
Szóbeli vizsga
Itt a feladat a kihúzott tétel alapján az adott témák kidolgozása és összefüggő felelet formájában történő előadása. A vizsgázónak a tétel kihúzása után bizonyos idő (ez általában 15-20perc, vagy az előző vizsgázó feleletének ideje) áll rendelkezésre, hogy ismereteit felelevenítve összeszedje, amit el kíván mondani feleletében.
Ez a vizsga típus a befogadás kompetenciaterület mérésére szolgál, de oly módon, hogy az elvárható ismeret jellegű tudáselemeken kívül az értékelésnek igen fontos szempontja a szóbeli, nyelvi kifejezéshez kapcsolódó készségek, képességek értékelése is.
A diákoknak lehetőséget biztosít a tanultak bemutatására, azaz nem csak a tények tudását ellenőrzi, hanem például a problémafelismerő, problémamegoldó, kommunikációs képességet is.
- Erre a típusú értékelési módra alkalmasak a különféle alternatív értékelési módok:
1. Gyakorlati vizsga: a kurzuson elsajátított képességek gyakorlatban való alkalmazását méri fel.
2. Szóbeli vizsga: a szóbeli vizsga lehetőséget biztosít a diákoknak, hogy számot adjanak kommunikációs képességük fejlődéséről, megmutathassák mennyire értik az anyagot, és látják az összefüggést a részletek között.
Ezen alternatív értékelési módok alkalmazása annál hatékonyabb, minél többféle részeredmény összegzéséből vonjuk le a végső következtetést. A terület alapvetően képességmérő funkciójából következően értékelése teljesen más megközelítésből történik.Nincs persze kizárva, hogy az ítélet meghozatala előtt komoly analitikus műveletek zajlottak az értékelő fejében ezen értékelési módszer alkalmazása közben is, viszont sajnos ennek nyoma nincs, ami különösen akkor problematikus, ha több értékelő együttesen hozza meg a döntését. Mivel ilyen esetben bármennyire bízunk is az értékelők szakmai kompetenciájában, szinte bizonyos, hogy nem egységes, mert nem alapszik lefektetett megegyezésen az értékelők által megfigyelt szempontok csoportja, ezért súlyos anomáliák adódhatnak az értékelés eredményében. Ennek kiküszöbölésére létezik az értékelés egy másik, úgynevezett analitikus módja, amellyel az értékelő az adott munkához (vagy adott feladathoz) tartozó értékelési szempontsort kap, és a szempontok figyelembevételével kell megállapítani az eredményt. Ez például kulcsszavak megadásával is történhet. A felelet során az adott témához tartozó kulcsszavak elhangzása pontot jelent a vizsgázónak.
A következőkben az szóbeli vizsgázás előnyeit és hátrányait, illetve a vizsgaformáról alkotott véleményeket mutatjuk be. Ezekhez az egyetem hallgatói közt végzett kutatás eredményeit használtuk fel.
Előnyei
1. a vizsga eredményét azonnal tudni lehet
2. szerencsés tétel húzása esetén mindegy, hogy a többi tételről fogalma sincs az illetőnek
3. a vizsgázó előadhatja az adott témához tatozó plusz ismereteit, amik esetlegesen a jobb érdemjegy felé lendítik
4. rossz válaszadás esetén korrigálásra van lehetőség
5. sokszor a tanár reakciójából láthatja a diák, hogy jót illetve rosszat mond és tud változtatni
6. a vizsgáztató tud segíteni, rávezetéssel is
7. aki könnyedén képes előadni magát sokkal jobban tud lavírozni, a kedves mosolygós emberhez sokkal pozitívabban áll hozzá maga a vizsgáztató is
8. nagy előny,ha az illető bejárt órára, és vissza tudja idézni a tanár szavait
9. ha a diák érti a témát és látja az összefüggéseket, el tudja magyarázni a tételt, akár kulcsszavak nélkül is
Hátrányai
1. rossz tétel húzása esetén mindegy, hogy a diák a többi témában nagyon jól otthon van
2. ha nem tud semmit a hallgató, nagyon kínos a helyzet
3. az értékelés szubjektív, ha rossz a kapcsolat a tanárral, az nagyon nagy hátrány
4. aki nem tudja jól előadni magát, gyenge a beszédben és az önkifejezésben, szintén hátrányban van
5. vannak, akiket az öltöny vagy kosztüm gátol a komfortérzetében, és ezáltal nehezebben tudnak koncentrálni
6. egy-egy váratlan kérdés esetén nincs elég átgondolási idő
7. a vizsgáztató hangulata, vagy az előző felelet befolyásolhatja a tanár hozzáállását
8. vannak, akik stresszhelyzetben leblokkolnak, ez nagyon kellemetlen tud lenni
9. kevésbé van lehetőség a puskázásra, mert kevesebben vannak a teremben, a vizsgáztató jobban tud figyelni
Külföldi és magyar hallgatók véleményei a két vizsgatípusról
A cikk megírásához magyar, illetve az angol évfolyamra járó külföldi hallgatót véleményét kérdeztük a szóbeli vizsgák előnyeiről, illetve hátrányairól.
A magyar hallgatók szerint a legnagyobb hátrány, a vizsga szubjektív jellege. A tanár lehet rossz hangulatban, ebből adódóan osztályozhat szigorúbban, esetleg egy rossz mondat okozhat bukást. Ezen kívül sokat számít a szimpátia, és a kommunikációs képességek, amik nem mindenkinél egyformán adottak/fejlettek. Általánosan a vizsgázók jobban izgulnak egy szóbeli, mint egy írásbeli vizsgán, ugyanis szemtől szemben kell számot adniuk a tudásukról. Egy írásbelin bukni kevésbé kínos, mint ha valaki a szóbelin nem tud semmire sem válaszolni. Nehezebb büntetlenül javítani is, hiszen ha hirtelen rosszat mond valaki, hiába javít egyből, az negatív benyomást kelthet, míg írásbelin csak áthúzza, és átírja. A tudás, amiről számot adunk szóbeli vizsgán nem globális, hiszen a kihúzott 1-2 tétel nem tükrözi a teljes anyag elsajátítását. A szóbeli hátrányának rótták fel azt is, hogy nincs elég idő átgondolni az egyes kérdéseket, a tanár hirtelen különböző témákról feltett kérdéseire. A fiúk továbbá hátrányosnak érzik helyzetüket a csinos lányokkal szemben…
A külföldi hallgatók ellenérvei is jórészt megegyeztek a magyarokéval. A legnagyobb problémát szerintük is a tanárok változó hangulata, elfogultsága, illetve a nem globális tudás kikérdezése jelenti. Az angol évfolyam véleményében az is felmerült, hogy nincs egységes egyenruha, mégis ki kell öltözni – ez számukra bonyodalmat okozhat. Általánosságban ők is idegesebbek a szóbeli vizsgák alkalmával, úgy érzik, a tanárok egyenesen a lelkükbe látnak velük szemben ülve.
A szóbeli vizsgák előnye a magyar hallgatók szerint az improvizálás, a határozott előadásmóddal biztosnak eladott tudás, valamint fennáll a témaváltás lehetősége, ha bizonyos dolgokról nem tudnak annyit beszélni. A szóbeli vizsgák során, a hallgatók önreprezentálási képességüket is fejlesztik. A vizsgáztató rávezetheti a vizsgázót a helyes válaszra, lehetőséget adhat az elrontott válaszok javítására, illetve ha valamit kihagy a vizsgázó, annak ellenére, hogy tudja, a tanár rákérdezhet. A magyarok előnynek értékelték azt is, hogy félre lehet beszélni, és ha úgy adódik vicceket mesélni, a tanár megnyerése érdekében. Szóbeli vizsgán a személyes kapcsolat előnyeit is ki lehet használni, jó benyomást lehet kelteni a tanárnak.
Az angol évfolyam hallgatóinak szóbeli vizsgák mellett szóló érvei szinte teljesen megegyeznek a magyar hallgatókéval. Kiemelték, hogy a tanár segíthet, és több lehetőség van, hogy jól fejezzék ki magukat. Plusz előnynek emelték ki a tanárok esetleges megvesztegethetőségét.
Megkérdeztük a magyar, illetve az angol hallgatókat is, hogy szeretnék-e növelni az írásbeli vizsgák számát, a szóbeliek rovására.
Érdekes eredmény, hogy míg az angol évfolyamra járók 48:16 arányban az írásbeli vizsgák számának növelését preferálják, addig a magyar évfolyam 21:53 arányban a szóbeli vizsgák megtartását választotta.
Források
http://www.iskolakultura.hu/ikultura-folyoirat/documents/2005/10/iq2005-10.pdf
http://nevelestudomany.elte.hu/downloads/2014/nevelestudomany_2014_1_55-67.pdf
http://www.hawaii.edu/sls/wp-content/uploads/2014/09/Sasayama.pdf