|
Size: 1384
Comment:
|
Size: 2954
Comment:
|
| Deletions are marked like this. | Additions are marked like this. |
| Line 4: | Line 4: |
| ||<tablebgcolor="#eeeeee" tablestyle="float:center;font-size:0.85em;margin:0 0 0 0; "style="padding:0.5em; ;text-align:center"> {{attachment:cannabissativa.jpg|felugró szöveg}} <<BR>>'''1. Ábra'''<<BR>>''Cannabis sativa'' || | ||<tablebgcolor="#eeeeee" tablestyle="float:center;font-size:0.85em;margin:0 0 0 0; "style="padding:0.5em; ;text-align:center"> {{attachment:cannabissativa.jpg|felugró szöveg}} <<BR>>'''1. Ábra'''<<BR>>''Cannabis sativa'' || |
| Line 13: | Line 13: |
| Az 1990-es évek környékén végzett vizsgálatok jelentős áttöréseket hoztak a témában. A kutatásokat az a feltevés inspirálta, miszerint a cannabimimetikus molekulák potenciális lehetőséget nyújthatnak terápiás célokra való alkalmazhatóságban is. A laboratóriumok és a gyógyszerészeti ipar a delta-9-THC-hoz minőségileg hasonló szintetikus analóg vegyületcsaládot fejlesztett ki, azonban ezen anyagok nagyobb potenciát és sztereoszelektivitást mutattak. Ez utóbbi tulajdonság azonban nem összeegyeztethető a nonszelektív membrán kölcsönhatásokkal, amely így első bizonyítékként szolgált arra, hogy a delta-9-THC szelektív receptorokhoz képes kapcsolódni. Ezen eredményekből kiindulva lehetségessé vált, hogy radioaktív ligand technikával felfedezzék a cannabinoid receptorokat. Howlett és munkatársai 1988-ban írták le az agyi membránokon található magas affinitású cannabinoid anyagokat kötő receptorokat, melyek adenylyl-cikláz aktivitást gátolják. Mindezeket alátámasztja az a szerencsés véletlen, mely során ráakadtak az első G-protein kapcsolt cannabinoid receptor, melyet ma CB1 receptor néven ismerünk, kiegészítő DNS kódjára. (Matsuda, 1990) 1993-ban egy második receptort fedeztek fel ( CB2), mely az elsőhöz képest csupán 44%-os szekvenciaazonosságot mutat, melyből jelentős evolúciós eltávolodásra következtethetünk.( Munro és mtsai, 1993) Intracelluláris kapcsoltságát tekintve azonban különösképp nem tér el a két szubtípus. |
A cannabinoid receptor jelátvitel mechanizmus
A Cannabis sativa egyike a legrégebben ismert növényeinknek. Leírásokat már az I. századból találhatunk mind a növényről, mind annak gyógyszertani hatásairól Dioscorides Materia Medica című művéből. Ezek közé tartozik az eufória érzete, az ellazultság, tachycardiás tünetek, hypothermia, és a fájdalomcsillapító hatás is, melyek fő okozója a leginkább ismert delta-9 -tetrahidrocannabinol (THC). Más növényi eredetű alkaloidoktól eltérően a cannabinoidok hidrophob jellegük révén nonszelektív módon változtatják meg a sejtmembránok fluiditását. A drog fő hatása ezen tulajdonságon alapul sokkal inkább, mintsem hogy szelektíven aktiváljon sejtfelszíni receptorokat.(Hillard és mtsai, 1985)
|
Contents
Az endocannabinoid receptorok
A receptorok felfedezése
Az 1990-es évek környékén végzett vizsgálatok jelentős áttöréseket hoztak a témában. A kutatásokat az a feltevés inspirálta, miszerint a cannabimimetikus molekulák potenciális lehetőséget nyújthatnak terápiás célokra való alkalmazhatóságban is. A laboratóriumok és a gyógyszerészeti ipar a delta-9-THC-hoz minőségileg hasonló szintetikus analóg vegyületcsaládot fejlesztett ki, azonban ezen anyagok nagyobb potenciát és sztereoszelektivitást mutattak. Ez utóbbi tulajdonság azonban nem összeegyeztethető a nonszelektív membrán kölcsönhatásokkal, amely így első bizonyítékként szolgált arra, hogy a delta-9-THC szelektív receptorokhoz képes kapcsolódni. Ezen eredményekből kiindulva lehetségessé vált, hogy radioaktív ligand technikával felfedezzék a cannabinoid receptorokat. Howlett és munkatársai 1988-ban írták le az agyi membránokon található magas affinitású cannabinoid anyagokat kötő receptorokat, melyek adenylyl-cikláz aktivitást gátolják. Mindezeket alátámasztja az a szerencsés véletlen, mely során ráakadtak az első G-protein kapcsolt cannabinoid receptor, melyet ma CB1 receptor néven ismerünk, kiegészítő DNS kódjára. (Matsuda, 1990) 1993-ban egy második receptort fedeztek fel ( CB2), mely az elsőhöz képest csupán 44%-os szekvenciaazonosságot mutat, melyből jelentős evolúciós eltávolodásra következtethetünk.( Munro és mtsai, 1993) Intracelluláris kapcsoltságát tekintve azonban különösképp nem tér el a két szubtípus.
A receptorok elhelyezkedése
Az endocannabinoidok
Az endocannabinoidok felfedezése
Szerkezetük
Szintézisük