Differences between revisions 42 and 43
Revision 42 as of 2016-04-23 21:48:34
Size: 4738
Editor: DRA2N1
Comment:
Revision 43 as of 2016-04-23 21:50:23
Size: 4749
Editor: DRA2N1
Comment:
Deletions are marked like this. Additions are marked like this.
Line 4: Line 4:
||<tablebgcolor="#eeeeee" tablestyle="float:center;font-size:0.85em;margin:0 0 0 0; "style="padding:0.5em; ;text-align:center"> {{attachment:cannabissativa.jpg|felugró szöveg}} <<BR>>'''1. Ábra'''<<BR>>''Cannabis sativa'' || ||<tablebgcolor="#eeeeee" tablestyle="float:center;font-size:0.85em;margin:0 0 0 0;  "style="padding:0.5em;  ;text-align:center"> {{attachment:cannabissativa.jpg|felugró szöveg}} <<BR>>'''1. Ábra'''<<BR>>''Cannabis sativa'' ||
Line 18: Line 18:

Line 24: Line 22:
== Szerkezetük ==
Az endokannabinoidok eikoszanoidokhoz hasonló szerkezetet mutatnak. Két fő részből állnak: egy hosszú, telítetlen zsírsavlánc és egy poláris fej alkotja, mely ethanolt vagy glycerolt tartalmaz. Két legismertebb képviselője az anandamid és a 2-AG (2-arachidonoyl-glycerol). (2.ábra)
||<tablebgcolor="#eeeeee" tablestyle="float:center;font-size:0.85em;margin:0 0 0 0;"style="padding:0.5em; ;text-align:center"> {{attachment:szerkezet.png|felugró szöveg}} <<BR>>'''2. Ábra'''<<BR>>''Az anandamid és a 2-AG szerkezete'' ||
Line 28: Line 29:
== Szerkezetük ==
Az endokannabinoidok eikoszanoidokhoz hasonló szerkezetet mutatnak. Két fő részből állnak: egy hosszú, telítetlen zsírsavlánc és egy poláris fej alkotja, mely ethanolt vagy glycerolt tartalmaz. Két legismertebb képviselője az anandamid és a 2-AG (2-arachidonoyl-glycerol). (2.ábra)

||<tablestyle="float:center; font-size: 0.85em; background: #eeeeee; margin: 0 0 0 0;" style="padding: 0.5em;":> {{attachment:image.png |felugró szöveg}} <<BR>>'''1. Ábra'''<<BR>>''Az anandamid és a 2-AG szerkezete'' ||

A cannabinoid receptor jelátvitel mechanizmus

A Cannabis sativa egyike a legrégebben ismert növényeinknek. Leírásokat már az I. századból találhatunk mind a növényről, mind annak gyógyszertani hatásairól Dioscorides Materia Medica című művéből. Ezek közé tartozik az eufória érzete, az ellazultság, tachycardiás tünetek, hypothermia, és a fájdalomcsillapító hatás is, melyek fő okozója a leginkább ismert delta-9 -tetrahidrocannabinol (THC). Más növényi eredetű alkaloidoktól eltérően a cannabinoidok hidrophob jellegük révén nonszelektív módon változtatják meg a sejtmembránok fluiditását. A drog fő hatása ezen tulajdonságon alapul sokkal inkább, mintsem hogy szelektíven aktiváljon sejtfelszíni receptorokat.(Hillard és mtsai, 1985)

felugró szöveg
1. Ábra
Cannabis sativa

Az endocannabinoid receptorok

A receptorok felfedezése

Az 1990-es évek környékén végzett vizsgálatok jelentős áttöréseket hoztak a témában. A kutatásokat az a feltevés inspirálta, miszerint a cannabimimetikus molekulák potenciális lehetőséget nyújthatnak terápiás célokra való alkalmazhatóságban is. A laboratóriumok és a gyógyszerészeti ipar a delta-9-THC-hoz minőségileg hasonló szintetikus analóg vegyületcsaládot fejlesztett ki, azonban ezen anyagok nagyobb potenciát és sztereoszelektivitást mutattak. Ez utóbbi tulajdonság azonban nem összeegyeztethető a nonszelektív membrán kölcsönhatásokkal, amely így első bizonyítékként szolgált arra, hogy a delta-9-THC szelektív receptorokhoz képes kapcsolódni. Ezen eredményekből kiindulva lehetségessé vált, hogy radioaktív ligand technikával felfedezzék a cannabinoid receptorokat. Howlett és munkatársai 1988-ban írták le az agyi membránokon található magas affinitású cannabinoid anyagokat kötő receptorokat, melyek adenylyl-cikláz aktivitást gátolják. Mindezeket alátámasztja az a szerencsés véletlen, mely során ráakadtak az első G-protein kapcsolt cannabinoid receptor, melyet ma CB1 receptor néven ismerünk, kiegészítő DNS kódjára. (Matsuda, 1990) 1993-ban egy második receptort fedeztek fel ( CB2), mely az elsőhöz képest csupán 44%-os szekvenciaazonosságot mutat, melyből jelentős evolúciós eltávolodásra következtethetünk.( Munro és mtsai, 1993) Intracelluláris kapcsoltságát tekintve azonban különösképp nem tér el a két szubtípus.

A receptorok elhelyezkedése

In situ hibridizációs és immunhisztokémiai tanulmányok során kimutatták, hogy a CB1 receptorok a központi idegrendszer egyes területein és sejttípusain bőséges mennyiségben találhatók meg, de bizonyos perifériás szervek és szöveteken is jelen vannak jelentős mennyiségben. (Mailleux,1992; Matsuda, 1993; Mackei és Tsou,1998) Ez a szelektív eloszlás a központi idegrendszerben biztosítja a drog kognitív, affektív és motoros hatásai közötti anatómiai korrelációt. Azonban számos hatás (pl.: gyulladáscsökkentő, izomgörcsoldó) nem magyarázható az idegrendszeri elhelyezkedéssel. Ezekre ad választ a CB2 receptorok kizárólagosan az immunrendszer sejtjein való expressziója.

Az endocannabinoidok

Az endocannabinoidok felfedezése

A receptorok felfedezésével egyetemben a tudósokban felmerült a kérdés, miszerint ha egy receptor a szervezetben jelen van, akkor annak endogén eredetű aktivátorai is léteznek. Devane, Mechoulam és munkatársaik azt a stratégiát követve, miszerint az endocannabinoidok szintén annyira hidrophob anyagok, mint a THC, sertésagyon végzett kromatográfiás vizsgálatok során értek el sikereket, majd különböző analitikai módszerekkel meghatározták az újszerű anyagok kémiai struktúráját is.

Szerkezetük

Az endokannabinoidok eikoszanoidokhoz hasonló szerkezetet mutatnak. Két fő részből állnak: egy hosszú, telítetlen zsírsavlánc és egy poláris fej alkotja, mely ethanolt vagy glycerolt tartalmaz. Két legismertebb képviselője az anandamid és a 2-AG (2-arachidonoyl-glycerol). (2.ábra)

felugró szöveg
2. Ábra
Az anandamid és a 2-AG szerkezete

Szintézisük

A CB1 receptorok szerepe a szinapszisokban

kannabinoid_rec (last edited 2016-04-24 22:14:17 by DRA2N1)