Metakogníció

Metakogníció fogalma:

A metakogníció fogalmával elsők között John Flavell foglalkozott. Legegyszerűbb definíciója:

„gondolkozás a gondolkozásról”. Flavell használta először a metamemória kifejezést is, továbbá

vizsgálta a kérdést, hogy a metamemória fejlődése során valójában milyen folyamatok zajlanak le.

Feltételezése szerint az ember meg tudja ítélni, hogy milyen mennyiségű és minőségű

információegységet képes megjegyezni, azaz mennyire van tisztában a saját kognitív (gondolkodáson

alapuló) folyamataival.

A második flavelli definíció szerint a metakogníció a saját tudásunk működésének szabályozására

szolgál. Ide tartoznak például a tervezés, a különböző tanulási stratégiák és a problémamegoldás.

Flavell két részre osztotta a kognitív folyamatokat: metakognitív tudásra és metakognitív élményekre.

Előbbi több kategóriába sorolható. Az első a személy kategória, amely az emberekről szóló tudást

foglalja magába. Ezen belül három alkategóriát határozott meg: személyen belüli (amikor a személy

meg tudja ítélni, hogy milyen területeken rendelkezik jó, illetve rossz képességekkel), személyek

közötti ( egyes emberek képességeinek összehasonlítása) és univerzális ( az emberi képességek

egyetemes jellemzői ). A második a feladat kategória, amelynek során fel tudjuk mérni, hogy melyik

feladat milyen megoldást igényel. A harmadik pedig a stratégia kategória, amibe azok a folyamatok

sorolhatóak, amelyek segítségével egyes célok elérhetőek. Ide tartozik például a szabályozás, a

tervezés és az értékelés. A metakognitív élmények közé tudatos és alig tudatosuló tapasztalatok

tartoznak. A tudatos élmény az, amikor egy előzőleg megoldott probléma alapján tudjuk, hogy

képesek leszünk hasonló feladatot megoldani a későbbiekben. Alig tudatosuló élménynél a feladat

sikeres megoldása során szerzett jó élmény segítségünkre lehet a következő ilyen jellegű

problémánál.

A metakogníció következő jelentős kutatója Nelson, akinek 1996-ban jelent meg legfontosabb

publikációja. Kutatásainak alapját Tarski gondolatai képzik. Az írás fontos részét képzi egy 19. századi

elmélet, a Compte-paradoxon, miszerint az ember nem szakadhat kétfelé, hogy egyik része

gondolkodjon a másik pedig megfigyelje azt. Nehéz elképzelni, hogy egyszerre legyen valaki

megfigyelő és megfigyelt is, ám ha ezeket egymással párhuzamosan zajló, többszintű folyamatokra

bontjuk, akkor lehetséges. Ezt támasztja alá a Nelson-Narens modell, miszerint két szintet

különböztetünk meg: a tárgyszintet és a metaszintet. A gondolkozás metaszintjéhez tartozik a

tervezés, nyomon követés illetve az ellenőrzés és amire ezek a folyamatok irányulnak az a tárgyszint.

Szemléletesebbé téve képzeljünk el egy kisgyereket, aki azt a feladatot kapja, hogy számolja ki

mennyi kettő meg három. Amikor elkezdi az ujjainak segítségével számolni, az a tárgyszintet jelenti,

de amikor eltervezi, hogy így meg fogja tudni oldani a feladatot, az a metaszint része.

A mai kutatások továbbra is a flavelli és a nelsoni definíciókat veszik alapul.

Tudatos és nem tudatos megnyilvánulások elkülönítése:

Seth, Baars és Edelman 2005-ös tanulmányában a tudatosság tizenhét kritériumát határozták meg.

Ezek közé tartozik például a széleskörű agyi aktivitás, a pontos beszámolás képessége és a

szubjektivitás. A tudatosságnál az agy nagyobb területén, míg a tudattalan folyamatoknál csak helyi

kérgi aktivitás mérhető. A tudatosan rögzült tartalmakról különböző módokon, akaratlagosan

vagyunk képesek beszámolni. Az eseményeket az egyén tudatosan, a saját szemszögéből képes

megítélni.

Whyte szerint a tudatosság biológiai szerepe meglehetősen szűk. Viszont a tudatosság kritériumai

arra engednek következtetni, hogy a tudatosság nagy evolúciós előnyt jelent.

A metakogníció vizsgálata:

A metakogníciót több módszerrel tanulmányozhatják. A kérdőíves kutatások célja, hogy az alanyok

gondolkodásról való tudását vizsgálják. A hibadetektálási feladatos során egy szöveget kell elolvasnia

a kísérleti alanynak , amelyben néhány nyelvtani vagy jelenésbeli hibát rejtettek el, és rá kell jönnie,

hogy a szöveget a hiba miatt nem érti és nem a saját tudatlansága az oka. Léteznek olyan kísérletek,

amelyek során az alanyoknak kommentálniuk kell a munkafolyamataikat, elmondani, hogy mit miért

tesznek. A magabiztossági rangsorolásnál el kell dönteniük, hogy mennyire biztosak a válaszaikban.

A kutatók adhatnak hiányos szövegeket, amelyeket értelemszerűen ki kell kiegészíteni a feladat

során. Vannak olyan vizsgálati módszerek is, ahol az olvasás közbeni szemmozgást, illetve az olvasási

ütemet figyelik meg.

Néhány tanulmány szerint nem csak az emberek, hanem az állatok is rendelkeznek

metakognícióval. Egyenlőre nem áll rendelkezésünkre annyi adat, hogy ezt biztosan

kimondhassuk, bár már számos ehhez kapcsolódó kísérletet végeztek.

Mivel egy olyan fogalomról van szó, aminek létezését eddig csak emberekben bizonyították

be, akkor legtöbben az emberszabásúakra gondolnak, mint kísérleti alanyokra, hisz az

evolúciós ranglétrán ők állnak hozzánk a legközelebb és köztudottan fejlettek a kognitív

képességeik. Vajon állíthatjuk azt, hogy metakognitív képességek birtokában is vannak?

Suda-King-2008

A következő kísérleteket öt orangutánnal ( Pongo pygmeaus) végezték el.

A korábbi kísérletekkel ellentétben viszonylag kevésszer végeztették el a feladatokat, azért,

hogy amennyire lehet csökkentsék a tanulás segítségével történő feladatmegoldást, hisz ez

nem adna valódi adatokat a metakognícióra nézve. A kísérletekben az alanyok memóriáját

tesztelték különféle módszerekkel és azt, hogy meg tudják e ítélni a saját memóriájuk

korlátait.

Az orángutánok ketrece elé egy plexi lapot illesztettek, rajta lyukakkal, amin az állat az ujját

ki tudta dugni. A kísérletvezető ez előtt mutatta be a teszteket és az alany a plexiüvegen lévő

lyukakon át tudott az ujjával rábökni a válaszára.

A valódi kísérletek előtt néhány elő-teszt is szükséges volt. Legelőször megtanították hogyan

tudnak a plexin keresztül válaszolni, majd kitapasztalták, hogy milyen jutalmat részesítenek

előnyben az orángutánok (egyértelműen a szőlőt). Ezután kiválasztottak egy másik ételt, amit

elfogyasztottak, bár kevésbé preferáltak (kutyatáp). Ez került bele egy sárga tárolódobozba,

aminek a látványát megtanították társítani a kutyatáppal. Végül elvégeztek egy memória

tesztet, amelynek során két kék pohár közül az egyik alá elrejtettek egy szem szőlőt és az

alanynak rá kellett böknie, hogy melyik alatt van a jutalom. Ha a válasz helyes volt megkapta

a szőlőt, ha helytelen, akkor megmutatták, hogy hol volt valójában, de nem kapott jutalmat.

Az első kísérlet lényege ugyan az volt, mint a memória tesztté, azzal a különbséggel, hogy

választhatták a sárga tárolódobozt is, amiből megkapták a kevésbe kedvelt ámde biztosan

megnyert jutalmat. A tesztnek két része volt, az egyik részében láthatta az alany, hogy melyik

kék pohár alá rejtik a szőlőt, a másik részben pedig eltakarták előlük a poharakat a procedúra

idején.

Az egyik nőstény kiemelkedően jól teljesített. Mikor eltakarták előle a poharakat a szőlő

elrejtése közben -miután az első próbálkozásra nem a megfelelő poharat választotta-

szignifikánsan többször választotta a sárga tárolót.

A kísérlet elvégzői gondoltak arra az eshetőségre, hogy a többi orangután talán azért nem

választotta a biztos jutalmat, mert nem volt elég nagy a csábereje, ezért a következő kísérletet

csak szőlővel végezték. A kék pohárba két szem, egy sárga pohárba pedig egy szem szőlőt

rejtettek. A kísérlet menete ugyan az volt, mint az elsőnél, kivéve, azt, hogy volt egy olyan

része is, amelyikben az egy szem szőlőt egy sárga tálkába rakták a kísérlet kezdetén, majd

lefedték egy sárga pohárral, így az alanyok láthatták, hogy mit rejt a pohár. Így már többször

használták a mentőövet elsötétített elrejtésnél.

A harmadik kísérletben hozzáadtak egy olyan részt, ahol a kék poharakat középre helyezték,

majd beletették a két szem szőlőt, ezután az asztal ellentétes végére tolták őket. A szőlőt

mindig látható körülmények között rejtették el, néha pedig nem állt rendelkezésükre a biztos

jutalom. Ebben a kísérletben jól teljesítettek, de nem sokszor választották a sárga poharat.

Lehet, hogy túl egyszerű volt a feladat ahhoz, hogy megérje azt választani, hisz ötven

százalék esélyük volt a jó poharat eltalálni.

A negyedik kísérlet az előzővel megegyezik azzal a kivétellel, hogy a memóriateszt elvégzése

előtt kellett eldönteniük, hogy folytatják e a kísérletet vagy beérik a kevesebb szőlővel. Volt

még egy olyan része is, amikor nem volt sárga pohár, muszáj volt megcsinálniuk a feladatot.

Az egyik nőstény, kiemelkedően jól teljesített. A sárga poharat már az elejétől kezdve

használta, nem csak azután, miután elrontotta a feladatot. Valószínűsíthető, hogy a középen

levő poharak közül a megfelelőn tudta tartani a szemét, akkor folytatta a kísérletet, ha nem,

akkor feladta.

Ez a négy kísérlet megmutatja, hogy az orangutánok valószínűleg rendelkeznek

metakognícióval és képesek a saját memóriájuk teljesítőképességét megítélni, azonban több

kérdés is felmerül. Miért nem teljesített a két nőstény minden faladatban jól? Lehetséges,

hogy tanulással érték el a sikert?

Metakogníció a főemlősökben

Anim Kogn-2013

Suda King kísérlete alapján gorillákkal is elvégeztek hasonló teszteket.

Az első kísérlet megegyezett az orangutános kísérletek közül a másodikkal.. A egyik alany

többször választotta látható elrejtés után a biztos jutalmat. A tesztek során kiderült, hogy

erősen elfogult az egyik oldallal szemben és akkor használta a sárga poharat, ha látta, hogy a

jobb oldali pohárba tették, de ő a balt szerette csak választani, ezért inkább az egy szőlőnél

maradt, azaz képes volt megítélni egy számára nehéz feladatot és inkább a kisebb, de biztos

jutalmat választani.

A második kísérlet az orángutánokkal végzett kísérlet negyedik feladatával azonos és az

eredmények is megegyeznek az ott látottakkal.

Az utolsó kísérletben már alkalmaztak újítást. Három darab kék bögrét vezettek be, hogy a

véletlen eltalálás esélyét 50%-ról 33%-ra redukálják le. A feladat során a három kék poharat

az asztal közepére helyezték és egyik alá elrejtik a szőlőt, majd felajánlják a sárga

poharat,tehát az alany feladhatja a tényleges memória teszt előtt, mielőtt a poharakat

különböző irányba tolják az asztalon. Két fő része van a kísérletnek, az első, amikor láthatja,

hogy hová rejtik a szőlőt, a másik pedig amikor ezt a folyamatot eltakarják előlük. Ezeken

belül pedig 3 típus van: amikor nem látják, a sárga pohár tartalmát, amikor előzőleg

megmutatják, mit tartalmaz a sárga pohár és amikor nincs lehetőség feladni. Az egyik gorilla

nagyon jól teljesített, mutatva a metakogníció jeleit, tehát hogy képes a saját

emlékezőtehetségét értékelve dönteni arról, hogy érdemes e elvégeznie az adott feladatot.

Ezeknél a kísérleteknél az előzőekhez hasonlóan szintén fennállnak ugyan azok a kétségek:

tanulás lehetősége, vizuális ingerek szerepe ( az elrejtő barrier jelenlétét nehéz feladattal

társítják és ezért választják a sárgát).

Anim Cogn-2015

A kísérletet három csimpánzzal végezték el. A tesztek felében nem volt feladási lehetőség,

ilyenkor négy piros pohár közül kellett a jutalmat tartalmazót kiválasztaniuk az alanyoknak.

Ha fennállt a kisebb jutalom választásának lehetősége, akkor 5 pohárból kettőben volt jutalom

elrejtve, így 40%-os eséllyel választhattak jót.

Mindegyikőjük szignifikánsan jobban teljesített, amikor látták az elrejtési procedúrát. Kettő

közülük a vártnál jobban teljesített, a harmadik nem találta el olyan gyakran a jutalmat

tartalmazó piros pohár helyzetét, de körülbelül a feladatok felénél a biztos jutalmat

választotta. Ha az elrejtést nem látták, akkor gyakrabban beérték a kevesebb jutalommal.

Tehát jobban teljesítettek, ha választatták a sárga poharat.

Az állatok közül kettővel utóteszteket is végrehajtottak annak kiderítésére, hogy fennáll a

tanulás lehetősége. Ez három kísérletet foglal magába. Az elsőben az elrejtés folyamatát nem

láthatták, viszont azt igen, hogy a sárga pohár üres. Itt az vizsgálták, hogy vajon tudja e, hogy

a sárga pohár választása itt nem célravezető, tehát jobban jár, ha a pirosak közül választ. A

másodikban láthatták a szőlő pohárba rejtését, de azután 2 másodpercig eltakarták a poharakat

egy táblával. A kísérlet célja az volt, hogy a tábla jelenléte asszociációs tanulás folytán

összekapcsolódott a sárga pohár választásával, illetve, hogy kis eltakarás után is képes e

megjegyezni a szőlőszemek helyzetét. A harmadikban pedig a piros poharak közül az egyikbe

rejtettek el egy szőlőszemet és a sárga pohárba pedig kettőt. Itt a cél az volt, hogy

megfigyeljék valóban figyelemmel kísérik e az összes pohárral elvégzett folyamatot. A

kísérleteken az alanyok jól szerepeltek, így nagy valószínűséggel kijelenthetjük, hogy a

csimpánzok rendelkeznek metakognícióval.

Metakogníció és öntudat a delfineknél

A tudományos kísérletek megerősítették, hogy a palackorrú delfinek méretes aggyal rendelkező, erősen szociális emlősök, kiterjedt fejlődési időszakkal, rugalmas kognitív képességekkel és erős akusztikus képességekkel, beleértve a kifinomult helymeghatározó rendszert. Újabb vizsgálatok megcélozták az önismeretet, öntudatot, metakogníciót, illetve elemezték, hogy a delfinek képesek-e felismerni magukat a tükörben, egy videón, valamint ellenőrizni saját maguktól egy észlelési feladatot. A jelenlegi bizonyítékok nem elég meggyőzőek a delfinek tudatát illetőleg. A „Mirror-Mark önismereti tanulmányok” szerint a kutatók megfigyelik, miként reagálnak az állatok a tükörre, például az már önfelismerésre enged következtetni, ha az állat a tükör segítségével kiszed valamit a fogai közül. Az első tükör-kísérletet a delfin vizsgálatokban 1940-ben végezte Marten és Sparakos. Öt delfint jelöltek be fehér cink-oxiddal, és figyelték viselkedésüket. A kísérlet során legalább két delfin módosított a testtartásán a jelölés alapján. Továbbá leírtak olyan viselkedést a tükör előtt, mely szerint a delfin buborékot fújt, játékot manipulált, kinyitotta a száját, pózolt a tükör előtt. Minőségi és mennyiségi értékeléseken alapján a szerzők viszont arra a következtetésre jutottak, hogy az adatok nem egyeztek meg azzal a hipotézissel, hogy az állatok a tükör segítségével vizsgálták magukat. A következő kísérletükben két delfint alkalmaztak, akik viselkedését felvették, és visszajátszották nekik valós időben, illetve lelassítva is. Egyikőjük (Keola) nyitotta a száját, és ritmikusan mozgatta a fejét a valós idejű lejátszás alatt, de a késleltetettnél nem. Amikor pedig megjelölték, felismerte a jelölt oldalát a kamerában (többször a valós idejű visszajátszás során, mint a késleltetettnél). Ezen vizsgálat már vizsgálat bizonyította az öntudatot.

Metakogníciós tanulás a delfineknél

Az állatok tanulmányozása elég nehézkes, ezért Smith kidolgozott egy jól tervezett metódust, amely a bizonytalanságot vizsgálja a delfinekben. Ezekben a feladatokban általában az állatok alkotják meg önnön képességük határait, mivel a vizsgálat célja, hogy megtalálja ezeket a korlátokat. Smith egy hím delfint használt. Ha a delfin hallott egy 2100 Hz-es hangot, és a bal lapátot választotta, megjutalmazták, továbbá ha 1200 Hz-es hangot hallott,s a jobbat választotta, ismét megjutalmazták. Amikor a hibaarány növekedett, egy harmadik evező vált elérhetővé, a „bizonytalansági evező”. Ha a delfin ezt válaszotta, megerősítést kapott. Viszont ha emellett döntött, később kapott jutalmat, és minél többször használta, annál több késedelem lett. A delfinek adatait összehasonlították egyetemistákéval , akik hasonló feladatban vettek részt. Az emberek kifejlesztettek egy választott stratégiát, amit meg is tudtak magyarázni. Bár a delfinek erre nyilván képtelenek, de a kísérletben a delfin és az ember nagyon hasonlóan viselkedett. A kísérlet alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az ember használja a feladat során a metakogníciós képességeit, így amikor bizonytalan, a középső lapátot választja. Mivel a delfin is így tett, ez bizonyíthatja metakognícióját. Egy másik magyarázat viszont a középső lapát kiválasztására, hogy a delfin a kis lapátot a mély hangokhoz, a nagy lapátot a magas hangokhoz, a kettő közötti átmenetre pedig a közepes lapátot választotta. Végül arra a következtetésre jutottak, hogy a metakogníció a fiatal gyerekekben és az állatokban hasonló. Négy kritériumot állítottak fel a metakogníció bemutatására a delfinek tanulmányozása alapján: 1. egy objekíven megfigyelhető elsődleges viselkedés irányítható pontossággal vagy idő mérésével 2. egy objektíven megfigyelhető másodlagos viselkedés, amely potenciálisan sugallja a tudás tudatosságát 3. variáció az elsődleges viselkedés teljesítményének mutatóin, hogy megmutassák, hogy a másodlagos viselkedés működik 4. az összefüggés analízise az elsődleges és másodlagos viselkedés között.