#acl CNY072,SB2XJT,E6VN8N:read,write Default = Nanoműanyagok endokrin diszruptor hatása = <> == Bevezetés == ---- Az utóbbi évtizedekben világszerte ugrásszerűen megnőtt a műanyagelőállítás, 2015-ben ez a mennyiség a 322 millió tonnát is meghaladta, 2050-re pedig már elérheti a 33 milliárd tonnát (Amereh és mtsai, 2019). UV fény, mechanikai behatások és hidrolízis hatására a felhalmozott műanyag hulladék kisebb méretű partikulákra degradálódik (Ter Halle és mtsai, 2017). A folyamat során mikroméretű részecskék keletkeznek, amelyek még tovább fragmentálódhatnak nanoműanyagokká. A [[https://hu.wikipedia.org/wiki/Polietilén|polietilén]], a [[https://hu.wikipedia.org/wiki/Polipropilén|polipropilén]] és a polivinil-klorid ([[https://hu.wikipedia.org/wiki/PVC|PVC]]) mellett a polisztirén az egyike azoknak a nanoműanyag polimereknek, amelyek a tengerekben és óceánokban nagy valószínűséggel előfordul ([[#A1._.2BAOE-bra|1. ábra]]). Egy 2016-os modell alapján (Kooi és mtsai, 2016) a nanorészecskék főként a vizek felszínén, az első 3 méteres mélységen belül lebegnek, ezért is jelentenek nagyobb veszélyt a [[https://hu.wikipedia.org/wiki/Plankton|bioplankton]]ra és az azon táplálkozó élőlényekre (Varó és mtsai, 2019). <> || {{attachment:NPvizekben.png ||width="600"}} || ||||'''1. ábra:''' ''Vizekben lévő nanorészecskék bejutása a szervezetbe'' || == A nanoműanyagok befolyása az organizmusokra == ---- A nanorészecskék 100 nanométernél kisebb átmérőjűek és magas felszín/térfogat arányuknak köszönhetően könnyen kölcsönhatásba lépnek környezetükkel. Különböző organizmusok biológiai membránjain áthatolva a sejt belsejében felhalmozódnak és az ott zajló biokémiai folyamatokat befolyásolhatják (Amereh és mtsai, 2020). Kutatások jelenlegi stádiuma alapján a nanoműanyagok képesek több ponton felborítani a hormonális szabályozást, így ezeket az endokrin diszruptorok közé sorolják. Endokrin diszruptornak nevezzük azokat a külső eredetű anyagokat, amelyek a szervezetbe jutva megváltoztatják a hormonrendszer funkcióit (Kumar és mtsai, 2020). === Nanoműanyagok juvenil hormonra gyakorolt hatása === Az ''Artemia franciscana'' a [[https://hu.wikipedia.org/wiki/Sórákok|sórákfélék]] családjába tartozó gerinctelen, aminek fő tápanyag forrása a plankton. Számos kísérlet foglalkozott a tengerek ekotoxikus komponenseire érzékeny ''Artemia'' lárvák fejlődési rendellenességeivel. Köztük Varó és mtsai (2019) két csoportra osztva vizsgálták a rövid távú, 48 órás és a hosszabb távú, 14 napos amino-polisztirén nanorészecske hatását nauplius stádiumú lárvákon. A vizsgálatok végezetével endokrin diszrupció jeleit figyelték meg. A felállított hipotézis szerint specifikus élettani és biokémiai változásokat generálhat a nanorészecske mind a rövid, mind a hosszútávú kitettség alatt. A kísérletek végezetével a nagyszámú elhalálozás mellett konkrétabb eredményeket is megfigyeltek. A rövidtávú aminált-polisztirén fertőzöttség következményében az élő lárvák testhosszai között nem lehetett szignifikáns különbséget tenni. Ellenben a hosszabb kitettség már befolyással volt a nauplius, illetve a többi lárva stádium morfogenezisére, többszöri vedlés és visszamaradt fejlődés volt megfigyelhető. Feltételezheően ennek hátterében felborult élettani funkció állhat, miszerint az ízeltlábúakban jelenlévő juvenil hormon bomlása nem volt megfelelő. A juvenil hormon megakadályozza azokat a biokémiai folyamatokat, amik lehetővé teszik a lárva fejlődését a következő stádiumig. Ha ez a hormon nagy koncentrációban marad fenn, akkor az egyedfejlődés nagymértékben lassul. Sórákokban ez a hormon a metil-farnezoát, amit karboxilészterázok bontanak. Korábbi tanulmányok és e jelenlegi bizonyítják, hogy a polisztirén nanoműanyagok inhibitorként hatnak a karboxilészterázok működésére. Ha ez az enzimcsoport gátlódik, akkor nem bomlik le a metil-farnezoát, és ennek eredményeképp nem fejlődnek normál intenzitással az ''Artemia lárvák''. Feltételezés szerint a nem megfelelő lárva fejlődés letális lehet, amit a kísérletben tapasztalt magas elhullási arány támaszt alá. (Varó és mtsai, 2019) === Nanoműanyagok hatása a glükóz-anyagcserére === A polisztirén eredetű nanorészecske gyakran okoz biokémiai átalakulást, így alapvető folyamatokba belépve, mint a szénhidrát- vagy lipidanyagcsere, viselkedési változást eredményez. Főként a gasztrointesztinális traktusban halmozódik fel, de a külső bőrszöveti tájékon is lerakódik. Legnagyobb koncentrációban a vékonybél, a hasnyálmirigy és az epehólyagban mérhető (Brun és mtsai, 2019). Brun és mtsai (2019) [[https://hu.wikipedia.org/wiki/Zebradánió|zebrahal]], avagy zebradánió ''(Danio rerio)'' lárvákat vizsgáltak különböző polisztirén nanorészecske koncentrációnak kitéve. Az eredmények alapján a fertőzött halakban szignifikánsan csökkent a vérglükóz- és az [[https://hu.wikipedia.org/wiki/Inzulin|inzulin]]szint, ellenben a [[https://hu.wikipedia.org/wiki/Hidrokortizon|kortizol]] koncentráció nőtt. A kísérlet során egyaránt megfigyelhető volt a zebradánió lárvák sötétben való nem megszokott hiperaktivitása, illetve kevés táplálék felvétellel járó hipoaktiviása. A polisztirén nanoműanyag felhalmozódásával indukált kortizol és glükóz koncentrációváltakozás a HPI-tengely (hypothalamic-pituitary-interrenal axis) aktiválódását bizonyítja. Stressz behatására a legtöbb emlős és a [[https://hu.wikipedia.org/wiki/Valódi_csontoshalak|valódi csontoshalak]] ''(Teleostei)'' esetében automatikusan aktiválódik a HPI-tengely, ami negatívan leszabályozza a táplálékfelvételt (Bernier és Peter, 2001). A polisztirén részecskék felhalmozódása stresszorként hat a zebrahal lárvákra, így az aktív HPI-tengely következményében jelentősen visszaesik a glükóz koncentráció, viszont a stressz indukálta kortizol koncentráció szignifikánsan emelkedik, ami szabályozza az idegi aktivitást, így stimulálni képes a glükoneogenezist ([[#A2._.2BAOE-bra|2. ábra]]). A kortizol, fokozott izgalmi állapotban, az intracelluláris [[https://hu.wikipedia.org/wiki/Glükokortikoidok|glükokortikoid]]-receptorokon keresztül működésbe lép és up-regulációt vált ki a glükóz-6-foszfatáz és laktát-dehidrogenáz enzimekre, ezáltal közvetetten emelni tudja a glükóz koncentrációt. A legmagasabb polisztirén nanoműanyag koncentrációnak való kitettség váltakozva növeli a glükoneogén- vagy glükolitikus aktivitást zebrahal lárvákban, ezért figyelhető meg a kiugró hiperaktivitás vagy ezzel ellentétesen a hipoaktivitás. Ugyanakkor elképzelhető, hogy a megfigyelt viselkedési változások erősen függenek a lárvák fejlődési stádiumától és a nanoműanyag részecskék összetételétől. Például felnőtt zebrahalakban arannyal szennyezett más típusú nanopolisztirén részecskék esetében gyulladásos reakciókat is észleltek (Brun és mtsai, 2019). <> || {{attachment:felhalmozodas.png||width="600"}} || ||||'''2. ábra:''' ''A nanoműanyagok szervezetben való felhalmozódásának következményei '' || === Ivari működés befolyásolása === Az endokrin rendszer fontos részei az ivari működést irányító hormonok, melyek különösen hímekben nagyon érzékenyek a külső behatásokra (Amereh és mtsai, 2020). Szexuálisan érett hím ''Wistar'' patkányokon vizsgálták a polisztirén nanoműanyagok endokrin diszruptor hatását. A 35 napon át tartó kísérlet alatt kis, közepes és magas dózisban orálisan adagolták a nanopartikulákat az állatoknak, majd megvizsgálták azok hatását a szexuálhormonok plazmakoncentrációira nézve. A kísérletben a [[https://hu.wikipedia.org/wiki/Luteinizáló_hormon|luteinizáló hormon]] (LH), a [[https://hu.wikipedia.org/wiki/Follikuluszstimuláló_hormon|follikulus-stimuláló hormon]] (FSH) és a [[https://hu.wikipedia.org/wiki/Tesztoszteron|tesztoszteron]](T) hormonkoncentrációja is szignifikánsan lecsökkent a vérben ([[#A3._.2BAOE-bra|3. ábra]]), ([[#A4._.2BAOE-bra|4. ábra]]). Az eddigiekben leírt hormonok bizonyítottan fontos szerepet játszanak a spermatogenezisben, így a normál hím ivari működésben és szaporodóképességben is. Megjegyzendő, hogy az FSH szintje eltérő tendenciát mutatott a legmagasabb dózisnál, ahol a koncentrációja erőteljesen megemelkedett. Hasonló, nem-lineáris változást kiváltó mechanizmust már megfigyeltek más endokrin diszruptoroknál is (Welshons és mtsai, 2003). <> <> || {{attachment:LH-FSH.png||width="600"}} |||| {{attachment:tesztoszteron.png||width="600"}} || ||||'''3. ábra:''' ''LH és FSH koncentrációk változása nanoműanyagok hatására '' ||||'''4. ábra:''' ''Tesztoszteron koncentráció változása nanoműanyagok hatására '' || A nanoműanyagok molekuláris szinten is megváltoztatják a hormontermelést, ami az egész hipotalamusz-hipofízis-gonád tengelyre kiterjed. A hipotalamuszban termelődő [[https://hu.wikipedia.org/wiki/Gonadotropinfelszabadító_hormon|gonadotropin-serkentő hormon]] (GnRH) génje up-regulálódik, ami fiziológiás esetben a hipofízis LH és FSH termelését serkenti. Ennek ellenére az FSH és LH génjeinek csökkenő expressziója volt tapasztalható. Egyéb, a spermatogenezisben fontos szerepet játszó géneken hasonló szupresszáló hatást figyeltek meg. Ilyenek a DAZL (Deleted in azoospermia-like) és PLZF (promyelocytic leukaemia zinc finger) gének, amelyek down-regulációja számottevő volt a legmagasabb dózis esetét kivéve. Az ABP (androgén binding protein) fehérje génjének expressziója is csökkent. Az ABP esszenciális a spermatogenezis fenntartása mellett a tesztoszteron szintjének szabályzásában is (Amereh és mtsai, 2020). === A pajzsmirigyfunkció megváltoztatása === A nanoműanyagok endokrin diszruptor hatása a pajzsmirigy hormontermelésén is megfigyelhető. Amereh és mtsai. (2019) által végzett kutatásban ''Wistar'' patkányoknak adagoltak különböző dózisú polisztirén nanoműanyagokkat 35 napon át, majd a kezelt állatok vérmintáiban vizsgálták meg a pajzsmirigyhormonok plazmakoncentrációinak változásait. Az eredmények alapján a [[https://hu.wikipedia.org/wiki/Pajzsmirigyserkentő_hormon|pajzsmirigy-serkentő hormon]] (TSH) koncentrációjának elemzésénél a magasabb dózisok esetében növekedő tendenciát figyeltek meg. A pajzsmirigyhormon inaktív formája, a [[https://hu.wikipedia.org/wiki/Tiroxin|tiroxin]](T4) szintje változatlan maradt, ami a T4 szintézis és szekréció zavartalan működését bizonyítja. Az aktív forma, a [[https://hu.wikipedia.org/wiki/Pajzsmirigyhormonok|trijód-tironin]] (T3) plazmakoncentrációjánál ellenben a nanoműanyag-részecskék dózisának emelésével egyre erősebb, de nem szignifikáns csökkenést tapasztaltak. A vérben nem csak fehérjéhez kötve, mint a T3 és a T4 esetében, hanem szabad formában is keringenek a pajzsmirigyhormonok. A free-trijód-tironin (FT3) szint a dózis növelésével egyre erőteljesebben csökkent. Továbbá a free-tiroxin (FT4) koncentrációban is csökkenés volt tapasztalható, a legmagasabb dózis esetében ez a változás már statisztikailag szignifikáns volt. Az aktív és inaktív formák egymáshoz viszonyított arányából következtethetünk a periférián történő hormonátalakítás és felhasználás működésére. A T3/T4 arányban nem volt észlelhető számottevő változás. Az FT3/FT4 arány azonban a dózisok adagolásával fokozatosan emelkedett, a legmagasabb dózisú esetben a növekedés mértéke szignifikáns volt. Ennek alapján megállapítható, hogy a tanulmányban a hormonszintek változását a metabolizmus szintjén változtatták meg a polisztirén nanoműanyagok. Jelen vizsgálat eredményei összességében tekintve nem szignifikánsak, mégis komoly aggodalomra adhatnak okot. Bizonyított, hogy a pajzsmirigyhormonok koncentrációjának változása zavart okozhat a normál fejlődésben, növekedésben, anyagcserében és a szexuális működésben. Emellett feltételezhető, hogy idősebb alanyokat vizsgálva ez a kísérlet kifejezettebb elváltozásokat mutatna. A hipotézis magyarázata abban keresendő, hogy más, a pajzsmirigyműködésbe beleavatkozó hatások a korral előrehaladva gyakrabban jelennek meg. Ezt számos kutatás alátámasztja, melyek szerint a goitrogén hatású anyagok másképpen hatnak a fiatalabb és idősebb szervezetekre (Grad és Hoffman, 1955). == Mérgező anyagok adszorpciója == A nanoműanyagok apró méretüknek köszönhetően könnyen átjutnak a membránokon, nagy adszorpciós képességüknek hála pedig nem csak közvetlenül, hanem az általuk megkötött mérgező anyagokon keresztül is képesek hatni az szervezetre, mivel segítik a toxikus anyagok bejutását a sejtekbe (Cortés-Arriagada, 2021). A tiszta polimerek már a belőlük készült termékek előállításakor is kapcsolatba kerülnek mérgező vegyületekkel, adalékanyagokkal. Ilyen anyag például a [[https://hu.wikipedia.org/wiki/Biszfenol_A|biszfenol-A]], amit a polikarbonát műanyagok gyártásához használnak. Ösztrogénszerű hatása miatt endokrin diszruptor, valamint immuntoxikus, és fejlődésgátló hatása is ismert (Chen és mtsai, 2017). Az is előfordulhat, hogy a nanorészecske a természetben köti meg a környezetszennyezéssel vagy természetes úton keletkezett, elsősorban vizekbe jutott anyagokat. === A nanoműanyagok kölcsönhatása cianobaktériumokkal === A klímaváltozás és a környezetszennyezés gyakran [[https://hu.wikipedia.org/wiki/Cianobaktériumok|cianobaktériumok]] elszaporodásához vezet az édesvizekben. Ezek különböző mérgező vegyületeket, mikrocisztineket termelnek, amelyek világszerte okoznak problémát a vizekben. Májkárosító, nefrotoxikus, neurotoxikus, és immuntoxikus hatásuk is ismert, valamint kutatások igazolták, hogy hatással vannak a halak növekedésére és fejlődésére (Sun és mtsai, 2012). Kóros génexpressziót okoznak a hipotalamusz-hipofízis-pajzsmirigy tengelyen, és növekedési retardációhoz vezetnek a [[https://hu.wikipedia.org/wiki/Növekedési_hormon|növekedési hormon]] és az inzulinszerű növekedési hormon gátlása révén. Csökkentik a T3 és T4 szintet, mert változásokat okoznak a hormontermeléshez szükséges gének expressziójában. A mikrocisztinek felhalmozódnak a szervezetben, ráadásul az anyáról az utódokra is átadódhatnak. Zuo és mtsai (2021) zebrahalakon ''(Danio rerio)'' vizsgálták a polisztirol nanorészecskék hatását önmagában és mikrocisztinnel szimultán adagolva. Az állatokat 21 napig kezelték polisztirollal és mikocisztinnel szennyezett vízzel, majd a már tiszta vízben kikelt utódok testméreteit és pajzsmirigyhormonjaik szintjét vizsgálták. A kizárólag nanoműanyaggal kezelt csoport utódaiban nem, viszont a mikrocisztinnel, illetve a mikrocisztinnel és nanoplasztikkal kezelt csoport utódainál azonban jelentős változást tapasztaltak a kontrollcsoporthoz képest. A mindkét komponenssel együtt kezelt csoportban volt a legjelentősebb változás, itt csökkent a legnagyobb mértékben a T3 és T4 hormonok szintje ([[#A5._.2BAOE-bra|5. ábra]]), ([[#A6._.2BAOE-bra|6. ábra]]). A polisztirol nanorészecskék felerősítik a mikrocisztin toxikus hatását. A különböző koncentrációnak kitett csoportok mindegyikében nagyobb volt a toxikus hatás a mindkét komponenssel kezelt halakban, mint a kizárólag mikrocisztinnel kezeltekben. <> <> || {{attachment:T3konc.png||width="600"}} |||| {{attachment:T4konc.png||width="600"}} || ||||'''5. ábra:''' ''A trijód-trionin koncentráció változásai '' ||||'''6. ábra:''' ''A tiroxin koncentráció változásai '' || === A nanoműanyagok kölcsönhatása trifenil-foszfáttal === A trifenil-foszfát, mint szerves foszfát vegyületet széles körben alkalmazzák háztartási cikkekben, mint égésgátlót. A levegőben és a porban fordul elő leggyakrabban, de az utóbbi években egyre sűrűbben mutatták ki a vizekben is (Zhang és mtsai, 2018). A trifenil-foszfát endokrin diszruptor hatású szer, génexpressziós zavarokat okoz és felborítja a nemi hormonok egyensúlyát. Negatívan hat a fejlődésre, a szexuális differenciálódásra és a reprodukciós képességre. A nőstényekben androgenitást, a hímekben ösztrogenitást okoz. He és mtsai (2021) szintén zebrahalakon ''(Danio rerio)'' vizsgálták a trifenil-foszfát és a nanopartikulák hatását. Megvizsgálták a máj fiziológiás állapotán és energiatartalmán alapuló hepatoszomatikus indexet (HSI), amit gyakran használnak a szervezet energia tartalékainak indikátoraként. Továbbá elemezték a gonadoszomatikus indexet (GSI), ami az ivarmirigyek fejlődési állapotát jelzi, és gyakran használják a reproduktív tevékenység értékelésére. Ezen kívül megmérték a halak [[https://hu.wikipedia.org/wiki/Ösztradiol|ösztradiol]], tesztoszteron, és vitellogenin szintjét. Az ösztrogén az elődleges női, a tesztoszteron az elődleges hím nemi hormon, fontos szerepük van a nemi differenciálódásban. A vitellogenin a halak májában termelődik, elengedhetetlen a petesejtek éréséhez és a sikeres szaporodáshoz. Hímekben jó endogén kórjelző. A polisztirol önmagában nem váltott ki szignifikáns hatást a halakra, viszont jelenléte tovább súlyosbította a trifenil-foszfát májra ható toxicitását, amit a hímekben és nőstényekben egyaránt megemelkedett HSI érték bizonyít. A GSI index mérési eredményei alapján a nanopolisztirol jelenléte nem befolyásolta jelentősen a trifenil-foszfát hatását a kezelt csoportokban. Ellenben a hím és nőstény halak nemi mirigyeinek megnagyobbodása volt tapasztalható a kizárólag trifenil-foszfáttal kezelt csoporthoz képest. A trifenil-foszfáttal és nano polisztirollal együtt kezelt hím csoportban jelentősen nőtt az ösztradiol szint, ezzel szemben a nőstény csoportban nem volt szignifikáns a változás. Feltételezhetően amiatt, hogy a nőstény halaknak magasabb a belső ösztrogénszintje, így kevésbé voltak érzékenyek az exogén ösztrogénre. Az ösztradiol- és tesztoszteronszint mindkét nemben jelentősen megváltozott. A vitellogeninszint nőstényekben és hímekben is közelítőleg kétszeresére nőtt, ezzel is hozzájárulva a hímekben az ösztrogenitásához (He és mtsai 2021). == Kitekintés == A fentiek alapján kijelenthetjük, hogy számtalan módon képesek a nanoműanyagok beleavatkozni az endokrin rendszerbe, így a pajzsmirigyhormonok, az ivari hormonok és a glükózanyagcsere hormonális szabályzásába is. Emellett megfigyelték, hogy a nanoműanyagok szervezetbe kerülése elősegíti a természetes környezetben lévő más toxikus anyagok felhalmozódását is az organizmusokban. Jelen vizsgálatok rákfélék, halfélék és rágcsálók szervezetének reakcióit vizsgálták a nanoműanyagok jelenlétére. A nanoműanyagoknak a humán szervezetre gyakorolt hatásairól viszont még bizonytalanok az álláspontok. Megjegyzendő, hogy az emberre szignifikánsan ható nanoműanyag-koncentráció a kísérletekben használtak többszöröse. Mindazonáltal így is elgondolkodtatóak az eredmények, ha figyelembe vesszük, hogy inhaláció által és emésztőszervrendszeren keresztül is folyamatos a nanoműanyagok napi szintű felvétele (Amereh és mtsai, 2020). A növekvő hulladékmennyiség miatt komoly figyelmet érdemlő témáról van szó. Fontos kiemelni viszont, hogy a nanoműanyagok természetére és az élő organizmusokra kifejtett hatásaira irányuló kutatások csak az utóbbi pár évben kerültek fókuszba. Ebből kifolyólag sajnos még kevés a rendelkezésünkre álló információ. A jövőben végzett további vizsgálatok ebben témakörben kulcsfontosságúak a folyamatok mélyebb megértése érdekében. == Hivatkozások == 1. [[https://doi.org/10.1016/j.envpol.2020.114158|Amereh F, Babaei M, Eslami A, Fazelipour S, Rafiee M (2020): The Emerging Risk of Exposure to Nano(Micro)Plastics on Endocrine Disturbance and Reproductive Toxicity: From a Hypothetical Scenario to a Global Public Health Challenge. Environmental Pollution 261: 114158]] 1. [[https://doi.org/10.1039/C9TX00147F|Amereh F, Eslami A, Fazelipour S, Rafiee M, Zibaii MI, Babaei M (2019): Thyroid Endocrine Status and Biochemical Stress Responses in Adult Male Wistar Rats Chronically Exposed to Pristine Polystyrene Nanoplastics. Toxicology Research 8:(6) 953–963]] 1. [[https://doi.org/10.1016/S1096-4959(01)00360-8|Bernier NJ, Peter RE (2001): The Hypothalamic–Pituitary–Interrenal Axis and the Control of Food Intake in Teleost Fish. Comparative Biochemistry and Physiology Part B: Biochemistry and Molecular Biology 129:(2–3) 639–644]] 1. [[https://www.nature.com/articles/s42003-019-0629-6|Brun NR, van Hage P, Hunting ER, Haramis APG, Vink SC, Vijver MG, Schaaf MJM Tudorache C (2019): Polystyrene Nanoplastics Disrupt Glucose Metabolism and Cortisol Levels with a Possible Link to Behavioural Changes in Larval Zebrafish. Communications Biology 2:(1) 382]] 1. [[https://doi.org/10.1016/j.envpol.2020.116192|Chen Q, Yin D, Jia Y, Schiwy S, Legradi J, Yang S, Hollert H (2017): Enhanced Uptake of BPA in the Presence of Nanoplastics Can Lead to Neurotoxic Effects in Adult Zebrafish. Science of The Total Environment 609: 1312–1321]] 1. [[https://doi.org/10.1016/j.envpol.2020.116192|Cortés-Arriagada D (2021): Elucidating the Co-Transport of Bisphenol A with Polyethylene Terephthalate (PET) Nanoplastics: A Theoretical Study of the Adsorption Mechanism. Environmental Pollution 270: 116192]] 1. [[https://doi.org/10.1152/ajplegacy.1955.182.3.497|Grad B, Hoffman MM (1955): Thyroxine Secretion Rates and Plasma Cholesterol Levels of Young and Old Rats. American Journal of Physiology-Legacy Content 182:(3) 497–502]] 1. [[https://doi.org/10.1038/srep33882|Kooi M, Reisser J, Slat B, Ferrari FF, Schmid MS, Cunsolo S, Brambini R, Noble K, Sirks LA, Linders TEW, Schoeneich-Argen RI (2016): The Effect of Particle Properties on the Depth Profile of Buoyant Plastics in the Ocean. Scientific Reports 6:(1) 33882]] 1. [[https://doi.org/10.3389/fpubh.2020.553850|Kumar M, Sarma DK, Swasti S, Kumawat M, Verma V, Prakash A, Tiwari R (2020): Environmental Endocrine-Disrupting Chemical Exposure: Role in Non-Communicable Diseases. Frontiers in Public Health 8: 553850]] 1. [[https://doi.org/10.1016/j.jhazmat.2012.04.036|Sun H, Lü K, Minter EJA, Chen Y, Yang Z, Montagnes DJS (2012): Combined Effects of Ammonia and Microcystin on Survival, Growth, Antioxidant Responses, and Lipid Peroxidation of Bighead Carp Hypophthalmythys Nobilis Larvae. Journal of Hazardous Materials 221–222: 213–219]] 1. [[https://doi.org/10.1021/acs.est.7b03667|Ter Halle A, Jeanneau L, Martignac M, Jardé E, Pedrono B, Brach L, Gigault J (2017): Nanoplastic in the North Atlantic Subtropical Gyre. Environmental Science & Technology 51 (23): 13689–13697]] 1. [[https://doi.org/10.1016/j.scitotenv.2019.04.157|Varó I, Perini A, Torreblanca A, Garcia Y, Bergami E, Vannuccini ML, Corsi I (2019): Time-Dependent Effects of Polystyrene Nanoparticles in Brine Shrimp Artemia Franciscana at Physiological, Biochemical and Molecular Levels. Science of The Total Environment 675: 570–580]] 1. [[https://doi.org/10.1289/ehp.5494|Welshons WV, Thayer KA, Judy BM, Taylor JA, Curran EM, vom Saal FS (2003): Large Effects from Small Exposures. I. Mechanisms for Endocrine-Disrupting Chemicals with Estrogenic Activity. Environmental Health Perspectives 111 (8): 994–1006]] 1. [[https://doi.org/10.1016/j.envpol.2018.09.073|Zhang Q, Qu Q, Lu T, Ke M, Zhu Y, Zhang M, Zhang Z, Du B, Pan X, Sun L, Qian H (2018): The Combined Toxicity Effect of Nanoplastics and Glyphosate on Microcystis Aeruginosa Growth. Environmental Pollution 243: 1106–1112]] 1. [[https://doi.org/10.1016/j.jhazmat.2020.124677|Zuo J, Huo T, Du X, Yang Q, Wu Q, Shen J, Liu C, Hung TC, Yan W, Li G (2021): The Joint Effect of Parental Exposure to Microcystin-LR and Polystyrene Nanoplastics on the Growth of Zebrafish Offspring. Journal of Hazardous Materials 410: 124677]] == Ábrajegyzék == 1. ábra: Vizekben lévő nanorészecskék bejutása a szervezetbe (Amereh és mtsai (2020) munkássága alapján) 1. ábra: A nanoműanyagok szervezetben való felhalmozódásának következményei (Brun és mtsai (2019) munkássága alapján) 1. ábra: Az ivari működés hormonszintjeinek változása nanoműanyagok hatására (Amereh és mtsai (2020) munkássága alapján) 1. ábra: Tesztoszteron koncentráció változása nanoműanyagok hatására (Amereh és mtsai (2020) munkássága alapján) 1. ábra: A trijód-trionin koncentráció változásai (Zuo és mtsai (2021) munkássága alapján) 1. ábra: A tiroxin koncentráció változásai (Zuo és mtsai (2021) munkássága alapján)