Álvemhesség élettana szukában

Contents

  1. Álvemhesség élettana szukában
    1. Bevezetés
    2. Élettani alapok
      1. A ciklus
      2. Nemi ciklust reguláló hormonok
        1. Progeszteron (P4)
        2. Prolaktin (PRL)
    3. A sárgatest
      1. Fenntartás
      2. Sorvadás
    4. Klinikai vonatkozások
      1. Klinikai álvemhesség kialakulása
      2. Tünetek
      3. Diagnózis
      4. Állatorvosi kezelés
      5. Jelentősége
    5. Álvemhességre hajlamos egyéb fajok
    6. Irodalom

Bevezetés

Az álvemhesség (pseudocyesis) egy gyakran előforduló fiziológiás állapot szuka kutyákban, mely a nemi ciklusuk diösztrusz szakaszában jelentkezik. Kialakulásának oka hormonális, elsősorban a kutyafélékre jellemző sárgatest-dependens progeszteron termeléssel magyarázható, azonban ennek a mechanizmusa még nem teljesen tisztázott (Thangamani és mtsai, 2018). Nem minden esetben jelentkeznek megfigyelhető tünetek. Jellemzően viselkedésbeli változásokat (fészkelés, anyáskodás játékok fölött) és fizikai tüneteket (mellbimbók duzzanata, laktáció) észlelhetünk, különböző mértékben. (Root és mtsai, 2018; Thangamani és mtsai, 2018). A kutyafélék petefészkében lezajló változások kiinduló alapként szolgálhatnak az ősibb, az első méhlepényes állatok hormonális vizsgálatához (Concannon és mtsai, 2009). Evolúciós szempontból előnyös volt a falkában élő kutyafélék számára az álvemhesség, mert más nőstény egyedek is szoptatni tudták a megszületett kölyköket, megnövelve túlélésük esélyét.

Élettani alapok

A kutyafélék spontán-ovuláló fajok, szezonális monoösztruszuk van. Szemben a többi emlős állattal, a placenta helyett a sárgatest termeli a progeszteront a vemhesség teljes ideje alatt, mely körülbelül két hónapig tart, és gyakran tovább fennmarad álvemhes szukákban, mint vemhes egyedekben. Klinikai álvemhesség kialakulásában a prolaktin is szerepet játszik. A luteális fázis alatt a progeszteron-szint graduálisan csökken, a drasztikus koncentráció zuhanás prolaktin szintézist indukál. Ez a hormon idézi elő a fizikailag észrevehető, abnormális tüneteket az arra hajlamos szukákban. (Gobello és mtsai, 2001).

A ciklus

Az álvemhesség és a vemhesség endokrin szabályozásának megértéséhez fontos ismerni a ciklus egyes fázisainak hormonszint változásait.

width="400"

1. ábra: Hormonszintek a ciklus különböző fázisaiban

Nemi ciklust reguláló hormonok

Az álvemhességet a nem vemhes szukák sárgatestének hosszantartó hormontermelése okozza. A klinikai álvemhesség tüneteinek kialakulását közvetlenül a progeszteron (P4) és a prolaktin (PRL) befolyásolja, azonban elengedhetetlen a ciklust szabályzó egyéb hormonok helyes működése is. Ezek a petefészek endokrin szabályozóiként járulnak hozzá a sárgatest fejlődéséhez, fenntartásához és degradációjához.

Progeszteron (P4)

Vemhesség megtartásáért felelős hormonnak is szokás nevezni. Fő feladata a reproduktív szervek előkészítése a párzásra és a megtermékenyített petesejt beágyazódására. Továbbá a vemhesség alatt gátolja a laktáció megindulását és megakadályozza, hogy FSH és LH szekretálódjon, így további tüszők nem érhetnek meg. Ezt a hormont a sárgatest sejtjei termelik, teljesen függetlenül a méhtől vagy a placentától, kutyafélékben az álvemhesség, illetve vemhesség teljes hossza alatt. Ezt is bizonyítja, hogy hysterectomizált (méh műtéti úton történő eltávolítása) szukákban is változatlanul fennmaradt a progeszteron termelés (Concannon és mtsai, 2009), a diösztrusz alatt ovariektomizált (a petefészek műtéti úton való eltávolítása) szukákban azonban gyors progeszteron koncentráció-csökkenés figyelhető meg (Gobello és mtásai, 2001).

Prolaktin (PRL)

Kutyafélékben az elsődleges luteotróp hormon, a sárgatestet stimulálja, fenntartja. A PRL előkészíti az emlőket a laktálásra, parturició után ha lecsökken a progeszteronszint, a prolaktin beindítja a laktációt. Gátlószere a dopamin. A prolaktin felszabadulását serkenti a Neuromedin U (NMU) illetve a patkányok agyából kimutatott Neuromedin U prekurzor rokon peptid (NURP). Az NMU-nak a prolaktin felszabadulást gátló hatását megfigyelték szoptatáskor, stresszes állapotban, álvemhességnél, dopamin antagonista beadásakor, illetve az agy kamrai cerebrospinális folyadékba beadott NURP injekció esetén (Nakahara és mtsai, 2020). A PRL fontos szerepet játszik az utódgondozásban szükséges anyai viselkedés kialakításában, álvemhes egyedekben ez a hormon felel a játékok feletti anyáskodás megjelenéséért és klinikai eseteknél a tejtermelésért is. A prolaktin és progeszteronszint között egészen addig nem tapasztalunk korrelációt, amíg el nem kezdjük kezelni az klinikai álvemhes állatot dopaminerg antagonista (DA) szerekkel (cabergoline és bromocriptine), amik lecsökkentik a PRL szintet. Először 7 nappal a kísérlet megkezdése után vettek észre szignifikáns összefüggést a PRL és P4 szint csökkenésében (Gobello és mtársai 2001). A kísérlet alapján kimondható, hogy nem a csökkenő P4 koncentráció a klinikai álvemhesség kulcseleme.

A sárgatest

A sárgatest, mint átmeneti endokrin mirigy legfontosabb feladata a benne található lutein sejtek progeszteron szekréciója, melyet elsorvadásáig szintetizál és szekretál a vérbe. A normális luteális funkciók ellátásához szükség van LH-ra és prolaktinra, ezért ezeket luteotróp hormonoknak nevezzük, hiányukban nem történik elégséges progeszteron szekréció.

Amennyiben nem következik be megtermékenyülés, a kutyafélékkel ellentétben az emlősökben néhány napon belül megkezdődik a luteolízis. A luteolízist az endometrium által elválasztott prosztaglandin-F2-alfa (PGF2alfa) indukálja, mely gyors apoptózist idéz elő a lutein sejtekben. Megtermékenyülés esetében a sárgatest corpus luteum graviditatisszá alakul, majd hormontermelő funkcióit a méhlepény veszi át.

A kutyafélék esetében, mind a vemhes, mind az álvemhes nőstény sárgatestének fenntartási és sorvadási mechanizmusa eltér ettől. Nem alakul ki vemhességi sárgatest, hanem a vemhesség teljes hossza alatt a lutein sejtek termelik a progeszteront, nincs szó a vemhesség anyai felismeréséről. A sárgatest élettartama minden esetben 60-65 nap körül van, függetlenül attól, vemhes-e az anyaállat. Habár a sejtek felszínére expresszálódnak PGF-receptorok, PGF szintézis nem történik a luteális sejtekben. Ezeknek az egyedi mechanizmusoknak köszönhetően alakul ki a szukára jellemző fiziológiás álvemhesség (Concannon és mtsai, 2009).

Fenntartás

A sárgatest 2 hónapon át ellátja a funkcióját, melyet a luteotróp hormonokon kívül számos más faktor is regulál. A petefészekben termelődő szteroidhormonok szerepe a legkiemelkedőbb, de a növekedési faktorok és prosztaglandinok mellett Papa és Kowalewski (2020) vizsgálatai alapján az inzulin is részt vesz a sárgatest fenntartásának szabályozásában. A luteotróp hormonok elsődleges feladata a progeszteron szintéziséhez szükséges folyamatok támogatása. A luteinizáló hormon által mediált részfolyamatok koleszterinból progeszteront szintetizálnak, a prolaktin pedig a progeszteron további átalakulását gátolhatja meg a lutein sejtekben, illetve a sárgatest sorvadásának késleltetésében vehet részt (Kowalewski, 2014).

A progeszteron jelentőségét már a kétezres évek eleje óta ismerik. Nem csak pozitív-feedback faktorként serkenti a további P4 szintézist, más receptorok expresszációjáért is felelős és endotél- illetve stromasejt proliferációt is képes fokozni. Újabb vizsgálatok bizonyítják, hogy a progeszteron receptor (PGR) és P4 alkotta komplex a sejtmagba jutva transzkripciós promóterként funkcionál számos kofaktorral együttesen, így még szélesebb spektrumban képes szabályozó tevékenységeket folytatni (Rekawiecki és mtsai, 2017). Fontosságát az is demonstrálja, hogy gyógyszeres vemhességmegszakítás esetében PGR-gátló szereket sikeresen lehet alkalmazni.

Az ösztrogén (E2) és receptorainak (ERa, ERb) reguláló szerepe a sárgatestben nem teljesen ismert, azonban feltételezhető, hogy sokkal több folyamatban vesz részt, mint ma azt számon tartjuk. A hormonszekréciót végző sejtek membránján az ERa és ERb nagyobb mennyiségben van jelen, mint a nem szekretáló sejtek felszínén, növelve ezzel érzékenységüket. Ennek a két receptornak a változó arányain alapulhat, hogy az ösztrogén két eltérő típusú, proliferatív és antiproliferatív folyamatok serkentésében egyaránt részt vesz. Jelentőségét igazolja, hogy a sárgatest sorvadását vizsgáló kísérletekben kimutatták, hogy az ösztrogént konjugáló és inaktiváló ösztrogén-szulfotranszferáz 1 (SULT1) enzim mennyisége a sárgatest élettartamának vége felé álvemhes szukákban megnő. Ez utalhat arra, hogy a corpus luteum regressziójának alapfeltétele a funkcionális ösztrogén megvonás (Zatta és mtsai, 2017).

A prosztaglandinok funkciója a sárgatest korai regulálásában vesz részt. Növelik a sejtek vérellátását a kapillárisok tágításával és immunszupresszív hatásúak. Számos növekedési faktor játszik szerepet a sárgatest fenntartásában, ezek főként együttesen angiogenezist serkentenek, a sejtek vérellátásának szabályozását végzik. A sárgatest sorvadásának modulálásában is részt vesznek, vazokonstrikcióval csökkentik a megfelelő terület vérellátását.

Sorvadás

A sárgatest sorvadása a mai tudásunk alapján feltételezhetően két különböző mechanizmuson keresztül valósulhat meg: a gyors luteolízis a vemhes szukákra, a lassabb regresszió a nem vemhes szukákra jellemző. Ezen folyamatokra a progeszteron szérumkoncentrációjából következtethetünk, az előbbi esetén hirtelen esést, az utóbbi esetén egy hosszabb, graduális koncentráció csökkenést figyelhetünk meg.Vemhesség esetén a fetális placenta eredetű PGF2alfa az ellést megelőzően az anyaállat vérkeringésében megjelenik, melyet egy gyors és drasztikus progeszteron koncentráció-csökkenés követ. Feltehetően ez a placentális hormon vazokonstrikciót okoz a sárgatestben, ezzel akut apoptózist idéz elő a sejtjeiben. Ezzel szemben a sárgatest regressziója a nem vemhes nőtényekben általános strukturális degradációra, átalakulásra utal.

Ezen folyamatok részletei egyelőre nem teljesen tisztázottak, azonban néhány génexpressziós eltérést sikerült megfigyelni, melyek az eddigi feltételezéseket támasztják alá (Zatta és mtsai, 2017). Vemhes szukákban az immunválaszt és a gyulladásos folyamatokat kialakító gének, a sérülések és reaktív oxigén gyökök elleni védelemben résztvevő gének, az akut fázist és a mitokondriális apoptózist előidéző gének, illetőleg az angiogenezist pozitívan reguláló gének expresszálódása volt kifejezett. Álvemhes szukákban ezzel szemben a szteroid hormon receptorokkal, szteroid hormonok által mediált szignálokkal és az extracelluláris mátrix átrendeződésével asszociált gének kerültek expresszálásra intezívebben. Ezáltal arra következtethetünk, hogy vemhes kutyákban ellés előtt egy hirtelen, heveny luteolízis zajlik le, melyet gyulladásos és védekező immunfolyamatok követnek, míg álvemhes szukákban a sárgatest lassabb folyamat által fehértestté alakul, kötőszövet veszi át a helyét a hormontermelő sejteknek, így egy komplexebb, struktúrális és funkcionális változáson esik át, az immunrendszer beavatkozása nélkül. Az, hogy ezen génexpressziós különbségeket milyen szabályozási mechanizmusok alakítják ki, egyelőre ismeretlen.

Klinikai vonatkozások

Klinikai álvemhesség kialakulása

Klinikai álvemhesség a sárgatest abnormális luteolízise, és az azt követő prolaktin szekréció miatt alakul ki. Az elégtelen regresszió okai még nem ismertek, azonban bizonyított, hogy erre hajlamos szukáknál ismétlődően megjelenhet és az általa okozta tünetek súlyosbodhatnak. A diösztrusz alatt ovariektomizált, ezáltal a progeszteron kizárólagos forrásától megfosztott szukákban klinikai álvemhesség indukálható (Gobello és mtsai, 2001). Kísérleti módszerekkel indukált P4 esés kizárólag az álvemhességre hajlamos szukáknál okozott szignifikáns prolaktin koncentráció-emelkedést, utalva arra, hogy bizonyos, ma még nem ismert hajlamosító tényezők is közrejátszanak ennek az állapotnak a kialakításában. Továbbá Gobello és mtsai (2001) által végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy a hirtelen PRL koncentráció növekedés a kiváltó oka a klinikai álvemhességnek, és a prolaktin összkoncentrációja nem meghatározó tényező. Az ellést imitáló hirtelen progeszteron-csökkenés prolaktin szekréciót eredményez. Ez a hormon felelős az észlelhető tünetek kialakulásáért. Számos élettani hatása van, többek között kizárólag ez a hormon felelős, az emlők lobuloalveoláris éréséért, akár laktogenezist is serkenthet és ez a váladék gyakran nehezen, vagy egyáltalán nem különíthető el az ellés előtt álló, illetve laktáló szuka által termelt váladéktől. Az emlőket érő taktilis ingerek további prolaktin leadását eredményezi a vérben, növelve szérum koncentrációját.

Tünetek

A diösztrusz során a tünetmentes szukák fiziológiás vagy rejtett álvemhességen esnek át, míg a tünetet produkálók klinikai vagy nyílt álvemhességen. Klinikai álvemhességkor változást tapasztalunk a szuka viselkedésében. Az állat nyugtalan lesz, agressziót mutat gazdái és a környezetében élő állatok felé, kevesebbet mozog vagy játszik, hypophagia miatt lefogy, fájó emlőit nyalogatja. Az emlőket érő túlzott mennyiségű taktilis ingertől elindulhat a tejelválasztás, mely a szopó kölykök hiányában emlőgyulladást okozhat. A ciklus végéhez közeledve az állat meghízik, polyphagia, polyuria, hasmenés előfordulhat, az ellés mimikálásakor hasi összehúzódásokat figyelhetünk meg, végül az anyai viselkedés formái is megnyílvánulnak. A kutya biztonságos helyet keres, fészkel, kisebb játékokat hurcol magával, védelmezi azokat. A laktáló álvemhes nőstények szoptathatják más szukák kölykeit. Az utóbbi mechanizmus kiemelkedően fontos a vadon, falkában élő kutyaféléknél, ahol az alfa nőstény szaporodási monopóliummal rendelkezik. A kölyköket a falka álvemhes egyedei ösztönösen sajátjaikként gondozzák.

Diagnózis

A tenyészállatok esetében az állatorvos nagy szerepet játszik a helyes differenciáldiagnózis felállításában, hiszen a tünetek nagyban hasonlítanak a vemhesség jeleire. Az álvemhesség elkülönítésében számos eljárás ismert, úgy, mint a has áttapintása, vérvizsgálat, ultrahang, röntgen. A vemhességi hormonok, mint a relaxin, kimutathatók a vérből, így kizárható az álvemhesség. Ultrahangos vizsgálattal és kellő szakértelemmel könnyen megállapítható az utódok jelenléte és száma is. Mindkét vizsgálatot a vemhesség harmincadik napja után érdemes elvégezni. A röntgent a kölykök vázának osszifikációjának megkezdődésével a 42-45. naptól lehet sikeresen elvégezni (Evans és Anderton, 1992).

Állatorvosi kezelés

Az álvemhesség, kutyánál fiziológiás állapot révén legtöbbször problémamentesen lezajlik, előfordulhat azonban, hogy az állat igényel orvosi beavatkozást. Egyes esetben a szuka viselkedésbeli változása, túlzott agresszió mutatása rákényszerítheti a tulajdonost, hogy segítséget kérjen az állatorvostól. Az emlők irritációja, laktáció, pangó tej miatt kialakuló mastitis is kezelésre szorul, elkerülve ezzel a súlyosabb szövődményeket, mint például az emlőtumort. Az említett problémák hormonális kezeléssel megszüntethetők. Súlyosabb eseteknél gennyes méhgyulladás (pyometra) is kialakulhat, azaz a méhnyálkahártya mirigyeinek intenzív váladéktermelése által a méh megtelik folyadékkal. Ilyenkor parenterális antibiotikum kúra és az ionháztartás visszaállítására intravénás folyadékterápia kötelező. Ovariohysterectomia elvégzése szükséges a további esetek elkerülésére, ha a szuka nem képvisel különlegesen nagy tenyészértéket.

Jelentősége

A vadonban az álvemhesség evolúciós előnyt nyújt a csoportosan élő kutyafélék számára. Az afrikai vadon élő kutyák esetében Van der Weyde és mtsai (2015) nőstény egyedek székletmintáiban vizsgálták a jelenlévő hormonokat. Aciklusos, vemhes és álvemhes nőstények mintái alapján kimondható, hogy a P4 szintje az első csoportban lényegesen alacsonyabb volt, mint a másik kettőben, bizonyítva ezzel a nem háziasított kutyafélékben is fellépő hosszantartó luteális élettartamot és funkcionalitást. Ezeknek a folyamatoknak a további vizsgálata segíthet a veszélyeztetett státuszú kutyafélék szaporodásának, túlélésének támogatásában. A falkákban, csoportokban élő állatok utódai számára nagyobb túlélési esélyt jelent, ha minél több nőstény képes szoptatni, védelmezni őket. A háziasított kutyában az álvemhességnek nincs pozitív hatása, klinikai tünetek megjelenése akár komolyabb problémák kialakulásához is vezethet.

Álvemhességre hajlamos egyéb fajok

Az álvemhességre nem csak a kutyafélék hajlamosak. Más spontán ovuláló állatoknál nem jellemző, de előfordulhat sertésben, főemlősökben, sőt még emberben is. Reflexovulátor állatoknál, mint a macska, klinikai jelentőséggel bír az álvemhesség, de a laborállatokat is szükséges megemlíteni, úgy, mint a patkányt, nyulat, egeret, hörcsögöt. A jelenséget megfigyelték lámákban és elefántokban is, ám ezeknek a kialakulása eltér a kutyafélék álvemhességének mechanizmusától (Luedersa és mtsai, 2018).

Irodalom

Concannon, P. W.; Castracane W. D.; Temple, M.; Montanez, A. (2009): Endocrine control of ovarian function in dogs and other carnivores. Journal of Animal Reproduction 6: (1) 172-193

Thangamani, A.; Srinivas, M.; Chandra Prasad, B.; Anusha, K.; Sadasiva Rao, K. (2018): Canine Pseudopregnancy: A Review. Journal of Veterinary Science and Technology 7: (1) 7-11

Zatta, S.; Rehrauer, H.; Gram, A.; Boos, A.; Kowalewski, M. P. (2017): Transcriptome analysis reveals differences in mechanisms regulating cessation of luteal function in pregnant and non-pregnant dogs. Journal of BMC Genomics 18: 757

Root, A. L.; Parkin, T. D. Hutchison, P. (2018): Canine pseudopregnancy: an evaluation of prevalence and current treatment protocols in the UK. Journal of BMC Veterinary Research 14: 170

Nakahara, K.; Maruyama, K.; Ensho T.; Mori, K.; Miyazato, M.; Kangawa, K.; Uemura, R.; Sakoda, H.; Nakazato, M.; Muramaki N. (2020): Neuromedin U suppresses prolactin secretion via dopamine neurons of the arcuate nucleus. Journal of Biochemical and Biophysical Research Communications 521: (2) 521-526

Luedersa, I.; Niemullerb, C.; Steinmetzc, H. W.; Boutsd, T.; Graye, C.; Knauf-Witzensf, T.; Tayag, K.; Watanabeg, G.; Yamamotog, Y.; Oerkei, A. (2018): Prolonged luteal lifespan and pseudopregnancy in Asian elephants (Elephas maximus). Journal of Animal Reproduction Science 197: 58-66

Van der Weyde, L. K.; Martinad, G. B.; Blackberry, M. A.; Gruene, V.; Harland, A.; Paris, M. C. J. (2015): Reproductive hormonal patterns in pregnant, pseudopregnant and acyclic captive African wild dogs (Lycaon pictus). Journal of Animal Reproduction Science 156: 75-82

Evans, J.; Anderton, D. (1992): Pregnancy diagnosis in the bitch: the development of a test based on the measurement of acute phase proteins in the blood. Annales de zootechnie, INRA/EDP Sciences 41: (3-4) 397-405

Gobello, C.; de la Sota, R. L.; Goya R. (2001): Dioestrous ovariectomy: a model to study the role of progesterone in the onset of canine pseudopregnancy. Journal of reproduction and fertility 57: 55-60

Papa, P. C.; Kowalewski M. P. (2020): Factors affecting the fate of the canine corpus luteum: Potential contributors to pregnancy and non-pregnancy. Journal of Theriogenelogy https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S0093691X20300947?via%3Dihub (2020. 04. 28.)

Kowalewski, M. P. (2014): Luteal regression vs. prepartum luteolysis: regulatory mechanisms governing canine corpus luteum function. Journal of Reproductive Biology 14: 89-102

Rekawiecki, R.; Kowalik, M. K.; Kotwica, J. (2017): The expression of progesterone receptor coregulators mRNA and protein in corpus luteum and endometrium of cows during the estrous cycle. Journal of Animal Reproduction Science 183: 102-109.

Az ábrát Rábai Viktória készítette.

Alvemhesseg (last edited 2020-05-06 10:26:07 by YR1OBO)