|
Size: 21957
Comment:
|
← Revision 38 as of 2020-05-06 10:26:07 ⇥
Size: 22578
Comment:
|
| Deletions are marked like this. | Additions are marked like this. |
| Line 2: | Line 2: |
| Itt írjon a(z) Alvemhesseg-ról/ről | = Álvemhesség élettana szukában = <<TableOfContents(5)>> |
| Line 4: | Line 5: |
| '''Álvemhesség élettana szukában''' | == Bevezetés == Az álvemhesség (''pseudocyesis'') egy gyakran előforduló fiziológiás állapot szuka kutyákban, mely a nemi ciklusuk diösztrusz szakaszában jelentkezik. Kialakulásának oka hormonális, elsősorban a kutyafélékre jellemző sárgatest-dependens progeszteron termeléssel magyarázható, azonban ennek a mechanizmusa még nem teljesen tisztázott (Thangamani és mtsai, 2018). Nem minden esetben jelentkeznek megfigyelhető tünetek. Jellemzően viselkedésbeli változásokat (fészkelés, anyáskodás játékok fölött) és fizikai tüneteket (mellbimbók duzzanata, laktáció) észlelhetünk, különböző mértékben. (Root és mtsai, 2018; Thangamani és mtsai, 2018). A kutyafélék petefészkében lezajló változások kiinduló alapként szolgálhatnak az ősibb, az első méhlepényes állatok hormonális vizsgálatához (Concannon és mtsai, 2009). Evolúciós szempontból előnyös volt a falkában élő kutyafélék számára az álvemhesség, mert más nőstény egyedek is szoptatni tudták a megszületett kölyköket, megnövelve túlélésük esélyét. |
| Line 6: | Line 8: |
| '''Bevezetés''' | == Élettani alapok == A kutyafélék spontán-ovuláló fajok, szezonális monoösztruszuk van. Szemben a többi emlős állattal, a placenta helyett a sárgatest termeli a progeszteront a vemhesség teljes ideje alatt, mely körülbelül két hónapig tart, és gyakran tovább fennmarad álvemhes szukákban, mint vemhes egyedekben. Klinikai álvemhesség kialakulásában a prolaktin is szerepet játszik. A luteális fázis alatt a progeszteron-szint graduálisan csökken, a drasztikus koncentráció zuhanás prolaktin szintézist indukál. Ez a hormon idézi elő a fizikailag észrevehető, abnormális tüneteket az arra hajlamos szukákban. (Gobello és mtsai, 2001). |
| Line 8: | Line 11: |
| Az álvemhesség ( ''pseudocyesis'' ) egy természetes fiziológiás szindróma szuka kutyákban, mely nemi ciklusuk diösztrusz szakaszában jelentkezik. Kialakulásának oka hormonális, elsősorban a kutyafélékre jellemző sárgatest-dependens progeszteron termeléssel magyarázható. Nem minden esetben jelentkeznek megfigyelhető tünetek. Jellemzően viselkedésbeli változásokat (fészkelés, anyáskodás játékok fölött) és fizikai tüneteket (mellbimbók duzzanata, laktáció) észlelhetünk, súlyosságuk szukánként eltérő. A ciklus alatt a petefészekben lezajló folyamatok, többek között azt álvemhesség kialakulása, prototípusként szolgálnak a placenta kifejlődésének korai időszakában élő ősi állatokban lezajló hormonális változások vizsgálatához. Evolúciós szempontból előnyös volt a falkában élő kutyafélék számára az álterhesség, így más nőstény egyedek is szoptatni tudták a megszületett kölyköket, megnövelve túlélésük esélyét. | === A ciklus === Az álvemhesség és a vemhesség endokrin szabályozásának megértéséhez fontos ismerni a ciklus egyes fázisainak hormonszint változásait. || {{attachment:hormon.png|width="400"}} || ||'''1. ábra:''' ''Hormonszintek a ciklus különböző fázisaiban'' || |
| Line 10: | Line 16: |
| '''Élettani alapok''' | |
| Line 12: | Line 17: |
| A kutyafélék spontán-ovuláló fajok, szezonális monoösztruszuk van. Szemben a többi emlősállattal, placentális szteroidogenezis helyett a sárgatest termeli a progeszteront a terhesség teljes hossza alatt, mely körülbelül két hónapig tart. Endogén luteolizin hiányában a minden ivaros egyedben folytatódik progeszteron termelés az ovulációt követő hónapokban, hiába nem történt megtermékenyülés, mely hosszan tartó fiziológiás álterhesség kialakulásához vezet. Klinikai álvemhesség kialakulásában a prolaktin is szerepet játszik. Az álvemhességben tapasztalt változásokkal ellentétben az abnormálisan gyors progeszteron koncentráció-csökkenés, mely az ellés által indított folyamatokat utánozza, prolaktin emelkedést indukál. Ez a hormon idézi elő a fizikailag észrevehető, abnormális tüneteket. | |
| Line 14: | Line 18: |
| __'''A ciklus'''__ | |
| Line 16: | Line 19: |
| __Anösztrusz:__ | . |
| Line 18: | Line 21: |
| . Az anösztrusz az ösztruszciklus befejeztével lép fel és a következő ciklusig tart, melyben az állat nem mutat nemi aktivitást. Kezdetét a progeszteron alapszintre süllyedése jelzi. Az állapot hossza átlagosan 7 hónapig tart, bár fajtától és egyedtől függően akár 2-10 hónap között is mozoghat. Az anösztrusz tartama alatt a nemi hormonok szintje minimális, a ciklus kezdete előtti hetekben észlelhetünk csupán nagyobb változást. Ilyenkor a gonadotropin hormonok serkentik a pulzatilis LH ürítést illetve az FSH leadást, és ezeknek a hormonoknak a szérum koncentrációja mérhetően növekszik. A tüszőérés során termelődő ösztrogén is megjelenik a vérben, bár koncentrációja alacsonyabb. A méh fala ebben az időszakban vékony, ürege szűk. Az állaton nem figyelhető meg szexuális viselkedés. | . __Anösztrusz__<<BR>>A petefészek nyugalmi szakaszának is nevezik. Az ösztruszciklus befejeztével lép fel mikor a progeszteron szint csökkenni kezd. A következő ciklus indulása előtt az FSH és LH szintje növekedni fog, ezt az 1. ábra illusztrálja. . . __Proösztrusz__<<BR>>Follikuláris érési szakasznak is nevezik. A magas FSH szint együtt jár a tüszők fokozott érzékenységével. . . __Ösztrusz__<<BR>>Az ösztrogén növeli a myometrium összehúzódó képességét és az oxitocinnal szembeni fogékonyságát. A tovább növekedett FSH szint kiváltja a tüszőrepedést és LH csúcsot indukál. . . __Metösztrusz__<<BR>>Az ovuláció során hátramaradt tüszőtok ürege megtelik szöveti folyadékkal és vérrel. Corpus hemorrhagicum alakul ki. Végül kötőszövetes sárgatestté módosul. Itt már a petesejt a petevezetőben található. . . __Diösztrusz__<<BR>>Az álvemhes egyedekben a progeszteronszint fokozatosan csökken, mint ahogy az 1. ábra is szemlélteti. Tényleges vemheség esetén a progeszteron készíti fel méh nyálkahártyáját a megtermékenyített petesejt befogadására. |
| Line 20: | Line 31: |
| __Proösztrusz:__ | === Nemi ciklust reguláló hormonok === Az álvemhességet a nem vemhes szukák sárgatestének hosszantartó hormontermelése okozza. A klinikai álvemhesség tüneteinek kialakulását közvetlenül a progeszteron (P4) és a prolaktin (PRL) befolyásolja, azonban elengedhetetlen a ciklust szabályzó egyéb hormonok helyes működése is. Ezek a petefészek endokrin szabályozóiként járulnak hozzá a sárgatest fejlődéséhez, fenntartásához és degradációjához. |
| Line 22: | Line 34: |
| . Az FSH szint megnövekedésének köszönhetően fejlődésnek indulnak a tüszők, a domináns tüsző inhibint bocsát ki, ami megakadályozza a többi follikulus fejlődését. FSH és LH hatására megindul az ösztrogén szintézis, ha ennek szintje a vérben eléri a maximum értéket, az FSH-val együtt serkentik a GnRH (gonadotropin-releasing hormone) ürítést, ami az ösztrusznál kialakuló LH csúcsért felelős. Ekkor véres folyadék távozhat a vaginából, a cervix mirigyeinek sűrű váladéka még a spermiumok útját állná, a hímek ugyan érdeklődnek a szuka iránt, de az még szexuálisan nem receptív. | ==== Progeszteron (P4) ==== Vemhesség megtartásáért felelős hormonnak is szokás nevezni. Fő feladata a reproduktív szervek előkészítése a párzásra és a megtermékenyített petesejt beágyazódására. Továbbá a vemhesség alatt gátolja a laktáció megindulását és megakadályozza, hogy FSH és LH szekretálódjon, így további tüszők nem érhetnek meg. Ezt a hormont a sárgatest sejtjei termelik, teljesen függetlenül a méhtől vagy a placentától, kutyafélékben az álvemhesség, illetve vemhesség teljes hossza alatt. Ezt is bizonyítja, hogy hysterectomizált (méh műtéti úton történő eltávolítása) szukákban is változatlanul fennmaradt a progeszteron termelés (Concannon és mtsai, 2009), a diösztrusz alatt ovariektomizált (a petefészek műtéti úton való eltávolítása) szukákban azonban gyors progeszteron koncentráció-csökkenés figyelhető meg (Gobello és mtásai, 2001). |
| Line 24: | Line 37: |
| __Ösztrusz:__ | ==== Prolaktin (PRL) ==== Kutyafélékben az elsődleges luteotróp hormon, a sárgatestet stimulálja, fenntartja. A PRL előkészíti az emlőket a laktálásra, parturició után ha lecsökken a progeszteronszint, a prolaktin beindítja a laktációt. Gátlószere a dopamin. A prolaktin felszabadulását serkenti a Neuromedin U (NMU) illetve a patkányok agyából kimutatott Neuromedin U prekurzor rokon peptid (NURP). Az NMU-nak a prolaktin felszabadulást gátló hatását megfigyelték szoptatáskor, stresszes állapotban, álvemhességnél, dopamin antagonista beadásakor, illetve az agy kamrai cerebrospinális folyadékba beadott NURP injekció esetén (Nakahara és mtsai, 2020). A PRL fontos szerepet játszik az utódgondozásban szükséges anyai viselkedés kialakításában, álvemhes egyedekben ez a hormon felel a játékok feletti anyáskodás megjelenéséért és klinikai eseteknél a tejtermelésért is. A prolaktin és progeszteronszint között egészen addig nem tapasztalunk korrelációt, amíg el nem kezdjük kezelni az klinikai álvemhes állatot dopaminerg antagonista (DA) szerekkel (cabergoline és bromocriptine), amik lecsökkentik a PRL szintet. Először 7 nappal a kísérlet megkezdése után vettek észre szignifikáns összefüggést a PRL és P4 szint csökkenésében (Gobello és mtársai 2001). A kísérlet alapján kimondható, hogy nem a csökkenő P4 koncentráció a klinikai álvemhesség kulcseleme. |
| Line 26: | Line 40: |
| . Ösztrusz, vagy ivarzás során a magas ösztrogénszint kitágítja a belső női nemi szervek vérereit, hízósejtek által termelt hisztamin növeli az érfal átjárhatóságát, savó szivárog ki, melytől fellazul a tüszőfal. A petevezetőben lévő csillós sejtek aktivitása nő, a méh felé hajtják a petesejtet, az itt található szekréciós sejtek több váladékot termelnek. A méh kapillárisai kitágulnak, több tápanyagot tudnak biztosítani a szekretáló sejteknek, így azok intenzív váladéktermelésbe fognak. Ez a szekrétum táplálja a petesejtet és a hímivarsejteket. Magas FSH szint mellett kialakuló LH csúcs előidézi a tüszőrepedést. Ekkor a makrofágok kollagenáz enzimje elemészti a laza tüszőfalat egy csíkban. Az érés során a follikulus vándorol az ováriumban: a medullában jó tápanyagellátást kap, de a petesejtet csak a stratum germinativum felé tudja kilökni, így mikor hozzányomódik a tunica albugineahoz, a follikulus felhasad, kiszabadul az ovum. Az ösztrusz során a szuka már felveszi a kant, lordosis reflex aktiválódik. | . |
| Line 28: | Line 42: |
| __Metösztrusz:__ | == A sárgatest == A sárgatest, mint átmeneti endokrin mirigy legfontosabb feladata a benne található lutein sejtek progeszteron szekréciója, melyet elsorvadásáig szintetizál és szekretál a vérbe. A normális luteális funkciók ellátásához szükség van LH-ra és prolaktinra, ezért ezeket luteotróp hormonoknak nevezzük, hiányukban nem történik elégséges progeszteron szekréció.<<BR>> <<BR>>Amennyiben nem következik be megtermékenyülés, a kutyafélékkel ellentétben az emlősökben néhány napon belül megkezdődik a luteolízis. A luteolízist az endometrium által elválasztott prosztaglandin-F2-alfa (PGF2alfa) indukálja, mely gyors apoptózist idéz elő a lutein sejtekben. Megtermékenyülés esetében a sárgatest corpus luteum graviditatisszá alakul, majd hormontermelő funkcióit a méhlepény veszi át. <<BR>> <<BR>>A kutyafélék esetében, mind a vemhes, mind az álvemhes nőstény sárgatestének fenntartási és sorvadási mechanizmusa eltér ettől. Nem alakul ki vemhességi sárgatest, hanem a vemhesség teljes hossza alatt a lutein sejtek termelik a progeszteront, nincs szó a vemhesség anyai felismeréséről. A sárgatest élettartama minden esetben 60-65 nap körül van, függetlenül attól, vemhes-e az anyaállat. Habár a sejtek felszínére expresszálódnak PGF-receptorok, PGF szintézis nem történik a luteális sejtekben. Ezeknek az egyedi mechanizmusoknak köszönhetően alakul ki a szukára jellemző fiziológiás álvemhesség (Concannon és mtsai, 2009). |
| Line 30: | Line 45: |
| . Az ovuláció során hátramaradt tüszőtok ürege megtelik a felrepedés során megsérült kapillárisokból kifolyó vérrel. Ez megalvadva létrehozza a corpus haemorrhagicumot (CH). Ebben sejtburjánzásnak köszönhetően a theca és stratum granulosum sejtjei elkezdenek progeszteront termelni. A CH fejlődése során átalakul corpus luteummá (sárgatest), corpus rubrummá és végül corpus albicans lesz belőle (kötőszövetes sárgatest). Ezt a fázist sárgatest kialakulási fázisnak is nevezik, amit az ösztrogén szint emelkedése támogat. A progeszteron szintjének növekedése mellett a méh mirigyek a méhtej kiválasztását fokozzák. | === Fenntartás === A sárgatest 2 hónapon át ellátja a funkcióját, melyet a luteotróp hormonokon kívül számos más faktor is regulál. A petefészekben termelődő szteroidhormonok szerepe a legkiemelkedőbb, de a növekedési faktorok és prosztaglandinok mellett Papa és Kowalewski (2020) vizsgálatai alapján az inzulin is részt vesz a sárgatest fenntartásának szabályozásában. A luteotróp hormonok elsődleges feladata a progeszteron szintéziséhez szükséges folyamatok támogatása. A luteinizáló hormon által mediált részfolyamatok koleszterinból progeszteront szintetizálnak, a prolaktin pedig a progeszteron további átalakulását gátolhatja meg a lutein sejtekben, illetve a sárgatest sorvadásának késleltetésében vehet részt (Kowalewski, 2014).<<BR>> <<BR>>A progeszteron jelentőségét már a kétezres évek eleje óta ismerik. Nem csak pozitív-feedback faktorként serkenti a további P4 szintézist, más receptorok expresszációjáért is felelős és endotél- illetve stromasejt proliferációt is képes fokozni. Újabb vizsgálatok bizonyítják, hogy a progeszteron receptor (PGR) és P4 alkotta komplex a sejtmagba jutva transzkripciós promóterként funkcionál számos kofaktorral együttesen, így még szélesebb spektrumban képes szabályozó tevékenységeket folytatni (Rekawiecki és mtsai, 2017). Fontosságát az is demonstrálja, hogy gyógyszeres vemhességmegszakítás esetében PGR-gátló szereket sikeresen lehet alkalmazni.<<BR>><<BR>>Az ösztrogén (E2) és receptorainak (ERa, ERb) reguláló szerepe a sárgatestben nem teljesen ismert, azonban feltételezhető, hogy sokkal több folyamatban vesz részt, mint ma azt számon tartjuk. A hormonszekréciót végző sejtek membránján az ERa és ERb nagyobb mennyiségben van jelen, mint a nem szekretáló sejtek felszínén, növelve ezzel érzékenységüket. Ennek a két receptornak a változó arányain alapulhat, hogy az ösztrogén két eltérő típusú, proliferatív és antiproliferatív folyamatok serkentésében egyaránt részt vesz. Jelentőségét igazolja, hogy a sárgatest sorvadását vizsgáló kísérletekben kimutatták, hogy az ösztrogént konjugáló és inaktiváló ösztrogén-szulfotranszferáz 1 (SULT1) enzim mennyisége a sárgatest élettartamának vége felé álvemhes szukákban megnő. Ez utalhat arra, hogy a corpus luteum regressziójának alapfeltétele a funkcionális ösztrogén megvonás (Zatta és mtsai, 2017).<<BR>><<BR>>A prosztaglandinok funkciója a sárgatest korai regulálásában vesz részt. Növelik a sejtek vérellátását a kapillárisok tágításával és immunszupresszív hatásúak. Számos növekedési faktor játszik szerepet a sárgatest fenntartásában, ezek főként együttesen angiogenezist serkentenek, a sejtek vérellátásának szabályozását végzik. A sárgatest sorvadásának modulálásában is részt vesznek, vazokonstrikcióval csökkentik a megfelelő terület vérellátását. |
| Line 32: | Line 48: |
| __Diösztrusz:__''' ''' | === Sorvadás === A sárgatest sorvadása a mai tudásunk alapján feltételezhetően két különböző mechanizmuson keresztül valósulhat meg: a gyors luteolízis a vemhes szukákra, a lassabb regresszió a nem vemhes szukákra jellemző. Ezen folyamatokra a progeszteron szérumkoncentrációjából következtethetünk, az előbbi esetén hirtelen esést, az utóbbi esetén egy hosszabb, graduális koncentráció csökkenést figyelhetünk meg.Vemhesség esetén a fetális placenta eredetű PGF2alfa az ellést megelőzően az anyaállat vérkeringésében megjelenik, melyet egy gyors és drasztikus progeszteron koncentráció-csökkenés követ. Feltehetően ez a placentális hormon vazokonstrikciót okoz a sárgatestben, ezzel akut apoptózist idéz elő a sejtjeiben. Ezzel szemben a sárgatest regressziója a nem vemhes nőtényekben általános strukturális degradációra, átalakulásra utal.<<BR>><<BR>>Ezen folyamatok részletei egyelőre nem teljesen tisztázottak, azonban néhány génexpressziós eltérést sikerült megfigyelni, melyek az eddigi feltételezéseket támasztják alá (Zatta és mtsai, 2017). Vemhes szukákban az immunválaszt és a gyulladásos folyamatokat kialakító gének, a sérülések és reaktív oxigén gyökök elleni védelemben résztvevő gének, az akut fázist és a mitokondriális apoptózist előidéző gének, illetőleg az angiogenezist pozitívan reguláló gének expresszálódása volt kifejezett. Álvemhes szukákban ezzel szemben a szteroid hormon receptorokkal, szteroid hormonok által mediált szignálokkal és az extracelluláris mátrix átrendeződésével asszociált gének kerültek expresszálásra intezívebben. Ezáltal arra következtethetünk, hogy vemhes kutyákban ellés előtt egy hirtelen, heveny luteolízis zajlik le, melyet gyulladásos és védekező immunfolyamatok követnek, míg álvemhes szukákban a sárgatest lassabb folyamat által fehértestté alakul, kötőszövet veszi át a helyét a hormontermelő sejteknek, így egy komplexebb, struktúrális és funkcionális változáson esik át, az immunrendszer beavatkozása nélkül. Az, hogy ezen génexpressziós különbségeket milyen szabályozási mechanizmusok alakítják ki, egyelőre ismeretlen. |
| Line 34: | Line 51: |
| . A lutein sejtek létrejötte mellett a progeszteron termelés tovább fokozódik ebben a szakaszban. A GnRH szekrécióját a progesztogének gátolják, viszont nem teljesen, így még a kis mennyiségű LH és FSH is képes felszabadulni. Az ováriumban lezajló luteolízis során felszabadul a prosztaglandin F2 alfa (PGF2A) mely hormonnak a szintje megnövekszik a a sárgatestben, a vena ovarica és az arteria ovarica venoartériás cserélési folyamata révén. Ez a fázis körülbelül 2 hónapig tart, majd anösztrusz következik. | == Klinikai vonatkozások == === Klinikai álvemhesség kialakulása === Klinikai álvemhesség a sárgatest abnormális luteolízise, és az azt követő prolaktin szekréció miatt alakul ki. Az elégtelen regresszió okai még nem ismertek, azonban bizonyított, hogy erre hajlamos szukáknál ismétlődően megjelenhet és az általa okozta tünetek súlyosbodhatnak. A diösztrusz alatt ovariektomizált, ezáltal a progeszteron kizárólagos forrásától megfosztott szukákban klinikai álvemhesség indukálható (Gobello és mtsai, 2001). Kísérleti módszerekkel indukált P4 esés kizárólag az álvemhességre hajlamos szukáknál okozott szignifikáns prolaktin koncentráció-emelkedést, utalva arra, hogy bizonyos, ma még nem ismert hajlamosító tényezők is közrejátszanak ennek az állapotnak a kialakításában. Továbbá Gobello és mtsai (2001) által végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy a hirtelen PRL koncentráció növekedés a kiváltó oka a klinikai álvemhességnek, és a prolaktin összkoncentrációja nem meghatározó tényező. Az ellést imitáló hirtelen progeszteron-csökkenés prolaktin szekréciót eredményez. Ez a hormon felelős az észlelhető tünetek kialakulásáért. Számos élettani hatása van, többek között kizárólag ez a hormon felelős, az emlők lobuloalveoláris éréséért, akár laktogenezist is serkenthet és ez a váladék gyakran nehezen, vagy egyáltalán nem különíthető el az ellés előtt álló, illetve laktáló szuka által termelt váladéktől. Az emlőket érő taktilis ingerek további prolaktin leadását eredményezi a vérben, növelve szérum koncentrációját. |
| Line 36: | Line 55: |
| '''__Nemi ciklust reguláló hormonok__''' | === Tünetek === A diösztrusz során a tünetmentes szukák fiziológiás vagy rejtett álvemhességen esnek át, míg a tünetet produkálók klinikai vagy nyílt álvemhességen. Klinikai álvemhességkor változást tapasztalunk a szuka viselkedésében. Az állat nyugtalan lesz, agressziót mutat gazdái és a környezetében élő állatok felé, kevesebbet mozog vagy játszik, hypophagia miatt lefogy, fájó emlőit nyalogatja. Az emlőket érő túlzott mennyiségű taktilis ingertől elindulhat a tejelválasztás, mely a szopó kölykök hiányában emlőgyulladást okozhat. A ciklus végéhez közeledve az állat meghízik, polyphagia, polyuria, hasmenés előfordulhat, az ellés mimikálásakor hasi összehúzódásokat figyelhetünk meg, végül az anyai viselkedés formái is megnyílvánulnak. A kutya biztonságos helyet keres, fészkel, kisebb játékokat hurcol magával, védelmezi azokat. A laktáló álvemhes nőstények szoptathatják más szukák kölykeit. Az utóbbi mechanizmus kiemelkedően fontos a vadon, falkában élő kutyaféléknél, ahol az alfa nőstény szaporodási monopóliummal rendelkezik. A kölyköket a falka álvemhes egyedei ösztönösen sajátjaikként gondozzák. |
| Line 38: | Line 58: |
| . A nemi ciklust számos hormon szabályozza, ezeket külön csoportokra oszthatjuk. A hipotalamuszban termelődik a GnRH neuropeptid (gonadotropin releasing hormon vagy faktor), vannak a hipofizeális peptidhormonok, melyek a hipofízisben termelődnek (FSH, LH, PRL), illetve a perifériás szteroid hormonok, melyek nem a központi endokrin szervek által kerülnek a véráramba(ösztrogén, progeszteron). Utóbbiakat szexuál szteroidoknak is szokás nevezni. A hipotalamusz hormonjai közvetlenül szabályozzák a nemi ciklust, ezeknek az ürítését több fiziológiás tényező is befolyásolja, például a szervezet energiamérlege. A hipofizeális hormonok leadását serkentik, amik aztán a perifériás hormontermelést szabályozzák. Ezen hormonok között komplex feedback mechanizmusokat figyelhetünk meg. Az álterhesség kialakulásához a szexuál hormonok és mechanizmusaik közül mindegyik elengedhetetlen, hiszen ebben az élettani állapotban és megtermékenyülés esetében is, a ciklus kezdetétől a terhesség idejének végéig követhető endokrin mintázat embriótól és ennek endokrin befolyásától független. | === Diagnózis === A tenyészállatok esetében az állatorvos nagy szerepet játszik a helyes differenciáldiagnózis felállításában, hiszen a tünetek nagyban hasonlítanak a vemhesség jeleire. Az álvemhesség elkülönítésében számos eljárás ismert, úgy, mint a has áttapintása, vérvizsgálat, ultrahang, röntgen. A vemhességi hormonok, mint a relaxin, kimutathatók a vérből, így kizárható az álvemhesség. Ultrahangos vizsgálattal és kellő szakértelemmel könnyen megállapítható az utódok jelenléte és száma is. Mindkét vizsgálatot a vemhesség harmincadik napja után érdemes elvégezni. A röntgent a kölykök vázának osszifikációjának megkezdődésével a 42-45. naptól lehet sikeresen elvégezni (Evans és Anderton, 1992). |
| Line 40: | Line 61: |
| __FSH és LH __ | === Állatorvosi kezelés === Az álvemhesség, kutyánál fiziológiás állapot révén legtöbbször problémamentesen lezajlik, előfordulhat azonban, hogy az állat igényel orvosi beavatkozást. Egyes esetben a szuka viselkedésbeli változása, túlzott agresszió mutatása rákényszerítheti a tulajdonost, hogy segítséget kérjen az állatorvostól. Az emlők irritációja, laktáció, pangó tej miatt kialakuló mastitis is kezelésre szorul, elkerülve ezzel a súlyosabb szövődményeket, mint például az emlőtumort. Az említett problémák hormonális kezeléssel megszüntethetők. Súlyosabb eseteknél gennyes méhgyulladás (pyometra) is kialakulhat, azaz a méhnyálkahártya mirigyeinek intenzív váladéktermelése által a méh megtelik folyadékkal. Ilyenkor parenterális antibiotikum kúra és az ionháztartás visszaállítására intravénás folyadékterápia kötelező. Ovariohysterectomia elvégzése szükséges a további esetek elkerülésére, ha a szuka nem képvisel különlegesen nagy tenyészértéket. |
| Line 42: | Line 64: |
| . Az FSH (follikulus stimuláló hormon) és az LH (luteinizáló hormon) a hipofizeális gonadotropin releasing-faktor hatására termelődő hormonok, melyek együttesen a tüszőérést és ösztrogén termelést serkentik. Hatásukat közösen fejtik ki, valamely hormon hiánya elégtelen ösztrogéngenezist és tüszőérést eredményez. Egyes tüszők érzékenysége a gonadotropin hormonokra változó, függ az érés szakaszától, a felületükön kifejeződött receptoroktól, és ezen receptorok heterodimerizációjától is. Az FSH-ra legérzékenyebb tüszők lesznek azok a domináns tüszők, melyek a teljes érési folyamaton átesnek, és végül a tüszőrepedés után sárgatestté alakulnak. Ezt az érzékenységet az FSH-receptorok mennyisége befolyásolja, minél több az expresszálódott receptor, annál alacsonyabb az a küszöb-koncentráció, amelyet a vérben keringő FSH szintjének el kell érnie. A sejt felszínén fizikai kölcsönhatásba lépő, heterodimerizáló LH és FSH receptorok érzékenysége a hormonokra változó. A koexpresszálódótt receptor-dimer a luteinizáló hormon kötése által indított szignált felerősíti, a follikulus stimuláló hormon kapcsolódása által indított cAMP termelést viszont gátolja. Az érés folyamat minél későbbi szakaszában tart a follikulus, annál több receptor expresszálódik a felszínére, így kisebb koncentrációban jelenlévő hormon is nagy hatással bír a sejtekre. Az ösztrogéntermelésben betöltött szerepe mind a két hormonnak elengedhetetlen. A két sejt, két hormon teória szerint a theca sejtek felületén az expresszálódott LH receptoroknak, a granulosa sejtek felületén pedig az FSH – receptoroknak van nagy jelentősége az ösztrogén hormon szintézisében. A granulosa sejteket a vérpályától egy bazális membrán választja el, így az ösztrogénszintézis kiinduló anyagait nem tudja a vérből felvenni. Ezért az ösztrogén-szintézis nem itt indul el. A theca sejtekben a felszíni LH-receptor – ligand kapcsolat hatására a vérből felvett koleszterinből androsztendion keletkezik, mely képes a bazális membránon diffúzióval a granulosa sejtekhez jutni. Ezen sejtek ezt az anyagot felveszik, és FSH jelenlétében a receptor egy szignálsorozatot indít, amely a folyamat egy elengedhetetlen enzimét aktiválja, ezzel serkentve az előanyagből történő ösztrogénszintézist. A magas ösztrogén szint serkenti a további luteinizáló-hormon leadását a vérbe, hatására LH-csúcs alakul ki, mely kiváltja az ovulációt és az azt követő luteinizációt. Ezt a tüszőben a luteinizáló hormon gyulladásos folyamatokat kialakító hormonok (prosztaglandinok és relaxinok) termelésével éri el, így serkentve azon változásokat (nyomás növekedés és tüszőfal elvékonyodás), melyek előidézik a tüszőrepedést. Ezen hormonok hatásmechanizmusai minden szukában megegyeznek. | === Jelentősége === A vadonban az álvemhesség evolúciós előnyt nyújt a csoportosan élő kutyafélék számára. Az afrikai vadon élő kutyák esetében Van der Weyde és mtsai (2015) nőstény egyedek székletmintáiban vizsgálták a jelenlévő hormonokat. Aciklusos, vemhes és álvemhes nőstények mintái alapján kimondható, hogy a P4 szintje az első csoportban lényegesen alacsonyabb volt, mint a másik kettőben, bizonyítva ezzel a nem háziasított kutyafélékben is fellépő hosszantartó luteális élettartamot és funkcionalitást. Ezeknek a folyamatoknak a további vizsgálata segíthet a veszélyeztetett státuszú kutyafélék szaporodásának, túlélésének támogatásában. A falkákban, csoportokban élő állatok utódai számára nagyobb túlélési esélyt jelent, ha minél több nőstény képes szoptatni, védelmezni őket. A háziasított kutyában az álvemhességnek nincs pozitív hatása, klinikai tünetek megjelenése akár komolyabb problémák kialakulásához is vezethet. |
| Line 44: | Line 67: |
| __Progeszteron __ | == Álvemhességre hajlamos egyéb fajok == Az álvemhességre nem csak a kutyafélék hajlamosak. Más spontán ovuláló állatoknál nem jellemző, de előfordulhat sertésben, főemlősökben, sőt még emberben is. Reflexovulátor állatoknál, mint a macska, klinikai jelentőséggel bír az álvemhesség, de a laborállatokat is szükséges megemlíteni, úgy, mint a patkányt, nyulat, egeret, hörcsögöt. A jelenséget megfigyelték lámákban és elefántokban is, ám ezeknek a kialakulása eltér a kutyafélék álvemhességének mechanizmusától (Luedersa és mtsai, 2018). |
| Line 46: | Line 70: |
| . Vemhességmegtartó hormonnak is szokás nevezni. Szteroid hormon, mely az ösztrogénszintézis egyik közti terméke. A progeszteron fő feladata a méh, méhnyak és a hüvely előkészítése a párzásra és a megtermékenyített petesejt beágyazódására. Továbbá a terhesség alatt gátolja a laktáció megindulását és megakadályozza, hogy további tüszők érjenek meg. Utóbbit a gonadotrop hormonok leadását végző hipofizeális sejtekre kifejtett gátlással éri el, így a vemhesség időtartama alatt az állatban nem léphet fel újabb ovuláció. A méh előkészítését a terhességre főképpen az endometrium vérellátásának fokozásával éri el. Ezt a hormont a sárgatest sejtjei termelik, teljesen függetlenül a méhtől vagy a placentától, kutyafélékben az álterhesség, illetve terhesség – ilyenkor vemhességi sárgatestről beszélünk - teljes hossza alatt. Ezt is bizonyítja, hogy hysterectomizált (méh műtéti úton történő eltávolítása) szukákban is változatlanul fennmaradt a progeszteron termelés. A normális luteális funkciók ellátásához szükség van LH-ra és prolaktinra, ezért ezeket luteotrop hormonoknak nevezzük. A sárgatest pusztulásának folyamata azonban eltér e két élettani állapotban. Vemhes szukában a fetális placenta eredetű prosztaglandin-F2-alfa az ellést megelőzően az anyaállat vérkeringésében megemelkedett koncentrációban megjelenik, melyet egy rapid progeszteron koncentráció-csökkenés követ. Feltehetően ez a placentális hormon akut apoptózist idéz elő a sárgatest sejtjeiben. Álterhes kutyákban a sárgatestet lassú regresszió jellemzi, a graduálisan csökkenő szérum progeszteron-szint általános strukturális degradációra utal. Ezen folyamatok részletei egyelőre nem teljesen tisztázottak, azonban néhány génexpressziós eltérést sikerült megfigyelni, melyek az eddigi feltételezéseket támasztják alá. Terhes szukákban az immunválaszt és a gyulladásos folyamatokat kialakító gének, a sérülések és reaktív oxigén gyökök elleni védelemben résztvevő gének, az akut fázist és a mitokondriális apoptózist előidéző gének, illetőleg az angiogenezist pozitívan reguláló gének expresszálódása volt kifejezett. Álterhes szukákban ezzel szemben a szteroid hormon receptorokkal, szteroid hormonok által mediált szignálokkal és az extracelluláris mátrix átrendeződésével asszociált gének kerültek expresszálásra intezívebben. Így tehát arra következtethetünk, hogy terhes kutyákban ellés előtt egy hirtelen, heveny luteolízis zajlik le, melyet gyulladásos és védekező immunfolyamatok követnek, míg álterhes szukákban a sárgatest lassabb folyamat által fehértestté alakul, kötőszövet veszi át a helyét a hormontermelő sejteknek, egy komplexebb struktúrális és funkcionális változáson esik át az immunrendszer beavatkozása nélkül. Mind a terhesség, mind az álterhesség alatt a progeszteron szint közel azonosan emelkedett a vérben. A domesztikált kutyák esetében a sárgatest az egyetlen progeszteron forrás, mind vemhes és álvemhes egyedekben, mert nincsen placentális szteroidtermelés. | == Irodalom == Concannon, P. W.; Castracane W. D.; Temple, M.; Montanez, A. (2009): Endocrine control of ovarian function in dogs and other carnivores. Journal of Animal Reproduction 6: (1) 172-193 |
| Line 48: | Line 73: |
| __Ösztrogén: __ | Thangamani, A.; Srinivas, M.; Chandra Prasad, B.; Anusha, K.; Sadasiva Rao, K. (2018): Canine Pseudopregnancy: A Review. Journal of Veterinary Science and Technology 7: (1) 7-11 |
| Line 50: | Line 75: |
| . Az ösztrogén a tüszők által termelt hormonok gyűjtőneve. Szintézisét az FSH hormon serkenti. Amennyiben a vérben magas koncentrációban van jelen, a GnRF leadását serkenti, közvetlen növelve ezzel az FSH és LH koncentrációt, mely az ovulációért felelős. A luteinizációt is támogatja számos regulátor mechanizmuson keresztül. A follikulus sejtjeiben termelődő LIF (luteinizáló hormon inhibitor faktor) az LH-receptorok expresszálódását akadályozza. Az ösztrogén nagyobb koncentrációban ennek a faktornak a termelődését gátolja, ezzel a receptor kifejeződésével reakcióképessé alakítja a tüszőt a szexuál hormonra. A másodlagos nemi jellegek kialakításáért is felel elsősorban az ösztrogén, a női reproduktív szervek morfológiai változásának modulálásában vesz részt, felkészíti a hüvelyt az esetleges mechanikai behatásokra, mirigyburjánzást idéz elő a méhben, a méhnyak híg váladékának a szekrécióját növeli. A szexuális magatartás irányításában is szerepet játszik. Metabolizmusra kifejtett hatásai is ismertek, anorexigén, a vízháztartás szabályozásában is részt vesz. E hormon hatása minden szukában egyezik. | Zatta, S.; Rehrauer, H.; Gram, A.; Boos, A.; Kowalewski, M. P. (2017): Transcriptome analysis reveals differences in mechanisms regulating cessation of luteal function in pregnant and non-pregnant dogs. Journal of BMC Genomics 18: 757 |
| Line 52: | Line 77: |
| __Prolaktin:____ __ | Root, A. L.; Parkin, T. D. Hutchison, P. (2018): Canine pseudopregnancy: an evaluation of prevalence and current treatment protocols in the UK. Journal of BMC Veterinary Research 14: 170 |
| Line 54: | Line 79: |
| . A prolaktin az adenohipofízis lactotrop sejtjei által szekretált peptidhormon. Luteotrop hatású, a luteális szakasz közepétől tehát stimulálja, fenntartja a corpus luteumot, ezáltal a gesztációt is. A progeszteron-androsztendion átalakulást gátolja a follikulusban, így magasan tartja, vagy növeli a progeszteron szintet. Továbbá előkészíti az emlőt a tejtermelésre a laktogenezis első stádiumában. Ellés előtti időben megindulhat a prekolosztrum szekréció, ekkor még a progeszteron (P4) és ösztrogén (E2) gátolják a valódi tejtermelést. A parturició után, mikor lecsökkent a P4, laktáció ténylegesen elindul. Ekkor a kölykök által kiváltott szopási stimulus hatására csökken a PRL szekréciót gátló dopaminszint, és nő a serkentő VIP mennyisége (vazoaktív intesztinális peptid), a PRL pedig közvetlenül stimulálja a tejfehérje-szintézist, a kolloidozmotikus nyomás megnövekedése vizet von magával, így a tej mennyisége is nő, fokozódik a tejelválasztás. Az ellés utáni anyai viselkedés kialakításában is részt vesz a PRL. Az elapasztás során az utódok már nem fogyasztják a tejet, az akkumulálódó tej növeli az intramammális nyomást, ami szimpatikus idegeket aktivál, azok hatására vazokonstrikció alakul ki az emlőben, csökken a tejmirigy vérellátása, kevesebb PRL és tápanyag jut a sejteknek, így a feedback inhibíció segítségével megszűnik a tejtermelés. A prolaktin felszabadulását serkenti a Neuromedin U (NMU) illetve a patkányok agyából kimutatott Neuromedin U prekurzor rokon peptid (NURP). Viszont az NMU-nak a prolaktin felszabadulást gátló hatását megfigyelték szoptatáskor, stresszes állapotban, álterhességben, dopamin antagonista beadásakor, illetve az agy kamrai cerebrospinális folyadékba beadott NURP injekció esetén. Álvemhes kutyákban megemelkedett a prolaktin szint, ami a tejtermelést befolyásolja, illetve fontos szerepet játszik az utódgondozásban szükséges anyai viselkedés kialakításában. | Nakahara, K.; Maruyama, K.; Ensho T.; Mori, K.; Miyazato, M.; Kangawa, K.; Uemura, R.; Sakoda, H.; Nakazato, M.; Muramaki N. (2020): Neuromedin U suppresses prolactin secretion via dopamine neurons of the arcuate nucleus. Journal of Biochemical and Biophysical Research Communications 521: (2) 521-526 |
| Line 56: | Line 81: |
| '''Klinikai vonatkozások''' | Luedersa, I.; Niemullerb, C.; Steinmetzc, H. W.; Boutsd, T.; Graye, C.; Knauf-Witzensf, T.; Tayag, K.; Watanabeg, G.; Yamamotog, Y.; Oerkei, A. (2018): Prolonged luteal lifespan and pseudopregnancy in Asian elephants (Elephas maximus). Journal of Animal Reproduction Science 197: 58-66 |
| Line 58: | Line 83: |
| __Tünetek:__ | Van der Weyde, L. K.; Martinad, G. B.; Blackberry, M. A.; Gruene, V.; Harland, A.; Paris, M. C. J. (2015): Reproductive hormonal patterns in pregnant, pseudopregnant and acyclic captive African wild dogs (Lycaon pictus). Journal of Animal Reproduction Science 156: 75-82 |
| Line 60: | Line 85: |
| . A diösztrusz során a tünetmentes szukák fiziológiás vagy rejtett álvemhességen esnek át, míg a tünetet produkálók klinikai vagy nyílt álvemhességen. Klinikai álvemhességkor változást tapasztalunk a szuka viselkedésében. Az állat nyugtalan lesz, agressziót mutat gazdái és a környezetében élő állatok felé, kevesebbet mozog vagy játszik, hypophagia miatt lefogy, fájó emlőit nyalogatja. Az emlőket érő túlzott mennyiségű taktilis ingertől elindulhat a tejelválasztás, mely a szopó kölykök hiányában emlőgyulladást okozhat. A ciklus végéhez közeledve az állat meghízik, polyphagia, polyuria, hasmenés előfordulhat, az ellés mimikálásakor hasi összehúzódásokat figyelhetünk meg, végül az anyai viselkedés formái is megnyílvánulnak. A kutya biztonságos helyet keres, fészkel, kisebb játékokat hurcol magával, védelmezi azokat. A laktáló álvemhes nőstények szoptathatják más szukák kölykeit. Az utóbbi mechanizmus kiemelkedően fontos a vadon, falkában élő kutyaféléknél, ahol az alfa nőstény szaporodási monopóliummal rendelkezik. A kölyköket a falka álvemhes egyedei ösztönösen sajátjaikként gondozzák. | Evans, J.; Anderton, D. (1992): Pregnancy diagnosis in the bitch: the development of a test based on the measurement of acute phase proteins in the blood. Annales de zootechnie, INRA/EDP Sciences 41: (3-4) 397-405 |
| Line 62: | Line 87: |
| __Diagnózis:__ | Gobello, C.; de la Sota, R. L.; Goya R. (2001): Dioestrous ovariectomy: a model to study the role of progesterone in the onset of canine pseudopregnancy. Journal of reproduction and fertility 57: 55-60 |
| Line 64: | Line 89: |
| . A tenyészállatok esetében az állatorvos nagy szerepet játszik a helyes differenciáldiagnózis felállításában, hiszen a tünetek nagyban hasonlítanak a vemhesség jeleire. Az álvemhesség elkülönítésében számos eljárás ismert, úgy, mint a has áttapintása, vérvizsgálat, ultrahang, röntgen. A vemhességi hormonok, mint a relaxin, kimutathatók a vérből. Ultrahangos vizsgálattal és kellő szakértelemmel könnyen megállapítható az utódok jelenléte és száma is. Mindkét vizsgálatot a vemhesség harmincadik napja után érdemes elvégezni. A röntgent a kölykök vázának osszifikációjának megkezdődésével a 42-45. naptól lehet sikeresen elvégezni. | Papa, P. C.; Kowalewski M. P. (2020): Factors affecting the fate of the canine corpus luteum: Potential contributors to pregnancy and non-pregnancy. Journal of Theriogenelogy [[https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S0093691X20300947?via=ihub|https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S0093691X20300947?via%3Dihub]] (2020. 04. 28.) |
| Line 66: | Line 91: |
| __Állatorvosi kezelés:____ __ | Kowalewski, M. P. (2014): Luteal regression vs. prepartum luteolysis: regulatory mechanisms governing canine corpus luteum function. Journal of Reproductive Biology 14: 89-102 |
| Line 68: | Line 93: |
| . Az álvemhesség, kutyánál fiziológiás állapot révén legtöbbször problémamentesen lezajlik, előfordulhat azonban, hogy az állat igényli az orvosi beavatkozást. Egyes esetben a szuka viselkedésbeli változása, túlzott agresszió mutatása rákényszerítheti a tulajdonost, hogy segítséget kérjen az állatorvostól. Az emlők irritációja, laktáció, pangó tej miatt kialakuló mastitis is kezelésre szorul, elkerülve ezzel a súlyosabb szövődményeket, mint például az emlőtumort. Az említett problémák hormonális kezeléssel megszüntethetők. Súlyosabb eseteknél pyometra is kialakulhat, a méhnyálkahártya mirigyei intenzív váladéktermelésének köszönhetően megtelik folyadékkal. A méhnyak lehet zárt vagy nyitott. Ilyenkor parenterális antibiotikum kúra és az ionháztartás visszaállítására IV folyadékterápia kötelező. Ovariohysterectomia ajánlott a további esetek elkerülésére, ha a gazda nem kívánja tovább tenyészteni a szukát. | Rekawiecki, R.; Kowalik, M. K.; Kotwica, J. (2017): The expression of progesterone receptor coregulators mRNA and protein in corpus luteum and endometrium of cows during the estrous cycle. Journal of Animal Reproduction Science 183: 102-109. |
| Line 70: | Line 95: |
| '''Álvemhességre hajlamos egyéb fajok''' Az álvemhességre nem csak a kutyafélék hajlamosak, más spontán ovuláló állatoknál ugyan nem jellemző, de előfordulhat például sertésben, főemlősökben, akár az emberben is. Reflexovulátor állatoknál klinikai jelentőséggel bír a macskák álvemhessége, de a laborállatokat is szükséges megemlíteni, úgy, mint a patkányt, nyulat, egeret, hörcsögöt. A jelenséget megfigyelték lámákban és elefántokban is. Az afrikai vadon élő kutyák esetében 15 nőstény széklet mintájában vizsgálták a hormonhatásokat. 3 csoportba osztották őket: terhesek, álterhesek illetve aciklusosak. Az álterhes és aciklusos kutyáknál magasabb volt a minta ösztradiol koncentrációja, valamint az ösztrusz és a diösztrusz fázisát csökkentette. Viszont ami a progesztogént illeti, az fokozatosan emelkedett a petefészek nyugalmi szakaszától a diösztruszig. Az álterhes szukákban magasabb volt a szintje, mint az aciklusos egyedekben. Spontán ovuláció jellemző ezekre a kutyákra, mivel a legtöbb álvemhesség csak szukákat tartalmazó csoportokban jött létre. Az ázsiai elefántok körében is végeztek elemzést. Az első eset volt egy korábban ellett egyed, ahol a progesztogén szintje fennmaradt 10 hónapon keresztül. A második egyszer sem szült és az álvemhessége kezdeténél járt, itt 16 hónapig maradt fenn a szintetikus vegyület szintje. A harmadik pedig szintén egyszer sem ellett és 5 hónapig volt benne nagy mennyiségben mérhető. Mindhárom esetben a méhben jóindulatú daganat volt jelent és a progesztogén szint spontán módon csökkent. Ezeknél az állatoknál a tartósan megemelkedett progesztogén koncentrációk nem mindig jelzik a vemhességet. Normális esetben az endometrium a progeszteron hatására készül fel a beágyazódásra. Viszont itt a károsodás következtében az implantációhoz hasonló reakció alakul ki, fokozódik a prolaktin szekréció, ami a sárgatest fennmaradását eredményezi a terhesség alatt. |
Az ábrát Rábai Viktória készítette. |
Álvemhesség élettana szukában
Contents
Bevezetés
Az álvemhesség (pseudocyesis) egy gyakran előforduló fiziológiás állapot szuka kutyákban, mely a nemi ciklusuk diösztrusz szakaszában jelentkezik. Kialakulásának oka hormonális, elsősorban a kutyafélékre jellemző sárgatest-dependens progeszteron termeléssel magyarázható, azonban ennek a mechanizmusa még nem teljesen tisztázott (Thangamani és mtsai, 2018). Nem minden esetben jelentkeznek megfigyelhető tünetek. Jellemzően viselkedésbeli változásokat (fészkelés, anyáskodás játékok fölött) és fizikai tüneteket (mellbimbók duzzanata, laktáció) észlelhetünk, különböző mértékben. (Root és mtsai, 2018; Thangamani és mtsai, 2018). A kutyafélék petefészkében lezajló változások kiinduló alapként szolgálhatnak az ősibb, az első méhlepényes állatok hormonális vizsgálatához (Concannon és mtsai, 2009). Evolúciós szempontból előnyös volt a falkában élő kutyafélék számára az álvemhesség, mert más nőstény egyedek is szoptatni tudták a megszületett kölyköket, megnövelve túlélésük esélyét.
Élettani alapok
A kutyafélék spontán-ovuláló fajok, szezonális monoösztruszuk van. Szemben a többi emlős állattal, a placenta helyett a sárgatest termeli a progeszteront a vemhesség teljes ideje alatt, mely körülbelül két hónapig tart, és gyakran tovább fennmarad álvemhes szukákban, mint vemhes egyedekben. Klinikai álvemhesség kialakulásában a prolaktin is szerepet játszik. A luteális fázis alatt a progeszteron-szint graduálisan csökken, a drasztikus koncentráció zuhanás prolaktin szintézist indukál. Ez a hormon idézi elő a fizikailag észrevehető, abnormális tüneteket az arra hajlamos szukákban. (Gobello és mtsai, 2001).
A ciklus
Az álvemhesség és a vemhesség endokrin szabályozásának megértéséhez fontos ismerni a ciklus egyes fázisainak hormonszint változásait.
|
1. ábra: Hormonszintek a ciklus különböző fázisaiban |
Anösztrusz
A petefészek nyugalmi szakaszának is nevezik. Az ösztruszciklus befejeztével lép fel mikor a progeszteron szint csökkenni kezd. A következő ciklus indulása előtt az FSH és LH szintje növekedni fog, ezt az 1. ábra illusztrálja.Proösztrusz
Follikuláris érési szakasznak is nevezik. A magas FSH szint együtt jár a tüszők fokozott érzékenységével.Ösztrusz
Az ösztrogén növeli a myometrium összehúzódó képességét és az oxitocinnal szembeni fogékonyságát. A tovább növekedett FSH szint kiváltja a tüszőrepedést és LH csúcsot indukál.Metösztrusz
Az ovuláció során hátramaradt tüszőtok ürege megtelik szöveti folyadékkal és vérrel. Corpus hemorrhagicum alakul ki. Végül kötőszövetes sárgatestté módosul. Itt már a petesejt a petevezetőben található.Diösztrusz
Az álvemhes egyedekben a progeszteronszint fokozatosan csökken, mint ahogy az 1. ábra is szemlélteti. Tényleges vemheség esetén a progeszteron készíti fel méh nyálkahártyáját a megtermékenyített petesejt befogadására.
Nemi ciklust reguláló hormonok
Az álvemhességet a nem vemhes szukák sárgatestének hosszantartó hormontermelése okozza. A klinikai álvemhesség tüneteinek kialakulását közvetlenül a progeszteron (P4) és a prolaktin (PRL) befolyásolja, azonban elengedhetetlen a ciklust szabályzó egyéb hormonok helyes működése is. Ezek a petefészek endokrin szabályozóiként járulnak hozzá a sárgatest fejlődéséhez, fenntartásához és degradációjához.
Progeszteron (P4)
Vemhesség megtartásáért felelős hormonnak is szokás nevezni. Fő feladata a reproduktív szervek előkészítése a párzásra és a megtermékenyített petesejt beágyazódására. Továbbá a vemhesség alatt gátolja a laktáció megindulását és megakadályozza, hogy FSH és LH szekretálódjon, így további tüszők nem érhetnek meg. Ezt a hormont a sárgatest sejtjei termelik, teljesen függetlenül a méhtől vagy a placentától, kutyafélékben az álvemhesség, illetve vemhesség teljes hossza alatt. Ezt is bizonyítja, hogy hysterectomizált (méh műtéti úton történő eltávolítása) szukákban is változatlanul fennmaradt a progeszteron termelés (Concannon és mtsai, 2009), a diösztrusz alatt ovariektomizált (a petefészek műtéti úton való eltávolítása) szukákban azonban gyors progeszteron koncentráció-csökkenés figyelhető meg (Gobello és mtásai, 2001).
Prolaktin (PRL)
Kutyafélékben az elsődleges luteotróp hormon, a sárgatestet stimulálja, fenntartja. A PRL előkészíti az emlőket a laktálásra, parturició után ha lecsökken a progeszteronszint, a prolaktin beindítja a laktációt. Gátlószere a dopamin. A prolaktin felszabadulását serkenti a Neuromedin U (NMU) illetve a patkányok agyából kimutatott Neuromedin U prekurzor rokon peptid (NURP). Az NMU-nak a prolaktin felszabadulást gátló hatását megfigyelték szoptatáskor, stresszes állapotban, álvemhességnél, dopamin antagonista beadásakor, illetve az agy kamrai cerebrospinális folyadékba beadott NURP injekció esetén (Nakahara és mtsai, 2020). A PRL fontos szerepet játszik az utódgondozásban szükséges anyai viselkedés kialakításában, álvemhes egyedekben ez a hormon felel a játékok feletti anyáskodás megjelenéséért és klinikai eseteknél a tejtermelésért is. A prolaktin és progeszteronszint között egészen addig nem tapasztalunk korrelációt, amíg el nem kezdjük kezelni az klinikai álvemhes állatot dopaminerg antagonista (DA) szerekkel (cabergoline és bromocriptine), amik lecsökkentik a PRL szintet. Először 7 nappal a kísérlet megkezdése után vettek észre szignifikáns összefüggést a PRL és P4 szint csökkenésében (Gobello és mtársai 2001). A kísérlet alapján kimondható, hogy nem a csökkenő P4 koncentráció a klinikai álvemhesség kulcseleme.
A sárgatest
A sárgatest, mint átmeneti endokrin mirigy legfontosabb feladata a benne található lutein sejtek progeszteron szekréciója, melyet elsorvadásáig szintetizál és szekretál a vérbe. A normális luteális funkciók ellátásához szükség van LH-ra és prolaktinra, ezért ezeket luteotróp hormonoknak nevezzük, hiányukban nem történik elégséges progeszteron szekréció.
Amennyiben nem következik be megtermékenyülés, a kutyafélékkel ellentétben az emlősökben néhány napon belül megkezdődik a luteolízis. A luteolízist az endometrium által elválasztott prosztaglandin-F2-alfa (PGF2alfa) indukálja, mely gyors apoptózist idéz elő a lutein sejtekben. Megtermékenyülés esetében a sárgatest corpus luteum graviditatisszá alakul, majd hormontermelő funkcióit a méhlepény veszi át.
A kutyafélék esetében, mind a vemhes, mind az álvemhes nőstény sárgatestének fenntartási és sorvadási mechanizmusa eltér ettől. Nem alakul ki vemhességi sárgatest, hanem a vemhesség teljes hossza alatt a lutein sejtek termelik a progeszteront, nincs szó a vemhesség anyai felismeréséről. A sárgatest élettartama minden esetben 60-65 nap körül van, függetlenül attól, vemhes-e az anyaállat. Habár a sejtek felszínére expresszálódnak PGF-receptorok, PGF szintézis nem történik a luteális sejtekben. Ezeknek az egyedi mechanizmusoknak köszönhetően alakul ki a szukára jellemző fiziológiás álvemhesség (Concannon és mtsai, 2009).
Fenntartás
A sárgatest 2 hónapon át ellátja a funkcióját, melyet a luteotróp hormonokon kívül számos más faktor is regulál. A petefészekben termelődő szteroidhormonok szerepe a legkiemelkedőbb, de a növekedési faktorok és prosztaglandinok mellett Papa és Kowalewski (2020) vizsgálatai alapján az inzulin is részt vesz a sárgatest fenntartásának szabályozásában. A luteotróp hormonok elsődleges feladata a progeszteron szintéziséhez szükséges folyamatok támogatása. A luteinizáló hormon által mediált részfolyamatok koleszterinból progeszteront szintetizálnak, a prolaktin pedig a progeszteron további átalakulását gátolhatja meg a lutein sejtekben, illetve a sárgatest sorvadásának késleltetésében vehet részt (Kowalewski, 2014).
A progeszteron jelentőségét már a kétezres évek eleje óta ismerik. Nem csak pozitív-feedback faktorként serkenti a további P4 szintézist, más receptorok expresszációjáért is felelős és endotél- illetve stromasejt proliferációt is képes fokozni. Újabb vizsgálatok bizonyítják, hogy a progeszteron receptor (PGR) és P4 alkotta komplex a sejtmagba jutva transzkripciós promóterként funkcionál számos kofaktorral együttesen, így még szélesebb spektrumban képes szabályozó tevékenységeket folytatni (Rekawiecki és mtsai, 2017). Fontosságát az is demonstrálja, hogy gyógyszeres vemhességmegszakítás esetében PGR-gátló szereket sikeresen lehet alkalmazni.
Az ösztrogén (E2) és receptorainak (ERa, ERb) reguláló szerepe a sárgatestben nem teljesen ismert, azonban feltételezhető, hogy sokkal több folyamatban vesz részt, mint ma azt számon tartjuk. A hormonszekréciót végző sejtek membránján az ERa és ERb nagyobb mennyiségben van jelen, mint a nem szekretáló sejtek felszínén, növelve ezzel érzékenységüket. Ennek a két receptornak a változó arányain alapulhat, hogy az ösztrogén két eltérő típusú, proliferatív és antiproliferatív folyamatok serkentésében egyaránt részt vesz. Jelentőségét igazolja, hogy a sárgatest sorvadását vizsgáló kísérletekben kimutatták, hogy az ösztrogént konjugáló és inaktiváló ösztrogén-szulfotranszferáz 1 (SULT1) enzim mennyisége a sárgatest élettartamának vége felé álvemhes szukákban megnő. Ez utalhat arra, hogy a corpus luteum regressziójának alapfeltétele a funkcionális ösztrogén megvonás (Zatta és mtsai, 2017).
A prosztaglandinok funkciója a sárgatest korai regulálásában vesz részt. Növelik a sejtek vérellátását a kapillárisok tágításával és immunszupresszív hatásúak. Számos növekedési faktor játszik szerepet a sárgatest fenntartásában, ezek főként együttesen angiogenezist serkentenek, a sejtek vérellátásának szabályozását végzik. A sárgatest sorvadásának modulálásában is részt vesznek, vazokonstrikcióval csökkentik a megfelelő terület vérellátását.
Sorvadás
A sárgatest sorvadása a mai tudásunk alapján feltételezhetően két különböző mechanizmuson keresztül valósulhat meg: a gyors luteolízis a vemhes szukákra, a lassabb regresszió a nem vemhes szukákra jellemző. Ezen folyamatokra a progeszteron szérumkoncentrációjából következtethetünk, az előbbi esetén hirtelen esést, az utóbbi esetén egy hosszabb, graduális koncentráció csökkenést figyelhetünk meg.Vemhesség esetén a fetális placenta eredetű PGF2alfa az ellést megelőzően az anyaállat vérkeringésében megjelenik, melyet egy gyors és drasztikus progeszteron koncentráció-csökkenés követ. Feltehetően ez a placentális hormon vazokonstrikciót okoz a sárgatestben, ezzel akut apoptózist idéz elő a sejtjeiben. Ezzel szemben a sárgatest regressziója a nem vemhes nőtényekben általános strukturális degradációra, átalakulásra utal.
Ezen folyamatok részletei egyelőre nem teljesen tisztázottak, azonban néhány génexpressziós eltérést sikerült megfigyelni, melyek az eddigi feltételezéseket támasztják alá (Zatta és mtsai, 2017). Vemhes szukákban az immunválaszt és a gyulladásos folyamatokat kialakító gének, a sérülések és reaktív oxigén gyökök elleni védelemben résztvevő gének, az akut fázist és a mitokondriális apoptózist előidéző gének, illetőleg az angiogenezist pozitívan reguláló gének expresszálódása volt kifejezett. Álvemhes szukákban ezzel szemben a szteroid hormon receptorokkal, szteroid hormonok által mediált szignálokkal és az extracelluláris mátrix átrendeződésével asszociált gének kerültek expresszálásra intezívebben. Ezáltal arra következtethetünk, hogy vemhes kutyákban ellés előtt egy hirtelen, heveny luteolízis zajlik le, melyet gyulladásos és védekező immunfolyamatok követnek, míg álvemhes szukákban a sárgatest lassabb folyamat által fehértestté alakul, kötőszövet veszi át a helyét a hormontermelő sejteknek, így egy komplexebb, struktúrális és funkcionális változáson esik át, az immunrendszer beavatkozása nélkül. Az, hogy ezen génexpressziós különbségeket milyen szabályozási mechanizmusok alakítják ki, egyelőre ismeretlen.
Klinikai vonatkozások
Klinikai álvemhesség kialakulása
Klinikai álvemhesség a sárgatest abnormális luteolízise, és az azt követő prolaktin szekréció miatt alakul ki. Az elégtelen regresszió okai még nem ismertek, azonban bizonyított, hogy erre hajlamos szukáknál ismétlődően megjelenhet és az általa okozta tünetek súlyosbodhatnak. A diösztrusz alatt ovariektomizált, ezáltal a progeszteron kizárólagos forrásától megfosztott szukákban klinikai álvemhesség indukálható (Gobello és mtsai, 2001). Kísérleti módszerekkel indukált P4 esés kizárólag az álvemhességre hajlamos szukáknál okozott szignifikáns prolaktin koncentráció-emelkedést, utalva arra, hogy bizonyos, ma még nem ismert hajlamosító tényezők is közrejátszanak ennek az állapotnak a kialakításában. Továbbá Gobello és mtsai (2001) által végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy a hirtelen PRL koncentráció növekedés a kiváltó oka a klinikai álvemhességnek, és a prolaktin összkoncentrációja nem meghatározó tényező. Az ellést imitáló hirtelen progeszteron-csökkenés prolaktin szekréciót eredményez. Ez a hormon felelős az észlelhető tünetek kialakulásáért. Számos élettani hatása van, többek között kizárólag ez a hormon felelős, az emlők lobuloalveoláris éréséért, akár laktogenezist is serkenthet és ez a váladék gyakran nehezen, vagy egyáltalán nem különíthető el az ellés előtt álló, illetve laktáló szuka által termelt váladéktől. Az emlőket érő taktilis ingerek további prolaktin leadását eredményezi a vérben, növelve szérum koncentrációját.
Tünetek
A diösztrusz során a tünetmentes szukák fiziológiás vagy rejtett álvemhességen esnek át, míg a tünetet produkálók klinikai vagy nyílt álvemhességen. Klinikai álvemhességkor változást tapasztalunk a szuka viselkedésében. Az állat nyugtalan lesz, agressziót mutat gazdái és a környezetében élő állatok felé, kevesebbet mozog vagy játszik, hypophagia miatt lefogy, fájó emlőit nyalogatja. Az emlőket érő túlzott mennyiségű taktilis ingertől elindulhat a tejelválasztás, mely a szopó kölykök hiányában emlőgyulladást okozhat. A ciklus végéhez közeledve az állat meghízik, polyphagia, polyuria, hasmenés előfordulhat, az ellés mimikálásakor hasi összehúzódásokat figyelhetünk meg, végül az anyai viselkedés formái is megnyílvánulnak. A kutya biztonságos helyet keres, fészkel, kisebb játékokat hurcol magával, védelmezi azokat. A laktáló álvemhes nőstények szoptathatják más szukák kölykeit. Az utóbbi mechanizmus kiemelkedően fontos a vadon, falkában élő kutyaféléknél, ahol az alfa nőstény szaporodási monopóliummal rendelkezik. A kölyköket a falka álvemhes egyedei ösztönösen sajátjaikként gondozzák.
Diagnózis
A tenyészállatok esetében az állatorvos nagy szerepet játszik a helyes differenciáldiagnózis felállításában, hiszen a tünetek nagyban hasonlítanak a vemhesség jeleire. Az álvemhesség elkülönítésében számos eljárás ismert, úgy, mint a has áttapintása, vérvizsgálat, ultrahang, röntgen. A vemhességi hormonok, mint a relaxin, kimutathatók a vérből, így kizárható az álvemhesség. Ultrahangos vizsgálattal és kellő szakértelemmel könnyen megállapítható az utódok jelenléte és száma is. Mindkét vizsgálatot a vemhesség harmincadik napja után érdemes elvégezni. A röntgent a kölykök vázának osszifikációjának megkezdődésével a 42-45. naptól lehet sikeresen elvégezni (Evans és Anderton, 1992).
Állatorvosi kezelés
Az álvemhesség, kutyánál fiziológiás állapot révén legtöbbször problémamentesen lezajlik, előfordulhat azonban, hogy az állat igényel orvosi beavatkozást. Egyes esetben a szuka viselkedésbeli változása, túlzott agresszió mutatása rákényszerítheti a tulajdonost, hogy segítséget kérjen az állatorvostól. Az emlők irritációja, laktáció, pangó tej miatt kialakuló mastitis is kezelésre szorul, elkerülve ezzel a súlyosabb szövődményeket, mint például az emlőtumort. Az említett problémák hormonális kezeléssel megszüntethetők. Súlyosabb eseteknél gennyes méhgyulladás (pyometra) is kialakulhat, azaz a méhnyálkahártya mirigyeinek intenzív váladéktermelése által a méh megtelik folyadékkal. Ilyenkor parenterális antibiotikum kúra és az ionháztartás visszaállítására intravénás folyadékterápia kötelező. Ovariohysterectomia elvégzése szükséges a további esetek elkerülésére, ha a szuka nem képvisel különlegesen nagy tenyészértéket.
Jelentősége
A vadonban az álvemhesség evolúciós előnyt nyújt a csoportosan élő kutyafélék számára. Az afrikai vadon élő kutyák esetében Van der Weyde és mtsai (2015) nőstény egyedek székletmintáiban vizsgálták a jelenlévő hormonokat. Aciklusos, vemhes és álvemhes nőstények mintái alapján kimondható, hogy a P4 szintje az első csoportban lényegesen alacsonyabb volt, mint a másik kettőben, bizonyítva ezzel a nem háziasított kutyafélékben is fellépő hosszantartó luteális élettartamot és funkcionalitást. Ezeknek a folyamatoknak a további vizsgálata segíthet a veszélyeztetett státuszú kutyafélék szaporodásának, túlélésének támogatásában. A falkákban, csoportokban élő állatok utódai számára nagyobb túlélési esélyt jelent, ha minél több nőstény képes szoptatni, védelmezni őket. A háziasított kutyában az álvemhességnek nincs pozitív hatása, klinikai tünetek megjelenése akár komolyabb problémák kialakulásához is vezethet.
Álvemhességre hajlamos egyéb fajok
Az álvemhességre nem csak a kutyafélék hajlamosak. Más spontán ovuláló állatoknál nem jellemző, de előfordulhat sertésben, főemlősökben, sőt még emberben is. Reflexovulátor állatoknál, mint a macska, klinikai jelentőséggel bír az álvemhesség, de a laborállatokat is szükséges megemlíteni, úgy, mint a patkányt, nyulat, egeret, hörcsögöt. A jelenséget megfigyelték lámákban és elefántokban is, ám ezeknek a kialakulása eltér a kutyafélék álvemhességének mechanizmusától (Luedersa és mtsai, 2018).
Irodalom
Concannon, P. W.; Castracane W. D.; Temple, M.; Montanez, A. (2009): Endocrine control of ovarian function in dogs and other carnivores. Journal of Animal Reproduction 6: (1) 172-193
Thangamani, A.; Srinivas, M.; Chandra Prasad, B.; Anusha, K.; Sadasiva Rao, K. (2018): Canine Pseudopregnancy: A Review. Journal of Veterinary Science and Technology 7: (1) 7-11
Zatta, S.; Rehrauer, H.; Gram, A.; Boos, A.; Kowalewski, M. P. (2017): Transcriptome analysis reveals differences in mechanisms regulating cessation of luteal function in pregnant and non-pregnant dogs. Journal of BMC Genomics 18: 757
Root, A. L.; Parkin, T. D. Hutchison, P. (2018): Canine pseudopregnancy: an evaluation of prevalence and current treatment protocols in the UK. Journal of BMC Veterinary Research 14: 170
Nakahara, K.; Maruyama, K.; Ensho T.; Mori, K.; Miyazato, M.; Kangawa, K.; Uemura, R.; Sakoda, H.; Nakazato, M.; Muramaki N. (2020): Neuromedin U suppresses prolactin secretion via dopamine neurons of the arcuate nucleus. Journal of Biochemical and Biophysical Research Communications 521: (2) 521-526
Luedersa, I.; Niemullerb, C.; Steinmetzc, H. W.; Boutsd, T.; Graye, C.; Knauf-Witzensf, T.; Tayag, K.; Watanabeg, G.; Yamamotog, Y.; Oerkei, A. (2018): Prolonged luteal lifespan and pseudopregnancy in Asian elephants (Elephas maximus). Journal of Animal Reproduction Science 197: 58-66
Van der Weyde, L. K.; Martinad, G. B.; Blackberry, M. A.; Gruene, V.; Harland, A.; Paris, M. C. J. (2015): Reproductive hormonal patterns in pregnant, pseudopregnant and acyclic captive African wild dogs (Lycaon pictus). Journal of Animal Reproduction Science 156: 75-82
Evans, J.; Anderton, D. (1992): Pregnancy diagnosis in the bitch: the development of a test based on the measurement of acute phase proteins in the blood. Annales de zootechnie, INRA/EDP Sciences 41: (3-4) 397-405
Gobello, C.; de la Sota, R. L.; Goya R. (2001): Dioestrous ovariectomy: a model to study the role of progesterone in the onset of canine pseudopregnancy. Journal of reproduction and fertility 57: 55-60
Papa, P. C.; Kowalewski M. P. (2020): Factors affecting the fate of the canine corpus luteum: Potential contributors to pregnancy and non-pregnancy. Journal of Theriogenelogy https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S0093691X20300947?via%3Dihub (2020. 04. 28.)
Kowalewski, M. P. (2014): Luteal regression vs. prepartum luteolysis: regulatory mechanisms governing canine corpus luteum function. Journal of Reproductive Biology 14: 89-102
Rekawiecki, R.; Kowalik, M. K.; Kotwica, J. (2017): The expression of progesterone receptor coregulators mRNA and protein in corpus luteum and endometrium of cows during the estrous cycle. Journal of Animal Reproduction Science 183: 102-109.
Az ábrát Rábai Viktória készítette.