Itt írjon a(z) Alvemhesseg-ról/ről

Álvemhesség élettana szukában

Bevezetés

Az álvemhesség ( pseudocyesis ) egy természetes fiziológiás szindróma szuka kutyákban, mely nemi ciklusuk diösztrusz szakaszában jelentkezik. Kialakulásának oka hormonális, elsősorban a kutyafélékre jellemző sárgatest-dependens progeszteron termeléssel magyarázható. Nem minden esetben jelentkeznek megfigyelhető tünetek. Jellemzően viselkedésbeli változásokat (fészkelés, anyáskodás játékok fölött) és fizikai tüneteket (mellbimbók duzzanata, laktáció) észlelhetünk, súlyosságuk szukánként eltérő. A ciklus alatt a petefészekben lezajló folyamatok, többek között azt álvemhesség kialakulása, prototípusként szolgálnak a placenta kifejlődésének korai időszakában élő ősi állatokban lezajló hormonális változások vizsgálatához. Evolúciós szempontból előnyös volt a falkában élő kutyafélék számára az álterhesség, így más nőstény egyedek is szoptatni tudták a megszületett kölyköket, megnövelve túlélésük esélyét.

Élettani alapok

A kutyafélék spontán-ovuláló fajok, szezonális monoösztruszuk van. Szemben a többi emlősállattal, placentális szteroidogenezis helyett a sárgatest termeli a progeszteront a terhesség teljes hossza alatt, mely körülbelül két hónapig tart. Endogén luteolizin hiányában a minden ivaros egyedben folytatódik progeszteron termelés az ovulációt követő hónapokban, hiába nem történt megtermékenyülés, mely hosszan tartó fiziológiás álterhesség kialakulásához vezet. Klinikai álvemhesség kialakulásában a prolaktin is szerepet játszik. Az álvemhességben tapasztalt változásokkal ellentétben az abnormálisan gyors progeszteron koncentráció-csökkenés, mely az ellés által indított folyamatokat utánozza, prolaktin emelkedést indukál. Ez a hormon idézi elő a fizikailag észrevehető, abnormális tüneteket.

A ciklus

Anösztrusz:

• Az anösztrusz az ösztruszciklus befejeztével lép fel és a következő ciklusig tart, melyben az állat nem mutat nemi aktivitást. Kezdetét a progeszteron alapszintre süllyedése jelzi. Az állapot hossza átlagosan 7 hónapig tart, bár fajtától és egyedtől függően akár 2-10 hónap között is mozoghat. Az anösztrusz tartama alatt a nemi hormonok szintje minimális, a ciklus kezdete előtti hetekben észlelhetünk csupán nagyobb változást. Ilyenkor a gonadotropin hormonok serkentik a pulzatilis LH ürítést illetve az FSH leadást, és ezeknek a hormonoknak a szérum koncentrációja mérhetően növekszik. A tüszőérés során termelődő ösztrogén is megjelenik a vérben, bár koncentrációja alacsonyabb. A méh fala ebben az időszakban vékony, ürege szűk. Az állaton nem figyelhető meg szexuális viselkedés.

Proösztrusz:

• Az FSH szint megnövekedésének köszönhetően fejlődésnek indulnak a tüszők, a domináns tüsző inhibint bocsát ki, ami megakadályozza a többi follikulus fejlődését. FSH és LH hatására megindul az ösztrogén szintézis, ha ennek szintje a vérben eléri a maximum értéket, az FSH-val együtt serkentik a GnRH (gonadotropin-releasing hormone) ürítést, ami az ösztrusznál kialakuló LH csúcsért felelős. Ekkor véres folyadék távozhat a vaginából, a cervix mirigyeinek sűrű váladéka még a spermiumok útját állná, a hímek ugyan érdeklődnek a szuka iránt, de az még szexuálisan nem receptív.

Ösztrusz:

• Ösztrusz, vagy ivarzás során a magas ösztrogénszint kitágítja a belső női nemi szervek vérereit, hízósejtek által termelt hisztamin növeli az érfal átjárhatóságát, savó szivárog ki, melytől fellazul a tüszőfal. A petevezetőben lévő csillós sejtek aktivitása nő, a méh felé hajtják a petesejtet, az itt található szekréciós sejtek több váladékot termelnek. A méh kapillárisai kitágulnak, több tápanyagot tudnak biztosítani a szekretáló sejteknek, így azok intenzív váladéktermelésbe fognak. Ez a szekrétum táplálja a petesejtet és a hímivarsejteket. Magas FSH szint mellett kialakuló LH csúcs előidézi a tüszőrepedést. Ekkor a makrofágok kollagenáz enzimje elemészti a laza tüszőfalat egy csíkban. Az érés során a follikulus vándorol az ováriumban: a medullában jó tápanyagellátást kap, de a petesejtet csak a stratum germinativum felé tudja kilökni, így mikor hozzányomódik a tunica albugineahoz, a follikulus felhasad, kiszabadul az ovum. Az ösztrusz során a szuka már felveszi a kant, lordosis reflex aktiválódik.

Metösztrusz:

• Az ovuláció során hátramaradt tüszőtok ürege megtelik a felrepedés során megsérült kapillárisokból kifolyó vérrel. Ez megalvadva létrehozza a corpus haemorrhagicumot (CH). Ebben sejtburjánzásnak köszönhetően a theca és stratum granulosum sejtjei elkezdenek progeszteront termelni. A CH fejlődése során átalakul corpus luteummá (sárgatest), corpus rubrummá és végül corpus albicans lesz belőle (kötőszövetes sárgatest). Ezt a fázist sárgatest kialakulási fázisnak is nevezik, amit az ösztrogén szint emelkedése támogat. A progeszteron szintjének növekedése mellett a méh mirigyek a méhtej kiválasztását fokozzák.

Diösztrusz:

• A lutein sejtek létrejötte mellett a progeszteron termelés tovább fokozódik ebben a szakaszban. A GnRH szekrécióját a progesztogének gátolják, viszont nem teljesen, így még a kis mennyiségű LH és FSH is képes felszabadulni. Az ováriumban lezajló luteolízis során felszabadul a prosztaglandin F2 alfa (PGF2A) mely hormonnak a szintje megnövekszik a a sárgatestben, a vena ovarica és az arteria ovarica venoartériás cserélési folyamata révén. Ez a fázis körülbelül 2 hónapig tart, majd anösztrusz következik.

Nemi ciklust reguláló hormonok

• A nemi ciklust számos hormon szabályozza, ezeket külön csoportokra oszthatjuk. A hipotalamuszban termelődik a GnRH neuropeptid (gonadotropin releasing hormon vagy faktor), vannak a hipofizeális peptidhormonok, melyek a hipofízisben termelődnek (FSH, LH, PRL), illetve a perifériás szteroid hormonok, melyek nem a központi endokrin szervek által kerülnek a véráramba(ösztrogén, progeszteron). Utóbbiakat szexuál szteroidoknak is szokás nevezni. A hipotalamusz hormonjai közvetlenül szabályozzák a nemi ciklust, ezeknek az ürítését több fiziológiás tényező is befolyásolja, például a szervezet energiamérlege. A hipofizeális hormonok leadását serkentik, amik aztán a perifériás hormontermelést szabályozzák. Ezen hormonok között komplex feedback mechanizmusokat figyelhetünk meg. Az álterhesség kialakulásához a szexuál hormonok és mechanizmusaik közül mindegyik elengedhetetlen, hiszen ebben az élettani állapotban és megtermékenyülés esetében is, a ciklus kezdetétől a terhesség idejének végéig követhető endokrin mintázat embriótól és ennek endokrin befolyásától független.

FSH és LH:

• Az FSH (follikulus stimuláló hormon) és az LH (luteinizáló hormon) a hipofizeális gonadotropin releasing-faktor hatására termelődő hormonok, melyek együttesen a tüszőérést és ösztrogén termelést serkentik. Hatásukat közösen fejtik ki, valamely hormon hiánya elégtelen ösztrogéngenezist és tüszőérést eredményez. Egyes tüszők érzékenysége a gonadotropin hormonokra változó, függ az érés szakaszától, a felületükön kifejeződött receptoroktól, és ezen receptorok heterodimerizációjától is. Az FSH-ra legérzékenyebb tüszők lesznek azok a domináns tüszők, melyek a teljes érési folyamaton átesnek, és végül a tüszőrepedés után sárgatestté alakulnak. Ezt az érzékenységet az FSH-receptorok mennyisége befolyásolja, minél több az expresszálódott receptor, annál alacsonyabb az a küszöb-koncentráció, amelyet a vérben keringő FSH szintjének el kell érnie. A sejt felszínén fizikai kölcsönhatásba lépő, heterodimerizáló LH és FSH receptorok érzékenysége a hormonokra változó. A koexpresszálódótt receptor-dimer a luteinizáló hormon kötése által indított szignált felerősíti, a follikulus stimuláló hormon kapcsolódása által indított cAMP termelést viszont gátolja. Az érés folyamat minél későbbi szakaszában tart a follikulus, annál több receptor expresszálódik a felszínére, így kisebb koncentrációban jelenlévő hormon is nagy hatással bír a sejtekre. Az ösztrogéntermelésben betöltött szerepe mind a két hormonnak elengedhetetlen. A két sejt, két hormon teória szerint a theca sejtek felületén az expresszálódott LH receptoroknak, a granulosa sejtek felületén pedig az FSH – receptoroknak van nagy jelentősége az ösztrogén hormon szintézisében. A granulosa sejteket a vérpályától egy bazális membrán választja el, így az ösztrogénszintézis kiinduló anyagait nem tudja a vérből felvenni. Ezért az ösztrogén-szintézis nem itt indul el. A theca sejtekben a felszíni LH-receptor – ligand kapcsolat hatására a vérből felvett koleszterinből androsztendion keletkezik, mely képes a bazális membránon diffúzióval a granulosa sejtekhez jutni. Ezen sejtek ezt az anyagot felveszik, és FSH jelenlétében a receptor egy szignálsorozatot indít, amely a folyamat egy elengedhetetlen enzimét aktiválja, ezzel serkentve az előanyagből történő ösztrogénszintézist. A magas ösztrogén szint serkenti a további luteinizáló-hormon leadását a vérbe, hatására LH-csúcs alakul ki, mely kiváltja az ovulációt és az azt követő luteinizációt. Ezt a tüszőben a luteinizáló hormon gyulladásos folyamatokat kialakító hormonok (prosztaglandinok és relaxinok) termelésével éri el, így serkentve azon változásokat (nyomás növekedés és tüszőfal elvékonyodás), melyek előidézik a tüszőrepedést. Ezen hormonok hatásmechanizmusai minden szukában megegyeznek.

Progeszteron:

• Vemhességmegtartó hormonnak is szokás nevezni. Szteroid hormon, mely az ösztrogénszintézis egyik közti terméke. A progeszteron fő feladata a méh, méhnyak és a hüvely előkészítése a párzásra és a megtermékenyített petesejt beágyazódására. Továbbá a terhesség alatt gátolja a laktáció megindulását és megakadályozza, hogy további tüszők érjenek meg. Utóbbit a gonadotrop hormonok leadását végző hipofizeális sejtekre kifejtett gátlással éri el, így a vemhesség időtartama alatt az állatban nem léphet fel újabb ovuláció. A méh előkészítését a terhességre főképpen az endometrium vérellátásának fokozásával éri el. Ezt a hormont a sárgatest sejtjei termelik, teljesen függetlenül a méhtől vagy a placentától, kutyafélékben az álterhesség, illetve terhesség – ilyenkor vemhességi sárgatestről beszélünk - teljes hossza alatt. Ezt is bizonyítja, hogy hysterectomizált (méh műtéti úton történő eltávolítása) szukákban is változatlanul fennmaradt a progeszteron termelés. A normális luteális funkciók ellátásához szükség van LH-ra és prolaktinra, ezért ezeket luteotrop hormonoknak nevezzük. A sárgatest pusztulásának folyamata azonban eltér e két élettani állapotban. Vemhes szukában a fetális placenta eredetű prosztaglandin-F2-alfa az ellést megelőzően az anyaállat vérkeringésében megemelkedett koncentrációban megjelenik, melyet egy rapid progeszteron koncentráció-csökkenés követ. Feltehetően ez a placentális hormon akut apoptózist idéz elő a sárgatest sejtjeiben. Álterhes kutyákban a sárgatestet lassú regresszió jellemzi, a graduálisan csökkenő szérum progeszteron-szint általános strukturális degradációra utal. Ezen folyamatok részletei egyelőre nem teljesen tisztázottak, azonban néhány génexpressziós eltérést sikerült megfigyelni, melyek az eddigi feltételezéseket támasztják alá. Terhes szukákban az immunválaszt és a gyulladásos folyamatokat kialakító gének, a sérülések és reaktív oxigén gyökök elleni védelemben résztvevő gének, az akut fázist és a mitokondriális apoptózist előidéző gének, illetőleg az angiogenezist pozitívan reguláló gének expresszálódása volt kifejezett. Álterhes szukákban ezzel szemben a szteroid hormon receptorokkal, szteroid hormonok által mediált szignálokkal és az extracelluláris mátrix átrendeződésével asszociált gének kerültek expresszálásra intezívebben. Így tehát arra következtethetünk, hogy terhes kutyákban ellés előtt egy hirtelen, heveny luteolízis zajlik le, melyet gyulladásos és védekező immunfolyamatok követnek, míg álterhes szukákban a sárgatest lassabb folyamat által fehértestté alakul, kötőszövet veszi át a helyét a hormontermelő sejteknek, egy komplexebb struktúrális és funkcionális változáson esik át az immunrendszer beavatkozása nélkül. Mind a terhesség, mind az álterhesség alatt a progeszteron szint közel azonosan emelkedett a vérben. A domesztikált kutyák esetében a sárgatest az egyetlen progeszteron forrás, mind vemhes és álvemhes egyedekben, mert nincsen placentális szteroidtermelés.

Ösztrogén:

• Az ösztrogén a tüszők által termelt hormonok gyűjtőneve. Szintézisét az FSH hormon serkenti. Amennyiben a vérben magas koncentrációban van jelen, a GnRF leadását serkenti, közvetlen növelve ezzel az FSH és LH koncentrációt, mely az ovulációért felelős. A luteinizációt is támogatja számos regulátor mechanizmuson keresztül. A follikulus sejtjeiben termelődő LIF (luteinizáló hormon inhibitor faktor) az LH-receptorok expresszálódását akadályozza. Az ösztrogén nagyobb koncentrációban ennek a faktornak a termelődését gátolja, ezzel a receptor kifejeződésével reakcióképessé alakítja a tüszőt a szexuál hormonra. A másodlagos nemi jellegek kialakításáért is felel elsősorban az ösztrogén, a női reproduktív szervek morfológiai változásának modulálásában vesz részt, felkészíti a hüvelyt az esetleges mechanikai behatásokra, mirigyburjánzást idéz elő a méhben, a méhnyak híg váladékának a szekrécióját növeli. A szexuális magatartás irányításában is szerepet játszik. Metabolizmusra kifejtett hatásai is ismertek, anorexigén, a vízháztartás szabályozásában is részt vesz. E hormon hatása minden szukában egyezik.

Prolaktin:

• A prolaktin az adenohipofízis lactotrop sejtjei által szekretált peptidhormon. Luteotrop hatású, a luteális szakasz közepétől tehát stimulálja, fenntartja a corpus luteumot, ezáltal a gesztációt is. A progeszteron-androsztendion átalakulást gátolja a follikulusban, így magasan tartja, vagy növeli a progeszteron szintet. Továbbá előkészíti az emlőt a tejtermelésre a laktogenezis első stádiumában. Ellés előtti időben megindulhat a prekolosztrum szekréció, ekkor még a progeszteron (P4) és ösztrogén (E2) gátolják a valódi tejtermelést. A parturició után, mikor lecsökkent a P4, laktáció ténylegesen elindul. Ekkor a kölykök által kiváltott szopási stimulus hatására csökken a PRL szekréciót gátló dopaminszint, és nő a serkentő VIP mennyisége (vazoaktív intesztinális peptid), a PRL pedig közvetlenül stimulálja a tejfehérje-szintézist, a kolloidozmotikus nyomás megnövekedése vizet von magával, így a tej mennyisége is nő, fokozódik a tejelválasztás. Az ellés utáni anyai viselkedés kialakításában is részt vesz a PRL. Az elapasztás során az utódok már nem fogyasztják a tejet, az akkumulálódó tej növeli az intramammális nyomást, ami szimpatikus idegeket aktivál, azok hatására vazokonstrikció alakul ki az emlőben, csökken a tejmirigy vérellátása, kevesebb PRL és tápanyag jut a sejteknek, így a feedback inhibíció segítségével megszűnik a tejtermelés. A prolaktin felszabadulását serkenti a Neuromedin U (NMU) illetve a patkányok agyából kimutatott Neuromedin U prekurzor rokon peptid (NURP). Viszont az NMU-nak a prolaktin felszabadulást gátló hatását megfigyelték szoptatáskor, stresszes állapotban, álterhességben, dopamin antagonista beadásakor, illetve az agy kamrai cerebrospinális folyadékba beadott NURP injekció esetén. Álvemhes kutyákban megemelkedett a prolaktin szint, ami a tejtermelést befolyásolja, illetve fontos szerepet játszik az utódgondozásban szükséges anyai viselkedés kialakításában.

Klinikai vonatkozások

Tünetek:

• A diösztrusz során a tünetmentes szukák fiziológiás vagy rejtett álvemhességen esnek át, míg a tünetet produkálók klinikai vagy nyílt álvemhességen. Klinikai álvemhességkor változást tapasztalunk a szuka viselkedésében. Az állat nyugtalan lesz, agressziót mutat gazdái és a környezetében élő állatok felé, kevesebbet mozog vagy játszik, hypophagia miatt lefogy, fájó emlőit nyalogatja. Az emlőket érő túlzott mennyiségű taktilis ingertől elindulhat a tejelválasztás, mely a szopó kölykök hiányában emlőgyulladást okozhat. A ciklus végéhez közeledve az állat meghízik, polyphagia, polyuria, hasmenés előfordulhat, az ellés mimikálásakor hasi összehúzódásokat figyelhetünk meg, végül az anyai viselkedés formái is megnyílvánulnak. A kutya biztonságos helyet keres, fészkel, kisebb játékokat hurcol magával, védelmezi azokat. A laktáló álvemhes nőstények szoptathatják más szukák kölykeit. Az utóbbi mechanizmus kiemelkedően fontos a vadon, falkában élő kutyaféléknél, ahol az alfa nőstény szaporodási monopóliummal rendelkezik. A kölyköket a falka álvemhes egyedei ösztönösen sajátjaikként gondozzák.

Diagnózis:

• A tenyészállatok esetében az állatorvos nagy szerepet játszik a helyes differenciáldiagnózis felállításában, hiszen a tünetek nagyban hasonlítanak a vemhesség jeleire. Az álvemhesség elkülönítésében számos eljárás ismert, úgy, mint a has áttapintása, vérvizsgálat, ultrahang, röntgen. A vemhességi hormonok, mint a relaxin, kimutathatók a vérből. Ultrahangos vizsgálattal és kellő szakértelemmel könnyen megállapítható az utódok jelenléte és száma is. Mindkét vizsgálatot a vemhesség harmincadik napja után érdemes elvégezni. A röntgent a kölykök vázának osszifikációjának megkezdődésével a 42-45. naptól lehet sikeresen elvégezni.

Állatorvosi kezelés:

• Az álvemhesség, kutyánál fiziológiás állapot révén legtöbbször problémamentesen lezajlik, előfordulhat azonban, hogy az állat igényli az orvosi beavatkozást. Egyes esetben a szuka viselkedésbeli változása, túlzott agresszió mutatása rákényszerítheti a tulajdonost, hogy segítséget kérjen az állatorvostól. Az emlők irritációja, laktáció, pangó tej miatt kialakuló mastitis is kezelésre szorul, elkerülve ezzel a súlyosabb szövődményeket, mint például az emlőtumort. Az említett problémák hormonális kezeléssel megszüntethetők. Súlyosabb eseteknél pyometra is kialakulhat, a méhnyálkahártya mirigyei intenzív váladéktermelésének köszönhetően megtelik folyadékkal. A méhnyak lehet zárt vagy nyitott. Ilyenkor parenterális antibiotikum kúra és az ionháztartás visszaállítására IV folyadékterápia kötelező. Ovariohysterectomia ajánlott a további esetek elkerülésére, ha a gazda nem kívánja tovább tenyészteni a szukát.

Álvemhességre hajlamos egyéb fajok

Az álvemhességre nem csak a kutyafélék hajlamosak, más spontán ovuláló állatoknál ugyan nem jellemző, de előfordulhat például sertésben, főemlősökben, akár az emberben is. Reflexovulátor állatoknál klinikai jelentőséggel bír a macskák álvemhessége, de a laborállatokat is szükséges megemlíteni, úgy, mint a patkányt, nyulat, egeret, hörcsögöt. A jelenséget megfigyelték lámákban és elefántokban is. Az afrikai vadon élő kutyák esetében 15 nőstény széklet mintájában vizsgálták a hormonhatásokat. 3 csoportba osztották őket: terhesek, álterhesek illetve aciklusosak. Az álterhes és aciklusos kutyáknál magasabb volt a minta ösztradiol koncentrációja, valamint az ösztrusz és a diösztrusz fázisát csökkentette. Viszont ami a progesztogént illeti, az fokozatosan emelkedett a petefészek nyugalmi szakaszától a diösztruszig. Az álterhes szukákban magasabb volt a szintje, mint az aciklusos egyedekben. Spontán ovuláció jellemző ezekre a kutyákra, mivel a legtöbb álvemhesség csak szukákat tartalmazó csoportokban jött létre.

Az ázsiai elefántok körében is végeztek elemzést. Az első eset volt egy korábban ellett egyed, ahol a progesztogén szintje fennmaradt 10 hónapon keresztül. A második egyszer sem szült és az álvemhessége kezdeténél járt, itt 16 hónapig maradt fenn a szintetikus vegyület szintje. A harmadik pedig szintén egyszer sem ellett és 5 hónapig volt benne nagy mennyiségben mérhető. Mindhárom esetben a méhben jóindulatú daganat volt jelent és a progesztogén szint spontán módon csökkent. Ezeknél az állatoknál a tartósan megemelkedett progesztogén koncentrációk nem mindig jelzik a vemhességet. Normális esetben az endometrium a progeszteron hatására készül fel a beágyazódásra. Viszont itt a károsodás következtében az implantációhoz hasonló reakció alakul ki, fokozódik a prolaktin szekréció, ami a sárgatest fennmaradását eredményezi a terhesség alatt.