Bevezetés

Az anyai viselkedés megnyilvánulása

Az anyai viselkedés alatt az anyaállat az utódai felé irányuló magatartását értjük. A kutyák maternális magatartását legjobban a farkasok példáján figyelhetjük meg, mivel belőlük lettek évezredekkel ezelőtt háziasítva. Bár az emberi beavatkozás sok tekintetben befolyásolta a kutyák evolúcióját, alapjaiban az utódnevelésük nagyjából azonos az őseikével.

A legtöbb állathoz hasonlóan a farkasoknál is a nőstény a főellátója a kölykeinek, bár itt a falkában élés sok dologban változást hozott. Az állatok között viszonylag ritkán fordul elő, de a farkasoknál az apa (az alfa) is aktívan részt vesz az utódnevelésben, a falka többi tagjával együtt (akik legtöbbször az előző alomból való testvéreik), amikor a kölykök az odújukat már elhagyták. Ez természetesen a kutyáknál nehezen figyelhető meg, mivel az anyát legtöbbször különválasztják a kölykeivel, viszont kutatók kutyafalkák tanulmányozása során ugyanezeket a jellemzőket figyelték meg.

Az anya fő feladatai tehát a kölykök táplálása, ami először anyatej, majd visszaöklendezett táplálék útján történik; tisztán, melegen tartása; tanítása és a védelme, utóbbiakban a falka is részt vesz.

Az anya az alom születése után rögtön tisztára nyalja, megeteti és melegíti őket. Ez a folyamat indítja be az anyai kötődést, ez indukálja a megfelelő hormonok termelődését. Ahogy fejlődnek a kölykök, a szuka úgy tanítja nekik a megfelelő szociális viselkedést, ami elengedhetetlen eleme a falkában élésnek. Az alapok, mint a morgás, vicsorgás és a „megadás” jelei veleszületett elemek, viszont a nevelés útján tudják majd megfelelően használni a társaikkal való kommunikáció során. A kölykök 8-10 hetes korukban látszólag kezdenek leválni az anyjukról, ekkortól veszi át a falka, kutyáknál legtöbbször az ember, a tanításukat.

Az anya a nevelés során különböző testbeszédbeli jeleket használ, mint a pofaharapdálás, morgás vicsorgás, amik ijesztőnek tűnhetnek, viszont valójában sosem bántja az utódait. A kiskutyák így tanulják meg a békítő elemek alkalmazását. Ilyen például a hátukra fordulás, ahol a hasukat és a genitális területüket mutatják, ami egyébként az anya utódnevelésének korai szakaszából származik, amikor a genitális területüket nyalogatva bíztatta a kölyköket a vizelet-, és székletürítésre. Ezek általában rögtön leállítják az agresszív viselkedést, megadást tanúsítanak.

Sajnos a kutyáknál sokszor sérül az anyai kötődés, utódnevelés folyamata, vagy a szelektív tenyésztés, vagy a nem hozzáértő emberi beavatkozás miatt. A kutyafajták kitenyésztése során legtöbbször nem a legfittebb utód létrehozása volt a szempont, hanem a küllem vagy a felhasználás, így ma már sok kutya nem is tud természetesen szülni, és nem nevelik megfelelően a kölykeiket se. A következőkben, mindezen viselkedési formák mögött rejlő hormonális és idegrendszeri összefüggéseket tárjuk fel.

Neuroendokrin rendszer általánosságban

A magas fejlettségi szinten lévő élőlényekben, mint a kutyában is, három nagy szabályozó rendszert különítünk el: az idegi-, a hormonális- és az immunrendszert. Ezek szoros összefüggésben vannak egymással, a hormonrendszert befolyásolják az idegrendszerből és az immunrendszerből érkező jelek. Amennyiben az élőlény homeosztázisa biztosított, képes reprodukciós folyamatokra. Ennek a szabályzása a hypothalamus-hypophysis-gonád tengelyen valósul meg. A hypothalamus két részből áll, nagysejtes (magnocelluláris), kissejtes (parvocelluláris) területből. A magnocelluláris terület faktorai axoplasmaticus transzporton keresztül kerülnek a neurohypophysisbe. A magnocelluláris terület nemi működésre ható hormonja az oxytocin.

A parvocelluláris terület faktorai a hypophysis portális keringésén keresztül érik el az adenohypophysist. A serkentő (releasing, -RH) és gátló (inhibiting -RF/IH) faktorok az ennek a területnek a trophormon termelését befolyásolják. A hypophysis hormontermelését a GnRH, illetve a PRF serkenti, míg a PRL-IH gátolja.

A hypophysisnek két része van, az elülső és a hátsó lebeny. Amennyiben hypophysis hatással van más endokrin mirigyek hormontermelésére, ezt glandotrop hatásnak nevezzük. Ilyen hormonok a follikulus stimuláló hormon (FSH) és az luteinizáló hormon (LH). Ha közvetlenül a szervek tevékenységére hat, histiotrop hatásnak hívjuk, ilyen például a prolaktin (PRL). Csökkent működése többek közt negatív hatással van a szexuális működésre. A tengely utolsó elemei a gonádok. A petefészekben lévő tüszők ösztrogént termelnek, mely szabályozza a női nemi működést. Az ovulációt követően a sárgatestben termelődik a progeszteron, melynek a vemhesség fenttartása a fő feladata, amennyiben történt megtermékenyítés. A méh által termelt hormon, a PGF2alfa feladata a luteolízis, a sárgatest lízise.