Bevezetés Az anyai viselkedés alatt az anyaállat az utódai felé irányuló magatartását értjük. A kutyák maternális magatartását legjobban a farkasok példáján figyelhetjük meg, mivel belőlük lettek évezredekkel ezelőtt háziasítva. Bár az emberi beavatkozás sok tekintetben befolyásolta a kutyák evolúcióját, alapjaiban az utódnevelésük nagyjából azonos az őseikével. A legtöbb állathoz hasonlóan a farkasoknál is a nőstény a főellátója a kölykeinek, bár itt a falkában élés sok dologban változást hozott. Az állatok között viszonylag ritkán fordul elő, de a farkasoknál az apa (az alfa) is aktívan részt vesz az utódnevelésben, a falka többi tagjával együtt (akik legtöbbször az előző alomból való testvéreik), amikor a kölykök az odújukat már elhagyták. Ez természetesen a kutyáknál nehezen figyelhető meg, mivel az anyát legtöbbször különválasztják a kölykeivel, viszont kutatók kutyafalkák tanulmányozása során ugyanezeket a jellemzőket figyelték meg. Az anya fő feladatai tehát a kölykök táplálása, ami először anyatej, majd visszaöklendezett táplálék útján történik; tisztán, melegen tartása; tanítása és a védelme, utóbbiakban a falka is részt vesz. Az anya az alom születése után rögtön tisztára nyalja, megeteti és melegíti őket. Ez a folyamat indítja be az anyai kötődést, ez indukálja a megfelelő hormonok termelődését. Ahogy fejlődnek a kölykök, a szuka úgy tanítja nekik a megfelelő szociális viselkedést, ami elengedhetetlen eleme a falkában élésnek. Az alapok, mint a morgás, vicsorgás és a „megadás” jelei veleszületett elemek, viszont a nevelés útján tudják majd megfelelően használni a társaikkal való kommunikáció során. A kölykök 8-10 hetes korukban látszólag kezdenek leválni az anyjukról, ekkortól veszi át a falka, kutyáknál legtöbbször az ember, a tanításukat. Az anya a nevelés során különböző testbeszédbeli jeleket használ, mint a pofaharapdálás, morgás vicsorgás, amik ijesztőnek tűnhetnek, viszont valójában sosem bántja az utódait. A kiskutyák így tanulják meg a békítő elemek alkalmazását. Ilyen például a hátukra fordulás, ahol a hasukat és a genitális területüket mutatják, ami egyébként az anya utódnevelésének korai szakaszából származik, amikor a genitális területüket nyalogatva bíztatta a kölyköket a vizelet-, és székletürítésre. Ezek általában rögtön leállítják az agresszív viselkedést, megadást tanúsítanak. Sajnos a kutyáknál sokszor sérül az anyai kötődés, utódnevelés folyamata, vagy a szelektív tenyésztés, vagy a nem hozzáértő emberi beavatkozás miatt. A kutyafajták kitenyésztése során legtöbbször nem a legfittebb utód létrehozása volt a szempont, hanem a küllem vagy a felhasználás, így ma már sok kutya nem is tud természetesen szülni, és nem nevelik megfelelően a kölykeiket se. A következőkben, mindezen viselkedési formák mögött rejlő hormonális és idegrendszeri összefüggéseket tárjuk fel.