Különbségek a jelenlegi COVID19 vakcinák működésében élettani szemmel

Bevezetés

Amikor 2019-ben kitört a SARS-CoV-2 vagy, ahogy a köznyelv ismeri a COVID19 vírus által okozott pandémia, több mint 200 különböző típusú vakcina fejlesztése kezdődött meg egyidejűleg. A vakcinázás a vírusellenes védekezés legelterjedtebb és legeredményesebb módja. A legtöbb vakcina a vírus jelenlétét és a vírus általi fertőzést nem akadályozza meg, de véd a klinikai tünetektől és a haláltól. Hátránya azonban, hogy a vakcinázás során a vírust valamilyen formában be kell jutatnunk a szervezetünkbe. Jelenleg hat, a humán medicinában használt különböző vakcina előállítási technológiával készülő vakcina is elérhető. A SARS-CoV-2 elleni vakcinázások révén aktív immunválaszt váltunk ki, melyre az antigén szervezetbe juttatását követően adaptív immunválasz alakul ki. Effektor T és B limfociták az antigénnel reakcióba lépnek, ezt követően T, valamint B memóriasejtek keletkeznek. A vakcinák hatása preventív, a fertőződések vagy a súlyos, klinikai tünetek megjelenésének elkerülését szolgálja. A legtöbb, ma forgalomban lévő SARS-CoV-2 vakcina nem preventív jelleggel hat, hanem a fertőződést követően gátolni tudja a virulens ágens átadását egészséges egyedeknek a populációban. Ezen felül segít elkerülni a középsúlyos, vagy súlyos klinikai tünetek megjelenését. Védettség során elkülönítünk celluláris és humorális védettséget. A celluláris védettség kialakulásakor T, illetve B limfociták memóriasejteket termelnek. Ezen memóriasejtek titere határozza meg legfőképpen a vakcinázás sikerességét. A sikerességet a vakcinázási program is befolyásolja, amely azt jelenti, hogy az első oltás után mennyi idő múlva, és hányszor kell megismételni az oltást. Jelenleg forgalomban lévő vakcinák mindegyikéből szükséges felvenni az ismétlő oltást, kivételt képez ez alól Johnson and Johnson vakcinája. (dr. Marosi András, 2021)

A koronavírusokról általánosan

A Coronaviridae törzsbe tartozó patogénekről elmondható, hogy pozitív szálú RNS genommal rendelkeznek. Zoonotikus, mert állatoknál regisztrálták először és onnan mutálódott emberekre (Sharma és mtsai, 2020). Általában enyhe megfázást, lázat és légzőszervi megbetegedést okoznak (Alturki és mtsai, 2020).

A SARS-CoV-2 ről általánosságban

A SARS-CoV-2 a Betacoronavírus nemzetségbe tartozik. A genomikai szekvenálás során fényderült arra, hogy valószínűleg denevérek virulens ágense mutálódott akképpen, hogy embert is patológiás tünetek megjelenése mellett képes fertőzni (Alturki és mtsai, 2020). A vírus 2 nagy méretű N protein nukleokapsziddal rendelkezik, melyen a vírus fertőzőképességét adó S protein tüskefehérjék helyezkednek el. (1. Ábra) A vakcinák előállítása során legtöbbször ezen tüske fehérjéket prezentáljuk antigénként az immunrendszernek (Dong és mtsai, 2020).

SARS-CoV-2 fertőzés és annak tünetei

A SARS-CoV-2 fertőzésének legjellemzőbb módja az aeroszolos fertőzés. Ezen fertőzési út során a vírus az alsó légutakban replikálódik és okoz szöveti gyulladást. Ezen patológiás elváltozások sokféleképpen a manifesztálódhatnak (dr. Marosi András, 2021). A tünetek megjelenése egyedenként eltérő lehet. A tünetek elmaradása nem jelenti azt, hogy az egyed nem hordozó. A tünetek megjelenése az enyhétől, a középsúlyoson át, a halálhoz vezető súlyos szimptómákig terjed. A lappangási idő két naptól egészen két hétig tarthat, fertőzöttönként változó lehet. Ezen időszak alatt a fertőzött személy vírust üríthet, ezáltal fertőzheti a populációt. Gyakori tünetek közé sorolható a láz, a köhögés, a légzési nehézségek és a fáradékonyság. Kevésbé gyakori tünetek az orrfolyás, a felső légúti váladékozás, a fejfájás és a száraz torok. Emellett jelentkezhetnek egyéb szövődmények, mint például több szervi elégtelenség, akut respirációs distressz szindróma, szeptikus sokk, valamint másodlagos bakteriális felülfertőződés. Mindazonáltal előfordulhatnak gastrointestinalis tünetek is, mivel a vírus másodlagos szaporodási helye az emésztőkészülék vékonybél szakaszában van (Alturki és mtsai, 2020).

A SARS-CoV-2 fertőzési útja

A SARS-CoV-2 az S protein segítségével az ACE-2 receptorhoz kapcsolódva fertőzi meg a célsejteket. Az S proteint két alegységre, az S1 és S2-re bonthatjuk. Az S1 és S2 közvetíti a receptorhoz történő csatlakozást és a membránfúziót. Az S1 tartalmazza az RBD-t (receptor binding protein), amely lehetővé teszi az ACE-2 receptorhoz való csatlakozást. Miután az S protein csatlakozott az ACE-2 receptorhoz, konformáció változás történik. A konformáció változás hatására a vírus bejut a gazdasejtbe (Wang és mtsai, 2020).

A forgalomban lévő vakcinák áttekintése

A humán medicinában használt vakcinák között találunk “klasszikus” és újgenerációs módszerrel előállított vakcinákat. A “klasszikus” gyártástechnológia magába foglalja az inaktivált, attenuált, alegység és VLP (virus like particle) vakcinákat. Ezzel szemben az újgenerációs vakcinák közé soroljuk a vírusvektor, az mRNS és a DNS alapú készítményeket. A két típus közötti különbséget a víruspartikulák eltérősége adja. (2. ábra). A kínai fejlesztésű Sinopharm készítmény az inaktivált vakcinák csoportjába sorolható, vektorvakcinák közé soroljuk az angol fejlesztésű AstraZeneca, az orosz Sputnyik-V és az amerikai Johnson and Johnson vakcináját. A legkorszerűbb – mRNS technológiát a Pfizer-BioNTech és a Moderna vakcinája alkalmazza. A vakcinák részletes összehasonlítását az 1. táblázat tartalmazza (dr. Marosi András, 2021).