A depresszió kialakulásának immunológiai háttere

Bevezetés

„A depresszió egy gyilkos. Megöli az álmokat, a házasságokat és az embereket.” (Christopher és mtsai, 2005) A depresszió az egyik legelterjedtebb neurológiai rendellenesség világszerte. Gyakran együtt jár további betegségekkel, kevés tanulmány vizsgálja önmagában a depressziót. Magas halálozási rátával rendelkezik. (Moussavi és mtsai, 2007) A WHO becslései szerint több, mint 300 millió ember szenved ebben a rendellenességben. A legnagyobb aggodalomra az ad okot, hogy a serdülők körében a súlyos depresszió harmincszor gyakrabban végződik öngyilkossággal. Újabb kutatások alapján a főbb tünetek az aktivitás, a motiváció, és az önértékelés romlása. Indikátor tünet az étvágy szembetűnő változása. (Stringaris, 2017)

Depresszió kialakulásának hátterei - A Mikroglia

A mikroglia sejtek a központi idegrendszer immunsejtjei, makrofágjai. Újabb tanulmányok azt mutatják, hogy a mikroglia sejtek a nyugalmi fiziológiás körülmények mellett is szerepet játszanak az agy fejlődésében, befolyásolják szinaptikus plaszticitást, a neurogenezist, a memóriát és a hangulatot. Gyulladásos folyamatok (például: fertőzések, tartós stressz, autoimmun vagy neurodegeneratív betegségek) a mikrogliák homeosztázisának megváltozását, normál szerkezetének és megfelelő működésének károsodását okozza, amely közvetve depresszióhoz vezethet. Mindemellett hasonló tényező ezen immunsejtek öregedése, hanyatlása akár krónikus, akár természetes folyamatok hatására. Ennek értelmében tekinthetőek a depresszió egyes formái mikroglia betegségnek.

Az agy sejtjeinek nagyjából 10%-a mikroglia. Fejlődéstanilag eltér a neuronoktól, asztrocitáktól és oligodendrocitáktól. Míg utóbbiak neuroektodermális eredetűek, addig a mikroglia sejtek az embrionális fejlődés során kialakult perifériás mezodermális szövet primitív mieloid prekurzoraiból származnak. A kialakult mikroglia progenitorok az extraembrionális szikzacskóból a fejlődésben lévő központi idegrendszerbe vándorolnak, szinte egyenletesen elosztva az agy minden részében. A gyarapodó központi idegrendszer a mikroglia sejtek feladata a neurális prekurzor sejtszám, valamint a szinaptogenezis és a neurális hálózat kialakulásának szabályozása. Felnőtt szervezet központi idegrendszerében is jelentős szerepet játszanak a „pihenő” mikrogliák. A mikroglia-neuron kölcsönhatások az idegsejtek aktivitásától függenek, főleg olyan különleges körülmények között, mint például a szenzoros stimuláció, a speciális tanulási és memóriafeladatok.

Az agy homeosztázisának megváltozásának hatására (például: fertőzés, sérülés vagy neurodegeneráció következtében) jelentősen módosul a mikroglia sejt szerkezete és funkciója, úgynevezett aktivált állapotba kerül. Ezt az állapotot a mikrogliális folyamatok gyors és célzott mozgása jellemzi a sérülés vagy fertőzés helyszíne felé. Jellemző továbbá a mikroglia sejtek szaporodása (sűrűségük növekedése), morfológia változások például: a szóma megnagyobbodása, fokozott fagocita aktivitás, gyulladásos citokinek és egyéb mediátor anyagok termelése és szekréciója. A mikroglia sejtek számos funkcionális változáson mehetnek keresztül, amelyek specifikus alkalmazkodást biztosítanak a különböző kóros állapotok kezeléséhez. Azonban bizonyos esetekben, beleértve olyan neurodegeneratív betegségeket, mint az Alzheimer vagy a Parkinson-kór, az aktivált mikroglia neurotoxikussá válhat és károsíthatja az idegsejteket.

A mikroglia aktiválásának továbbá szerepe van a betegséggel összefüggő depresszió kialakulásában is. Különféle bakteriális és vírusos fertőzések (például: herpeszvírus, influenza és gyomor- és bélhuruthoz kapcsolódó vírusok) számos depressziós tünettel járnak együtt. E fertőző kórokozók közül soknak különleges affinitása van az agyhoz, ahol mikroglia-aktivációt indukálnak. Ezen kórokozók közül melyeknek különleges affinitása van az agyhoz, mikroglia-aktivációt indukálnak, valamint proinflammatorikus citokinek szekrécióját is kiváltják, amelyek plazmaszintje korrelál a depressziós tünetegyüttessel. Állatmodelleken végzett kísérletekkel bizonyították a mikroglia sejtek depresszióban betöltött szerepéről. A kísérletekben a rágcsálók agyában LPS adagolásával mikroglia aktivációt, ezzel együtt depresszióhoz hasonló tüneteket mutattak ki. Ezen tünetek szelektív szerotonin újrafelvétel gátlókkal (selective serotonin reuptake inhibitors) vagy triciklikus antidepresszánsokkal történő kezeléssel megelőzhető (Yirmiya és mtsai, 2015). A mikroglia sejteket ért külső és belső hatásokat, melyeknek szerepe lehet a depressziós tünetegyüttes kialakulásában, az 1. ábra foglalja össze.