Contents

  1. A D-vitamin és a bőrrák
    1. A D-vitamin
      1. Szintézise
      2. Forrásai
      3. Általános szerepe a szervezetben
      4. A D-vitamin-hiány
    2. A rák
      1. A bőrrák fajtái
      2. Statisztikai adatok
      3. Kockázati tényezők
    3. A D-vitamin és a bőrrák kapcsolatáról
      1. Kísérleti eredmények
      2. A D-vitamin hatásmechanizmusa
    4. Érdekességek
    5. Irodalomjegyzék

A D-vitamin és a bőrrák

A D-vitamin

Szintézise

25(OH)D

1.ábra: D3-vitamin illetve hidroxilálódása 25-hidroxi-D-vitaminná

2.ábra: A D-vitamin szintézise

Forrásai

Nagyon kevés táplálékból származó D-vitaminforrás van: ezek főleg az olajos halak, mint például a lazac, a szardínia és a makréla. Néhány étel és ital, mint például a tej, narancs juice, kenyér, gabonafélék és joghurtok D-vitaminnal vannak kiegészítve az USA-ban, azonban csak 100 NE (nemzetközi egység) D-vitamint tartalmaz egy pohár tej. Kísérletekkel igazolták, hogy minden 100 NE D-vitamin, amit elfogyasztottunk, 1 ng/ml-el (2,5 nmol/L) emeli a vér 25(OH)D szintjét (Holick M.F.,2008). A napsugárzás vagy UV-B sugárzás sokkal hatékonyabb a vér 25(OH)D emelésében, ami naponta 1000 NE D3-vitaminbevitelt jelent felnőttekben. Testük D-vitamin igényének kielégítésére tehát a legtöbb ember napfényt használ. A napozás hatékonyságát mi sem mutatja jobban, mint az, hogy egy kis bőrszínváltozással járó napozás 20 000 nemzetközi egységnyi orálisan felvett D-vitaminnak felel meg (Giovannucci E.,2005) Tavasszal, nyáron és ősszel elég D-vitamin termelődik a bőrben ahhoz, hogy raktározódjon a testzsírban és télen mobilizálható legyen, amikor kevés vagy semennyi D3-vitamin nem keletkezik a bőrünkben. Számos mérést végeztek, hogy meghatározzák az D-vitamin-hiányt, elégtelenséget és optimális szintet. A legtöbb kutató ezek értékét <20, 21-től 29-ig és >30 ng/ml-ben definiálja (Holick M.F.,2008). Ahhoz, hogy az elégséges szintet elérjük, minimum 1000 NE D2- vagy D3-vitamin szükséges naponta.

Általános szerepe a szervezetben

Az 1,25(OH)2D endokrin úton hat és a Ca metabolizmust szabályozza úgy, hogy fokozza a bélben a Ca felszívódást és mobilizálja a Ca-t a csontokból. Régóta tudják, hogy az 1,25(OH)2D3 valószínűsíthető mind a normál, mind a rákos sejtek proliferációjának és érésének gátlásért. Habár a pontos mechanizmus, amivel az 1,25(OH)2D3 képes szabályozni a sejtek proliferációját és differenciálódását még sokáig nem volt teljesen tisztázott. A vesék a fő forrásai annak az 1,25(OH)2D3-nak, ami a keringésben jelen van és felel a bél Ca felszívódásának szabályozásáért, illetve a Ca-raktárak mobilizálásáért a csontokból. Nephrectomizált betegekben a keringő 1,25(OH)2D3 szint nem detektálható. Emiatt feltételezték, hogy csak a vesék képesek 1,25(OH)2D3-t termelni. 1995-ben jegyezték fel először, hogy a keratinocyták a bőrben 25-hidroxivitamin D-1-hidroxilázt termelnek. Majd azt is megfigyelték, hogy humán prosztata sejtek nem csak 1-hidroxilázt termeltek, hanem a 25(OH)D3-t 1,25(OH)2D3-á alakították. Ily módon kiderült, hogy a testnek vannak más forrásai is ahhoz, hogy 1,25(OH)2D3-t termeljen. Megfigyelték, hogy sok más szövetnek és sejtnek (többek közt aktivált makrofágoknak, colon, prosztata és agy) megvan a képessége, hogy 1-hidroxilázt expresszáljon és 1,25(OH)2D3-t hozzon létre. Ezáltal felfedezték, hogy a D-vitaminnak más funkciója is van, ami nem kapcsolódik a Ca metabolizmushoz. Ez nem csak a sejtes proliferáció és differenciáció szabályozása miatt fontos, hanem más biológiai folyamatok, pl: immunfunkciók szabályozása, értónus módosítása, renin és inzulin szintézis befolyásolása. (összefoglalóan ld. Holick M.F., 2008)

A D-vitamin-hiány

Kialakulása, következményei, megelőzése

Körülbelül 10 millió USA-beli háztartásban tartanak hüllőt, mint házi kedvencet. A természetes környezetükben a hüllők gyakran napoznak. Mivel gerinces fajok, igényelnek Ca és D-vitamin forrást. A leguánok növényevők, így gyakran csak salátával etetik őket, ezért különösen ki vannak téve a D-vitamin-hiány kockázatának. Ugyanakkor üvegterráriumban mesterséges fénycső alatt tartják őket, tehát UV-B sugárzástól mentesen. A saláta nagyon kevés Ca-t tartalmaz, D-vitamint pedig egyáltalán nem, így a leguánoknál és hozzá hasonló fajoknál gyakran kialakulnak csontbetegségek: az osteoporosis és osteomalacia, ami törésekhez és végül akár az állat halálához vezethet. Nekünk, embereknek is elegendő Ca és D-vitamin forrásra van szükségünk. D-vitamin nélkül a vékonybél Ca felszívása nem lenne több mint 10-15 %. Egy egészséges személy vékonybele pedig átlagosan 30%-át szívja fel a bevitt Ca-nak, míg ez a hatékonyság terhes nőkben, laktáció idején és növekedéskor 80%-ra emelkedik. D-vitamin-hiány csontfejlődés idején és növekedéskor csontdeformitást okoz és angolkórhoz vezethet. Felnőttekben megáll a csontnövekedés, de a csontátalakulás folytatódik, így a hiány bennük másodlagos hiperparathyroidismust alakíthat ki, ami osteoporosisban végződhet (a parathormon megnövekedett termelése kivonja a csontokból a Ca-ot) . Ez gyakran normál szérum Ca szinttel jár, de P vesztést okoz. A veszteség pedig elégtelen P x Ca mineralicióhoz vezet, ami osteomalacia kialakulását okozhatja. (összefoglalóan ld. Holick M.F.,2004)

A D-vitamin-hiány egy egész világot érintő egészségügyi probléma. A bőr D-vitamin termelését különböző faktorok befolyásolják, mind például az évszak, az éghajlat és az életkor. Mint már említettük 100 NE D vitamin a szervezetben a vér 25(OH)D szintjét 1 ng/ml-el emeli meg (Holick M.F.,2008). Így a gyerekeknek és a felnőtteknek legalább 1000 NE napi D-vitaminra van szükségük. A napsugárzás és a D-vitamin hiánya jónéhány krónikus betegégséghez köthető, mint például autoimmun és fertőző betegségek, kardiovaszkuláris megbetegedések és halálos kimenetelű ráktípusok. Alátámasztották, hogy 30-50%-os kockázatcsökkenés érhető el vastagbélrák, mellrák és prosztatarák kialakulásában a D-vitamin bevitel min 1000 NE/napi mennyiségre növelésével vagy napozással, ami a vér 25(OH)D szintjét >30 ng/ml fölé emeli (Giovannucci E.,2005). Meglepően gyakori manapság a D-vitamin-hiány az újszülöttek és fiatal gyermekek körében, mert az a tévhit terjed, hogy a kisgyermek minden tápanyagot megkap szoptatással. Ám az emberi tejben csak nagyon kevés D-vitamin van, így a csecsemőknél, különösen a színes bőrű nők gyermekeinél nagy a valószínűsége, hogy D-vitamin hiányosak, vagy angolkórosak lesznek. Az idősek is nagy kockázatnak vannak kitéve, ugyanis D-vitaminban szegény a táplálkozásuk és csökkent a napozásuk mennyisége. A fiatalok és középkorúak sokkal kevésbé vannak a D-vitamin hiány kockázatának kitéve, már csak szabadtéri elfoglaltságaik miatt is. Habár meg kell említeni egy tanulmányt, mely szerint az afroamerikai nők 15 és 49 év közöttiek 42%-a D-vitamin-hiányos lett a tél végére USA szerte. Megfigyelték, hogy tél végére Bostonban az egészséges felnőttek 18-29 éves kor között D-vitamin-hiányosak voltak. Az elhízás is gyakran kötődik a D-vitamin hiányhoz. Leírták, hogy akár a táplálékkal bevitt, akár a napfény hatására termelődött D-vitamin raktározódik a testzsírban és így nem elérhető a szervezet számára. Talán ez az oka annak, hogy az elhízott emberek krónikusan D-vitamin-hiányosak. (összefoglalóan ld. Holick M.F.,2004)

A D-vitamin-hiány gyakran nem diagnosztizált vagy félrediagnosztizált. Ennek okai a következők: legtöbben azt hisszük, hogy a napfény és a táplálék eredetű D-vitaminbevitel elegendő. Az orvosok gyakran csak a vér Ca értékét nézik, és ha ezt normálisnak találják, akkor feltételezik, hogy a páciens nem D-vitamin hiányos. Sok orvos pedig tévesen a D-vitamin aktív formájára, 1,25-D-dihidroxivitamin-ra rendel analízist, hogy a páciens D-vitamin állapotát meghatározza, és azt hiszik, hogy egészséges a páciens. Ennek az az oka, hogy amikor beteg D-vitamin-hiányos lesz, akkor megemelkedik a parathormon szintje, ami megemeli a vese 1,25(OH)2D termelését, vagyis a keringő koncentráció normális vagy emelkedett lesz.(össszefoglalóan ld. Holick M.F., 2004)

A rák

A rák kialakulása, avagy a karcinogenezis egy mutáció következtében kialakuló proliferáció. A sejtben általában több, örökítő anyagot károsító mutáció megy végbe. Ezek következtében a sejtciklus zavara áll be, a sejtosztódás folyamata is sérül. A sejtosztódás szabályozásáért a proto-onkogének és a tumor-szupresszorok felelősek. A proto-onkogén által termelt fehérje jelátviteli folyamatokban vesz részt. Bizonyos mutációk hatására aktiválódik, onkogénné alakul át, amely folyamatos osztódásra készteti a sejtet. Tumor-szupresszor a p53-as transzkripciós faktor és a retinoblastoma fehérje (Sherr C. J., 1996). Ezek daganatelnyomó gének, normális esetben a DNS károsodás hatására aktiválódnak, és gátolják a hibás sejtosztódást, szükség esetén elősegítik az apoptózist. A tumor-szupresszort érintő mutáció kiválthatja annak inaktiválódását, közvetetten fokozva ezzel a sejtosztódást. A DNS-hibajavítók károsodása miatt a mutációk felhalmozódhatnak a hibák folytonos újramásolása következtében. Az apoptózist szabályozó gének gátlása is nagymértékben hozzájárul a sejtburjánzáshoz. A daganatos sejtekre jellemző a korlátlan növekedési és osztódási képesség, emiatt metabolizmusa fokozott, segíti az angiogenezist. A kialakult karcinoma kezdetben in situ, csak a kialakulás helyét érinti, de bizonyos ráktípusok invazívvá alakulhatnak, ekkor már a környező szövetekbe is beterjednek, metasztázisokat képeznek. A bőrrák a rákos megbetegedések negyven százalékát teszi ki.

A bőrrák fajtái

A bőrráknak három típusát különítjük el az alapján, hogy a bőr mely sejtjeiből indul ki a daganat képződése. Az egyik fajta bőrrák esetén a tumor a melanocytákból alakul ki, a másik két típusnál egyéb epidermális sejtekből, ezért ezeket nem melanoma típusú bőrráknak nevezzük (NMSC).

A nem melanóma típusú bőrrákok közé tartozik a bazalióma, és a spinalióma.

A Melanoma malignum a legveszélyesebb bőrrák. Az epidermiszben található melanocytákból alakul ki, bőrön és nyálkahártyán egyaránt megjelenhet (Major J. M., et al., 2012). Sokszor anyajegyek elváltozásaként jelenik meg, így az anyajegyek számával együtt nő a kialakulásának esélye is. A nők esetében leggyakoribb megjelenési helye az alsó végtag, férfiaknál a nyak és a törzs területe, utóbbi nem esetében gyakoribb az előfordulása. Veszélye elsősorban abban rejlik, hogy hamar metasztázist képez , ennek alapján három stádiumát különítik el. Az I. stádiumban a tumorok megléte a bőrre korlátozódik, áttétet nem ad, és mivel még a nyirokcsomókat sem érte el, a túlélési esély igen magas. A II. stádiumban a betegség átterjed a regionális nyirokcsomókra. A III. stádiumban a metasztázisok elérik a távolabbi, létfontosságú szerveket, az agyat, a szívet, a tüdőt, a májat és a csontokat is (Brossart P., et al., 1993). A melanoma alakja többnyire nem szabályos, meghatározott irányba terjed. Határa éles, színe általában sötét, a vörös, a barna vagy a fekete valamely árnyalata. Szövettani és klinikai szempontból több típusa ismeretes, ezek a következők: lentigo maligna melanoma (LMM), superficialisan terjedő melanoma (SSM), akrolentiginosus melanoma (ALM) és nodularis melanoma (NM) (Oláh J., 2005). (4.c) ábra)

3.ábra: Az epidermisz rétegei

a) Bazálsejtes karcinóma b) Laphámsejtes karcinóma c) Melanoma malignum

4.ábra a) Bazálsejtes karcinóma b) Laphámsejtes karcinóma c) Melanoma malignum

Statisztikai adatok

  1. A bőrrák miatti elhalálozás gyakoribb a férfiak körében. Becslések szerint a melanoma következtében elhunyt személyek száma 2012-ben az USA-ban 9180, közülük 6060 férfi, ugyanez a két szám a nem melanoma típusú bőrrák okozta haláleseteknél 3010 és 2150.
  2. Egy 2006-től 2008-ig terjedő felmérés szerint az USA-ban a 70 év feletti nők 0,82 %-a és a 70 év feletti férfiak 1,94 %-a melanomában szenved. Ez az arány a 39 év alatti nők és férfiak körében 0,27 % ill. 0,15 %.
  3. 2004 és 2008 között az USA legdélebben fekvő államaiban, Kaliforniában, Floridában és Texasban diagnosztizálták a legtöbb melanomás megbetegedést. (összefoglalóan ld. Siegel R., et al., 2012)
  4. Hazánkban évente több mint 300 ember halálát okozza (Fehér K., 2012).

Kockázati tényezők

  1. Világos bőr, haj, szem, anyajegyek száma
  2. Természetes és mesterséges UV-sugárzás
  3. Genetikai háttér
  4. Immunológiai tényezők
  5. Ismeretek hiánya, tévhitek (összefoglalóan ld. Fehér K., 2012)

A D-vitamin és a bőrrák kapcsolatáról

Kísérleti eredmények

A kutatók már az 1900-as évek elején (Hoffman, 1915) felhívták a figyelmet a D-vitamin hiány és a különböző rákféleségek kialakulásának összefüggésére. Legelőször arra lettek figyelmesek, hogy a magasabb szélességi foknál élő népesség körében gyakoribbak a rákos megbetegedések. 1941-ben (Apparley, 1941) ugyanezt a jelenséget írta le: az északabbra levő települések (úgy mint New Hampshire és Vermont) lakosai körében számottevően gyakrabban fordultak elő a rák okozta halálesetek, mint a délebbre elhelyezkedő Texas és Alabama államokban. (5.ábra) Észrevették azt is (Peller S, Stephenson, 1937), hogy azoknál az embereknél, akik elegendő napsütésnek voltak kitéve, kisebb eséllyel fejlődtek ki rosszindulatú daganatok. Kimutatták, hogy az USA haditengerészeti flottájának személyzete körében nyolcszor gyakoribb volt a bőrrákos megbetegedés. Ugyanakkor, a más típusú rákok okozta halálesetek több mint 60%-kal ritkábban fordultak elő a civil lakosokhoz képest.

Északabbra élők D-vitamin termelés Délebbre élők D-vitamin termelés

5.ábra: Északon, illetve délen élők bőrének D3-elővitamin termelésének összehasonlítása

A bőrrák kialakulásának szempontjából nagyon fontos a bőrszín vizsgálata is. A sötét bőrszín az afrikai lakosságot jellemzi és valószínűleg ez volt a jellemző a korai hominidákra is, akik az Egyenlítő közelében éltek. A bőrben lévő pigmentek adnak védelmet a bőrrák ellen. A fehér bőrszín evolúciós fejlődésünk későbbi szakaszában alakulhatott ki, mikor az emberek elhagyták Afrikát és északra vándoroltak. A sötét bőr körülbelül hatszor annyi fényt igényel a D-vitamin szintéziséhez, mint a fehér bőr. Mivel a D-vitamin kialakulását segítő napsugárzás mennyisége észak felé haladva csökken, feltételezhető, hogy a bőr színének világosabbá válása annak a következménye, hogy a magas szélességi fokokon a csökkent napsugárzás mellett is biztosítva legyen a megfelelő mennyiségű D-vitamin szintézis.

Ugyanakkor a nem bőrrák típusú rákos megbetegedések előfordulásának észak-déli irányú csökkenését nem minden esetben sikerült igazolni (Moan et al., 2008). Továbbá, az azonos szélességi fokon elhelyezkedő országok között is igen nagy különbségek lelhetők fel a különböző típusú rákok megjelenési valószínűségét illetően. Sokan úgy gondolják, hogy a napnak való kitettség mellett igen fontos szerepet kap a vizsgált populációk genetikai háttere, táplálkozási szokásai és egyéb környezeti tényezők, melyek gyakran teljes mértékben elfedhetik a D-vitamin hatását. Amerikai kutatók azt vizsgálták, hogy a táplálékkal bevitt D-vitamin mennyisége befolyásolja-e a melanoma kialakulásának kockázatát és azt tapasztalták, hogy a magas D-vitamin bevitel nem eredményezett alacsony bőrrák kockázatot. Ebben a kísérletben két fő D-vitamin forrás hatását vizsgálták: a tejét és a vitaminpótlókét. Eredményeik szerint egyik sem befolyásolta a bőrrák előfordulását (Weinstock et al., 1992). Feljegyzések szerint (Grant, 2002), a megfelelő mennyiségű UV-B sugárzás nagymértékben csökkentette sok rákféleség kialakulását. Azt találta, hogy az európai nők tüdőrákos megbetegedésének több mint 25%-ához nagymértékben hozzájárult az UV-B sugárzás hiánya. Úgy becsülte továbbá, hogy mintegy 566 400 amerikai rákos megbetegedését okozta a nem elegendő napsugárzás. Egy későbbi kutatás (Grant et al., 2005) ezeket a feltételezéseket alátámasztotta: azt mutatták ki, hogy 50 000 és 63 000 közé tehető azoknak az amerikaiaknak a száma, akik a nem elegendő mennyiségű napsugárzás és a következményes D-vitamin hiány miatt haltak meg.

Ezeket a kísérleteket összefoglalva azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a D-vitamin különböző biológiai hatásain keresztül egyértelműen csökkenti a különböző ráktípusok kialakulását. Azonban, mivel a D-vitamin a napsugárzás hatására keletkezik a vérben keringő inaktív előanyagából, a 25(OH)D-ből, ez a sugárzás káros lehet, bőrrákot idézhet elő. Tehát a D-vitamint létrehozó UV-B sugarak párhuzamosan roncsolják a DNS-t. Emiatt az összefüggés miatt azt javasolják, hogy mindenképpen legyünk kint a napon, hogy biztosítsuk a D-vitamin szintézishez szükséges sugárzási szintet, de kerüljük a napozást a kritikus nyári órákban, mert a túlzott ultraviola sugárzás bőrrákot válthat ki. Azt is tudnunk kell, hogy a túlzott mértékű napsugárzás nem növeli a D-vitamin koncentrációt, mert 5-10 percen belül az elővitamin inaktív izomerekké, lumisterollá és tachysterollá alakul.

A D-vitamin hatásmechanizmusa

Általában úgy tartják, hogy a D-vitamin felelős a Ca+ és P háztartásért, ezáltal a csontok egészséges fejlődéséért. Ma azonban már tudjuk azt, hogy a D-vitamin szerepe ennél sokkal komplexebb. Kísérletekkel kimutatták, hogy a rákok kifejlődése és a D-vitamin között negatív korreláció van. De hogyan is fejti ki valójában a D-vitamin a hatását? Majdem minden sejt rendelkezik egy D-vitamin receptorral (VDR=vitamin D receptor), amely az aktív formát, a 1,25(OH)2D-t köti meg. Ez az aktív forma, miután a sejtbe bejutott, a mikrotubuláris rendszeren keresztül a sejtmagba szállítódik, majd az X-receptorral együtt komlexet alkot.Ez a komplex megkeresi a DNS hormonra válaszolni tudó részét (hormon responsive element), foszforizálja azt és különböző biológiai válaszokat vált ki. (6.ábra) A D-vitamin így közvetlen hatással van azokra a génekre, melyek a sejtosztódást, a differenciálódást, az apoptózist és az angiogenezist befolyásolják. Az 1,25(OH)2D a sejtciklust serkentő anyagok kibocsátására negatívan, míg az azt gátló anyagokra pozitívan hat. Ilyen gátló anyagok a P21 és a P27 cip/kip (ciklust gátló fehérje/kinázt gátló fehérje). Ezek a proteinek a sejtciklust a G1/S fázisban tartják, így gátolva a DNS szintézist és a sejtnövekedést. Kimutatták, hogy számos tumor sejtvonal - beleértve a leukémia, a melanoma, a tüdő- és prosztatarák sejteket - rendelkezik VDR-rel és válaszol a D-vitamin aktív formájának sejtszaporodást és differenciálódást gátló, illetve sejtérést serkentő hatására. Mivel a rákos sejtek jellemzője a rendkívüli mértékű sejtosztódás, így a D-vitamin hatása abban áll, hogy lecsökkenti vagy akár meg is állítja ezeknek a sejteknek a sokszorozódását és növekedését, antitumor hatást fejtve ki ezáltal. Továbbá fény derült arra is, hogy az 1,25(OH)2 serkenti az apoptózist, vagyis a programozott sejthalált, illetve az angiogenezist, más néven a vérérképződést. A rákos sejtek azonban nem minden esetben engednek a szaporodásukat gátló D-vitaminnak. Úgy állnak ellen az antiproliferatív hatásnak, hogy lebontják a D-vitamint. Ezt a 24-OH-áz kibocsátásával tudják elérni, mely hidrolizálja az 1,25(OH)2D-t, mely egy inaktív formát eredményez. Azok a prosztatarák sejtek, melyek ilyen 24-OH-ázt nagy mennyiségben bocsátanak ki, nem, vagy csak kis mértékben válaszolnak a sejtosztódást gátló hatásra. (Holick M.F., 2008)

VDR-hatás

6. ábra D-vitamin hatásmechanizmusa, VDR

Érdekességek

Irodalomjegyzék

  1. Annessi G., Baliva G.: Basal cell and squamous cell carcinomas. Clinico-histological features. Ann Ist Super Sanita, 32: 29-36, 1996
  2. Apperly F.L.: The relation of solar radiation to cancer mortality in North America. Cancer Research, 1: 191– 195, 1941
  3. Brossart P., Keilholz U., Willhauck M., Scheibenbogen C., Möhler T., Hunstein W.: Hematogenous Spread of Malignant Melanoma Cells in Different Stages of Disease. Journal of Investigative Dermatology, 101: 887–889, 1993
  4. Fehér K.: Bőrrák, mint közegészségügyi probléma; a megelőzés lehetőségei, Egészségtudomány, 56: (2) 21-37, 2012
  5. Giovannucci E.: The epidemiology of vitamin D and cancer incidence and mortality: A review (United States). Cancer Causes and Control, 16: 83–95, 2005
  6. Grant W.B.: An estimate of premature cancer mortality in the US due to inadequate doses of solar ultraviolet-B radiation. Cancer, 94: 1867– 1875, 2002
  7. Grant W.E., Garland C.F., Holick M.F.: Comparisons of estimated economic burdens due to insufficient solar ultraviolet irradiance and vitamin D and excess solar UV irradiance for the United States. Journal of Photochemistry and Photobiology, 81: 1276–1286, 2005
  8. Hoffman F.L.: The Mortality of Cancer throughout the World. Prudential Press, 726-730, 1915
  9. Holick M.F.: Vitamin D and Sunlight: Strategies for Cancer Prevention and Other Health Benefits. Clinical Journal of the American Society of Nephrology 3: (5) 1548-1554, 2008
  10. Holick M.F.: Vitamin D: importance in the prevention of cancers, type 1 diabetes, heart disease, and osteoporosis. The American Journal of Clinical Nutrition, 79: (3) 362-371, 2004
  11. Major J.M., Kiruthu C., Weinstein S.J., Horst R.L., Snyder K., Virtamo J., Albanes D.: Pre-Diagnostic Circulating Vitamin D and Risk of Melanoma in Men. Public Library of Science One, 7: (4) 35-112, 2012
  12. Oláh J.: A melanoma malignum korszerű diagnózisa és kezelése. LAM 15: (7) 525–534, 2005
  13. Peller S., Stephenson C.S.: Skin irritation and cancer in the United States Navy. The American Journal of Medical Sciences, 194: 326– 333, 1937
  14. Sherr C.J.: Cancer Cell Cycles. Cancer Research, 274: 1672-1677, 1996
  15. Siegel R., Naishadham D., Jemal A.: Cancer Statistics, 2012. CA-A Cancer Journal for Clinicans, 62: (1) 10-29, 2012
  16. Weinstock M.A., Stampfer M.J., Lew R.A., Willett W.C. and Sober A.J.: Case-Control Study of Melanoma and Dietary Vitamin D: Implications for Advocacy of Sun Protection and Sunscreen Use. Journal of Investigative Dermatology, 98: 809–811, 1992

DvitaminBorrak (last edited 2012-12-02 22:38:01 by BDCCKX)