Endokrin diszruptorok az autizmus hátterében

A világ népességének egyre növekvő hányadát érinti az ASD (Autism Spectrum Disorder), azaz autizmus, amely az idegrendszert befolyásoló fejlődési rendellenesség. A betegség oka még ma sem teljesen tisztázott. Az egyik lehetséges magyarázat a környezetben megtalálható ED-k, vagyis endokrin diszruptorok károsító hatásai. Ezek az anyagok ugyanis a hormonális rendszerbe avatkoznak be, ezzel károsítva a test természetes folyamatait, működéseit.

  1. Érzékenység a magzati fejlődés során

  2. Genetikai háttér

  3. Epigenetikus hatások

  4. Endokrin diszruptorok

    1. Általános leírás

    2. Biszfenol-A (BPA)

    3. Ftalátok

    4. Perfluorát vegyületek (PFA)

    5. Triklozán

    6. Valproinsav (VPA)

    7. Szója

    8. Policiklikus aromás szénhidrogének

    9. Endokrin diszruptorok keverékének hatásai

  5. Különbség a nemek közt

    1. Tesztoszteron

    2. A RORA szerepe

    3. Szteroid hormonok

  6. Jövő lehetőségei

  7. Irodalomjegyzék

Érzékenység a magzati fejlődés során

Az endokrin diszruptorok hatása már a terhesség alatt, a növekedés során is megfigyelhető, melynek bizonyítására számos kutatás indult, a fejlődésre gyakorolt befolyásukat illetően. A magzat szempontjából lényeges ezen kritikus időszak alatti kontamináció megléte vagy hiánya az említett anyagokkal (Gore és mtsai., 2014).

Itt fontos azt is kiemelni, hogy a fejlődő szervezet sokkal inkább ki vannak téve a diszruptorok behatásainak mint a felnőtteké, hiszen ebben az időszakban az anyagok egy része könnyen keresztüljut a placentán, majd a gyermek vérkeringésébe bekerülve a fejletlen agy-ér gátnak köszönhetően képesek befolyásolni a normál idegrendszer növekedését, kiterjedését és a mielinizáció folyamatát is (Adinolfi, 1985; Marí-Bauset és mtsai., 2018).

Továbbá a növekedés ezen időszakában még számos citokróm P450 enzim szintje alacsony, amik a környezetből bekerülő kemikáliák, gyógyszerek metabolizmusában vesznek részt (Hakkola és mtsai., 1998).

Genetikai háttér

2011-ben Hallmayer és csapata megállapították, hogy az autizmus kialakulásának oka mindössze 38%-ban genetikai eredetű. A magzati élet során a káros gén-környezet hatások bizonyítottan befolyásolják az agy későbbi gén expresszióját. Ezek a változások epigenetikusak, vagyis a DNS szekvenciájának megváltozása nélkül hatnak a génszabályozásra.

Epigenetikus Háttér

Az endokrin diszruptorok nemcsak az adott anyagoknak kitett egyénekre fejthetnek ki hatást, hanem epigenetikus hatásaik révén öröklődő változásokat okozhatnak. Ide tartozik például a DNS metilezése (a DNS metiltranszferázok végzik), a hisztonok módosításai, a kromatin átalakításai. Ezek a hatások módosítják a DNS hozzáférhetőségét a transzkripciós faktorok számára (aktivátor, represszor), melynek eredményeként a gének expressziója megváltozik, és ez a fenotípusban is megjelenhet. A mikro RNS transzkripcióját is módosíthatják, amelyek pedig más génekről átírt mRNS-ekről akadályozzák meg a transzlációt (Allis és mtsai., 2006; Kaminsky és munkatársai, 2006).

Egy vizsgálatban, ahol egereket használtak, a Biszfenol-A expozíciója a terhesség alatt egészen az F3 generációig negatívan befolyásolta a szociális viselkedést (Wolstenholme és mtsai., 2013). A magatartásban tapasztalható eltérésekért a fejlődő agyban indukált génkifejeződésbeli változások lehetnek felelősek. A BPA környezeti szempontból releváns alacsony dózisai ivarspecifikus, dózisfüggő és agyi régió-specifikus expressziós változásokat indítottak el azokban a génekben, amelyek az ösztrogén receptorokat, valamint a DNS- metiltranszferázokat kódolják. Ez utóbbi enzim közvetlenül felelős az epigenetikus módosításokért (azaz a DNS metilezéséért) (Kundakovic és mtsai., 2013).

Endokrin diszruptorok

Általános leírás

Közel 800 kemikália ismert, melyek befolyásolják az endokrin rendszer működését. Ezeknek a vegyi anyagoknak csupán kis részét vizsgálták meg, ma már az egészség potenciális veszélyének tekintik (Birnbaum, 2013). Ezen kemikáliák egy része képes az endokrin hormonok működését utánozva, azok hatását akadályozni. A környezetben számos helyen érintkezhetünk a károsító anyagokkal. Ugyanis ezek jelentős része olyan anyagokba épülve találhatók meg, amelyekkel napi szinten érintkezünk. Többek között például az élelmiszerben, tüzelőanyagokban, kozmetikumokban, de még a levegőben is nagy mennyiségben jelen vannak. Ide tartoznak a biszfenol-A (BPA) és szerkezeti analógjai (például BFS, BPF), a ftalátok, a brómozott égésgátlók, a perfluorát vegyületek, az aromás policiklusos szénhidrogének, a diklór-difenil triklór-etán (DDT), a poliklórozott bifenilek (PCB) és egyes nehézfémek is (De Cock és mtsai., 2012).

Endokrin diszruptor

Leírás

Hatás

Biszfenol-A

Műanyagok, epoxi gyanta

Ösztrogén hatás

Ftalátok

Műanyag lágyítók, oldószerek kozmetikumokban, műanyag csomagolóanyagok, festékek

Férfi reproduktív szervekkel kölcsönhatás, férfi nemi hormonok szintjét csökkenti gyerekekben

Perfluorát vegyületek

Vízlepergető rétegek, ételes dobozok, ipari felületaktív anyagok

Elhízás, pajzsmirigy működésének befolyásolása

Triklozán

Fogkrémek, ruhák, tisztító szerek, antimikrobiális szappanok

Tesztoszteron és tiroxin szint csökkentése

Valproinsav

Gyógyszer

Pszichotróp hatás, GABA gátló neurotranszmitter

Nehézfémek

Kémiai vivőanyagok, amalgám tömés, festékek, elemek

Glükokortikoid szint csökkentése, megváltozott hormonszint, csökkent termékenység

Biszfenol-A (BPA)

Biszfenol-A.png

1. ábra: Biszfenol-A

A biszfenol-A (lásd 1.ábra) műanyagok és epoxi gyanta gyártásához használt szintetikus anyag (Joseph, 2016). A szervezetbe bevitt BPA nagy mennyiségben kimutatható a vizeletből glükuronidokhoz és szulfátokhoz kapcsolódva (Thayer, 2015).

Szintén bizonyították, hogy a biszfenol-A a TSH (Pajzsmirigy Serkentő Hormon) és a T4 (Thyroxin) hormonok szintjét is csökkenti (Chevrier és mtsai., 2013). A pajzsmirigyhormonok fontos szerepet játszanak a normál idegrendszeri fejlődésben, így ezek alacsony koncentrációja a várandósság alatt a képalkotásbeli, a vizuomotoros és a motoros képességek hiányában fognak jelentkezni. A születést követően pedig a nyelvtanulás, a finommotoros képességek, a figyelem és a memória zavarát okozhatják (Rovet és mtsai., 1992). Úgy találták, hogy a terhes anyák tiroxin (T4) hormon szintjének csökkenésével együtt a TSH hormon mennyisége is visszaesett ezen szülők fiú gyermekeiben, de a lányaiban nem láttak ilyen összefüggést (Chevrier és mtsai., 2013).

Ftalátok

Ftalát.png

2. ábra: Ftalát

A ftalátok (lásd 2.ábra) a fogyasztási cikkek nagy részében megtalálhatóak, így a különböző műanyagokban és a gyógyszerekben is.

Ezek az anyagok a placentán könnyen keresztüljutnak, így a fejlődő magzat is ki van téve a hatásainak (Singh és mtsai, 1975).

A ftalátok gátolják az angrogének, a pajzsmirigyhormonok és a glükokortikoidok mechanizmusait és metabolizmusait, sőt akadnak olyanok is, amik androgén ellenes hatásúak és csökkentik a tesztoszteron szintjét (Joseph, 2016; Hannas és mtsai., 2011).

A BPA-hoz hasonlóan ezek az anyagok is képesek a tiroxin és T3 koncentrációjának visszaesését előidézni úgy, hogy a trijód-tironin antagonistájaként a béta receptorokhoz kötődnek (Ghisari és mtsai., 2009), így a sejt kevesebb T3-t képes megkötni (Shimada és Yamauchi, 2004).

Ezeken kívül a ftalátok képesek a magzatban oxidatív stresszt okozni, ami szintén kiváltó okként szerepelhet az autizmus kialakulásában (Edith López-Hurtado and Jorge J. Prieto, 2008).

Perfluorát vegyületek (PFA)

Epidemiológiai vizsgálatokban a PFOA és PFOS expozíciók összefüggnek az alacsonyabb teljes DNS-citozin-metilezéssel és a koleszterin metabolizmusában részt vevő gének expressziójának változásaival (Fletcher és mtsai., 2013, Guerrerro-Preston és mtsai., 2010). Ezen felül gátolják a 11-β-hidroxiszteroid dehidrogenáz-2-t, ami befolyásolja a növekedést és az agy fejlődését. Utóbbit rágcsálókkal végzett kutatásokkal bizonyították (Ye és mtsai., 2014).

Triklozán

Triklozán.png

3. ábra: Triklozán

A triklozán (lásd 3.ábra) megzavarja a gonádok, valamint a pajzsmirigy homeosztázisát (Kumar és mtsai., 2008; Adam és mtsai., 2009). Rágcsálókon végzett kutatás bizonyítja, hogy csökkenti a tiroxin koncentrációt, mind a magzatban, mind az anyában (Johnson és mtsai,2016). Ezt a hatást a nukleáris receptorok aktiválása révén éri el, a máj tiroxin katabolizmusának fokozásával (Paul és mtsai., 2013). Ezek a receptorok képesek közvetlenül kapcsolódni a DNS-hez és szabályozni a szomszédos gének expresszióját, ezért a transzkripciós faktorok közé sorolhatjuk őket.

Valproinsav (VPA)

Valproinsav.png

4. ábra: Valproinsav

A valproinsavat (lásd 4.ábra) kezdetben epilepszia, bipoláris zavar, depresszió és migrén kezelésére alkalmazták. Hatásmechanizmusa azon alapul, hogy képes gátolni a hiszton deacetilázok tevékenységét, így a hisztonok jobban acetilálódnak, ezzel együtt pedig megnő egyes génekről a transzkripció mértéke. Későbbi vizsgálatok során kiderült, hogy ha a terhesség időszaka alatt valproinsavat szedtek az édesanyák, az megnövelte az autizmus kialakulásának kockázatát (Christensen és munkatársai, 2013).

Szója

Bizonyított, hogy egyes gyógyszerek mellett bizonyos élelmiszerek, például a szója, hormonális vagy endokrin rendszert károsító hatással is bírnak. Ennek az a magyarázata, hogy a szója fitoösztrogéneket tartalmaz.

Policiklusos aromás szénhidrogének

Egy tanulmány kimutatta, hogy az autizmus gyakrabban fordult elő azokban a gyerekekben, akiknek a nagyanyái a terhesség alatt dohányoztak (Golding és mtsai., 2017). Mivel a dohányfüstben jelen lévő policiklusos aromás szénhidrogéneket (PAH) endokrin diszruptoroknak tekintik, ez a tanulmány alátámasztja azt az elképzelést, hogy ezen környezeti kemikáliák öröklődő, autizmushoz vezető hatásokat válthatnak ki emberben.

Endokrin diszruptorok keveréke

Noha az epidemiológiai vizsgálatok többsége egy adott endokrin diszruptornak (például a biszfenol-A-nak) és az ASD-nek az összefüggésére összpontosított, ez a mindennapok során sokkal inkább több anyagnak az együttes hatására vezethető vissza (Braun és mtsai., 2016). A különféle kemikáliák külön-külön sokszor nem fejtik ki azt a hatást, ami autizmushoz vezethet. Ezért olyan állatkísérleteket kell kidolgozni, amelyek figyelembe veszik az ED-ok keverékével való kitettséget, utánozva egy adott helyen vagy időpontban a tényleges expozíciót.

Az egyik ilyen tanulmány, a rágcsálók anyai kitettségének hatását vizsgálta a vemhesség alatt, majd azután is, egészen az elválasztásig. Ez a kutatás négy ED (atrazin, perfluor-oktánsav, BPA és 2,3,7,8-tetraklór-dibenzo-p-dioxin) együttes használatán alapult.

Egy másik kísérletben, ahol csak egyetlen kemikáliát használtak, eltérő hatásokat tapasztaltak a viselkedésben, mint a keverék használatakor, az előző kísérletben (Sobolewski és mtsai., 2014). A tanulmányok során beszámoltak nemtől függő hatásokról is. Az anyai expozíció eltérően hatott a hímek és a nőstények viselkedésére. A hímek általában érzékenyebben reagáltak mind az ED-keverékekre, mind külön-külön az egyes anyagokra. A környezeti ágensekkel szembeni eltérő reakció biokémiai, fiziológiai és neurológiai mechanizmusainak azonosítása utalást adhat a két nem eltérő érzékenységére az autizmusra jellemző viselkedésformák iránt.

Különbség a nemek között

Tesztoszteron

Rora szerepe

Szteroid hormonok

Jövő lehetőségei

Annak ellenére, hogy korreláció tapasztalható az ED-ok születés előtti expozíciója, és az autizmus között, jórészt ismeretlen az a mechanizmus, amelyen keresztül ez az állapot létrejön. Ennek a mechanizmusnak a tisztázására szolgáló egyik lehetséges megközelítés, hogy megvizsgáljuk az ED-ok által okozott génexpresszióbeli változásokat állati és sejtes modelleken egyaránt, és megnézzük, hogy azoknak a géneknek az expressziója változott-e meg, amelyek kapcsolatban állnak az autizmussal.

Irodalomjegyzék

  1. Adam EK, Kumari M. (2009). Assessing salivary cortisol in large-scale, epidemiological research. Psychoneuroendocrinology, 34(10), 1423-1436.

  2. Adinolfi M. (1985). The development of the human blood-CSF-brain barrier. Developmental Medicine & Child Neurology, 27(4), 532-537.

  3. Allis CD, Jenuwein T, Reinberg D, editors. (2006). Epigenetics. Cold Spring Harbor Press; Cold Spring Harbor, NY

  4. Auyeung B, Ahluwalia J, Thomson L, Taylor K, Hackett G, O'Donnell KJ, & Baron-Cohen S. (2012). Prenatal versus postnatal sex steroid hormone effects on autistic traits in children at 18 to 24 months of age. Molecular autism, 3(1), 17.

  5. Auyeung B, Baron-Cohen S, Chapman E, Knickmeyer R, Taylor K, Hackett G. (2006). Foetal testosterone and the child systemizing quotient. European Journal of Endocrinology, 155, 123–130.

  6. Baron-Cohen S, Auyeung B, Nørgaard-Pedersen B, Hougaard DM, Abdallah MW, Melgaard L, Cohen AS, Chakrabarti B, Ruta L, & Lombardo MV. (2015). Elevated fetal steroidogenic activity in autism. Molecular psychiatry, 20(3), 369–376.

  7. Baron-Cohen S, Knickmeyer RC, Belmonte MK. (2005). Sex Differences in the Brain: Implications for Explaining Autism. Science, 310(5749), 819–823.
  8. Birnbaum LS. (2013). State of the science of endocrine disruptors. Environmental health perspectives, 121(4), A107.
  9. Braun JM, Gennings C, Hauser R, Webster TF. (2016). What Can Epidemiological Studies Tell Us about the Impact of Chemical Mixtures on Human Health? Environmental health perspectives, 124(1), A6–A9.
  10. Braun JM. (2017). Early-life exposure to EDCs: role in childhood obesity and neurodevelopment. Nature reviews. Endocrinology, 13(3), 161–173.
  11. Chapman E, Baron-Cohen S, Auyeung B, Knickmeyer R, Taylor K, Hackett G. (2006). Fetal testosterone and empathy: evidence from the empathy quotient (EQ) and the “reading the mind in the eyes” test. Soc Neurosci, 1(2), 135–148.
  12. Chevrier J, Gunier RB, Bradman A, Holland NT, Calafat AM, EskenaziB, Harley KG. (2013). Maternal urinary bisphenol a during pregnancy and maternal and neonatal thyroid function in the CHAMACOS study. Environmental health perspectives, 121(1), 138–144.

  13. Christensen, J., Grønborg, T. K., Sørensen, M. J., Schendel, D., Parner, E. T., Pedersen, L. H., & Vestergaard, M. (2013). Prenatal valproate exposure and risk of autism spectrum disorders and childhood autism. JAMA, 309(16), 1696–1703.

  14. De Cock M, Maas YGH, van de Bor M. (2012). Does perinatal exposure to endocrine disruptors induce autism spectrum and attention deficit hyperactivity disorders? Review. Acta Paediatr, 101(8), 811–818.
  15. Dodds EC, Lawson W. (1936). Synthetic oestrogenic agents without the phenanthrene nucleus. Nature, 137, 996.
  16. Fletcher T, Galloway TS, Melzer D, Holcroft P, Cipelli R, Pilling LC, Mondal D, Luster M, Harries LW. (2013). Associations between PFOA, PFOS and changes in the expression of genes involved in cholesterol metabolism in humans, Environment International, 57–58, 2-10.
  17. Ghisari M, Bonefeld-Jorgensen EC. (2009). Effects of plasticizers and their mixtures on estrogen receptor and thyroid hormone functions. Toxicol Letters, 189(1), 67–77.
  18. Golding J, Ellis G, Gregory S, Birmingham K, Iles-Caven Y, Rai D, Pembrey M. (2017). Grand-maternal smoking in pregnancy and grandchild's autistic traits and diagnosed autism. Scientific reports, 7, 46179.
  19. Gore AC, Martien KM, Gagnidze K, Pfaff D. (2014). Implications of prenatal steroid perturbations for neurodevelopment, behavior, and autism. Endocrine reviews, 35(6), 961–991.
  20. Guerrero-Preston R, Goldman LR, Brebi-Mieville P, Ili-Gangas C, Lebron C, Witter FR, Apelberg BJ, Hernández-Roystacher M, Jaffe A, Halden RU, Sidransky D. (2010). Global DNA hypomethylation is associated with in utero exposure to cotinine and perfluorinated alkyl compounds. Epigenetics, 5(6), 539–546.
  21. Hakkola J, Tanaka E, Pelkonen O. (1998). Developmental Expression of Cytochrome P450 Enzymes in Human Liver. Pharmacol Toxicol, 82(5), 209-217.
  22. Hallmayer J, Cleveland S, Torres A, Phillips J, Cohen B, Torigoe T, Miller J, Fedele A, Collins J, Smith K, Lotspeich L, Croen LA, Ozonoff S, Lajonchere C, Grether JK, Risch N. (2011). Genetic heritability and shared environmental factors among twin pairs with autism. Archives of general psychiatry, 68(11), 1095–1102.
  23. Hannas BR, Lambright CS, Furr J, Howdeshell KL, Wilson VS, Gray LE Jr. (2011). Dose-Response Assessment of Fetal Testosterone Production and Gene Expression Levels in Rat Testes Following In Utero Exposure to Diethylhexyl Phthalate, Diisobutyl Phthalate, Diisoheptyl Phthalate, and Diisononyl Phthalate. Toxicological Sciences, 123(1), 206–216.
  24. Hu VW, Sarachana T, Sherrard RM, Kocher KM. (2015). Investigation of sex differences in the expression of RORA and its transcriptional targets in the brain as a potential contributor to the sex bias in autism. Molecular autism, 6, 7.
  25. Hu VW. (2012). Is retinoic acid-related orphan receptor-alpha (RORA) a target for gene-environment interactions contributing to autism? Neurotoxicology, 33(6), 1434–1435.
  26. Johnson PI, Koustas E, Vesterinen HM, Sutton P, Atchley DS, Kim AN, Campbell M, Donald JM, Sen S, Bero L, Zeise L, Woodruff TJ. (2016). Application of the Navigation Guide systematic review methodology to the evidence for developmental and reproductive toxicity of triclosan. Environment international, 92-93, 716–728.
  27. Kaminsky Z, Wang SC, Petronis A. (2006). Complex disease, gender and epigenetics. Ann Med, 38(8), 530–44.
  28. Knickmeyer R, Baron-Cohen S, Fane BA, Wheelwright S, Mathews GA, Conway GS, Brook CGD, Hines M. (2006). Androgens and autistic traits: A study of individuals with congenital adrenal hyperplasia. Hormones and Behavior, 50(1), 148–153.
  29. Knickmeyer R, Baron-Cohen S, Raggatt P, Taylor K. (2005). Foetal testosterone, social relationships, and restricted interests in children. J Child Psychol Psychiatry, 46(2), 198–210.
  30. Kumar V, Balomajumder C,Roy P. (2008). Disruption of LH-induced testosterone biosynthesis in testicular Leydig cells by triclosan: Probable mechanism of action, Toxicology, 250 (2–3), 124-131.
  31. Kundakovic M, Gudsnuk K, Franks B, Madrid J, Miller RL, Perera FP, Champagne FA. (2013). Sex-specific epigenetic disruption and behavioral changes following low-dose in utero bisphenol A exposure. Proc Natl Acad Sci U S A., 110(24), 9956–9961.
  32. López-Hurtado E, Prieto JJ. (2008). A Microscopic Study of Language-Related Cortex in Autism, 4(2), 130-145.
  33. Lutchmaya S, Baron-Cohen S, Raggatt P. (2001). Foetal testosterone and vocabulary size in 18- and 24-month-old infants. Infant Behavior and Development, 24(4), 418–424.

  34. Lutchmaya S, Baron-Cohen S, Raggatt P. (2002). Foetal testosterone and eye contact in 12-month-old human infants. Infant Behavior & Development, 25(3), 327–335.

  35. Marí-Bauset S, Donat-Vargas C, Llópis-González A, Marí-Sanchis A, Peraita-Costa I, Llopis-Morales J, Morales-Suárez-Varela M. (2018). Endocrine Disruptors and Autism Spectrum Disorder in Pregnancy: A Review and Evaluation of the Quality of the Epidemiological Evidence. Children (Basel, Switzerland), 5(12), 157.
  36. Milligan SR, Balasubramanian AV, Kalita JC. (1998). Relative potency of xenobiotic estrogens in an acute in vivo mammalian assay. Environ Health Perspect,. 106(1), 23–26.
  37. Palomba S, Marotta R, Di Cello A, Russo T, Falbo A, Orio F, Tolino A, Zullo F, Esposito R, La Sala GB. (2012). Pervasive developmental disorders in children of hyperandrogenic women with polycystic ovary syndrome: a longitudinal case-control study. Clin Endocrinol (Oxf) 77(6), 898–904.
  38. Paul KB, Thompson JT, Simmons SO, Vanden Heuvel JP, Crofton KM. (2013). Evidence for triclosan-induced activation of human and rodent xenobiotic nuclear receptors.Toxicology in Vitro, 27(7), 2049-2060.
  39. Rovet JF, Ehrlich RM, Sorbara DL. (1992) Neurodevelopment in Infants and Preschool Children with Congenital Hypothyroidism: Etiological and Treatment Factors Affecting Outcome, Journal of Pediatric Psychology, 17( 2), 187–213.
  40. Sarachana T, Xu M, Wu RC, Hu VW. (2011). Sex hormones in autism: androgens and estrogens differentially and reciprocally regulate RORA, a novel candidate gene for autism. PloS one, 6(2), e17116.
  41. Shimada N, Yamauchi K. (2004). Characteristics of 3,5,3′-triiodothyronine (T3)-uptake system of tadpole red blood cells: effect of endocrine-disrupting chemicals on cellular T3 response. J Endocrinol,183(3), 627–637.
  42. Singh AR, Lawrence WH, Autian J. (1975). Maternal-fetal transfer of 14C-di-2-ethylhexyl phthalate and 14C-diethyl phthalate in rats. Journal of pharmaceutical sciences, 64(8), 1347–1350.
  43. Sobolewski M, Conrad K, Allen JL, Weston H, Martin K, Lawrence BP, Cory-Slechta DA. (2014). Sex-specific enhanced behavioral toxicity induced by maternal exposure to a mixture of low dose endocrine-disrupting chemicals. Neurotoxicology, 45, 121–130.
  44. Thayer KA, Doerge DR, Hunt D, Schurman SH, Twaddle NC, Churchwell MI, Garantziotis S, Kissling GE., Easterling MR, Bucher JR, Birnbaum LS. (2015). Pharmacokinetics of bisphenol A in humans following a single oral administration. Environment international, 83, 107–115.
  45. Wolstenholme JJ, Goldsby JA, Rissman EF. (2013). Transgenerational effects of prenatal bisphenol A on social recognition. Horm Behav, 64(5), 833–839.

  46. Ye L, Guo J, Ge RS. (2014). Chapter Thirteen - Environmental Pollutants and Hydroxysteroid Dehydrogenases, Editor(s): Gerald Litwack, Vitamins & Hormones, Academic Press, 94, 349-390.

  47. Zhang X, Chang H, Wiseman S, He Y, Higley E, Jones P, Wong CKC, Al-Khedhairy A, Giesy JP, Hecker M. (2011). Bisphenol A Disrupts Steroidogenesis in Human H295R Cells. Toxicological Sciences, 121(2), 320–327.

Ábrák

  1. Saját, Calvero (2006) alapján újrarajzolva, 1.ábra: https://hu.wikipedia.org/wiki/Biszfenol_A

  2. Saját, Bryan Derksen (2007) alapján újrarajzolva, 2.ábra: https://hu.wikipedia.org/wiki/Ftal%C3%A1tok

  3. Saját, Harbin (2009) alapján újrarajzolva 3. ábra:https://hu.wikipedia.org/wiki/Trikloz%C3%A1n

  4. Saját, Harbin (2009) alapján újrarajzolva 4.ábra: https://hu.wikipedia.org/wiki/Valproinsav

ED_Autizmus (last edited 2020-05-08 11:03:07 by JSD44V)