Tuberkolózis terjedése elefántokról emberekre

Bevezetés

A tuberkulózis vagy más néven gümőkór a Mycobacterium tuberculosis által terjesztett bakteriális fertőző betegség, mely néhány évtizeddel ezelőtt is az egyik legelterjedtebb kór volt és mellyel még a napjainkban is küzdenünk kell. A WHO 2004-es felmérése szerint a világ lakosságának egyharmada hordozója ennek a baktériumnak, azonban ennek csupán 10% mutatja a betegség tüneteit, melynek megjelenésében az immunszupresszív gyógyszerek, AIDS, immungyengeség is jelentősen közrejátszanak. A történelem folyamán elnyerte a magyar kór címet is, mivel a 19. század végén bekövetkező demográfiai mozgások, háborúskodás olyan életkörülményeket teremtett melyben a tuberkulózis könnyedén szedte áldozatait. Ez a cseppfertőzéssel terjedő, fertőző baktérium mind emberről állatra, mind állatról emberre terjedhet bizonyos fajoknál kiváltva a gümőkórt (pl.: vadállatok, szarvasmarha- M. bovis, sertés esetleg kutya, macska, elefánt), tehát zoonózisról is beszélhetünk.(WHO Global Tuberculosis Report, 2014)

Míg emberekben hosszú időre nyúlik vissza a betegség kutatása, az elefántok esetében 1996-tól fordítanak nagyobb figyelmet a kimutatására, kezelésére. Ebben az évben ugyanis három nap különbséggel kettő egyed pusztult el egy Illinois-i egzotikus állat farmon, és a boncolás során kiderült, hogy az elhullást tuberkulózis okozta. Ez az egzotikus állat farm tizennyolc ázsiai, és kettő afrikai elefántnak adott otthont, ebből kettő ázsiai elefánt pusztult el. Vizsgálatokkal kimutatásra került, hogy még egy tuberkulózis + egyed van a csordában. 1997-ben öt újabb + teszt született, négy különálló létesítményben. Ekkor nyolcvanhét embert vizsgáltak meg, tizenegy + bőrpróbát mutatott, mindegyikük az illinoisi farm munkatársa volt. Egy esetben ugyanazt a törzset mutatták ki, mint a fertőzött elefántból vett mintában lévő, bár nem lehetett tudni, hogy ki volt fertőzött hamarabb, de ezzel bizonyították a Mycobacterium tuberculosis transzmisszióját az emberek és elefántok között. Az első "review"-t 2000-ben publikálták, mely beszámolt róla, hogy tizenhét TBC + elefántot azonosítottak 1996 óta, nyolc különböző állományban Kaliforniában, Floridában, Arkansasban és Missouriban. Három példány állatkerté, tizennégy pedig magántulajdonban volt. 2000 után a témában megjelenő cikkek elefántok esetében leginkább a tuberkulózis kimutatásával, kezelésével foglalkoztak, de beszámoltak egyéb TBC + esetekről is (pl.: Svédország - 2005.). (Mikota, 2011)

Zoonózisok

A vadvilágból származó zoonózisok az egyik legfőbb népegészségügyi probléma, amely valamennyi földrész érinti. Egyre nő a jelentősége annak a fontos felismerésnek, miszerint a vadvilág a zoonózisok rezervoárja. Manapság erre a területre igyekeznek minél több figyelmet fordítani. A zoonózisok változatossága a több száz kórokozónak és az eltérő átadási módoknak köszönhető, elterjedését különböző körülmények befolyásolják. A zoonózisok pontos száma ismeretlen, de Taylor és munkatársai 2001-ben 1,415 ismert emberi kórokozót írtak le, amely 62 %-a állati eredetű volt.(Taylor et al., 2001) Egyre több emberi kórokozóról derül ki, hogy állatokból származik. Továbbá, a legtöbb felmerülő fertőző emberi betegség is zoonózis. A vadvilágból származó zoonozisokat tipikusan baktérium, vírus és parazita okozza, míg a gombák elhanyagolható fontosságúak.

Történelem

A történelem során a vadvilág fontos forrása volt azoknak a fertőző betegségeknek, amelyeket az embereket is megfertőzhettek, az állatok valamilyen módon mindig szerepet játszottak a történelem nagy járványaiban. Vegyünk például egy ismert bakteriális megbetegedést, amely ősidők óta rengeteg áldozatot szedett. A bubó pestis terjesztésében a patkányoknak és a rajtuk élő bolháknak volt központi szerepe. (Wheelis, 2002)

A veszettséget elsőként Mezopotámiában írták le vadászkutyákban Kr. e 2,300 körül. Néhány ősi kínai, egyiptomi, görög és római feljegyzésben felismerhető leírás van a betegségről. (Blancou, 2003) A középkori Európában a betegség előfordult háziállatokban és vadállatokban is. Veszett rókák, farkasok, borzok és medvék szerepeltek az akkori irodalomban és képzőművészetben.

Terjedése

A zoonózisok terjedése sokféleképp történhet. Számtalan zoonózis közvetlen érintéssel terjed át állatról emberre. A Francisella tularensis, a tularémia okozója elkapható, ha a bőr érintkezik egy fertőző, beteg vagy halott nyúllal vagy más rágcsálóval. A veszettség a veszett állat harapásával, nyálával terjed. A hantavírus a levegőben terjed rágcsálókról emberre. A zoonózisok fertőzhetnek állati eredetű élelmiszerrel vagy vízzel is, pl. Salmonella ssp. és Leptospira ssp. Számos vadállatoktól származó betegség rovarokkal terjed. Jól ismert terjesztők a szúnyogok, a legyek, a bolhák és a kullancsok. Az állatsimogatók látogatói elsősorban gyerekek, így őket fertőzi a közvetlen érintkezés útján is terjedő E. coli, Salmonellassp. (Bender et al., 2004)

Az 1996-os Illinois-i eset adatai

Az Illinois-i egzotikus állat farmon 1996-ban összesen 20 elefántot tartottak (18 ázsiai, 2 afrikai elefánt). Az ázsiai elefántok közül 2 pusztult el, 3 napos eltéréssel. A boncolások során kiderült, hogy tuberkulózis okozta az elhullást. Az ezt követően elvégzett tesztekkel fény derült még egy elefánt fertőzöttségére. Ezzel egy időben az itt dolgozók közül 22 állatgondozót teszteltek tbc-re , ebből 11-nél pozitív reakciót eredményezett a bőrbe adott, PPD tartalmú injekció. 1-nek a kenete negatív lett, de a kitenyésztett baktériumkultúra pozitív, aktív tbc-t mutatott ki. Összehasonlították az élő, de fertőzött elefántból származó mintát az aktív tbc-t mutató gondozóból származó mintával. A vizsgálatok kimutatták, hogy a törzs azonos, ezzel igazolták a baktérium terjedését állatról emberre. (Michalak et al., 1998) (Táblázat 1.)

Ázsiai elefántok

Afrikai elefántok

Vizsgált gondozók

Összesen

18

2

22

Fertőzött

3

0

11

Elpusztult

2

0

0

Aktív tbc, de nem pusztult el

1

0

1

A TBC tünetei

Korai szakaszban láz, izzadtság, levertség (termelődő interferonok miatt), érintett területen esetleges nyirokcsomó duzzanat észlelhető. A tüdőben megjelenő gumók előrehaladott állapotban légzési nehézségeket, köhögés rohamokat válthatnak ki, mellyel esetleg vér is keveredhet. A bélgümők végstádium felé hasmenést okozhatnak, a tejmirigy tuberkulózisa esetén sárgás-zöldes tej nyerhető csupán, melyben baktériumok is előfordulhatnak. Így az anyától még el nem választott utódok könnyedén fertőződhetnek. Érintett lehet még a vese, mellékhere, női nemi szervek, méh, központi idegrendszer- ez esetben meningitisről beszélhetünk. Amennyiben a baktérium bekerül a véráramba úgynevezett milliaris TBC alakul ki, ebben az esetben testszerte apró fókuszpontok létesülnek, mely nagy százalékban halálos kimenetelűek. (Varga et al., 1999)

Betegség lefolyása

Leggyakrabban a tüdő alveolusaiból indul ki a betegség, ahol a baktérium osztódni kezd. Azonban itt a fertőzött állat/személy védelmi rendszere megpróbálja ezt megakadályozni, azonban a nyirokkeringéssel az adott esetben mediastinalis nyirokcsomókba való átterjedését a baktériumnak a szervezet nem tudja megakadályozni. A gyulladásos megbetegedések közé tartozó TBC makrophágok, T- és B- lymphocyták és fibrobastok megjelenését hozza magával a kialakuló granulómában, mely még a baktériumokat is tartalmazza. Az ott jelenlévő T- lymphocyták citokineket, interferonokat termelnek, mellyel jelzik az egész szervezet számára a probléma jelenlétét, s egyrészt ösztönzik a makrophágok infekció helyére történő migrációját, s ott a baktériumok elpusztítását, másrészt maguk is képesek a bacilus megszüntetésére. Sokszor a szervezet csak visszaszorítani képes a bejutott kórokozót, s ilyenkor az lappang rövidebb- hosszabb ideig. A betegség folyamán megjelenő granulóma vagy tuberkulum sajátossága, hogy közepén gyakran sejtelhalás, nekrózis megy végbe, ez a terület elfolyósodásával jár. (Ducati Rg at al., 2006; Mattila JF at al., 2013)

A betegség lappangása és aktiválódása

A M. tuberculosis jelenlétének tünettelen állapota a lappangó TBC. A lappangó TBC-vel szemben is kialakul a gazdaszervezet immunválasza, amely megpróbálja kontrollálni a baktériumok növekedését, fejlődését, szaporodását, így a fertőzés csendes állapotba kerül, de nem semmisül meg, továbbra is jelen van a szövetekben. A sejtes immunválasz következtében csökken a baktériumok anyagcseréje. Ellentétben az aktív TBC-vel, a lappangó TBC nem fertőz, emiatt nem jelent közegészségügyi veszélyt. Mivel a lappangó TBC semmiféle klinikai tünetet, rosszullétet nem okoz, a diagnózis tuberculin bőrpróbával állítható fel. A pozitív eredmény megmutatja, hogy a páciensnek korábban már volt kapcsolata a mikrobával. A módszer a PPD bőrbe való bejuttatásán nyugszik. Bizonyos esetekben a fertőzés azonosítható mellkasi röntgennel, amely megmutatja a régebbi fertőzések hegeit.

A makrophágok a baktériumok fagocitálása után sem képesek azokat elpusztítani, mivel nem jön létre a fagoszóma-lizoszóma fúziója. A legtöbb fertőzött betegben elindul a T-sejtek és makrophágok toborzása, ami következtében kialakul a másodlagos immunválasz, így a szervezet az ellenőrzése alá vonja a fertőzést. Amint az immunrendszer elkezd gyengülni, a lappangó betegség aktiválódik, kialakul az aktív TBC. Ez akár több évtizeddel a megfertőződést követően is bekövetkezhet. Az aktiválódást többféle faktor indukálhatja: rákos megbetegedések, drogok használata, HIV-fertőzés, cukorbetegség stb. (Parrish et al., 1998)

Jól ismert, hogy hozzáértő kezeléssel csökkenthető az aktív TBC kialakulásának kockázata azoknál a betegeknél, akiket a közelmúltban fertőzött meg a baktérium. Mivel a fertőzött betegek 90 %-nál elindul az immunválasz a mikroorganizmusok ellen, érdekes volna kifejleszteni egy hatékony védelmi mechanizmust, amely kiegészíti az immunrendszer működését, megfékezi a betegség kialakulását például specifikus gyógyszerekkel vagy vakcinákkal. Az antigén expressziója a lappangás ideje alatt képes fokozni az immunrendszer hatékonyságát a mikroorganizmusok ellen. (Young, 2001)

Immunológiai történések

Egy 1999-ben publikált kísérletben (Ehlers; 1999) egy egér intravénás fertőzése esetén kezdetben a megfigyelt baktériumok replikációs ideje rendkívül rövid. Az egész immunreakció makrophág aktivációval kezdődött, melyhez T-sejtek által előállított macrophag-derivered pre-inflamatory citokinek kellenek, mint például az interleukin 2(IL-2), IL-12, illetve jelen van még a tumor nekrotikus faktor (TNF), melyet a már aktivált makrophágok termelnek. Megtalálható még a bakteriális fertőzés esetén mindig jelen levő gamma interferon (INF-gamma), melyet az T-sejtek (közüllük is a natural killer sejtek) termelnek, hogy gátolják a baktérium populációnövekedését. Nagyjából 2 héttel a fertőzés után már látható mértékű méretcsökkenés volt tapasztalható az immunrendszer védelmének köszönhetően, s kiemelten a gamma-interferonoknak hála. Az INF-gamma szerepe, hogy a makrophágokat nitrát-oxid szintetáz 2 (iNOS2) szintézisére ösztönözze, mely nitrát-oxidot hoz létre, amely az egyik fő mikobaktérium mediátor az egerek szervezetében. Lassan túlélő baktériumok egy alvó, nem vagy alig osztódó állapotba szorulnak vissza. Ez az állapot nem teljesen felel meg az emberekben megtalálható látens állapotnak, de jól bemutatja, hogy alakul ki egy egyensúlyi állapot a patogén baktérium és a fertőzött egyed immunrendszere között.

Az aktív TBC-és állapot ugyanakkor könnyedén vissza tud állni, ha az immunrendszer aktivitása csökken, vagy ha mondjuk iNOS gátló anyaggal kezeljük az állatot, hiszen akkor annak gátló hatása kiesik, s a baktériumok elszaporodhatnak.

Legtöbbször a belélegzett baktériumok gyorsan elpusztulnak az immunválasznak hála, de természetesen előfordulhatnak kivételek, amely esetben aktív fertőzés tud kialakulni. Ezt leggyakrabban azok a baktériumok tudják kivitelezni, melyek képesek a makrophágoknak a cytoplazmájában elbújni. Így szunnyadó állapotban maradva a tüdő makrophágjaiban ki tudják majd alakítani az elmeszesedő granulómákat, tuberkulumokat, melyről maga a betegség a nevét kapta. A granulóma kialakulása tulajdonképpen a szervezet CD-4 medált túlérzékenységével hozható kapcsolatba, s gyakran roncsolja a környezetben lévő szöveteket, nekrózist, szövetelhalást váltva ki. Tehát ugyanaz a védekező rendszer mely megakadályozza a baktérium túlburjánzását a szervezetben, egyben nekrotikus hatást is aktivál a granulómában és a környező szövetekben is, így szépen lassan elfolyósítva a tüdő fertőzött állományait, s végsősoron halálát okozva az élőlénynek. Amelyért tehát nem is a baktérium felelős, csak az ő virulenciáját megakadályozni igyekvő immunrendszer, tehát maga a szervezet.

Az elpusztított granulómák helyén fibroblast aktivitás lép előtérbe, hogy a teret kitöltse, s heges szövettel pótolja, s így a tüdő alveolaris szövetét a kis légzsákocskákkal lassan, folyamatos fertőzés, vagy gyenge immunrendszer esetén le nem győzött terjedő granulómák esetén egy haszontalan, légcserére alkalmatlan szövet veszi át. (Ducati RG et al., 2006)

Az immunreakcióban részt vevő makrophágokat attól függően, hogy gyulladás keltő, s egyben a baktérium aktivitását csökkentő tulajdonsággal rendelkezik M1, illetve M2-es, gyulladás csökkentő, gyógyulást serkentő sejteket különböztetünk meg.

M1: iNOS (inducible nitric oxid synthase) szekréció jellemzi ezt a típust, s jelenlétük nagyban segít kialakítani a védelmet a baktérium ellen a fent részletezett mechanizmus révén. L-argininből állít elő különböző anyagokat az által termelt iNOS enzim, mely ezért a hatásért felelős.

M2: Gyógyulás serkentő aktivitásuk egybefügg argináz szintézisükkel, mely enzim L-argininből ureát és L-ornitint tud képezni, ami azonnal L-prolinná alakul. A prolin, illetve hidroxi-prolint a kollagén szintézis egyik fontos eleme, így ennek koncentrációjának növelésével serkentődik a hegképződés. Illetve ez a makrophág típus jelentős anti-féreg hatással is rendelkezik.

Az M2 argináz, illetve az M1 típus iNOS enzime kompetitív versenyeznek az L- argininért, tehát az egyes, illetve kettes típusú macrophágok aránya jelentősen befolyásolja a kialakuló granulóma típusát természetesen a fertőzés stádiumától függően. (Mattila JT et al., 2013)

A baktérium

Aerob, patogenikus baktériumot (M. tuberculosis) Robert Koch fedezte fel 1882 egy fertőzött állat tuberkulumját szétmorzsolva, s a benne élő kórokozót kitenyésztve.

A kissé görbült pálcika alakkal rendelkező flagellum nélküli, gyengén gramm-pozitív baktérium, amely nem formál spórát, vagy védelmező tokot maga köré, s még toxinokat sem termel. A változó méretű nagyjából 0,3-0,6 mikrométer széles és 1-4 mikrométer hosszú baktérium, nagyon különleges sejtfallal rendelkezik, s ennek köszönthetően nagyon ellenálló a manapság használt antibiotikumok többségére (például az rifampicin, vagy isoniazid). Fejlődésére jellemző, hogy nagyon lassan növekszik, osztódási üteme nagyjából 24 óra körüli(Cole et al. 1998), s laboratóriumi körülmények között is nagyjából 3-4 hét szükséges, hogy látható méretűvé válljon a baktérium populáció(Bloom and Murrey, 1992), mely intracelluláris makrophág patogenitással rendelkezik.

A Mycrobacteria nemzettségben jelenleg ismert 60 faj közül kevés patogén ismert, köztük a TBC okozójával, vagy éppen a lepra kialakítójával. Jelenlegi kutatások szerint valószínűleg a M. bovis egyik elődjéből fejlődött ki az embereket oly gyakran fertőző M. tuberculosis, mely még jelenleg is kezeletlenül aktív TBC esetén 40-60% mortalitással rendelkezik. Az, hogy a bejutott baktérium lappangó, vagy aktív TBC-ét alakít ki, sok tényezőtől függ. Egyrészt az éppen infekciót okozó baktérium populáció is rendelkezik egy adott virulencia képességgel (nagyobb virulenciájú baktériumok, nagyobb valószínűséggel alakítanak ki aktív TBC), másrészt a lappangásra kényszerített kórokozók az immunrendszer védekezőképességének csökkenésére (így például, egy fejlődő HIV-vírus miatt legyengült szervezetben) aktívvá válhatnak. Pont emiatt gyakran jelentkezik a TBC más immunszupresszív betegségekkel. (Ducati RG et al., 2006)

A baktérium virulenciájáért az általa termelt ESAT-6 fehérje mennyisége felelős, mely CFP-10 (culture filtrate protein) fehérjével együtt egy heterodimer fehérjekomplexet alkot. A CFP-10 fehérje, korábban az ESAT-6 chaperon fehérjéjének tekintették, azonban mai kutatások szerinte nagyobb jelentősége van annál, mivel kizárólag a neutrophil granulocytákra kemotaxikus hatással van, s belőlük Ca2+ tranziens felszabadítását váltja ki. (Welin A, 2014)

A M. tuberculosis sejtfala

A M. tuberculosis egy rendkívül ritka sejtfalat termel, a sejtfal szerkezetét felépítő alkotók közül a megszokott N-acetil-ecetsav helyett a peptidoglikán N-glikolil-ecetsavat tartalmaz. Sokkal nagyobb különbség azonban, hogy a M. tuberculosis sejtfalának több mint 60 %-át lipidek alkotják, melyek 60-90 szénatomos zsírsavakból is állhatnak, ezeket szokás mikolsavaknak is nevezni (Brennan and Nikaido, 1995). A mikolsavak elágazó láncú zsírsavak, amelyek rendelkeznek hosszú (40-64 szénatomos) és rövid (22-24 szénatomos) ággal is (Jarlier and Nikaido 1994), illetve kovalens kötéssel kapcsolódnak a sejtfalat alkotó polyszacharidhoz, az arabinogalaktánhoz, amely viszont foszfodiészter kötéssel kapcsolódik a rendhagyó szerkezetű peptidoglikánhoz (Brennan and Nikaido, 1995). Hozzávetőlegesen az arabinogalaktánban lévő arabinóz maradványok 10 %-át helyettesítik mikolsavak (McNeil & Brennan 1991). A sejtfal számos más szabad lipidet is tartalmaz, amelyek azonban nem kovalens kötéssel kapcsolódnak a sejtvázhoz (mycolylarabinoga-lactan-peptydoglycan complex). Ezek a lipidek viselkednek antigénként a gazdaszervezetben (Brennan and Nikaido, 1995).

1982-ben Minnikin javaslatot tett egy új sejtfal modell megalkotására, ahol a mikolsav láncok egymás mellett vannak, merőlegesen a sejtfelszínre, a hosszú zsírsavláncok belső felszínét beborítja egy jól elkülöníthető lipidekből álló külső réteg, így a lipid kettősréteg aszimmetrikussá válik. Az utóbbi időben a M. tuberculosis sejtfalát röntgendiffrakciós vizsgálatoknak vetették alá, így Minnikin sejtfal modelljét új információkkal egészítették ki. Az arabinogalaktán polyszacharidban mindkét galaktán fő lánca és az arabinán oldalágai úgy állnak, hogy maximális elmozdulást biztosítsanak a maradék cukoregységek között. A mikolsav maradékok észterkötéssel kapcsolódnak ehhez a nagyon elágazó polyszacharidhoz, annak is a nem-redukáló végéhez (McNeil and Brennan, 1991).

Más baktériumoktól eltérően a M. tuberculosis sejtfala savas közegben is megtartja a karbol-fukszin festéket, ezért nevezik saválló baktériumnak is (Glickman and Jacobs, 2001). A M. tuberculosis egy sor lényegesen különböző lipofil molekulát állít elő. Az egyszerű zsírsavakból, mint például a palmitát és a tuberkulosztearát, hosszú láncú, bonyolult molekulákat szintetizál, mint például a mikolsavak (Cole et al, 1998). Bár számtalan sejtfal lipid típus létezik, néhány közülük fajspecifikus, ilyen például a szulfolipid, amely kizárólag az M. tuberculosisban van jelen, a baktérium többek között ennek köszönhetően patogenitását. Továbbá, a Mycobacteria nemzettség tagjainak a sejtfala ellentétesen viselkedik az összes Gram-negatív baktériuméhoz képest. A sejtfal külső régiói folyékonyabbak, mint a belső régiók (Brennan and Nikaido, 1995).

A baktérium membránproteinjei szelektív kation csatornákat, porinokat, képeznek, melyek ellenőrzik vagy gátolják a kis hidrofil molekulák diffúzióját, ennélfogva a sejt átjárhatósága a hidrofil oldatokra nézve jelentősen csökken (Jarlier and Nikaido, 1994). A Mycobacteria fajok közül a M. tuberculosis nagymértékben áteresztő a hidrofil antimycobakteriális szerekkel szemben, ezáltal kevésbé ellenállók az ilyen gyógyszerekkel szemben (például ethambutol) (Brennan and Nikaido, 1995). A lipofil molekulák könnyedén áthatolnak bármilyen biológiai membránon, hiszen átoldódnak a lipid kettősrétegen. Azonban olyan tényezők eredményeként, mint a mikolsav alacsony fluiditása és a kettősréteg szokatlan vastagsága, ez a folyamat csökken a Mycobacteria fajok sejtfalában. A belső rétegnek alacsony a fluiditása, sőt szinte kristályos szerkezetű. Mivel a lipofil oldott anyagok diffúziója ezen a lipid kettősrétegen keresztül történik, s átoldódásukban nélkülözhetetlen a folyékony belső réteg, ez a kristályos szerkezet hivatott megakadályozni a lipofil antibiotikumok sejtbe való bejutását. Azonban a kemoterápiás szerek lipidszármazékai gyakran sokkal aktívabban lépnek fel a Mycobacteria fajok ellen, ami arra utal, hogy megnyitnak egy lipofil utat a lipofil oldott anyagok számára (Jarlier and Nikaido, 1994).

Granulóma típusok

Sokféle granulóma alakulhat ki, attól függően, hogy éppen a szervezet mely része fertőződött, illetve, hogy az immunrendszerben éppen mely válasz dominál, s a fertőzés éppen melyik szakaszában figyeljük meg a granulómát. A legismertebb a nekrotikus granulóma, melynek felépítésére jellemző, hogy rendelkeznek egy belső necrosisos, sejtelhalásos területtel mely két „gyűrűvel” van körülvéve: egy belső makrophág dominanciát mutató, s egy külső lymphocyták uralta résszel, melyben főleg T- és B-sejtek találhatók.

Beszélhetünk ezen kívül még nem nekrotikus (a betegség későbbi szakaszában, főleg aktív, vagy reaktív fázisban), illetve sejtes granulomákról. Fibrózus, ásványi sókat tartalmazó granulómák jellegzetesen látens fertőzés idején fordulnak elő gyakrabban. Elsajtosodó granulómákat exsudatív folyamatok során figyelhetünk meg, amikor a sejtes immunválasz visszaszorítódik, s vérsavó és lymphoid sejtek szivárognak a tuberkulumba, sejtburjánzás, s későbbi nekrózis helyett. (Varga et al., 1999)

Alkalmazott vizsgálati módszerek elefántoknál

„Cultures”: Ez a legáltalánosabb módszer, az első vizsgálatok így készülnek leginkább. A minták származhatnak az ormány átöblítéséből, szájból vagy ormányból, mint kenet vagy a friss ürülékből. Az ormányból mosófolyadékkal gyűjtött mintát két módszerrel nyerhetik. Az egyik, hogy katéteren keresztül 30-60 ml fiziológiás sóoldatot juttatnak az egyik orrlyukba, majd fecskendőbe szívják vissza. A másik pedig, hogy 60 ml fiziológiás sóoldatot juttatnak az egyik orrlyukba, majd a kilélegzett folyadékot gyűjtik be, az ormány végéhez tartott műanyag tasakba (általában ezt a módszert alkalmazzák). Ennek az eljárásnak nagy előnye, hogy altatás nélkül lehet a mintát begyűjteni. A mintákból sejttenyészetet hoznak létre.

Egyéb eljárásokat is alkalmaznak, ezeket főleg másodlagosan, az első vizsgálat eredményének igazolására. Ilyen például: NAAT (nucleic acid amplification test - ezzel a módszerrel a fertőzést okozó baktérium (M. tuberculosis) genetikai anyagait lehet felderíteni.) Intradermal tuberculin testing, ELISA, stb. (Mikota et al., 2001)

Referenciák

Bender JB, Shulman SA; (2004): Reports of zoonotic disease outbreaks associated with animal exhibits and availability of recommendations for preventing zoonotic disease transmission from animals to people in such settings. J Am Vet Med Assoc

Blancou J; (2003): History of the surveillance and control of transmissible animal diseases. Paris: Office International des Epizooties

Brennan PJ, Nikaido H (1995): The envelope of mycobacteria. Annu Rev Biochem 64: 29-63.

Cole ST, Brosch R, Parkhill J, Garnier T, Churcher C, Harris D, Gordon SV, Eiglmeier K, Gas S, Barry CE 3rd, Tekaia F, Badcock K, Basham D, Brown D, Chillingworth T, Connor R, Davies R, Devlin K, Feltwell T, Gentles S, Hamlin N, Holroyd S, Hornsby T, Jagels K, Barrel BG (1998): Deciphering the biology of Mycobacterium tuberculosis from the complete genome sequence. Nature 393: 537-544.

Ducati RG, Ruffino-Netto A, Basso LA, Santos DS; (2006): The resumption of consumption - a review on tuberculosis Mem Inst Oswaldo Cruz.101(7):697-714

Glickman MS, Jacobs Jr WR (2001): Microbial pathogenesis of Mycobacterium tuberculosis: dawn of a discipline.Cell 104: 477-485.

Jarlier V, Nikaido H (1994): Mycobacterial cell wall: structure and role in natural resistance to antibiotics. FEMS Microbiol Lett 123: 11-18.

Mattila JM, Olabisi O. Ojo, Diane Kepka-Lenhart, Simeone Marino, Jin Hee Kim, Seok Yong Eum, Laura E. Via, Clifton E. Barry, III, Edwin Klein, Denise E. Kirschner, Sidney M. Morris, Jr, Philana Ling Lin, and JoAnne L. Flynn; (2013): Microenvironments in tuberculous granulomas are delineated by distinct populations of macrophage subsets and expression of nitric oxide synthase and arginase isoforms J Immunol. 191(2):773-84

Kathleen Michalak, Connie Austin, Sandy Diesel, J. Maichle Bacon, Phil Zimmerman, Joel N. Maslow; (1998): Mycobacterium tuberculosis Infection as a Zoonotic Disease: Transmission between Humans and Elephants. Emerg Infect Dis. 1998 Apr-Jun; 4(2): 283–287.

Mikota SK; (2011): A Brief History of TB in Elephants (Tuberculosis in elephants: A scientific seminar sponsored by USDA-APHIS-Animal Care)

Mikota SK, Linda Peddie, James Peddie, Ramiro Isaza, Freeland Dunker, Gary West, William Lindsay, R. Scott Larsen, SalmanB, Delphi Chatterjee, Janet Payeur, Diana Whipple., Charles Thoen, Donald S. Davis, Charles Sedgwick, Richard J. Montali, Michael Ziccardi, and Joel Maslow; (2001): Epidemiology and diagnosis of Mycobacterium tuberculosis in captive asian elephants (Elephas maximus). Journal of Zoo and Wildlife Medicine, 32(1):1-16. 2001.

McNeil M, Brennan PJ (1991): Structure, function and biogenesis of the cell envelope of mycobacteria in relation to bacterial physiology, pathogenesis and drug resistance. Res Microbiol 142: 451-463.

Parrish NM, Dick JD, Bishai WR; (1998): Mechanisms of latency in Mycobacterium tuberculosis. Trends Microbiol 6: 107-112.

Taylor LH, Latham SM, Woolhouse ME; (2001): Risk factors for human disease emergence. Philos Trans R Soc Lond B Biol Sci 356(1411):983-9

Varga János, Tuboly Sándor, Mészáros János; (1999): A háziállatok fertőző betegségei, Állatorvosi járványtan II: 94-102

Welin A, Björnsdottir H, Winther M, Christenson K, Oprea T, Karlsson A, Forsman H, Dahlgren C, Bylund J.; (2014): Culture filtrate protein 10 kDa (CFP-10) from Mycobacterium tuberculosis selectively activates human neutrophils through a pertussis toxin-sensitive chemotactic receptor pii: (A).02493-14

Wheelis M; (2002): Biological warfare at the 1346 Siege of Caffa. Emerg Infect Dis

Young D; (2001): Letting the genome out of the bottle: prospects for new drug development. Ann NY Acad Sci 953: 146-150.

Hivatkozások

http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3323390/

http://www.scielo.br/scielo.php?script=sci_arttext&pid=S0074-02762006000700001&lng=en&nrm=iso&tlng=en

http://www.who.int/tb/publications/global_report/en/

http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3746594/

http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/25332123

http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC2640151/pdf/9621200.pdf

http://www.prepacvpm.org/wordpress/resources/Exam_Topics/1_InfectiousDisease/01-Presentations/2013_TB_Elephants_JPayer/References/Mikota_2001.pdf

http://www.aphis.usda.gov/animal_welfare/downloads/elephant/A%20Brief%20History%20of%20TB%20in%20Elephants.pdf

Elefant-TBC (last edited 2014-12-03 21:10:02 by CEXKI7)