Bevezetés

A Tuberculosis vagy más néven Gümőkór a Mycobacterium tuberculosis által terjesztett bakteriális fertőző betegség, mely néhány évtizeddel ezelőtt is az egyik legelterjedtebb kór volt és mellyel még a napjainkban is küzdenünk kell. A WHO 2004-es felmérése szerint a világ lakosságának egyharmada hordozója ennek a baktériumnak, azonban ennek csupán 10% mutatja a betegség tüneteit, melynek megjelenésében az immunszupresszív gyógyszerek, AIDS, immungyengeség is jelentősen közrejátszanak. A történelem folyamán elnyerte a Morbus Hungaricus (Eychmann Dryander használta először ezt a megnevezést a tífuszra), avagy magyar kór címet is, mivel a 19. század végén bekövetkező demográfiai mozgások, háborúskodás olyan életkörülményeket teremtett melyben a tuberkulózis könnyedén szedte áldozatait. Ez a cseppfertőzéssel terjedő, fertőző baktérium mind emberről állatra, mind állatról emberre terjedhet bizonyos fajoknál kiváltva a gümőkórt (pl.: vadállatok, szarvasmarha- M. bovis, sertés esetleg kutya, macska, elefánt), tehát zoonózisról is beszélhetünk.

Míg emberekben hosszú időre nyúlik vissza a betegség kutatása, az elefántok esetében 1996-tól fordítanak nagyobb figyelmet a kimutatására, kezelésére. Ebben az évben ugyanis három nap különbséggel kettő egyed pusztult el egy Illinois-i egzotikus állat farmon, és a boncolás során kiderült, hogy az elhullást tuberkulózis okozta. Ez az egzotikus állat farm tizennyolc ázsiai, és kettő afrikai elefántnak adott otthont, ebből kettő ázsiai elefánt pusztult el. Vizsgálatokkal kimutatársa került, hogy még egy tuberkulózis + egyed van a csordában. 1997-ben öt újabb + teszt született, négy különálló létesítményben. Ekkor nyolcvanhét embert vizsgáltak meg, tizenegy + bőrpróbát mutatott, mindegyikük az illinoisi farm munkatársa volt. Egy esetben ugyanazt a törzset mutatták ki, mint a ferőzött elefántból vett mintában lévő, bár nem lehetett tudni, hogy ki volt fertőzött hamarabb, de ezzel bizonyították a Mycobacterium tuberculosis transzmisszióját az emberek és elefántok között. Az első "review"-t 2000-ben publikálták, mely beszámolt róla, hogy tizenhét tbc + elefántot azonosítottak 1996 óta, nyolc különböző állományban Kaliforniában, Floridában, Arkansasban és Missouriban. Három példány állatkerté, tizennégy pedig magántulajdonban volt. 2000 után a témában megjelenő cikkek elefántok esetében leginkább a tuberkulózis kimutatásával, kezelésével foglalkoztak, de beszámoltak egyéb tbc + esetekről is (pl.: Svédország - 2005.). (Susan K. Mikota, 2011.)

Tünetei

A klinikai tünetek igen változatosak a fertőzés típusától, állat immunrendszerének aktivitásától függően. Az esetek 90%-ban a tüdő megbetegedéséről beszélhetünk, de más szervek is érintettek lehetnek. Először az érintett szerv, majd a környezetükben lévő nyirokcsomók is fertőződnek.

Korai szakaszban láz, izzadtság, levertség (termelődő interferonok miatt), érintett területen esetleges nyirokcsomó duzzanat észlelhető. A tüdőben megjelenő gumók előrehaladott állapotban légzési nehézségeket, köhögés rohamokat válthatnak ki, mellyel esetleg vér is keveredhet. A bélgümők végstádium felé hasmenést okozhatnak, a tejmirigy tuberkulózisa esetén sárgás-zöldes tej nyerhető csupán, melyben baktériumok is előfordulhatnak. Így az anyától még el nem választott utódok könnyedén fertőződhetnek. Érintett lehet még a vese, mellékhere, női nemi szervek, méh, központi idegrendszer- ez esetben meningitisről beszélhetünk. Amennyiben a baktérium bekerül a véráramba úgynevezett milliaris TBC alakul ki, ebben az esetben testszerte apró fókuszpontok létesülnek, mely nagy százalékban halálos kimenetelűek. ( Varga János at all.; 1999)

Betegség lefolyása

Leggyakrabban a tüdő alveolusaiból indul ki a betegség, ahol a baktéium osztódni kezd. Azonban itt a fertőzött állat/személy védelmi rendszere megpróbálja ezt megakadályozni, azonban a nyirokkeringéssel az adott esetben mediastinalis nyirokcsomókba való átterjedését a baktériumnak a szervezet nem tudja megakadályozni. A gyulladásos megbetegedések közé tartozó TBC makrophágok, T- és B- lymphocyták és fibrobastok megjelenését hoza magával a kialakuló granulómában, mely még a baktériumokat is tartalmazza. Az ott jelenlévő T- lymphocyták citokineket, interferonokat termelnek, mellyel jelzik az egész szervezet számára a probléma jelenlétét, s egyrészt ösztönzik a makrophágok infekció helyére történő migrációját, s ott a baktériumok elpusztítását, másrészt maguk is képesek a bacilus megszüntetésére. Sokszor a szervezet csak visszaszorítani képes a bejutott kórokozót, s ilyenkor az lappang rövidebb- hosszabb ideig. A betegség folyamén megjelenő granulóma vagy tuberkulum sajátossága, hogy közepén gyakran sejtelhalás, nekrózis megy végbe, ez a terület elfolyósodásával jár.

A baktéium

Elképesztően változatos lehet a bejutó kórokozó mennyiségétől, fertőzés típusától (bélrendszeren, bőrfelszíni sérülésen, légző apparátuson keresztül), a szervezet ellenálló képességétől függően. Típusos fertőződés esetén a baktérium megtelepedve lassan osztódni kezd, nagyjából 16-20 óra megkettőződési idővel.

A kissé görbült pálcika alakú baktérium közben fehérjéket termel, így például egy heterodimer protein complexet, amely áll a CFP-10-ből (culture filtrate protein), és az ESAT- 6-ból. Korábban a CFP-10-et csupán az ESAT-6 chaperone kísérő fehérjéjének tekintették, ám míg az ESAT-6 a baktérium virulenciáját befolyásolja addig az CFP-10 chemotaxikus hatással van a neutrophil granulocytákra, s belőlük Ca2+ tranziens felszabadítását váltja ki, melyek G- protein mechanizmuson keresztül NADPH-oxidase keletkezését serkentik. A CPF-10 lenne egybe a sejtes immunválasz egy alapja, mivel egyedül a neuttrophil granulocyták képesek rá reagálni, esetleg pozitív kemotaxikus hatása is van rájuk. (Welin A, 2014)

Az immunológiai történések magukban foglalják a citokin, kemokin mediált monocytákat, neutrophil granulocytákat és a szöveti macrophagokat. A macrophagok interakciója az aktivált T- sejtekkel fogja nagy részben kiváltani a granuloma létrejöttét, melyben e sejtek nagy mennyiségben megtalálhatók, s feladatuk, hogy megpróbálják kontrolálni a M. tuberculosis baktériumot, nem feltétlen sikerrel, hiszen aktív fertőzés esetén is megfigyelhetünk granulomákat.

Granulóma típusok

Beszélhetünk ezen kívül még nem nekrotikus (későbbi periódusban, főleg aktív, vagy reaktív fázisában a betegségnek), sejtes granulomákról és gennyesedést okozókról. Fibrózus, ásványi sókat tartalmazó granulómák jellegzetesen latens fertőzés idején fordulnak elő gyakrabban Exsudatív folyamatok során a sejtes immunválasz visszaszorítódik, s vérsavó és lymphoid sejtek granulómába szivárgása jellemző, sejtburjánzás helyett. Ebben az esetben elsajtosodást figyelhetünk meg.

A necrotikus granulómák felépítésére jellemző, hogy rendelkeznek egy belső necrosisos területtel mely két „gyűrűvel” van körülvéve: egy belső macrophag dominanciát mutató, s egy külső lymphocyták uralta résszel, melyben a T és B sejtek találhatók.

A macrophágokat attól függően, hogy gyulladás keltő, avagy gyulladás csökkentő szereppel rendelkeznek M1-es, baktérium aktivitását csökkentő, illetve M2-es, gyulladás csökkentő, gyógyulást serkentő sejteket különböztetünk meg.

M1: iNOS (inducible nitric oxid synthase) szekréció jellemzi ezt a típust, s jelenlétük nagyban segít kialakítani a védelmet a baktérium ellen.

M2: Gyógyulás serkentő aktivitásuk egybefügg argináz szintézisükkel, mely enzim L-argininből ureát és L-ornitint tud képezni, ami azonnal L-prolinná alakul. A prolin, illetve hidroxi-prolint a kollagén szintézis egyik fontos eleme, így ennek koncentrációjának növelésével serkentődik a hegképződés. Jelentős anti-féreg hatással is rendelkeznek. Az M2 argináz, illetve az M1 típus iNOS enzime kompetitív versenyeznek az L- argininért, tehát az egyes, illetve kettes típusú Macrophagok aránya jelentősen befolyásolja a kialakuló granulóma típusát természetesen a fertőzés stádiumától függően. (Joshua T. Mattila at all.; 2013)

Referenciák:

Joshua T. Mattila, Olabisi O. Ojo, Diane Kepka-Lenhart, Simeone Marino, Jin Hee Kim, Seok Yong Eum, Laura E. Via, Clifton E. Barry, III, Edwin Klein, Denise E. Kirschner, Sidney M. Morris, Jr, Philana Ling Lin, and JoAnne L. Flynn - Microenvironments in tuberculous granulomas are delineated by distinct populations of macrophage subsets and expression of nitric oxide synthase and arginase isoforms - 2013

Susan K. Mikota - Tuberculosos in elephants: A scientific seminar sponsored by USDA-APHIS-Animal Care - 2011

Varga János, Tuboly Sándor, Mészáros János – A háziállatok fertőző betegségei, Állatorvosi járványtan II. - 1999

Welin A, Björnsdottir H, Winther M, Christenson K, Oprea T, Karlsson A, Forsman H, Dahlgren C, Bylund J. - Culture filtrate protein 10 kDa (CFP-10) from Mycobacterium tuberculosis selectively activates human neutrophils through a pertussis toxin-sensitive chemotactic receptor. - 2014