|
Size: 1794
Comment:
|
Size: 3842
Comment:
|
| Deletions are marked like this. | Additions are marked like this. |
| Line 2: | Line 2: |
| Line 6: | Line 5: |
| A neutrofil granulociták keletkezésének a helyszínei: macrophagok által a májban, a lép marginalis zónájában és a csontvelő stromájában. Termelődésük a csontvelőben egy citokin G-CSF (Granulocyta Colony-Stimulating Factor) által szabályozott folyamat. A citokinek jelen esetben leginkább macrophagok által termelt kisméretű molekulák. Nem ellenanyag természetűek, a neutrofilek citoplazmamembrán receptoraihoz kapcsolódnak, ezzel kifejtve hatásukat. Egyes citokineket tekinthetünk az immunrendszer hormonjainak is. A neutrofilek esetében a G-CSF olyan citokinek csoportja, amely a sejtek proliferációját és differenciálódását váltják ki. Egyes kemokin receptorok által az érett neutrofilek vissza vannak tartva a csontvelőben. Kemokinnek nevezzük az olyan kismolekulájú polipeptidet, melynek fontos szerepe van az immunfolyamatokban leukocitákat vonzó képessége miatt. Fertőzés hatására a neutrofilek kiszabadulnak a csontvelőből, ezt elősegítik citokinek és kemokinek, melyeket együttes néven kemotaktikus faktoroknak is nevezhetünk. A neutrofilek gyors mobilizációja gyulladásos folyamatokban az előbb említett kemotaktikus faktoroknak köszönhető, amelyek a neutrofileket receptorokon keresztül irányítják. Ez abban nyilvánul meg, hogy ha úgy mond nincs baj -nincsenek a szervezetbe újonnan belépő patogének- akkor képződési helyükön marasztalják őket, míg a bekerülő patogénekkel (pl.: baktériumokkal) szemben a neutrofilek képviselik a természetes immunrendszer elsődleges védelmi vonalát, pontosabban igyekeznek korlátozni azok túlzott elterjedését. Ezekben az esetekben a neutrofilek száma hirtelen magasra emelkedik a keringési rendszerben. Például egerek csontvelőjében számuk megközelíti a 120 milliót míg a keringési rendszerben csak 2,5 millió, de ez pár órán belül tízszeresére növekedhet. Ezt igazolja az a kísérlet is, amelyben MIP-2 (macrophag inflammatory protein-2) kemokin intravénás beadását követően negyedóra elteltével számuk a keringésben jelentősen megnövekszik. Az érett neutrofil granulociták a csontvelőben raktározódnak, ahogy el vannak különítve a vértől sinusoidos endotheliummal. A vér-csontvelő barriert kizárólag ez a sejtréteg alkotja, mivel a pericyták és a membrana basalis sem képez folytonos barriert. Ezek után felmerül a kérdés, hogy hogyan is képesek a neutrofilek ilyen gyorsan megszaporodni a keringési rendszerben. Erre a kérdésre egyik legfontosabb jellemzőjük adja meg a választ, a transzcelluláris migráció (migráció: térben való aktív mozgás, itt sejt-sejt kapcsolattal). Mivel 10 a 11iken neutrofil van mozgósítva naponta, logikus, hogy a kiáramlás nem sérti az endothelt. Ha az endotheliális barrier rongálva van cytochasalin D-vel, egy hírvivő, ami szétszakítja az aktin citoszkeletont, a leukociták felszabadulnak a csontvelőből nem szelektív módon specifikus stimulus hiányában. Ily módon a csontvelő sinusoidos endotheliumja nagyon fontos szerepet játszik a leukociták kijutásának szabályozásában. |
|
| Line 7: | Line 9: |
| A neutrofil granulociták keletkezésének a helyszínei: macrophagok által a májban, a lép marginalis zónájában és a csontvelő stromájában. Termelődésük a csontvelőben egy citokin G-CSF (Granulocyta Colony-Stimulating Factor) által szabályozott folyamat. A citokinek jelen esetben leginkább macrophagok által termelt kisméretű molekulák. Nem ellenanyag természetűek, a neutrofilek citoplazmamembrán receptoraihoz kapcsolódnak, ezzel kifejtve hatásukat. Egyes citokineket tekinthetünk az immunrendszer hormonjainak is. A neutrofilek esetében a G-CSF olyan citokinek csoportja, amely a sejtek proliferációját és differenciálódását váltják ki. Egyes kemokin receptorok által az érett neutrofilek vissza vannak tartva a csontvelőben. Kemokinnek nevezzük az olyan kismolekulájú polipeptidet, melynek fontos szerepe van az immunfolyamatokban leukocitákat vonzó képessége miatt. Fertőzés hatására a neutrofilek kiszabadulnak a csontvelőből, ezt elősegítik citokinek és kemokinek, melyeket együttes néven kemotaktikus faktoroknak is nevezhetünk. == A fagocitózis menete == |
== A fagocitózis menete == |
| Line 14: | Line 12: |
| Line 16: | Line 13: |
Neutrofil granulociták szerepe a baktériumok elpusztításában
A neutrofil granulociták (polimorfonukleáris sejtek) a fehérvérsejtek (leukociták) közé tartoznak, azok több, mint 50%-át teszik ki. Fő feladatuk a természetes védekezés részeként a baktériumok, vírusok, gombák fagocitózis útján való elpusztítása. Ebben elsősorban granulumaik és receptoraik vesznek részt, mint pl. komplementreceptorok (CR1, CR3) és Fc-receptorok bizonyos típusai.
Út a baktériumhoz
A neutrofil granulociták keletkezésének a helyszínei: macrophagok által a májban, a lép marginalis zónájában és a csontvelő stromájában. Termelődésük a csontvelőben egy citokin G-CSF (Granulocyta Colony-Stimulating Factor) által szabályozott folyamat. A citokinek jelen esetben leginkább macrophagok által termelt kisméretű molekulák. Nem ellenanyag természetűek, a neutrofilek citoplazmamembrán receptoraihoz kapcsolódnak, ezzel kifejtve hatásukat. Egyes citokineket tekinthetünk az immunrendszer hormonjainak is. A neutrofilek esetében a G-CSF olyan citokinek csoportja, amely a sejtek proliferációját és differenciálódását váltják ki. Egyes kemokin receptorok által az érett neutrofilek vissza vannak tartva a csontvelőben. Kemokinnek nevezzük az olyan kismolekulájú polipeptidet, melynek fontos szerepe van az immunfolyamatokban leukocitákat vonzó képessége miatt. Fertőzés hatására a neutrofilek kiszabadulnak a csontvelőből, ezt elősegítik citokinek és kemokinek, melyeket együttes néven kemotaktikus faktoroknak is nevezhetünk. A neutrofilek gyors mobilizációja gyulladásos folyamatokban az előbb említett kemotaktikus faktoroknak köszönhető, amelyek a neutrofileket receptorokon keresztül irányítják. Ez abban nyilvánul meg, hogy ha úgy mond nincs baj -nincsenek a szervezetbe újonnan belépő patogének- akkor képződési helyükön marasztalják őket, míg a bekerülő patogénekkel (pl.: baktériumokkal) szemben a neutrofilek képviselik a természetes immunrendszer elsődleges védelmi vonalát, pontosabban igyekeznek korlátozni azok túlzott elterjedését. Ezekben az esetekben a neutrofilek száma hirtelen magasra emelkedik a keringési rendszerben. Például egerek csontvelőjében számuk megközelíti a 120 milliót míg a keringési rendszerben csak 2,5 millió, de ez pár órán belül tízszeresére növekedhet. Ezt igazolja az a kísérlet is, amelyben MIP-2 (macrophag inflammatory protein-2) kemokin intravénás beadását követően negyedóra elteltével számuk a keringésben jelentősen megnövekszik. Az érett neutrofil granulociták a csontvelőben raktározódnak, ahogy el vannak különítve a vértől sinusoidos endotheliummal. A vér-csontvelő barriert kizárólag ez a sejtréteg alkotja, mivel a pericyták és a membrana basalis sem képez folytonos barriert. Ezek után felmerül a kérdés, hogy hogyan is képesek a neutrofilek ilyen gyorsan megszaporodni a keringési rendszerben. Erre a kérdésre egyik legfontosabb jellemzőjük adja meg a választ, a transzcelluláris migráció (migráció: térben való aktív mozgás, itt sejt-sejt kapcsolattal). Mivel 10 a 11iken neutrofil van mozgósítva naponta, logikus, hogy a kiáramlás nem sérti az endothelt. Ha az endotheliális barrier rongálva van cytochasalin D-vel, egy hírvivő, ami szétszakítja az aktin citoszkeletont, a leukociták felszabadulnak a csontvelőből nem szelektív módon specifikus stimulus hiányában. Ily módon a csontvelő sinusoidos endotheliumja nagyon fontos szerepet játszik a leukociták kijutásának szabályozásában.
A fagocitózis menete
Az ölőfolyamatok fontossága
Neutrofil granulociták funkciójának szabályozása