Parkinson-kór kialakulásának gastrointestinalis háttere

1.Bevezetés

A Parkinson-kór (PK) egy, a középkorú és idős embereket érintő neurodegeneratívbetegség, mely a központi idegrendszerben (KIR), pontosabban a mesencephalon substantia nigra pars compacta területén okozza a dopaminerg neuronok progresszív degenerációját, aminek következtében a betegekben zavart szenvednek az alapvető motoros funkciók. Leggyakoribb klasszikus tünetei a lelassult mozgás, a nyugalmi remegés, az izommerevség és az instabil testtartás. Megjelennek egyéb, nem motorikus tünetek is, mint az álmatlanság, a depresszió vagy az időskori demencia. (Jost , 2010)

A betegséghez társuló gastrointestinalis tüneteket is nagyon fontos megemlítenünk, ugyanis ezek már a motorikus zavarok és neurológiai elváltozások előtt megjelenhetnek. Ezt kihasználva lehetőség nyílhat a későbbiekben a nagyon korai stádiumban való diagnosztizálásra és ennek révén a hatásos kezelésre. Ezért ezen tünetek hátterének felderítése kiemelt figyelmet kapott az utóbbi években. Kutatások alapján jelenleg az a hipotézis áll fenn, hogy a Parkinson-kór nem központi idegrendszeri eredetű, hanem a perifériás idegrendszerből, méghozzá az enterális idegrendszerből indulnak ki a rá jellemző patológiás elváltozások.(Chung és Pfeiffer, 2021)

2.Patológiai háttér

A dopaminerg neuronok patológiás elváltozása működésbeli zavarokat okoz a motoros funkciókban, illetve a vagus ideg diszfunkciója is ebből következik. Ennek eredményeképpen az emésztőtraktus nervus vagus által beidegzett része (a nyelőcsőtől egészen a vastagbél kezdeti szakaszáig) sem működik megfelelően, gastrointestinalis tüneteket okozva. (Jost, 2010)

A PK hátterében abnormális képződményeket, méghozzá az úgynevezettLewy-testeket is leírták, amelyek  citoplazmatikus, kóros alfa-synuclein fehérjét tartalmazó aggregátumokként ismertek. Ezeket az aggregátumokat a központi idegrendszerben figyelték meg először, azonban ma már tudjuk, hogy perifériásan is megtalálhatóak. (Chung és Pfeiffer, 2021)

Liddle (2018) tanulmányaiban leírta, hogy az alfa-synuclein a szervezetben nem patogén formában is előfordul, szerkezetét tekintve egy 140 aminosavból álló fehérje. Olyan abnormális szerkezetváltozásokra is képes, aminek következtében az idegsejteken sejtről sejtre tovább tud terjedni,eközben modifikálja egyre több alfa-synuclein szerkezetét, és végül Lewy-testek képződéséhez vezet. A neuronok nagyon összetett sejtek, az alfa-synuclein továbbítását ez is nagyban segíti, különösen igaz ez a hosszú, többszörösen elágazó axonnal rendelkező idegsejtek esetében. A PK által érintett dopaminerg neuronok vizsgálata során kimutatták az egyéb endogén tényezők befolyásoló szerepét is. Például ilyen a magas mitokondriális aktivitásuk, illetve a citoplazmájukban a megemelkedett kálciumionszint, melyek szintén hozzájárulhatnak az alfa-snyuclein aggregációjához.

3.Anatómiai háttér

A perifériás idegrendszerhez tartozó enterális idegrendszer (EIR) és a központi idegrendszer közötti kapcsolatnak megfelelően az agy és a bélcsatorna szoros összefüggésben állnak.

Ahogy azt az 1. ábra is prezentálja, az EIR bonyolult, összefonódó neuronhálózata  kétplexusba rendeződik. A mélyebben elhelyezkedő mienterikusplexus ( Auerbach-féle plexus)  a bélcsatorna körkörös és hosszanti simaizomrétegeinek aktivitásátbefolyásolja. A béllumenhez közelebb esősubmucosalisplexus ( Meissner-féle plexus) felelős a mucosalisszekrécióért és a vérkeringés szabályozásáért. A bélcsatorna motilitása ezen neuronhálózat segítségével szabályozható , (például helyi reflexek a bélfal összehúzódásának befolyásolására). Az irányításban fontos szerepük van még a neurotranszmitter anyagoknak, például simaizomgátlóként hat a VIP (vazoaktív intestinalis peptid) vagy serkentőként az acetilkolin. Relatívan kis mennyiségben az enterális dopaminerg neuronok a bélben is részt vesznek a visceromotoros szabályozásban. (Jost, 2010; Lebouvier és mtsai, 2009)

A plexusban a neuronok mellett enterogliasejteket (EGS) is találunk nagy mennyiségben, ezek borítják az idegsejttesteket és azok axonjait egyaránt. Az EGS-ek fő feladata a támasztás, mechanikai védelem, legújabb tanulmányok szerint hozzájárulhatnak a bélmozgások kialakításához és epitheliális barrier funkciójuk is jelentős. (Lebouvier és mtsai, 2009)

Az EIR afferens és efferens pályákon keresztül tartja a kapcsolatot a centrális idegrendszerrel. Tanulmányunk szempontjából a legfontosabb a paraszimpatikus nervus vagus, ez összeköttetést jelent a KIR és EIR között, rajta keresztül az kóros alfa-synuclein retrográd és anterográd irányban is képes továbbterjedni. A bélfalban találhatunk továbbá enteroendokrin sejteket (EES), amelyek képesek alfa-synucleint expresszálni. Ezek egyrészről a bél lumenével érintkeznek, másrészről különböző enterális neuronokkal is kapcsolatban állnak, így a hibás fehérjét továbbítani képesek. Alfa-synuclein kóros megváltozásának oka nem teljesen tisztázott, de szerepet kaphatnak benne a lumenben történő változások, mint például a különböző toxinok megjelenése Az utóbbi évek kutatásai jelentős szerepet tulajdonítanak a bél mikrobiom-változásainak is. (Liddle, 2018)