|
Size: 629
Comment:
|
Size: 3569
Comment:
|
| Deletions are marked like this. | Additions are marked like this. |
| Line 2: | Line 2: |
| Line 4: | Line 3: |
| Line 8: | Line 6: |
| Bár mind a parazitizmus, mind pedig a predáció a fogyasztó és az erőforrás közötti kapcsolatot írja le, a ragadozókkal ellentétben a paraziták általában nem ölik meg áldozataikat. Ennek egyik oka a parazita és a hordozó közötti lényeges méretkülönbség (Getz, 2011). A paraziták annak érdekében, hogy életciklusukat befejezzék, képesek megváltoztatni a gazda viselkedését (Biron és Loxdale, 2013). Ez lehet a meglévő viselkedés enyhe változtatása, de akár teljesen új viselkedési formák létrehozása is (Van Houte és mtsai, 2013). Ezt a változást az úgynevezett kiterjesztett fenotípussal érik el, ami nem más, mint a parazita gének hatása a gazda fenotípusára (Biron és Loxdale, 2013). A kiterjesztett fenotípus evolúciós nyomásra jött létre, amely úgy változtatta meg mindkét egyed genomját, hogy az egy közös viselkedési fenotípust hozzon létre (Hughes, 2013). Ezek alapján úgy is fogalmazhatnánk, hogy a paraziták úgymond a gazda viselkedésének bábmesterei (Lafferty és Shaw, 2013). A viselkedésbeli módosítás a gazdáról-gazdára való terjedést és a túlélést teszi lehetővé a parazita számára (Biron és Loxdale, 2013). __A változások lehetnek:__ - adaptívak a parazitára: (gazdáról- gazdára való transzmisszió erősítése) o parazita megfelelő helyen való ürítése o következő gazda megtalálása - adaptívak a gazdára: (nem feltétlenül előnyös a parazitára nézve) o fajtársak kerülése – újabb fertőzések elkerülése o öngyógyítás – parazitára toxikus anyagok fogyasztása o parazita által kevésbé tolerált hőmérsékletű helyek keresése - alternatív alkalmazkodó stratégiák: kooperáció a gazda és a parazita között (gazda számára energetikailag kedvezőbb, mint az ellenállás), kísérletesen még nem bizonyított (Van Houte és mtsai, 2013). Eközben egy molekuláris „''cross-talk''” játszódik le a gazda és a parazita genomjainak reakciója által, melynek célja a gazda oldaláról az invázió gyengítése, a parazita oldaláról pedig a gazda ellenállásának csökkentése (Biron és Loxdale, 2013). Konkrét mechanizmusokat nehéz feltárni, ennek oka lehet: - egy parazita többféle változást is indukálhat - egy gazda több parazita által is fertőzött lehet - (ugyanakkor a parazita meg is gátolhatja egy másik általi fertőzést, vagy ellenkező esetben profitálhat is annak jelenlétéből) A moduláló anyagokat, amelyek a gazdában zavarhatják például a központi idegrendszert (neurotranszmitterek, hormonok) vagy módosíthatják a génexpressziót (fehérjék, peptidek), legtöbbször a gazda szekretálja, hiszen a parazitának energetikailag nem lenne gazdaságos előállítani ezeket az anyagokat (Biron és Loxdale, 2013). |
|
| Line 10: | Line 41: |
| === Gazda felhasználása az ellenségek elkerülésére === | |
| Line 11: | Line 43: |
| === Gazda felhasználása az ellenségek elkerülésére === | |
| Line 17: | Line 48: |
| Line 19: | Line 49: |
Az állati viselkedést befolyásoló paraziták hatása a gazdafaj élettanára, viselkedésére
Contents
Bevezetés
Bár mind a parazitizmus, mind pedig a predáció a fogyasztó és az erőforrás közötti kapcsolatot írja le, a ragadozókkal ellentétben a paraziták általában nem ölik meg áldozataikat. Ennek egyik oka a parazita és a hordozó közötti lényeges méretkülönbség (Getz, 2011).
A paraziták annak érdekében, hogy életciklusukat befejezzék, képesek megváltoztatni a gazda viselkedését (Biron és Loxdale, 2013). Ez lehet a meglévő viselkedés enyhe változtatása, de akár teljesen új viselkedési formák létrehozása is (Van Houte és mtsai, 2013). Ezt a változást az úgynevezett kiterjesztett fenotípussal érik el, ami nem más, mint a parazita gének hatása a gazda fenotípusára (Biron és Loxdale, 2013). A kiterjesztett fenotípus evolúciós nyomásra jött létre, amely úgy változtatta meg mindkét egyed genomját, hogy az egy közös viselkedési fenotípust hozzon létre (Hughes, 2013). Ezek alapján úgy is fogalmazhatnánk, hogy a paraziták úgymond a gazda viselkedésének bábmesterei (Lafferty és Shaw, 2013). A viselkedésbeli módosítás a gazdáról-gazdára való terjedést és a túlélést teszi lehetővé a parazita számára (Biron és Loxdale, 2013).
A változások lehetnek:
- adaptívak a parazitára: (gazdáról- gazdára való transzmisszió erősítése)
o parazita megfelelő helyen való ürítése
o következő gazda megtalálása
- adaptívak a gazdára: (nem feltétlenül előnyös a parazitára nézve)
o fajtársak kerülése – újabb fertőzések elkerülése
o öngyógyítás – parazitára toxikus anyagok fogyasztása
o parazita által kevésbé tolerált hőmérsékletű helyek keresése
- alternatív alkalmazkodó stratégiák: kooperáció a gazda és a parazita között (gazda számára energetikailag kedvezőbb, mint az ellenállás), kísérletesen még nem bizonyított (Van Houte és mtsai, 2013).
Eközben egy molekuláris „cross-talk” játszódik le a gazda és a parazita genomjainak reakciója által, melynek célja a gazda oldaláról az invázió gyengítése, a parazita oldaláról pedig a gazda ellenállásának csökkentése (Biron és Loxdale, 2013).
Konkrét mechanizmusokat nehéz feltárni, ennek oka lehet:
- egy parazita többféle változást is indukálhat
- egy gazda több parazita által is fertőzött lehet
- (ugyanakkor a parazita meg is gátolhatja egy másik általi fertőzést, vagy ellenkező esetben profitálhat is annak jelenlétéből)
A moduláló anyagokat, amelyek a gazdában zavarhatják például a központi idegrendszert (neurotranszmitterek, hormonok) vagy módosíthatják a génexpressziót (fehérjék, peptidek), legtöbbször a gazda szekretálja, hiszen a parazitának energetikailag nem lenne gazdaságos előállítani ezeket az anyagokat (Biron és Loxdale, 2013).
Változások a gazda viselkedésében
Gazda felhasználása az ellenségek elkerülésére
Változások a mozgásban, a fototaktikus, illetve geotaktikus viselkedésben
Parazita eloszlás erősítése
Gazda lebénítása
Változások a nemi működésben
A (kolóniában élő) gazdafaj elfogadja sajátjaként a parazitát
Irodalomjegyzék