Álomlátás az állatvilágba

Álomlátás kutatása emberekben és állatokban

Az alvás a legtöbb kutatási terület kedvelt témája, neurális vonatkozásainak valamennyi részletét vizsgálták, de az álomlátás még mindig homályos a tudomány számára. Rendkívül nehéz kísérleteket végezni ezen a területen, mivel nincs olyan eszköz vagy gépezet, ami az adott álmot a kutatók számára is láthatóvá tudná tenni. Az álomfejtés már az egyiptomi és indiai civilizációkban megjelent, időszámítás előtti 670-620 évekből találták meg az első álmoskönyv maradványokat. Emellett ókori és középkori bizonyítékokat is találtak az álomfejtésről agyagtáblákon, sírköveken és templomok falán. Az iszlám vallás tanulmánya szerint az embernek 4 létezési formája van: ébrenlét, álom, alvás és brahmannal való azonosulás. A REM fázisokat először Charles Darwin kezdte el vizsgálni állatokban. Egyik jelentőségteljes felismerése, hogy az evolúció során a vízi emlősökben megszűnt a REM fázis és ezzel az álomlátás is, így tehát az álomlátás lehetősége csak a szárazföldi emlősökre korlátozódik. Golz vizsgálta az alvást és álomlátást kutyakísérletekkel: eltávolította az agy különböző részeit, majd megfigyelte a következményeket. A kutyák például a nagyagykéreg eltávolítása hatására sokkal többet aludtak, de lecsökkent álomlátásuk. Goodenough elmélete szerint mindenki álmodik, az emberek és az állatok is, akkor is ha nem emlékeznek rá ébredéskor. Az emlékezéshez az adott REM szakaszban kell, hogy megtörténjen az ébredés. Freud vezette be a pszichoanalitikus álomfejtés fogalmát. Az álomképek látszólagos logikátlanságát és összefüggéseit vizsgálta. Eredményei alapján arra a következtetésre jutott, hogy az álmok hallucinációs képekként jelennek meg, melyek általában elfojtott, elnyomott és komplexusból származó eseményeket idéznek. Az álomképek élettani alapját a kéregfunkciók adják, mivel kiváltó inger nincs, ezért hallucinációnak tekinthetjük. A logikátlan álomképeket az agy ébredéskor összerendezi, kiegészíti, ez a szakasza az ébredésnek az úgynevezett "álomittasság", ennek köszönhetően emlékezhetünk teljes, logikus álmokra. Az álomlátás funkciója még mindig vitatott. Evans elmélete alapján az álmok feladata a lényeges és lényegtelen információk elkülönítése, a napi érzések, impressziók rendbetétele és szelekciója.

||<tablestyle="float:center; font-size: 0.85em; background: #eeeeee; margin: 0 0 0 0;" style="padding: 0.5em;":>
1. Ábra
Ábra címe ||

Álomlátás külső jelei: mozgás, hangok, reflexek

Ahogy az embereknél, úgy az állatoknál is megvannak az álomlátás külső jelei. Az álmok tartama és tartalma az aktuális pszichés állapotoknak megfelelően változik, így különböző álmoknál különbözőek a külső jelek is. Rossz álmok esetén az emberek gyakran felsikoltanak, reszketnek, kiugranak az ágyból. Az állatok is hasonlóan viselkednek ilyen esetben: ugatnak, összerezzennek, reszketnek, felugranak vagy éppen összekuporodnak. A rémálmoknak általában árulkodó élettani jeleik is vannak, amelyek mind embereknél, mind állatoknál jól detektálhatók: felgyorsult szívverés és légzés, izzadás, lihegés. Az interioceptív-proprioceptív ingerek által kiváltott érzések és vegetatív érzetek legtöbbször beleszövődnek az álmokba. Ilyen például a fázás, szomjúság- és éhségérzet. Fiatal állatoknál és csecsemőknél gyakran megfigyelhetjük a szopás mozdulatait miközben álmodnak. Emellett megjelennek a vadászat és a játék elemei is: ásás, futás, ugatás, nyüszítés, nyávogás, harapdálás, szaglászás. Embereknél a pozitív álmok gyakran mosolygást, nevetést váltanak ki. Az állatok átlagosan 20-30 percenként váltanak alvási pozíciót, amikor gyakori a rövid ébredés, de utána könnyedén visszaalszanak. A rossz alvási pozíciók is gyakran beépülnek az álomba, például a zsibbadás, rossz levegőellátottság. A lovak általában állva (a patellahurok segítségével) alszanak, de csak fekve figyelhető meg náluk az összes lehetséges alvási stádium. A sertések általában fekve, a kérődzők pedig szegycsontjukra támaszkodva alszanak, így nem nyelik félre az esetlegesen felkérődzött bendőtartalmat. A kutyák és macskák a legkülönfélébb fekvő pozíciókat szokták felvenni.

REM és NREM szakaszok általánosan

Álomlátás során az agy elektromos aktivitása valamennyi emlős állatban bizonyított. Ennek vizsgálatához a legideálisabb eszköz az EEG (electroencephalographia), amellyel elkülöníthetők az alvás egyes szakaszai, és megállapítható a replay waves által, hogy mikor álmodnak az egyedek. Az alvás olyan periodikusan ismétlődő folyamat, amelynél a szervezet és a külvilág közötti információs kapcsolat reverzibilisen gátolódik. Periodicitását a több, szervezeten belüli "óragenerátor" biztosítja. Az alvás napi ritmusa szerint megkülönböztetünk monofázisos és polifázisos állatokat. A monofázisos állatoknak a nap folyamán egy hosszú nyugalmi időszakuk van, ilyen típusú az ember és a háziállatok, illetve minden magasabb rendű állat. Polifázisosság jellemző a vadonélő állatokra, az éjszakai vadászokra és a kölykökre. Felületes és mély szakaszok váltakoznak alvás közben. Mélységét régebben az ébredést kiváltó ingerek erősségével mérték, ma már ezt is EEG segítségével teszik. Az alvás fázisait két eltérő szakasztípusba sorolhatjuk: a REM, vagyis rapid eye movement, és NREM, vagy SWS, vagyis slow wave sleep. A NREM szakaszt további 4 fázisra oszthatjuk: első a szendergés fázisa, a második a leszálló ág, harmadik a felszálló ág, negyedik pedig az ébredés. Ezen fázisok alatt az EEG-n először alfa hullámok, azután théta hullámok, alvási orsók, majd delta hullámok jelennek meg. A NREM alatt az izomtónus jelentősen csökken, de teljesen sosem szűnik meg. Parasympathicus túlsúly jellemzi, a légzés lassul, az izmok elernyednek. Ezt a fázist a nyúltvelő középvonalában elhelyezkedő rephemagvak hozzák létre, amelyek neurotranszmittere a szerotonin. Ezzel szemben a REM fázisokra kifejezetten jellemző a sympathicus túlsúly, a pulzus és a légzésszám gyorsul, a vázizomzat tónusa pedig szinte teljesen megszűnik, kivétel ezalól a szem (gyors, rezgésszerű mozgások) és a középfül izmai, illetve a légzőizmok. Az EEG ezen fázis alatt ébrenlétre jellemző deszinkronizált aktivitást jelez, leggyakrabban ilyenkor álmodunk. Az ébreszthetőség ekkor a legnehezebb, bár a külső ingereket észreveszi az agy, sokszor bele is építi az aktuális álomba (pl. telefoncsörgés, vízfolyás). Az első REM általában 10 perc hosszúságú, ekkor gyakori a spontán ébredés. A REM szakaszt a hídban lévő, a rephemagvak két oldalán található locus ceruleus hozza létre, amelynek ingerületátvivő anyaga a noradrenalin.