Ide kerül majd a szöveg. Kérem az első sort érintetlenül hagyni!
Az amfetamin és a limbikus rendszer
Az amfetamin az alkaloidok közé tartozó, mesterségesen előállított szerves vegyület. Neve az alfa-metil-feniletilamin nevű vegyület rövidítéséből származik. A farmakológiában az összes hasonló kémiai szerkezetű vegyületet amfetaminszármazéknak nevezzük, melyek közül a legelterjedtebbek: amfetamin (Speed), metamfetamin, és a metiléndioxi-metamfetamin, azaz MDMA (Ecstasy). Funkcionálisan sok tulajdonságában hasonlítanak a kokainnal. Pszichostimulánsok, azaz a szinaptikus idegrendszer izgalmát váltják ki. Emiatt a tulajdonságuk miatt népszerű tudatmódosító szerek: használójuk eufórikus állapotba kerül, sokszor enyhén hallucinácinál is. Számos viselkedésbeli változást idéznek elő, mely azzal magyarázható, hogy hatással vannak az agy egy speciális területére, a limbikus rendszerre.
A limbikus, vagy határkérgi rendszert a hipotalamusszal szoros kapcsolatban álló, az agykéreg és a hipotalamusz által határolt agyterület. Ez a rendszer felelős az érzelmek, viselkedés és ösztönök kontrolljáért, valamint a memória működése is hozzá köthető. Alkotói az amigdala, a hippokampusz, funkcionálisan a gyrus cinguli (neocortex), a septalis area, a septum pellucidum és számos törzsdúc adja. Ezen törzsdúcok egyike a testhelyzetet és mozgást nagyban befolyásoló csíkolt test (corpus striatum). A csíkolt test dorsalis része a farkalt magból (nucleus caudtus) és a putamenből áll. Az agy jutalmazó redszerét alkotó ventrális régiót a nucleus accumbens és a tuberculum olfactorium alkotja. Az amfetamin leginkább a csíkolt testre fejti ki hatásait.
Contents
Az amfetamin szerkezete
Szerkezetileg leginkább a természetben is fellelhető efedrinhez, a közöséges csikófark (Ephedra dystachia) által termelt fenil-etilamin származékhoz hasonlít.
|
Az amfetamin általános hatásai
- érszűkítő
- vérnyomásemelő
- hörgőtágító
- étvágycsökkentő
- entaktogén
- fájdalomcsillapító
- eufórikus érzés, hallucinációk kiváltása
Az amfetamin felezési ideje 12 óra. A fenti a jelenségek az aktív szakasz alatt jelentkeznek, intenzitásuk a fogyasztott drog mennyiségétől függ. Miután a szer kiürült a szervezetből, levertség, fáradtság, szomjúság és szénhidrátok utáni vágy jellemző.
Felhasználása
Amfetamin, mint gyógyszer
Az amfetamin fent említett hatásai miatt korábban gyógyászati alapanyagként terjedt el. Narkolepszia, elhízás, figyelemhiányos hiperaktivitás, sőt néha még a részben elégtelen dopaminellátás okozta Parkinson-kór kezelésére is használták.
Amfetamin, mint drog - káros hatások
Manapság leginkább élénkítő hatású kábítószerként kerül forgalomba. Rendszeresen használva addiktív anyag. Függőség kialakulása esetén, nagy dózisban paranoid-skizofréniát okoz. Rendszeres fogyasztása esetén emellett az agy limbikus rendszere olyan mértékű irreverzibilis károsodást szenved el, hogy az korai Alzheimer-kórra jellemző tüneteket produkál.Kis dózisban felerősíti az egyszerű, általános motoros aktivitást, nagyobb dózisban pedig a fajspecifikus mozgásformák felerősödését eredményezi. (Seiden, Sabol és Ricaurte, 1993) Rusyniak kísérleteiben metamfetamin-függő személyeknél kognitív viselkedési zavarokat és neurológiai abnormalitásokat figyelt meg. (Rudyniak, 2013) A függőség jelentős közegészségügyi probléma, mely a mindennapokra is ható pszichiátriai és neuropatológiás zavarokat okoz. (Henry et al, 2010). Ezért kialakulásának, mechanizmusának pontosabb megismerése érdekében folyamatos kutatások folynak.
Hatásmechanizmus - biokémiai vonatkozások
A pszichostimuláns vegyületek hatásmechanizmusa azon alapul, hogy szerkezetük hasonlít a központi idegrendszer serkentő neurotranszmittereire, a katekolaminokra (dopamin, adrenalin, noradrenalin) vagy az indolvázas szerotoninra (Újváry, 2000). Ezek a kemikáliák a pre- és posztszinaptikus membránreceptorokon keresztül teremtenek kapcsolatot a szinapszisokban. Az amfetamin-vegyületcsalád tagjai ezen molekuláris kommunikáció normális működését befolyásolják, mivel adrenerg, szerotoninerg és dopaminerg hatással rendelkeznek. Ezzel toxikus vagy pszichoaktív hatást fejtenek ki.
Hatásmechanizmus - élettani vonatkozások
A dopaminkibocsátás serkentése
Egy 1988-ban végzett kísérletben agydialízissel vizsgálták, milyen változást okoz szabad mozgásban nem gátolt patkányok agyában, ha emberek által használt drogokat fogyasztanak.(Di Chiara és Imperato, 1988.) Az opiátok, az alkohol, a nikotin, az amfetamin és a kokain a nucleus accumbensben különösen emelték az ectracelluláris dopamin koncentrációt és hipermotilitást okoztak. Ezzel szemben azok a drogok, melyeket az emberek nem használnak tudatmódosító szerként, nem váltottak ki szinaptikus dopaminkoncentráció-növekedést. (atropin, imipramin-antidepresszáns, difenilhidramin-antihsiztamin). Ebből arra következtettek, hogy a függőséget okozó drogok közös tulajdonsága a dopaminkoncentráció-emelkedést kiváltó hatásuk. Az amfetamin és a kokain elvonják elősegíti dopamin (illetve kisebb mértékben a noradrenalin és a szerotonin) fokozott kiáramlását, gátolja a neurotranszmitterek lebontását végző MAO (monoamino-oxidáz) enzimrendszert és a reuptake-et a preszinaptikus membránon keresztül a nucleus accumbensben (Kreek, LaForge és Butelman, 2002.), az opiátok, a nikotin és az etanol pedig serkenti a dopaminerg receptorok működését.
Dopaminkibocsátás a csíkolt testben
A dorsalis és ventralis corpus striatum neuroanatómiai összeköttetései tisztázottak. Főemlősökben a corpus striatum ventralis része dopaminlöketeit leginkább a középagy tegmentumának dorsális részéből, bementi információit (input) pedig a limbikus struktúráktól, az amygdalától, a középső és orbitofrontális kéregtől és az elülső cortex stingularis-tól kapja. Ezek a rendszerek fontos szerepet játszanak a jutalmazásban, az effektíven fontos hatások megfigyelésében és a jutalomra és büntetésre való reagálásban. (Ezzel szemben a dorsalis corpus striatumra ható dopaminlöketek a középagy alsó részéből származnak.)
A pszichostimuláns drogok okozta dopaminkibocsátás erősebb és hosszabb a csíkolt test ventrális régiójában, azon belül is a nucleus accumbensben. (Carboni et al. 1989) Állatkísérletek már bebizonyították a ventrális csíkolt test dopaminra való reakciója alapoz meg néhány bizonyos erősen motivált viselkedésformát, azonban ahhoz, hogy ezen folyamatok érzelmekre gyakorolt hatását is megértsük, emberi példákat is vizsgálnunk kell. Ez pozitronemmissziós tomográfia segítségével történhet meg, ami egy olyan funkcionális, vagyis nem anatómiai, képalkotó eljárás, amely háromdimenziós képet ad a test egy adott területéről. Ezen módszerrel bizonyos szövetek élettani jellemzői is vizsgálhatóvá válnak egy adott pillanatban. Az amfetamin okozta, eufóriával járó endogén dopamin koncentráció változás mértéke eltérőnek bizonyult a különböző csíkolt test régiókban, a ventrálisban erősebb. Ezen rész dopamin kibocsátásának mértéke pozitív összefüggésben van az amfetaminra adott hedonista érzettel. (Drevets et al. 2001)
Nucleus accumbens
A csíkolt test ventralis részenek egyik alkotója, a nucleus accumbens egy kérgi és egy magi régióval rendelkezik. Bár az amfetaminos kezelés mindkét régióra hatással van, az más-más eredményt okoz.
Ha egy élőlény sokáig nem volt kitéve valamilyen hatásnak, előfordulhat, hogy nincs is rákényszerítve, hogy feltétlenül megtanulja kezelni azt, így egy ideig látens gátlás alakul ki erre a stimulusra nézve, ami késleltetett kondícionálódást eredményez. Ez a jelenség akut skizofréniás betegeknél nem jelentkezik. Állatkísérletek által bizonyított, hogy a mezolimbikus dopamin rendszer szerepet kap ebben a folyamatban, sőt a nucleus accumbens magi és kérgi régiói kissé eltérő funkciókkal rendelkeznek. Patkányok nucleus accumbensének magi régióját károsítva a látens gátlás akadálytalanul működik tovább, a kérgi régió sérülése viszont ezen folyamat kiesését okozza. A sérült kérgű, de ép maggal rendelkező állatok ezen kívül nagyobb motoros aktivitást mutattak amfetamin kezelés után, mint az érintetlen agyú kontrolcsoport tagjai. (Weiner et al. 1996)