Az alvás mint olyan

Az alvást úgy lehetne definiálni mint eszméletlenség, amiből az egyed érzéki és más stimulusok hatására felébreszthető. Fontos különbség a kóma és az alvás között, hogy előbbi állapotban lévő egyedet vagy személyt nem lehet felébreszteni. Az alvás mindig jellegzetes testhelyzet felvételével jár, az állat bizonyos fokig mozdulatlan marad, és érzékszervi ingerelhetősége megváltozik. Ezt a három jellegzetességet nevezhetjük akár az alvás "kritériumainak" is.

Az alvás szerepe

Az alábbi szerepek csupán feltételezések; az alvás élettani funkciója még mindig tisztázatlan és vizsgálatok tárgyát képezi Az alvás funkciója lehet pihenés: mint inaktivitás. A vázizmok mozgása jelentősen lecsökken, de nem állíthatjuk, hogy meg is szűnik, mivel a testhelyzet változhat. A pihenő funkciót továbbá bizonyítja az is, hogy alvás során a katabolikus (lebontó) folyamatok helyett az anabolikus (felépítő) folyamatok kerülnek előtérbe. Energiamegtakarítás és adaptív válasz: alvás közben az energiafelhasználás csökken. Általában akkor következik be alvás, mikor az állat a fennmaradása szempontjából semmi fontosat nem tud tenni. Ha alszik, lényegében „nem csinál semmit”, így veszélybe sem kerülhet, és végső soron életben marad. Ezek a mozzanatok bizonyíthatják a feltételezést, miszerint az alvás egy, az evolúció során kialakult öröklött mozgásminta (mozgásminta, mert észlelhető izomösszehúzódás, és mentális aktivitás is mérhető), ami előnyt jelentett, ezért lehet, hogy az embernél is megfigyelhető alvás, pedig őt már semmiféle veszély nem fenyegeti a modern világban. Az alvás további szerepe az újjáépülés. A GH szintje elalvás után 3-5 órával a legmagasabb, elérheti a nappali érték 200-szorosát is. Ennek a hormonnak nagy az anabolikus aktivitása; fokozza az aminosavak sejtekbe jutását, a fehérjeszintézist, és a glükoneogenezist.

Az alvás szakaszai

Egyes törzsek alvási sajátosságai

Lábasfejűeknél, ízeltlábúaknál megfigyelhetőek alvási időszakok; az éjjeli és nappali lepkék elkülönítése például ez alapján történik. A halak, a kétéltűek, és a hüllők törzsében jellegzetes testhelyzetekben történő időszakos mozdulatlanságot írtak le, ugyanakkor az EEG- görbén nem láthatók az alvásra jellemző hullámok; a szakaszok nem elkülöníthetők. Evolúciósan először a madaraknál, majd az emlősöknél jelenik meg az állandó testhőmérséklet, így általánosságban több energiára van szükségük, anyagcseréjük fokozott. Ebből egyértelműen következik, hogy alvásigényük is nagyobb. Alvási szakaszaik könnyen elkülöníthetők az EEG-n.

Az alváshiány

Az alváshiányt más szóval insomniának nevezzük. Leginkább a lassú hullámú alvási szakasz kiesése vezethet következményekhez.

Insomnia adódhat fizikai fájdalomból; ilyenkor általában a lefekvésre való képtelenség vezet a kialvatlansághoz. Ezt okozhatja ízületi, vagy épp hasűri fájdalom. Az Egyesült Államokban leírtak egy esetet, ahol egy lónak a vastagbelében található két hatalmas bélkő következtében a bele hozzá volt tapadva a rekeszizomhoz. Ez a rendellenesség lefekvéskor iszonyú fájdalmat okozott volna, ezért az állat inkább egész nap állt, míg végül alváshiány alakult ki. Nagy mennyiségű stresszor jelenléte is okozhatja az alváshiányt. Ilyen stresszor lehet a hangos zaj, a nem megfelelő hőmérséklet, és a hirtelen környezetváltozás (például ha egy ménesben tartott lovat külön karámba raknak egyedül, vagy ha egy családi kutya menhelyre kerül).