• meditacio

Idegélettani változások a meditáció alatt

Bevezetés

A meditáció eredete

Meditáció alatt az emberek elsősorban az ázsiai gyökerekre visszatekintő technikákat értik. Valójában a meditáció sokkal kiforrottabb, széleskörűen elterjedt, több évezredre visszatekintő tradíciókat foglal magába. Az őskori társadalom számára a sámánista és spirituális szertartások pont ugyanolyan célt szolgáltak, mint a napjainkban egyre népszerűbbé váló figyelem központú technikák. A legtöbbet vizsgált metódusok azonban valóban Ázsiából származnak, többnyire buddhista vagy hindu eredetűek.

A meditációs technikákról általában

A meditáció alapvetően a figyelem fókuszálását takarja. Megszámlálhatatlanul sok meditációs gyakorlat létezik, de az előző megállapítás mindegyiknek közös pontját képezi. Lutz és munkatársai (2008) két fő csoportot hozott létre: a koncentrációs vagy figyelem központú technikák, ahol a figyelem középpontjába egy objektum, hang vagy érzés kerül (concentrative or attention-focused techniques), illetve azok a metódusok, amelyek a tudatosságot helyezik előtérbe úgy, hogy a gyakorlók szabadon engedik érzelmeiket és gondolataikat, de azokra sem mentális, sem fizikai választ nem adnak (mindfulness meditation practices).

Mantrák

A mantrálást vagy imádkozást az egyik legnépszerűbb meditációs technikaként tartják számon. A mantra egy olyan hang, szó vagy vers, amelyet hangosan vagy magában ismételget, „mantrál” az illető. Az így létrehozott ritmusos vibrálásról úgy tartják, hogy képes lenyugtatni a testet és az elmét. Az ismételgetés gyakran jár együtt különböző, a légzés ritmusának fokozott szabályozásával járó mozgás gyakorlatokkal.

Bizonyos tekintetben egyes spirituális és vallási szertartások, például a buddhista szútrák felolvasása vagy a keresztény miséken zajló Biblia idézése is hasonló hatásúnak tekinthető, hiszen fokozott figyelmet és a dialektikus gondolkodás kizárását követelik meg a szertartás ideje alatt. A vallásos kántálás éppoly gyakori a keleti kultúrákban, mint nyugaton az imádság. Feltételezések szerint a vallásos kántálás csillapítja a félelmet és segít uralni az elmét, ezáltal megkönnyíti az egyén nehézségekkel való megküzdését. Vallásos meditációs gyakorlat lévén a vallásos kántálás egyúttal imádság és meditációs gyakorlat is egyben.

Mozgásra épülő gyakorlatok

Egyes gyakorlatok a testmozgást is magukba foglalják. Szintén fontos szerepet játszik a légzés kontrollálása, illetve egyszerűbb testmozgások kivitelezése. Ezek lényege abban áll, hogy a gyakorló alany teljes figyelmét a feladatára kell, hogy irányítsa úgy, hogy nem gondol az előző vagy a következő gyakorlatra. Tipikus formája ennek a jóga, ahol specifikus pózokat vesznek fel, légzés mintázatokat követnek, illetve a már említett mantrákat ismétlik.

Légzésgyakorlatok

A „slow, deep breathing” (lassú mély légzés) a legrégebbi és legegyszerűbb technikák közé tartozik, melynek változatos, testre és elmére egyaránt ható terapeutikus hatása a következőkre bizonyított: stressz, érzelmi hangulat zavar, asztma (Lehrer és mtsai, 2004) és fájdalom (Sakakibara és mtsai, 1994; Meuret és mtsai, 2001).

A lassabb belégzés megegyezik a magasabb szív,- és légzőszervi szinkronizációval, amely a paraszimpatikus tónus létrejöttéért felel (Porta és mtsai, 2000). A lassú, mély, szabályos légzés eredményeként erős szimpatikus gátlás valósul meg, ezáltal a fokozott izgalmi állapot is mérséklődik.

Az érintett agyi területek

A funkcionális agyi képalkotó eljárások lehetőséget biztosítottak arra, hogy számos vizsgálat keretében megfigyeljük az egyes agyi területek (1. ábra) metabolikus tevékenységében és morfológiájában meditáció hatására bekövetkező változásokat. Pozitron emissziós tomográfiával (PET) rögzítették a gyrus frontalis inferior, gyrus fusiformis, gyrus postcentralis és gyrus occipitalis fokozott aktivitását (Luders és mtsai, 2012), továbbá funkcionális mágneses-rezonancia vizsgálattal (fMRI) és electroencephalographiás vizsgálattal (EEG) megfigyelhették az amygdala és a hypothalamus, valamint a cortex praefrontalis, parietalis és temporális aktivitásának növekedését is (Lazar és mtsai, 2000).

---

A meditáció

A meditáció hatásai a központi idegrendszerre

A témával kapcsolatos fontosabb információkat többek között Barboszcz és munkatársai (2010) foglalták össze.

A meditáció a testben hosszútávú, integrált fiziológiai változásokat hoz létre. Az agykéreg vastagsága növekszik a szomatoszenzoros területeken (Lazar és mtsai, 2005), a jobb és bal anterior insula területén, a bal precentrális gyrusnál, a cuneusnál és a fusiform gyrusnál. A meditáció gyakorlása és a kéreg vastagsága között pozitív korreláció figyelhető meg. Ebből az következik, hogy a meditáció összefüggésben áll a testtudatossággal.

A kéreg vastagságának és az agy barázdáltságának növekedése a meditálóknál a jobb anterior dorsális insula területén a legjelentősebb. Ennek szerepe van a tudatosság, az emocionális kontroll, és a kognitív működés szabályozásában, a fájdalomérzet feldolgozásában.

A meditáció hatásának egyik lehetséges módja az autonóm idegrendszerre a légzés kontrollálásán keresztül valósul meg. A lelassult légzés megváltoztatja a cardiovascularis aktivitást, a szívritmus lelassul, a vérnyomás csökken és paraszimpatikus aktivitás növekedés figyelhető meg (Saul, 1990), valamint szimpatikus és paraszimpatikus egyensúly.

Agyi aktivitás a meditáció alatt

A meditáció egy hipometabolikus állapotot hoz létre, és az EEG-ben is változásokat okoz, ezek azonban különböznek az alvás alatt tapasztalt EEG hullámoktól. A meditáló ugyan mély nyugalomban van, de neurális aktivitása magas szintű.

EEG vizsgálatok

Az egyik legtöbbet vizsgált paraméter az agy elektromos tevékenysége. Electroencephalographia esetén a koponyabőrre helyezett elektródák segítségével megfigyelhetjük az azok alatt helyeződő neuronok aktivitását, regisztrálhatjuk az általuk kibocsátott hullámokat (2. ábra). Többféle agyi hullámot különböztetünk meg: az alfát, a bétát, a gammát, a deltát és a thétát. Ezek a hullámok az alany aktivitásától függően jelentkeznek és megváltoznak (3. ábra). A meditáció vizsgálatára irányuló EEG kísérletek azonban több szempontból is problémásak lehetnek, hiszen amellett, hogy ugyanaz a meditációs gyakorlat teljesen más hatással lehet a vizsgálandó egyénekre, az egyes technikák eltérő mértékben és módon befolyásolják a kibocsátott agyhullámok milyenségét (Schoenberg és Vago, 2019).

A slow wave alváshoz hasonlóan növekvő delta aktivitást figyeltek meg transzcendentális és Qigong meditációs gyakorlatok során, valamint a vallásos kántálás közben is. A delta hullámok feltételezhetően gátló agyi hullámként is viselkednek, megakadályozva a figyelemelterelés forrását abban, hogy megzavarják a belül összpontosuló koncentrációt.

PET vizsgálatok

Lazar és munkatársai (2000) egy PET kísérletben négy fajta meditáció hatását vizsgálták az agy különböző részeire. Megnövekedett aktivitást figyeltek meg a frontális, fusiform, occipitális és postcentrális gyrus területein. Más kísérletek a frontális kéreg megnövekedett vérellátását mutatták ki transzcendentális és yoga meditáció közben, ahogyan fokozott frontális alfa aktivitást is megfigyeltek EEG kísérletekben.

Az adatok alapján a meditáció főleg a figyelemmel (frontális és parietális kéreg) és az autonóm kontrollal (anterior cinguláris gyrus, amygdala, középagy, hypothalamus), kognitív funkciókkal kapcsolatos agyi területekre van hatással. Emelett még változásokat figyeltek meg a putamenben, pre- és postcentrális gyrusban és a hippocampusban.

A vallásos kántálás neurofiziológiai összefüggései

Kombinált elektrofiziológiai és képalkotó eljárások használatával végeztek kísérletet, amely során a legjelentősebb változásokat a posterior cinguláris kéregben tapasztalták. A kísérlet hipotézise szerint a vallásos kántálás jellegzetes fizioterapeutikus hatások sorát képes generálni (Gao és mtsai, 2019).

Az ún. „mindfulness” meditációval foglalkozó neurofiziológiai tanulmányok növekvő alfa és théta, illetve minimális lassú delta hullámok jelenlétéről számolnak be. Doufesh és munkatársai (2014) muszlim imádsággal kapcsolatban végzett EEG tanulmányok sorozatán keresztül az occipitális és posterior agyi régiók növekvő alfa hullám aktivitását mutatták ki, növekvő magas frekvenciás szívfrekvencia-variabilitással együtt.

A hipotézis szerint az ismétlődő vallásos kántálás jelentős változásokat eredményez az agyi aktivitásban. Ezen változások detektálhatók magas denzitású EEG és kísérleti elemzés segítségével. A kísérletekben 22 fő vett részt, akik legalább 1 év tapasztalattal rendelkeznek az Amitābha Buddha kántálás területén, és naponta 15 percet vagy annál többet töltöttek a gyakorlat végzésével. Változások következhetnek be a fiziológiás értékekben, szívfrekvencia-variabilitás (HRV) mutatókban és a légzési frekvenciában is.

Vallásos kántálás során növekszik az alacsony frekvenciájú delta-hullám endogén neurális oszcillációja, különösen a posterior cinguláris kéregben (PCC). Ezen változások nem implicit nyelvi feldolgozás következtében alakulnak ki, és nem tulajdoníthatóak a vallásos és nem vallásos kántálás közötti szív aktivitásbeli különbségeknek sem, mindazonáltal a nyugalmi állapothoz képest a vallásos kántálás jelentős hatással van a szív aktivitására.

A bizonyítékok az sugallják, hogy a posterior régiók (különösen a PCC) megnövekedett delta hullám aktivitása kapcsolatban áll az ön-orientált gondolatok mérséklésével (Brewer és mtsai, 2013) és a sensory monitoring felfüggesztésével (Li és mtsai, 2017).

Gao és munkatársai (2019) korábbi EEG tanulmányukban összehasonlították a buddhista loving-kindness meditációt (LKM) a katolikus vallásos imával, melyből kiderült, hogy az LKM növekvő delta, alfa és béta, míg a vallásos imádság növekvő alfa és gamma hullám aktivitást eredményezett. A két technika eltérő neurofiziológiai hatásainak a különböző területeken való alkalmazásban van jelentősége (pl.: álmatlanság, stressz kezelése).

Fájdalomérzet

Zeidan és munkatársai (2011) a következő kísérletben fMRI-vel vizsgálták a mindfulness meditáció hatását a fájdalomérzetre.

A kísérlet menete

Tizenöt jelentkező, köztük hat férfi és kilenc nő vett részt a kísérletben előzetes pszichofizikális tréninget követően, amelyben bizonyos fájdalom- és hőingereknek tették ki őket. Az első fMRI vizsgálat közvetlenül ez után zajlott le, első felében redukált mozgással és csukott szemmel, a második felében pedig hőingert vagy valamilyen semleges ingert kaptak.

Ezt egy négynapos mindfulness meditációs tréning követte, amely alatt az első napokban főként légzési gyakorlatokat végeztek ülő helyzetben. A harmadik napon már úgy meditáltak, hogy az MRI gép zaját is hallották közben, a negyedik napon pedig már nem ülve, hanem fekve végezték a gyakorlatot. A második fMRI vizsgálat – az elsőhöz hasonlóan –, első felében zavartalanul, második felében ingerléssel történt.

A kísérlet eredménye

Az első fMRI vizsgálatot követően nem volt szignifikáns változás a nyugalmi fájdalomérzékelés és a meditációt követő fájdalomérzékelés közt.

A második, meditációs tréning utáni fMRI vizsgálaton a fájdalom kellemetlensége 57%-kal, intenzitása 40%-kal csökkent. A kontralaterális elsődleges szomatoszenzoros kéreg aktivációja szintén csökkent, az anterior cinguláris kéreg és az anterior insula aktivitása viszont fokozódott, amelyeknek szerepe a fájdalomérzet tudatos szabályozásával kapcsolatos. A fájdalom kellemetlenségének csökkenésével az orbitofrontális kéreg aktivitása áll összefüggésben, mely a szenzoros információk átalakításáért felelős. Emellett a thalamusban deaktivációt figyeltek meg, ami utalhat egy limbikus gátló mechanizmusra az afferens szenzoros és a végrehajtó agyi területek között. Ezek alapján a meditáció különböző agyi területek aktiválásán és deaktiválásán keresztül megváltoztatja az afferens információ és a kialakuló fájdalomérzet közötti kapcsolatot.

---

Betegségek

A gyógyszeres beavatkozásokkal szemben, melyek kizárólag az agy neurotranszmitter rendszereit célozzák meg, a relaxációs technikák, mint a meditáció az agy és a test egészére vannak hatással.

Alzheimer-kór

Korábbi kutatások eredményeit vizsgálva Khalsa (2015) arra jutott, hogy a rendszeres meditálás csökkentheti az Alzheimer-kór kialakulásának esélyét. A kutatások alapján a Kirtan Kriya (KK) nevű meditációs technika hatással van az agy szinapszisaira: megnöveli az egyes neurotranszmitterek mennyiségét, mint az acetilkolin, noradrenalin, glutamát, gamma-aminovajsav (Newberg és Iversen, 2003). Ez azért jelentős, mert az Alzheimer-kór egyik lehetséges oka az agyi szinapszisok működési zavara.

A meditáció alatt az egyes agyi területek vérellátása megváltozik, a frontális lebenyé jelentősen növekszik. Ennek szerepe lehet a neurodegeneráció megelőzésében. A posterior cinguláris gyrus (PCG) is aktiválódik (Khalsa és mtsai, 2009), melynek jelentős szerepe van a memóriában és az érzelmi funkciókban. Alzheimer kór esetén a PCG-re csökkent vérellátás és hipometabolizmus jellemző, amelyet többek között PET-scannel is vizsgálnak (4. ábra), emellett kapcsolata a hipocampusszal megszakad (Leech és Sharp, 2014). Ez alapján lehetséges, hogy a rendszeres meditáció által a PCG rendszeres aktiválása segíthet az Alzheimer-kór megelőzésében.

Poszttraumás stressz szindróma

Az utóbbi években több kísérlet is folyt, mely a transzcendentális meditáció (TM) hatását vizsgálta a poszttraumás stressz szindróma (PTSD) tüneteire. A kísérletekben PTSD-ben szenvedő betegek vettek részt, a betegség tünetei jelentősen és hosszantartóan csökkentek. A javulás mértéke egyértelműen függött a meditációs gyakorlatok rendszerességétől (Bandy és mtsai, 2019).

Barnes és munkatársai (2013) kutatása alapján a stressz reakcióra a szimpatikus idegrendszer fokozott aktivitása és komplex neuroendokrin változások jellemzőek. A meditációnak ennek a válasznak a megakadályozásában, csökkentésében lehet szerepe. A hipotalamikus - tobozmirigy - adrenális tengely érzelmek és stressz hatására hormontermelést biztosít. Emberben az egyik ilyen fontos stresszhormon a kortizol, aminek a PTSD-ben is szerepe van. Kísérletek bizonyították, hogy a TM technika rövid és hosszú távon is képes csökkenti a kortizol szintet nyugalomban és stresszhelyzetben is (Walton és mtsai, 2002). A meditáció gyakorlásával tehát csökkenthető a stresszhormonok mennyisége, és így valószínűleg a PTSD is kezelhető lenne. A TM alatt jellemző az alacsonyabb szimpatikus és magasabb paraszimpatikus tónus, megváltozik a frontális és parietális alfa EEG-hullám. Ez okozhat jobb, nagyobb kiterjedésű idegi kommunikációt és integrációt (Palva és Palva, 2007), amely a neurofiziológiai alapja lehet a TM fiziológiai és klinikai hatásainak (Travis és Shear, 2010).

Inszomnia

Jerath és munkatársai (2019) az inszomnia (álmatlanság) és a "slow, deep breathing" légzéstechnika összefüggéseit vizsgálták. Korábbi mérések és fiziológiai tanulmányok feltárták, hogy sok esetben az inszomnia hátterében a túlzott izgatottság („hyper-arousal”) áll, mely a nappali és az éjjeli órákban egyaránt jelen van, és fiziológiai aktivitáshoz vezet. A rövid alvásidő és az inszomnia kapcsolatba hozható szignifikánsan alacsonyabb szintű paraszimpatikus aktivitással és/vagy magasabb szintű szimpatikus aktivitással (De Zambotti és mtsai, 2013). A slow, deep breathing rendszeres gyakorlása hosszú távon a szimpatikus „over-arousal” (túlzott izgalmi állapot) korrekciójához vezethet, továbbá hatással van a melatonin termelődésre, mely nemcsak relaxációt biztosít (Harinath és mtsai, 2004), hanem létfontosságú az alvás szempontjából, mivel a lassabb belégzés révén fenntartja a paraszimpatikus tónust, és gátolja a szimpatikus tónust. Ezek alapján az inszomnia kezelhető lehet ezzel a technikával, amely szinte minden meditációs gyakorlatnak része.

---

Összegzés

A modern vizsgálati módszereknek köszönhetően mára kétségtelenné vált, hogy a különböző meditációs technikák számos pozitív hatással bírnak. Az egyes anatómiai képletek nem csupán fizikai értelemben, morfológiailag változnak, hanem a szomatoszenzoros és kognitív funkciók is fejlődnek, finomodnak, továbbá módosul a vérellátásuk is. Az érintett területek megváltozott fiziológiai aktivitása szabályozni képes a szimpatikus és paraszimpatikus egyensúly alakulását, illetve megváltoztathatja a bejövő információ és a kialakuló érzet, válasz közötti kapcsolatot. Neuroendokrinológiailag jelentős a kortizolszint csökkentése, valamint a melatoninszint növelése, amely folyamatok hozzájárulnak a stressz minimalizálásához és a normál cirkadián ritmus fenntartásához. Jótékony hatásai révén a gyógyászatban is sikeresen alkalmazzák. Gyógyszermentes terápiák részeként hatásos, kockázatmentes és alacsony költségvetésű alternatívát biztosíthat a betegek számára.

A meditáció különböző neurofiziológiai és gyógyászati hatásairól jelenleg is folynak a kutatások, amelyek további, jelenleg ismeretlen távlatokat nyithatnak meg az emberi agy és a tudat működésével kapcsolatban.

---

Felhasznált irodalom és ábrák

Irodalomjegyzék

1. Bandy, C. L.; Dillbeck, M. C.; Sezibera, V.; Taljaard, L.; Wilks, M.; Shapiro, D.; de Reuck, J.; Peycke, R. (2019): Reduction of PTSD in South African University Students Using Transcendental Meditation Practice. Physiological Reports, 1-16.

2. Barboszcz, C.; Hahusseau, S.; Delorme, A. (2010): Meditation and Neuroscience: From Basic Research to Clinical Practice in Carstedt, R. A. Handbook of Integrative Clinical Psychology, Psychiatry and Behavioral Medicine: Perspectives, Practices and Research. New York: Springer Publishing Company

3. Barnes, V. A.; Rigg, J. L.; Williams, J. J. (2013): Clinical Case Series: Treatment of PTSD With Transcendental Meditation in Active Duty Military Personnel. Military Medicine, Vol. 178, No. 7, 836-840.

4. Brewer, J. A.; Garrison, K. A.; Whitfield-Gabrieli, S. (2013): What about the “self” is processed in the posterior cingulate cortex? Frontiers in Human Neuroscience, Vol. 7, No. 647, 1-7.

5. De Zambotti, M., Covassin, N.; Sarlo, M.; De Min Tona, G.; Trinder, J.; Stegagno, L. (2013): Nighttime cardiac sympathetic hyper-activation in young primary insomniacs. Clinical Autonomic Research, Vol. 23, No. 1, 49-56.

6. Doufesh, H.; Ibrahim, F.; Ismail, N. A.; Wan Ahmad, W. A. (2014): Effect of Muslim Prayer (Salat) on α Electroencephalography and Its Relationship with Autonomic Nervous System Activity. The Journal of Alternative and Complementary Medicine Vol. 20, No. 7 1-5.

7. Gao, J.; Leung, H. K.; Wu, B. W. Y.; Skouras, S.; Sik H. H. (2019): The neurophysiological correlates of religious chanting. Scientific Reports, Vol. 9, No. 1, 1-9.

8. Harinath, K.; Malhotra, A. S.; Pal, K.; Prasad, R.; Kumar, R., Kain, T. C.; Rai, L.; Sawhney, R. C. (2004): Effects of Hatha yoga and Omkar meditation on cardiorespiratory performance, psychologic profile, and melatonin secretion. Journal of Alternative and Complementary Medicine, Vol. 10, No. 2, 261-268.

9. Jerath, R.; Beveridge, C.; Barnes, V. A. (2019): Self-Regulation of Breathing as an Adjunctive Treatment of Insomnia. Frontiers in Psychiatry, Vol. 9, No. 780, 1-7.

10. Khalsa, D. S.; Amen, D.; Hanks, C.; Money, N.; Newberg, A. (2009): Cerebral blood flow changes during chanting meditation. Nuclear Medicine Communications, Vol. 30, No. 12, 951-961.

11. Khalsa, D. S. (2015): Stress, Meditation, and Alzheimer’s Disease Prevention: Where The Evidence Stands. Journal of Alzheimer’s Disease, Vol. 48, No. 1, 1-12.

12. Lazar, S. W.; Bush, G.; Gollub, R. L.; Fricchione, G. L.; Khalsa, G.; Benson, H. (2000): Functional brain mapping of the relaxation response and meditation. NeuroReport, Vol. 11, No. 7, 1581–1585.

13. Lazar, S. W.; Kerr, C. E.; Wasserman R. H.; Gray, J. R.; Greve, D. N., Treadway, M. T.; McGarvey, M.; Quinn, B. T.; Dusek, J. A.; Benson, H.; Rauch, S. L.; Moore, C. L.; Fischl, B. (2005): Meditation experience is associated with increased cortical thickness. Neuroreport, Vol. 16, No. 17, 1893-1897.

14. Leech, R.; Sharp, D. J. (2014): The role of the posterior cingulate cortex in cognition and disease. Brain, Vol. 137, No. 1, 12-32.

15. Lehrer, P. M.; Vaschillo, E.; Vaschillo, B.; Lu, S. E.; Scardella, A., Siddique, M.; Habib, R. H. (2004): Biofeedback Treatment for Asthma. CHEST, Vol. 126, 352-361.

16. Li, X.; Ma, R.; Pang, L.; Lv, W.; Xie, L.; Chen, Y.; Zhang, P.; Chen, J.; Wu, Q.; Cui, G.; Zhang, P., Zhou, Y., Zhng, X. (2017): Delta coherence in resting-state EEG predicts the reduction in cigarette craving after hypnotic aversion suggestions. Scientific Reports, Vol. 7, No. 1, 1-8.

17. Luders, E.; Kurth, F; Mayer, E. A.; Toga, A. W.; Narr, K. L.; Gaser, C. (2012): The unique brain anatomy of meditation practitioners: alterations in cortical gyrification. Frontiers In Human Neuroscience Vol. 6, No. 34 1-9.

18. Lutz, A.; Slagter, H. A.; Dunne, J. D.; Davidson, R. J. (2008): Attention Regulation and Monitoring in Meditation. Trends in Cognitive Sciences, Vol. 12, No. 4, 163-169.

19. Meuret, A. E.; Wilhelm, F. H.; Roth, W. T. (2001): Respiratory Biofeedback-Assisted Therapy in Panic Disorder. Behavior Modification, Vol. 25, 584-605.

20. Newberg, A. B.; Iversen J. (2003): The neural basis of the complex mental task of meditation: neurotransmitter and neurochemical considerations. Medical Hypotheses, Vol. 61, No. 2, 282-291.

21. Palva, S.; Palva, J. M. (2007): New vistas for alpha-frequency band oscillations. Trends, Vol. 30, No. 4, 150-158.

22. Porta, A.; Guzzetti, S.; Montano, N.; Pagani, M.; Somers, V.; Malliani, A.; Baselli, G.; Cerutti, S. (2000): Information domain analysis of cardiovascular variability signals: evaluation of regularity, synchronisation and co-ordination. Medical & Biological Engineering & Computing, Vol. 38, 180-188.

23. Sakakibara, M.; Takeuchi, S.; Hayano, J. (1994): Effect of relaxation training on cardiac parasympathetic tone. Psychophysiology, Vol. 31, 223-228.

24. Saul, J. P. (1990): Beat-to-Beat Variations of Heart Rate Reflect odulation of Cardiac Autonomic Outflow. Physiology, Vol. 5, No. 1, 32-37.

25. Schoenberg, P. L.; Vago, D. R. (2019): Mapping Meditative States and Stages with Electrophysiology: Concepts, Classifications, and Methods. Current Opinion in Physiology, Vol. 28., 211-217.

26. Travis, F.; Shear, J. (2010): Focused attention, open monitoring and automatic self-transcending: Categories to organize meditations from Vedic, Buddhist and Chinese traditions. Consciousness And Cognition, Vol. 19, No. 4, 1110-1118.

27. Walton, K. G.; Schneider, R. H.; Nidich, S. I.; Salerno, J. W.; Nordstrom, C. K.; Bairey Merz, C. N. (2002): Psychosocial stress and cardiovascular disease Part 2: effectiveness of the Transcendental Meditation program in treatment and prevention. Behavioral Medicine, Vol. 28, No. 3, 106-123.

28. Zeidan, F.; Martucci, K. T.; Kraft, R. A.; Gordon, N. S.; McHaffie, J. G.; Coghill, R. C. (2011): Brain Mechanisms Supporting the Modulation of Pain by Mindfulness Meditation. The Journal of Neuroscience, Vol. 31, No. 14, 5540-5548.

Ábrajegyzék

• 1. ábra – Fontosabb agyi területek

• 2. ábra – Humán electroencephalogram

• 3. ábra – Agyhullám görbék Bezdán Dóra Mónika ábrája a linken találhatók alapján

• 4. ábra – Egy egészséges és egy Alzheimer-kóros agy PET képe