• taplalekallergia

Táplálékallergia kutyákban

Bevezetés

---

Ahogy az emberek, úgy az állatok esetében is egyre gyakoribbak az allergiás tünetekkel a rendelőbe belépő páciensek. Jellemzően különböző bőrbetegségek jeleit láthatjuk ezeken az állatokon, de bármelyik szervrendszerre kiterjedhetnek a tünetek. Az allergiát fontos elkülönítenünk az intoleranciától és a mérgezésektől, ezek nem egy és ugyanazon dolgok. Hogy bebizonyosodjon, tényleg valamely allergiával találtuk szembe magunkat, különböző teszteket hívunk segítségül, majd ezt követően jöhet a kezelés. Az alábbiakban a fent említetteket részletezzük.

Tünetek

---

Bhagat és mtársai (2017) kutatásai jól leírják a leggyakoribb allergiás tüneteket, melyek között említendőek a bőr-, gastrointestinalis-, haematológiai- és neurológiai tünetek. Respiratórikus tünetek ritkábban fordulnak elő. Az allergiás reakció kialakulásáig jellemzően két évig fogyasztja az adott táplálékot az állat. Tehát a tünetek nem étrend változtatás eredményeként jelennek meg, hanem egy hosszabb folyamat következtében. A tünetek a két év elteltével hirtelen jelentkeznek, az adott allergénre való reakció egy életen át megmarad. Ezt követően minden alkalommal, ahogy az allergénnel találkozik 1 órán belül, vagy maximum 14 nappal később lép fel a tünetegyüttes. Az allergén általában valamilyen fehérje eredetű komponens, mely a piacon lévő legtöbb tápban megtalálható, emiatt nem elég egy másik OTC (=over the counter) tápra váltani, állatorvosi segítséget érdemes kérni.

A bőrtünetek nem specifikusak, emiatt könnyen összekeverhetőek más bőrbetegségekkel, ilyen például az atópiás dermatitis, de ez mint másodlagos bőrbetegség társulhat is az allergiás reakció mellé. Az esetek 10-15%-ban ezt kísérik további gastrointestinális tünetek, mint hányás, hasmenés, felpuffadás. Gyanakodhatunk allergiára, ha az alábbiakat tapasztaljuk: viszketés fülön és végtagokon vagy csak a perineális régióban (1. ábra), szőrhullás, bőrpír, külső fülgyulladás (Carlotti, 2013), csalánkiütés, angioödéma az ajak, arc, szemhéjak, fül, nyelv területén. A rüh is sokszor együtt jár az allergiával, gyakran labrador-retriver keverékeknél (Gaschen és Merchant, 2011).

Egy svájci tanulmányban (Picco és mtársai, 2008) az atópiás és a bőrtünetekkel járó táplálékallergiás kutyák előfordulási arányát vizsgálták. Az ország 418.422 mikrochippel ellátott kutyapopulációjának 85%-át vizsgálva, 11 bőrgyógyász specialista állatorvos közreműködésével, összesen 259 allergiás ebet jegyeztek fel. Ezek közül 183 (70,7%) atópiás dermatitisben, 65 (25,1%) bőrtünetekkel járó táplálékallergiában, és 11 (4,2%) mindkét betegségben szenvedett (2. ábra).

Neurológiai tünetként jelentkezhetnek rohamok, rossz közérzet, levertség. Légzőszerv tekintetében beszélhetünk asztmáról, bronchitisről, rhinitisről, illetve krónikus obstruktív tüdőbetegségről (Bhagat és mtársai, 2017).

A kor nem szignifikáns, azonban egyes fajták hajlamosabbak a táplálékallergiára. Ilyen fajták a labrador-retriver, west highland white terrier, golden retriver, boxer, német juhász (Bigler és mtársai, 2008), uszkár, kokker spániel és a shar-pei (Bhagat és mtársai, 2017).

Kóroktan

---

Típusok

A táplálék által kiváltott reakcióknak két típusa van, immunológiai és nem-immunológiai eredetű válaszreakciók. Az előbbiek közé tartozik a táplálékallergia, vagy túlérzékenység, ami lehet IgE-mediált vagy nem-IgE-mediált immunológiai folyamat. Vagyis egy adott táplálék komponenst, leggyakrabban egy fehérje eredetű anyagot a szervezet antigénnek vél, és téves immunológiai választ vált ki. Ezzel ellentétben az ételmérgezés, a táplálékintolerancia és egyéb étrendi zavarok nem az immunrendszert aktiválják, hanem általában csak emésztőszervi tüneteket okoznak (3. ábra) (Gaschen és Merchant, 2011).

A táplálékallergiát leggyakrabban kiváltó antigén a táp egyik alapvető fehérje összetevője. Ilyen összetevő lehet például a tápban bármiféle adalékanyag, kukorica, szója, tejtermékek, búza, tojás, hal, csirke és a marhahús. Az összes alkotórész közül a marhahús és a szója okozza a legtöbb bőrtünetet (Hesta és mtársai, 2007). Bhagat és mtársai (2017) összegeztek 15 különböző kísérleti kutatást, amiben 278 kutyát vizsgáltak különböző összetevők által kiváltott táplálék reakciókra. Ezek a kutatások azt mutatták, hogy az allergén a kutyák 69%-ában a tejtermék, a búza és a marhahús volt, míg csak 25%-ban fordult elő a tojás, csirke, bárány és a szója. Érdekesség, hogy a tehéntejben lévő allergén komponens a ß-laktoglobulin, a kazein, a laktalbumin és a bovine szérum albumin.

IgE-mediált

A táplálékallergia típusai közül a gyakoribb IgE-mediált I. típusú hiperszenzitivitási reakció mechanizmusát az alábbiakban ismertetjük. A gastrointestinális (GI) mucosa feladata elsősorban, hogy a bejuttatott táplálékot a szervezet számára felvehető formára lebontsa, és megelőzze a különféle patogének bejutását. A GI barrier egyrétegű epithel sejtekből áll, amik a szoros kapcsolatuk révén (tight-junction) fizikai gátat alkotnak az antigének ellen. A nyálkahártya felszínén vastag mucosa rétegbe tapadnak a különböző mikroorgazmusok és részecskék. A béltraktus magas pH értéke nemcsak az emésztőenzimek megfelelő működéséhez kell, hanem az epesókkal együtt csökkentik a potenciális patogének bejutását a szervezetbe (Gaschen és Merchant, 2011).

A GALT (gut-associated lymphoid tissue = bélrendszerhez kapcsolt nyirokszövet) az egyik legnagyobb és legkomplexebb részét képezi az immunrendszernek. Ehhez tartoznak a Peyer-plakkok, a bélfodri nyirokcsomók és a bélfalban lévő nyiroktüszők, mint szöveti képletek, míg az effector területhez a hámban és a lamina propriában aktivizált lymphocyták.

Először az allergén áthatol a vékonybél nyálkahártyáján (mucosa barrier), így közvetlenül érintkezik az ún. GALT-tal, aminek révén megindul egy immunológiai válasz. Az antigént egy antigén prezentáló sejt bemutatja a Th2-lymphocyta sejtnek, ami ennek hatására interleukinokat (IL-4, IL-10) kezd el termelni. Ezek a citokinek stimulálják a B-sejteket és kiváltják az IgE termelést. Ezután az IgE molekulák megkötik és szenzitivizálják a hízósejteket (mastocyta), és ha ezeket az érzékenyített sejteket az allergén eléri, akkor kiváltja azok ürülését. Így elsősorban hisztamin, proteázok, leukotriének és prosztaglandinok szabadulnak fel, amik felelősek a gyulladásos reakcióért. A nem-IgE-mediált allergiánál vagy a gluténérzékenységnél is mastocyta sejt által előidézett III., IV. típusú hiperszenzitivitási válaszreakció indul meg (Bhagat és mtársai, 2017).

Orális tolerancia

Az orális tolerancia azt jelenti, hogy a szájon át, a táplálékkal felvett fehérjék és mikroorganizmusok, mint allergének nem váltanak ki immunválaszt, ennek működéséhez ép gastrointestinális barrier szükséges. Olyan antigén prezentáló sejtek, mint enterocyták, nyúlványos sejtek és T-regulátor sejtek kulcsszerepet játszanak az orális tolerancia kifejlődéséhez. A TH3 regulátor sejtek TGF-ß (transforming growth factor ß) mediátort termelnek, amik IgA termelődést indukálnak a bélben megjelenő antigének ellen. A bélhám sejtek a luminális antigéneket bemutatják az MHC-II komplexnek, így a szervezet sajátjának tekinti azokat, ezért a T-sejtes aktiválás nem következik be. Emiatt az enterocyták biztosítják az allergiás érzéketlenséget és hozzájárulnak az orális toleranciához. A takarmányallergiás állatokban az orális tolerancia felborul, például bélgyulladás eredményeként, amikor a nyálkahártyabarrier permeabilitása megnő, és az allergén felszívódik. Más esetekben a légutakon vagy a bőrön keresztül jutnak be az allergének (Gaschen és Merchant, 2011).

Bőrgyulladás

Kutatásokból kiderült, hogy a TH1-, TH2-, T-regulátor-kapcsolt gének a duodenum nyálkahártyájában nem változtak az eliminációs diéta során, így feltételezték, hogy a bél nem az elsődleges T-sejt aktiváció helye, amely végül is a bőrgyulladáshoz vezet a táplálékallergiás egyedekben. Megállapították, hogy a CD8+ T-sejtek megszaporodtak az elváltozott bőrterületen a kontrollhoz képest. Az még nem tisztázott, hogy bizonyos allergiás kutyák miért mutatnak bőrtüneteket, míg mások emésztőrendszeri tüneteket vagy mindkettőt (Gaschen és Merchant, 2011).

Diagnózis

---

Mivel a táplálék allergiák más betegségekkel könnyedén összetéveszthetőek, diagnosztikai teszteket kell segítségül hívnunk, hogy teljes bizonyossággal állíthassuk, hogy allergiával állunk szemben. A következőkben egy három tesztből álló tesztsorozatot járunk körül részletesebben Ishida és mtársai (2004) kutatásai alapján, majd a kizáró diétákat tárgyaljuk. A tesztsorozatban 11 allergiás kutyát, valamint egy 6 egészséges, allergiás tüneteket nem mutató kutyából álló kontroll csoportot vizsgáltak. Minden esetben előzetesen kizárták az egyéb, allergiára nagyon hasonlító betegségeket. A tesztek a Lymphocyta stimulációs teszt, az Antigén-specifikus IgE teszt és az Intradermális teszt.

Lymphocyta stimulációs teszt

A kétfázisú teszt lényege, hogy kimutassák a lymphocyták blastogenetikus válaszát az allergénekre. Az első rész a provokációs fázis, amikor az állatokat azzal a tápösszetevővel etették, amelyre allergiásak. A második, mikor ezeket az allergéneket kizárták az étrendjükből, és várták, hogy az allergiás tünetek megszűnjenek. Mindkét fázis közben folyamatosan vérmintákat vettek az állatokból, ugyanis a blastogenetikus válasz a vérből kimutatható. Azonban annak igazolására, hogy ez a lymphocyta reakció csak az allergének hatására játszódik le, vért vettek a kutyákból az allergénetetés előtt is, ezzel igazolva, hogy ilyenkor még nem mutatható ki a blastogenetikus válasz. A 11 alanyból 9 (82%) mutatott szignifikáns eredményt.

Antigén specifikus IgE teszt

Ezen teszt során 25 allergén hatására keletkező antigén specifikus immunoglobulin-E (IgE) termelődését, jelenlétét vizsgáltuk. A Topscreen teszt esetén egy több allergénből álló keveréket használtunk a 11 allergiás tünetet mutató és a kontroll kutyákban. Az Immunodot teszt egyéni IgE-k kimutatására alkalmas. Az antigének mindkét esetben teszt-kiteken találhatók, ezekkel hozzuk érintkezésbe az alanyokból vett szérumot. Az eredményeket az optikai denzitás tekintetében értékeljük ki: Topscreen tesztnél 1-nél, Immunodot tesztnél 2-nél nagyobb denzitás jelent pozitív eredményt. Két kutya esetén kimutatható a marhahús allergia, egy alanyban 4 különböző allergén is reakciót váltott ki (tehéntej, tojás, kukorica, búza).

Intradermális teszt

29 allergénből álló koktélt fecskendeztek be intradermálisan a thorax ventrolaterális területére. Az allergének négy csoportra oszthatók: táplálék eredetű, környezetből származó, lakásból származó, valamint penészgomba eredetű allergének. A befecskendezés helyén kis ödéma keletkezett, melynek méretét a beinjektálástól számított tizenötödik perc után folyamatosan mérték. Csoportokat hoztak létre az ödéma növekedésének függvényében; (3+) ha a duzzanat mérete megegyezik vagy meghaladja a pozitív kontroll méretét. (2+) ha a duzzanat mérete megegyezik, vagy meghaladja a pozitív és negatív kontroll átlagának méretét. (1+) ha a duzzanat mérete nagyobb, mint a negatív kontroll, de kisebb, mint a pozitív kontrollok átlagának mérete. (–) ha a duzzanat mérete megegyezik vagy kisebb, mint a negatív kontroll mérete. A (2+) és (3+) fogadható el pozitív eredményként, ami az allergia jelenlétét igazolja. Táplálék eredetű allergénre (marhahús) csupán 2 kutya (18%) mutatott erős reakciót (3+). Enyhébb, de pozitív reakciót (2+) váltott ki egy-egy kutyában a kukorica, a rizs és a tojás.

Kizáró diéta

Az intradermális allergia tesztek nem minden esetben megbízhatóak, a legbiztosabb megoldás olyan mentesítő diéta, amit a tulajdonos is könnyen tud alkalmazni. A mentesítő diétákkal egyértelműen meg lehet határozni, hogy a kutya táplálékallergiában szenved-e vagy más hasonló tüneteket mutató betegséggel állunk szemben.

Az első lépés a legmegfelelőbb diéta kiválasztása, figyelembe véve az ízvilágot, valamint hogy olyan protein legyen benne, amit azelőtt az állat nem fogyasztott. Továbbá kerülni kell azokat a hasonló eredetű allergén fehérjéket, amik kereszt-reakció révén allergiát válthatnak ki (Jeffers és mtársai, 1996).

Ajánlott első diéta nyúlból, kenguruból, valamint halból készített tápok, amiket gyakran hidrolizált szója, lazac, csirke fehérjével egészítenek ki, hogy növeljék a táp fehérje tartalmát (Olivry, 2010). Az OTC eredetű fehérje diétákkal az a baj, hogy a csomagoláson nem mindig tüntetik fel az összes adalékanyagot, vagy helytelen beltartalmat címkéznek fel (Raditic és mtársai, 2010).

Második lépésként a kísérleti táplálék diéta alkalmazása következik, a korábbi étrendet teljesen és gyorsan felváltva. A diéta megkezdésével az esetleges másodlagos fertőzéseket is kezelni kell (pl. bakteriális bőrgyulladás). A fertőzés csökkentésére hosszú távú antibiotikum injekció, antimikrobiális sampon vagy egyéb külsőleg alkalmazható szer javasolt. Emellett, ha szükséges, használjunk bolhairtó cseppeket a bőrön, hogy a viszketegséget még jobban minimalizáljuk az állat számára. A harmadik lépés a tulajdonos folyamatos konzultálása az állatorvossal a diéta eredményességét illetően. A negyedik lépés a hat hét múlva történő változások megfigyelése. Ha javult a páciens, akkor véglegesen átállítják arra a diétás tápra, ami bevált és nem tartalmazza az allergént. Abban az esetben, ha az allergiás tünetetek nem múltak el, valószínűleg más betegség, általában atópiás dermatitis áll a háttérben, nem pedig táplálékallergia (Jeffers és mtársai, 1996).

Kezelés

---

Diéta

Az ételallergiák legkézenfekvőbb kezelési módja az adott ételeket, összetevőket kizáró diéta alkalmazása. Ezek esetében azonban mindenképp érdemes állatorvoshoz fordulni, ugyanis nem mindig azt találjuk adott tápokban, ami rajta fel van tüntetve. Három bostoni kutató ELISA tesztet alkalmazott négy OTC tápon: a négyből három táp volt pozitív szójára nézve, egy marhahúsra, míg azok az összetevők listáján nem szerepeltek, egy táp esetén pedig szerepelt a baromfihús az összetevők között, azonban a teszt negatív eredményt mutatott (Raditic és mtársai, 2010). A kutatás során mind pozitív, mind negatív kontrollt alkalmaztak, ezek szerint fals eredmény nem született. Ezen kutatásra alapozva nem ajánlott mindent elhinni, amelyet egy olcsóbb kiskereskedési táp hátoldalára írnak, elsősorban állatorvosunk tanácsát érdemes kikérni diéta alkalmazása esetén.

Tüneti kezelés

Rövidtávú megoldás lehet a problémák ellen a különféle gyors, helyi, tüneti kezelés. Az antihisztamin tartalmú gyógyszerek a gyulladásos folyamatokat alapjaiban fogják vissza azáltal, hogy a mastocyta sejtek hisztamin leadását gátolják. A T-sejt inhibitorok hasonlóan sejt szinten akadályozzák a tünetek erősödését, akár megjelenését. A gyulladásos viszketés csillapítására glükokortikoidokat érdemes használni. Egyes kutyákon olyan erős viszketés lép fel tünetként, mely miatt mélyebb sebeket is ejtenek magukon, ezekben baktériumok telepednek meg és szaporodnak el, melyek tovább fokozzák a tüneteket. Ezek ellen antibakteriális készítmények használatosak. Hasonlóképp gomba tenyészetek is megjelenhetnek, főleg a talp folytonos nyalogatásának eredményeként (pl. malassezia fertőzés), ebben az esetben antifungális készítményeket alkalmazunk. Bizonyos ételkiegészítők is segíthetnek a kezelések során, bár ezek elsősorban a diéta kiegészítéseként használatosak, ilyenek egyes vitaminok, ásványi anyagok, zsírsavak (Bhagat és mtársai, 2017). Összességében tényleges, hosszútávú megoldást kizárólag az adott allergén kerülése jelenthet.

Mérgező és veszélyes

---

Vannak bizonyos emberi fogyasztásra szánt termékek, melyekről nem is gondolnánk, hogy a kutyák számára életveszélyesek lehetnek, és nem csak az allergiás, hanem minden kutya számára. Kisebb dózisban émelygést, gyengeséget, letargiát figyelhetünk meg állatainkon. Nagyobb dózissal és az idő előrehaladtával további, súlyosabb tünetek jelennek meg. Az alábbiakban ezek közül a legfontosabbak kerülnek felsorolásra (4. ábra).

A xylitol átlagosan 30 percen belül hypoglycaemiát, májelégtelenséget okoz, nagy mennyiségben halálhoz vezethet és igen sok mindenben megtalálható: cukorkákban, rágógumiban, fogkrémben, péksüteményekben. Az avokádóban lévő persin hányást, hasmenést okozhat, akár asphyxiát is, magja pedig bélelzáródást indukálhat. Az alkohol intoxikációhoz, kómához, légzési nehézségekhez, végül halálhoz vezet. A kiváltó vegyületet, az etanolt nem csak a szeszes italokban, de parfümökben és szájvizekben is gyakran használják. Hagyma és fokhagyma elfogyasztása esetén először gastrointestinális tünetek jelentkeznek. A benne található szulfoxidok és alifás szulfidok legfőbb hatása ezentúl a vörösvérsejtek károsítása, így anaemia alakul ki, mely fokhagyma esetén kisebb mértékben jelentkezik. A szívre és idegrendszerre különösen veszélyes, az állat elhullását okozhatja a koffein, a csokoládé és más metilxantinok. Ezek közül a csokoládé mérgező komponense, a theobromin-mérgezés a leggyakoribb, azonban a mérgező dózis egyedenként más és más. Szőlő és minden származéka (mazsola, bor, pezsgő) vese elégtelenséghez vezet, azonban arra a mai napig nem jöttek rá, hogy melyik alkotója okozza a mérgezést. Túl sok tejtermék hasmenést, és a korábban tárgyalt allergiás tüneteket okozza. Diófélék elfogyasztása izomremegésben, izomgyengeségben, hőemelkedésben nyilvánul meg. A mérgezés okozóját ebben az esetben csak feltételezik, hogy valamely, a dióféléken általánosságban megtalálható mikotoxinok és szennyeződések lehetnek (Kovalkovicova és mtársai, 2009).

A túl zsíros ételek etetésének eredménye pancreatitis lehet, az omega-3 zsírsavak túladagolásának mellékhatásaként (Bauer és Lenox, 2013).

A csontok a gyomor és béltraktus felsértését, elzáródását indukálják (Chandler és mtársai, 2013).

Egyes gombafajok sokkhalált okoznak, mások csak bélirritációt, ezért különösen fontos a mérgező gombafajok ismerete (Schonwald, 2004).

Nyers tojással és hússal való etetés fokozott odafigyelést igényel, hiszen akárcsak embernél, a kutyáknál is fennáll a Salmonella és az E.coli fertőzés veszélye (Arroyo és mtársai, 2005).

Emberek kezelésére szánt gyógyszerek adagolása kutyák számára szigorúan tilos, mert vese összeomláshoz vezethet, kivéve ha állatorvos írja fel. Különösen veszélyes lehet az ibuprofén és az acetaminofen (Richardson, 2000).

Összegzés

---

Összességében láthattuk a leggyakrabban allergiát okozó ételeket és az azok okozta többféle tünetegyüttest, melyek különböző további betegségekbe torkollhatnak. Elkülönítettük az IgE által befolyásolt és nem befolyásolt allergiákat. Állatorvosi szemmel fontos tudni, hogy nem minden az, aminek látszik: az egyes tesztek fontosak, hogy bizonyítsuk hipotézisünket a kiváltó okról, hiszen a diagnózist csak ezekkel tudjuk pontosan felállítani és az állat számára a legmegfelelőbb kezelési módszert alkalmazni. Kezdésként a tünetek enyhítése lehet a cél megfelelő orvosi készítmények, gyógyszerek, kenőcsök, akár műtétek alkalmazásával. A hosszútávú megoldást azonban allergiás betegeknél kizárólag a diéták jelenthetik. Végezetül a mérgező és veszélyes ételek fontosságára világítottunk rá, melyek nem egyszerű allergiás tüneteket, hanem egy sokkal kritikusabb folyamatot indítanak el kutyáink szervezetében, ezért különös odafigyelést igényelnek.

Források

---

1. Arroyo, L.; Rousseau, J.; Weese, J. S. (2005): Bacteriological Evaluation of Commercial Canine and Feline Raw Diets. The Canadian Veterinary Journal 46: (6) 513-516
2. Bauer, J. E.; Lenox, C. E. (2013): Potential Adverse Effects of Omega-3 Fatty Acids in Dogs and Cats. Journal of Veterinary Internal Medicine 27: (2) 217-226
3. Bhagat, R.; Maibam, U.; Mishra, A.; Sheikh A. A.; Wazir, V. (2017): Food Allergy in Canines: A review. Journal of Entomology and Zoology Studies 5: (6) 1522-1525
4. Bigler, B.; Favrot, C.; Meng, E.; Naegeli, C.; Nett, C.; Pfister, J.; Picco, F.; Ricklin Gutzwiller, M. E.; Roosje, P.; Rüfenacht, S.; Wilhelm, S.; Zini, E. (2008): A Prospective Study on Canine Atopic Dermatitis and Food-induced Allergic Dermatitis in Switzerland. Veterinary Dermatology 19: (3) 150-155
5. Carlotti, D. N. (2013): Cutaneous Manifestations of Food Hypersensitivity. In: Noli, C.; Foster, A.; Rosenkrantz, W.: Veterinary Allergy 108-114
6. Chandler, M. L.; Freeman, L. M.; Hamper, B. A.; Weeth, L. P. (2013): Current Knowledge About the Risks and Benefits of Raw Meat-based Diets for Dogs and Cats. Journal of the American Veterinary Medical Association 243: (11) 1549-1558
7. Gaschen, F. P.; Merchant, S. R. (2011): Adverse Food Reactions in Dogs and Cats. Veterinary Clinics: Small Animal Practice 41: (2) 361-369
8. Hesta, M.; Janssens, G. P. J.; Millet, S.; Verlinden, A. (2007): Food Allergy in Dogs and Cats. Critical Reviews in Food Science and Nutrition 46: (3) 259-273
9. Ishida, R.; Kurata, K.; Masuda, K.; Ohno, K.; Tsujimoto, H. (2004): Lymphocyte Blastogenic Responses to Inciting Food Allergens in Dogs with Food Hypersensitivity. Journal of Veterinary Internal Medicine 18: (1) 25-30
10. Jeffers, J. G.; Meyer, E. K.; Sosis, E. J. (1996): Responses of Dogs with Food Allergies to Single-ingredient Dietary Provocation. Journal of American Veterinary Medical Association 209: (3) 608-611
11. Kovalkovicoa, N.; Pistil, J.; Sutiak, V.; Sutiakova, I. (2009): Some Food Toxic for Pets. Interdisciplinary Toxicology 2: (3) 169-176
12. Olivry, T. (2010): A Systematic Review of the Evidence of Reduced Allergenicity and Clinical Benefit of Food Hydrolysates in Dogs with Cutaneous Adverse Food Reactions. Veterinary Dermatology 21: (1) 31-40
13. Raditic, D. M.; Remillard, R. L.; Tater, K. C. (2010): ELISA Testing for Common Food Antigens in Four Dry Dog Foods Used in Dietary Elimination Trials. Journal of Animal Physiology and Animal Nutrition 95: (1) 90-97
14. Richardson, J. A. (2000): Management of Acetaminophen and Ibuprofen Toxicoses in Dogs and Cats. The Journal of Veterinary Emergency and Critical Care 10: (4) 285-291
15. Schonwald, S. (2004): Mushrooms. In: Dart, R. C.: Medical Toxicology 1719-1735

Ábrajegyzék

---

1. Saját, Bhagat és mtársai (2017) alapján
2. Saját, Bigler és mtársai (2008) alapján
3. Saját, Gaschen és Merchant (2011) alapján

4. https://www.flickr.com/photos/lilita/9679589675