• Tobozmirigy_periferia

A tobozmirigy a perifériás hormonok célpontjában

A tobozmirigy (corpus pineale) gliasejtekből és pinealocytákból álló ektodermális eredetű szerv, mely a talamusz két felének találkozásánál a diencephalonban helyeződik (2.ábra). Az általa termelt fő hormonok a sereotonin és a melatonin. Utóbbinak fontos szerepe van a cirkadián ritmus kialakításában, illetve az aktív gyökök megkötésében. A szerotonin pedig az ébrenlétért felelős egyik hormon.

A hypotalamikus hormonok hatása:

A GnRH-nak (gonadotropin stimuláló hormon) eredetileg a hypofizeális nemi hormonokra van serkentő hatása (LH, FSH). Emellett kísérletesen bizonyították, hogy hatással van még továbbá a tobozmirigy melatonin leadására, azonban nem befolyásolja annak szintézisét. Illetve meghatározó szerepe van a pinealocyták morfológiájára is. Maga a melatonin (N acetil 5 metoxi triptamin) szerotoninból szintetizálódik, az arilalkilamin-N-acetiltranszferáz enzim közreműködésével. A kísérletben tobozmirigy eredetű szövettenyészeteken különböző GnRH koncentráció mellett ezen enzim koncentrációja nem mutatott szignifikáns változást a kontrollhoz képest, ezzel bizonyítva, hogy a melatonin bioszintézisét nem befolyásolja a gonadotropin stimuláló faktor, csupán a leadását (Itoh és mtsai, 2003).

A hypofizeális hormonok hatása:

A köztudatban inkább a corpus pineale hatása ismert a hipofízis elülső lebenyében, az adenohipofízisben termelődő gonadotropinokra (LH, FSH, PRL), nem pedig fordítva. Ilyen hatás például a szezonálisan ivarzó állatokban a nemi ciklus fajtól függő serkenetése vagy gátlása. A luteinizáló hormon (LH) befolyásolja a melatonin kiválasztást a tobozmirigyből. Ezt a hatást az LH/CG (choriogonadotropin) receptoron fejti ki, mivel a CG-nek hasonló hatása van, mint az LH-nak. Ennek a receptornak a lehetséges jelenlétét nőstény patkány tobozmirigyen vizsgálták reverz transzkriptáz-polimeráz láncreakció segítségével (rt-PCR). E vizsgálat bebizonyította, hogy valóban expresszálódik az LH/CG receptor mRNS-e. A Western blotting kimutatta, hogy a tobozmirigy, akárcsak a petefészek, 80kDa-os receptorfehérjét tartalmaz. Immunhisztokémiai vizsgálatok alátámasztották, hogy az LH/CG receptor ugyanazon sejtekben lokalizálódik mint az arilalkilamin n acetil transzferáz és a szerotonin. Megállapítottuk továbbá, hogy a receptorfehérje szintje szignifikánsan változik az ivarzási ciklus során (legalacsonyabb a korai metösztruszban) (Itoh és mtsai, 2006). Egyéb gonadotropinok, illetve gonadális szteroidok bizonyítottan módosítani képesek a melatonin szekrécióját. Immunhisztokémiával sikerült ezen faktorok (LH, FSH, ösztrogén és androgének) receptorait lokalizálni humán epifízisben. A gonadotropin receptorok jelentős szezonális eltérést mutattak ki. Egészen pontosan télen nagyobb mennyiségben vannak jelen, mint a nyári időszakban. Ezen felül az FSH nagymértékű nappali-éjszakai fluktuációt is mutat, éjszaka magasabb értékkel. Az androgén és ösztrogén receptorok szintén jelen vannak minden egyes vizsgált mintában, ám ezek expressziója nem prezentál szezonális vagy nappali-éjjeli eltérést. Klinikai szempontból ezen eredmény azért releváns, mivel tesztoszteron beadása során normalizálódott a kóros melatonin szekréció hypogonadális férfi betegekben (Luboshitzky és Lavie, 1997).

Perifériás hormonok hatása:

Glutaurin

A mellékpajzsmirigy is hatást gyakorol a corpus pineale működésére, ezt a hatást a nemrégiben felfedezett glutaurin hormonon keresztül. Ez a molekula egy dipeptid, mely a taurin amino csoportjának és az L-glutaminsav karboxil csoportjának kondenzációjával jön létre (2.ábra). 1980-ban mutatták ki először a mellékpajzsmirigyben, majd később emlősök agyában is. Szerepe van egér metabolitként, emlős metabolitként, humán metabolitként, görcsoldóként szorongásoldó gyógyszerként és hormonként. Számunkra, mint hormon jelentős. A pinealocytákban fokozza a mitokondriumok aggregációját és az ezt követő degenerációját patkány kísérleti modellben. Ezen kívül stimulálja az autofágiát (sejtes önemésztés) feltehetően az általános lizoszóma aktiváló hatása révén (Feuer és mtsai, 1980).

Tiroxin

A melllékpajzsmirigy mellett a pajzsmirigy hormonjai is szabályozhatják az epifízis ciklikus melatonin szekrécióját. Erről tanúskodik az a felfedezés melyben szíriai aranyhörcsögök és albínó patkányok vizsgálata során az egyik csoportnak tiroxin implantátumot helyeztek be, a másik csoportban pedig tireoidektómiát hajtottak végre két héttel a vizsgálat előtt. Váratlan eredmény született, mely szerint mindkét esetben csökkent a pineális (tobozmirigybeli) melatonin szint. Ennek a szintbeli esésnek az oka még nem ismert, bár az enzimek koncentrációjában (N-acetil-transzferáz, hidroxi-indol-O-metiltranszferáz) jelentős eltérés volt tapasztalható. Az adatok azt sugallják, hogy a pajzsmirigyhormon-szint változás növeli az éjszakai melatonin leadást és ennek a következménye a pineális hormonszint csökkenés (Champney és mtsai, 1985).

Inzulin

Egyre több tanulmány tárja fel a melatonin összetett szerepét a különféle élettani folyamatok befolyásolásában, beleértve az inzulin szekréciójának és hatásának a modulálását. Ezzel szemben kevéssé feltárt az inzulin visszahatása a melatonin szintézisre. Ezen kevés kutatás, mely erre irányul felfedte, hogy igenis az inzulin stimulálja a noradrenalin (NE) által közvetített melatonin szintézist. Ex vivo inkubált tobozmirigyek vizsgálata során kiderült, hogy az inzulin továbbá az triptofán hidroxiláz (TPOH) aktivitását is fokozza, illetve amint az ex vivo inkubált tobozmirigyeket szinkronizáltuk (12 órás NE stimuláció, majd 12 órás inkubáció NE hiányában) fokozta az aril-alkilamin-n-acetiltranszferáz (AANAT) aktivitását is. Azonban nem volt semmilyen hatása a hidroxiindol-o-metiltranszferáz (HIOMT) aktivitására és nem befolyásolta az AANAT, TPOH, vagy HIOMT génexpresszióját. Azt a következtetést vonhatjuk le ezek alapján, hogy az inzulin kizárólag poszttranszkripciós események révén potencírozza az NE által közvetített melatonin szintézist tenyésztett patkány tobozmirigyben (Garcia és mtsai, 2008). Ennek pontos molekuláris hátterét vizsgálták különféle módszerekkel. Ilyen például a nagy teljesítményű folyadékkromatográfia (HPLC- high performance liquid cromatography) a melatonin tartalom vizsgálatára, radiometria az AANAT aktivitásának mérésére, immunblott és immunprecipitációs technika az ISP (inzulin jelátviteli útvonal) fehérjék expressziójának meghatározására. Egyes időzített immunstimulációkban az inzulin a melatoninszintézis csökkenését is elősegítette, kettős hatását mutatva ki a tenyésztett tobozmirigyekben. Ennek jelentősége abban áll, hogy valódi kapcsolatra derült fény az inzulin mediált és a NE mediált melatonin szintézis között (Garcia és mtsai, 2010). Továbbá megfigyelték az inzulin által szabályozott aminopeptidáz receptor (IRAP) jelenlétét a tobozmirigyen, melyen keresztül a RAS (renin angiotenzin rendszer) részeként az angiotenzin IV hat. Ezen hatást in vitro izolált pinealociták segítségével vizsgálták az alábbi módszerekkel: Western blottal és fluorimetriával figyelték meg az IRAP fehérje expresszióját, HPLC-vel a melatonin szintjét, konfokális mikroszkóppal a kalciumtartalmat, immunoassay-vel pedig a cAMP szintjét elemzték. Az angiotenzin IV szignifikánsan növelte a NE által kiváltott melatonin szintézist, hasonló mértékben, mint az angiotenzin II. Emellett gátolta az IRAP aktivitását. A kísérletekből az derült ki, hogy a pinealociták ezt az angiotenzin IV hatást az intracelluláris kalciumtartalom növekedése révén közvetítik, de nem a cAMP-n keresztül (Abrahao és mtsai, 2019).

Tesztoszteron-propionát, ösztradiol-benzoát

Kevésbé ismert faktorai a toboztestnek az arginin vazotocin (AVT) és a mesotocin (MT), melyeket legnagyobb mértékben egyébként a neurohypofízis termel. Az AVT homológja az arginin vazopresszinnek, a MT pedig az oxytocin homológja, melyek megtalálhatók minden gerinces nem emlősben. Tesztoszteron-propionáttal (TP) vagy ösztradiol- benzoáttal (EB) kezelt itáliai fehér tyúkokban, kakasokban és kappanokban (kasztrált hímekben) tobozmirigy eredetű AVT és MT szintet mértek. A kísérleti madarak megvilágítása egy 14 órás világos és egy 10 órás sötét intervallumból állt, melyet természetes és mesterséges fény egyaránt biztosítottak. Mind az AVT, mind az MT kimutatható volt az összes csirke tobozmirigyében, ám sem a nemnek, sem a kezelésnek nem volt számottevő hatása a pinealis MT-re. A nőstények esetében az AVT pinealis szintje hozzávetőlegesen négyszer több volt, mint a hímekben, függetlenül a kezelésüktől, ugyanis hímekben a kezelésnek nem volt hatása a tobozmirigy AVT szintjére (Robinzon és mtsai, 1990).

Tesztoszteron és ösztrogén

A corpus pinealéban nemi eltérések a patkányokban is megfigyelhetőek, méghozzá az androgén receptorok jelenlétében. Kísérletben vizsgálták a tesztoszteron metabolizmusát és kötődését hím és nőstény patkányok agyában. A kutatók arra kerestek magyarázatot, hogy mi állhat a nőstények androgén érzéketlenségének hátterében. A tesztoszteron intraperitoneális beadása után több agyi régióból visszanyert metabolitokat vizsgálva jelentős nemi eltéréseket mutattak ki. Mind in vivo, mind in vitro kísérletek a tesztoszteron nagy affinitású kis kapacitású kötőhelyeinek jelenlétét mutatták ki a hím patkányok tobozmirigyében, míg nőstény egyedek agyában nem találták meg ezen jellegű szteroid kötő fehérjéket (Gustafsson és mtsai, 1976). További nemek közötti különbség figyelhető meg patkányokban a melatonin és a tesztoszteron szintje között: nőstényekben hiányzik a hímekben megfigyelhető cirkanuális összefüggés Kononenko és Hnatiuk, 2017). A tesztoszteron nem csupán az epifízis melatonin szekréciójára van hatással, hanem annak sejtszintű tulajdonságaira is. Hat egércsoportot vizsgáltunk, amelyeket különböző kezeléseknek vetettünk alá: kasztrált és kontroll egereket kezeltünk tesztoszteron-propionáttal. Elektronmikroszkóppal vizsgálták a kísérleti alanyok pinealocitáiban található vezikulák, lizoszómák, lipidcseppek számát, valamint a tobozmirigy komponenseinek frakcionált térfogatát. Ebben a kísérletben a tesztoszteronnal kezelt egerekben a vezikulák számának és a frakcionált térfogatának csökkenését, valamint a lizoszómák és lipidcseppek frakcionált térfogatának növekedését figyelhettük meg (Redins és mtsai, 1999). Kasztrált egerekben a lizoszómák számának csökkenését és a vezikulák számának és frakcionált térfogatának növekedését figyelhettük meg. A kasztrálás patkányokban is jelentős változásokat indukál, ugyanis a kasztráció után 24-72 órával a glandula pineale sejtjeiben a HIOMT aktivitása jelentősen lecsökkent. Tesztoszteron-propionát kis mennyiségű adagolása azonban serkenteni képes ezen enzim működését, míg nagyobb dózisban ugyanez a szteroid gyógyszer szignifikánsan gátolja azt. Ezzel egy időben noradrenalin-hidroklorid adagolása megfordította a TP hatását. A tobozmirigy HIOMT aktivitásának tesztoszteron által kiváltott változásai arra utalnak, hogy a tobozmirigy az androgének célszerve lehet (Nagle és mtsai, 1974) . Egyes felvetések szerint az ösztrogén gátolja a melatonin termelést in vitro, de nem in vivo. Ahogyan az ösztrogén, úgy a melatonin szintje is változik a csirkékben az életkortól függően. Tojó tyúkokban a melatonin szintje minimális szintre csökken, viszont a vérszérum vaskoncentrációja maximális szintet ér el. Ez arra enged következtetni, hogy az ösztrogén hatására felszabaduló vas gátolja a melatonin szekrécióját a csirke tobozmirigyéből (Pablos és mtsai, 1993).

Szteroidok

A szteroid adagolás melatonin szekrécióra gyakorolt hatásai vita tárgyát képezik a kutatók között. Számos felvetés és kísérlet irányult a kortikoszteron, dezoxikortikoszteron és dexametazon közvetlen hatásának vizsgálatára, illetve annak cirkadián ritmustól való függésére. A kortikoszteron és a dexametazon magas koncentrációja szignifikáns gátló hatást fejtett ki a melatonintermelésben a cirkadián stádiumtól függetlenül, míg alacsonyabb koncentráció esetén egyik szteroid sem befolyásolta a melatonintermelést. Ezen kívül a dezoxikortikoszteron sem farmakológiai, sem fiziológiai koncentrációja nem volt jelentős hatással a tobozmirigy melatonintermelésére (Zhao és Touitou, 1993). Egyéb analízisek irányultak céltudatosan a dexametazon befolyásoló hatására. Egy csoport szakember vizsgálatának a célja az volt, hogy elemezze a glükokortikoid dexametazonnal végzett akut és tartós in vivo kezelés hatását az AANAT aktivitás éjszakai növekedésére a csirke tobozmirigyében. Az akut kísérletekben a dexametazonnal injektált csirkéket 2 óra elteltével, míg a hosszantartó kísérletekben 7 napon keresztül naponta egyszer adták a glükokortikoidot, majd az utolsó injekció után 26-32 óra elteltével leölték a kezelt madarakat. A dexametazon akut beadása nem befolyásolta az AANAT aktivitását, míg ugyanezen glükokortikoid gyógyszer tartós adása szignifikánsan növelte azt. Feltételezhető, hogy az állatok hosszan tartó dexametazonos kezelése csökkenti a ritmikus melatonintermelés amplitúdóját, amely jelenség befolyásolhatja az e hormon által szabályozott kronobiológiai folyamatokat (Zawilska és Sadowska, 2002).

Egyéb faktorok hatása:

EGF, IGF-1 és FGF-1

A tobozmirigyre változásaira nem csak hormonok, hanem hormonszerű faktorok is hatással lehetnek. Változások alatt nem csupán hormontermelésbeli, hanem fejlődéstani eltérések is értendők. EGF, IGF-1 és FGF-1 is ilyen befolyással bír. Korábbi sejttenyésztési vizsgálatokkal bizonyították, hogy az embrionális madár tobozmirigysejtek hosszú ideig képesek megtartani differenciálódási képességüket, bár keveset tudunk a sorsuk meghatározásában szerepet játszó mechanizmusokról. További kísérletek eredményei azt mutatták, hogy a növekedési faktorok fontos szabályozó jelzések a tobozmirigysejtek differenciálódásához, és arra utalnak, hogy szerepet játszanak a tobozmirigy sorsának meghatározásában (Araki és mtsai, 2007).

RGS2

Az RGS2, mint jelátvivő fehérje szerepét tárták fel nemrégiben. Szimpatikus hatásra, noradrenalin közvetítésével melatonin szekréció indul meg a pinealocitákban. Ezt a jelet a G-proteinhez kapcsolt adrenerg receptorokon keresztül továbbítják. Itt azt figyelték meg, hogy a RGS2 (G-protein signaling 2) regulátorfehérjének mennyisége az éjszaka folyamán nőtt, és ez a megnövekedett mennyiség negatív visszacsatolással gátolja a további melatonin szintézist, tehát a RGS2 napi rendszerességgel negatívan befolyásolja a melatonintermelést (Matsuo és mtsai, 2013).

Kalcium

Mindezen faktorok mellett a kalcium szerepe nem teljesen tisztázott, viszont bizonyítottan jelen van. Egyelőre arra a megállapításra jutottak, hogy extracelluláris forrásból származó kalcium bevitel elsődleges mechanizmus a melatonin szintézis aktiválásában, csirke tobozmirigyben (Pablos és mtsai, 1996).

Fuzásrsav (gombatoxin)

A tobozmirigy működését képesek befolyásolni más organizmusok által megtermelt metabolitok is. Ilyen anyagok közé tartozik a fuzársav is, melyet a fonalas gombákhoz, a Fusarium nemzetségbe tartozó gomba termel. Leggyakrabban a kukoricát és egyéb mezőgazdasági árukat képes megfertőzni, ezért volt fontos vizsgálni ennek a molekulának a tobozmirigyre gyakorolt hatását, mivel takarmánnyal könnyen hozzá tudnak így jutni. Sötétben fuzársavat adtak be az állatoknak és 5 órával a kezelést követően megvizsgálták a kiváltott reakciót. Arra a megállapításra jutottak, hogy a pineális dopamin (DA) és norepinefrin (NE), szerotonin és két metabolitjának (5-hidroxi-indolecetsav és 5-hidroxi-triptofol) szintje lecsökkent, viszont ezzel szemben az N-acetilszerotonin (NAc5HT) szintje növekedést mutatott. Az emelkedett Nac5HT összhangban van a csökkent pineális szerotoninnal és a megnövekedett DA-val, ill. támogatja az 5HT NAc5HT-vé történő átalakulásáért felelős enzim dopaminerg stimuláló aktivitását. Még nem teljesen tisztázott a fuzársav összes hatása az agyra és nem is irányul rá nagy hangsúly a kutatók körében, de ebből a kísérletből arra következtethetünk, hogy megváltoztatja az agy és a tobozmirigy neurotranszmittereit. Ez hozzájárulhat a Fusariummal szennyezett takarmányok toxikus hatásaihoz. Az egyik irányított kutatás azt is kimutatta immunszorbens vizsgálattal, hogy a fuzársav növelte a melatotnin szintet (Porter és mtsai, 1995); (Rimando és Porter, 1995) .

Metionin

A szervezetünkben természetes körülmények között is megtalálható metionin befolyásolja a tobozmirigy működését. A kísérletet felnőtt hím Wistar patkányokon végezték el. A metionin stimulálta a hidroxi-indolok O-metilációját és hozzájárult az éjszakai melatonin csúcs kialakításához. A metionin részt vesz a napi ritmus fenntartásában azáltal, hogy szabályozza az indolok biokémiai átalakulását a pinealocitákban (Bondarenko, 2004).

Környezeti hatások:

Pusztán környezeti tényezők is modulálhatják a corpus pineale biológiai produkcióját. Mivel a tobozmirigy az itáliai tyúkokban egy lényeges photo-endokrin szerv, a megvilágítás mennyisége és minősége létfontosságú. Egy tanulmányban a monochromatikus zöld fénnyel megvilágított itáliai tyúkok tojásainak kelési idejét elemezték. Két kísérleti csoportra osztották a vizsgálni kívánt tojásokat. Az egyik csoportot 12 órán át természetes fényben világították meg, majd 12 órán át sötétben, monokromatikus zöld fény mellett. A másik csoportot 24 órás sötétben tartották. A zöld fényben tartott tojások kelési ideje lerövidült anélkül, hogy rontotta volna a keltetési teljesítményt. Ez alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a tobozmirigy kulcsfontosságú szerve lehet az embrió fejlődésének, melyet a melatotnin fokozott szekréciója támaszt alá. Ezzel egyidejűleg a fénystimuláció serkentette a hepatocita proliferációt ezzel együtt az IGF-1 szekrécióját is (Wang és mtsai, 2021).

Irodalomjegyzék:

Abrahão MV, Dos Santos NFT, Kuwabara WMT, do Amaral FG, do Carmo Buonfiglio D, Peres R, Vendrame RFA, Flávio da Silveira P, Cipolla-Neto J, Baltatu OC, Afeche SC (2019): Identification of insulin-regulated aminopeptidase (IRAP) in the rat pineal gland and the modulation of melatonin synthesis by angiotensin IV. Brain Res 1704: 40–46 https://doi.org/10.1016/j.brainres.2018.09.015

Araki M, Suzuki H, Layer P (2007): Differential enhancement of neural and photoreceptor cell differentiation of cultured pineal cells by FGF-1, IGF-1, and EGF. Dev Neurobiol 67: (12) 1641–1654 https://doi.org/10.1002/dneu.20534

Bondarenko LA (2004): Role of methionine in nocturnal melatonin peak in the pineal gland. Bull Exp Biol Med 137: 431–432 https://doi.org/10.1023/b:bebm.0000038144.51076.07

Champney TH, Webb SM, Richardson BA, Reiter RJ (1985): Hormonal modulation of cyclic melatonin production in the pineal gland of rats and Syrian hamsters: effects of thyroidectomy or thyroxine implant. Chronobiol Int 2: (3) 177–183 https://doi.org/10.3109/07420528509055557

Feuer L, Madarász B, Sudár F, Csaba G (1980): Effect of glutaurine on the pineal gland of the rat. 28: (3) 233-42 https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/7446224/

Garcia RAP, Afeche SC, Scialfa JH, do Amaral FG, dos Santos SHJ, Lima FB, Young ME, Cipolla-Neto J (2008): Insulin modulates norepinephrine-mediated melatonin synthesis in cultured rat pineal gland. Life Sci 82: (1-2) 108–114 https://doi.org/10.1016/j.lfs.2007.10.016

Gustafsson JA, Pousette A, Svensson E (1976): Sex-specific occurrence of androgen receptors in rat brain. The Journal of biological chemistry 251: (13) 4047-54 https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/180014/

Kononenko N, Hnatiuk V (2017): The study of the circannual relationship between the activity of the epiphysis and gonads in rats of different sex and age. Malays J Pathol 39: (1) 39–45 https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/28413204/

Luboshitzky R, Dharan M, Goldman D, Herer P, Hiss Y, Lavie P (1997): Seasonal Variation of Gonadotropins and Gonadal Steroids Receptors in the Human Pineal Gland. Brain Research Bulletin 44: (6) 665–670 https://doi.org/10.1016/S0361-9230(97)00106-8

Masanori TI, Takeshi H, Noriyuki T, Bunpei I (2006): Expression of luteinizing hormone/chorionic gonadotropin receptor in the rat pineal gland. Journal of Pineal Research 41: (1) 35-41 https://onlinelibrary.wiley.com/doi/full/10.1111/j.1600-079X.2006.00329.x?casa_token=W0V9OxS-DKwAAAAA%3Ad66KKQDP7pGjMeYZnr-HXIYDEIC6ZOLLOpOiX1-qR046V5L-usyRttKYmfmVl7pZSDtLfqZgi6EUTNTELA

Matsuo M, Coon SL, Klein DC (2013): RGS2 is a feedback inhibitor of melatonin production in the pineal gland. FEBS Letters 587: (9) 1392–1398 https://doi.org/10.1016/j.febslet.2013.03.016

Nagle CA, Cardinali DP, Rosner JM (1974): Effects of Castration and Testosterone Administration on Pineal and Retinal Hydroxyindole-O-Methyl Transferases of Male Rats. NEN 14: (1) 14–23 https://doi.org/10.1159/000122241

Pablos MI, Agapito MT, Gutierrez-Baraja R, Reiter RJ, Recio JM (1996): Effect of calcium on melatonin secretion in chick pineal gland I. Neurosci Lett 217: (2-3) 161–164 https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/8916097/

Pablos MI, Agapito MT, Recio JM, Pérez-Gallardo L, Córdova MD, Mori JO (1993): Effect of iron and estrogen on melatonin secretion by the chicken pineal gland. Neurosci Lett 159: (1-2) 211–214 https://doi.org/10.1016/0304-3940(93)90836-a

Peliciari-Garcia RA, Marçal AC, Silva JA, Carmo-Buonfiglio D, Amaral FG, Afeche SC, Cipolla-Neto J, Carvalho CRO (2010): Insulin temporal sensitivity and its signaling pathway in the rat pineal gland. Life Sci 87: (5-6) 169–174 https://doi.org/10.1016/j.lfs.2010.06.005

Porter JK, Bacon CW, Wray EM, Hagler Jr WM (1995): Fusaric acid in Fusarium moniliforme cultures, corn, and feeds toxic to livestock and the neurochemical effects in the brain and pineal gland of rats. Nat Toxins 3: (2) 91- 100 https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/7542129/

Redins CA, Novaes JC, Torres KB (1999): The effects of testosterone on the mice pinealocytes: a quantitative study. Tissue and Cell 31: (2) 233–239. https://doi.org/10.1054/tice.1999.0010

Rimando AM, Porter JK (1995): Effects of Fusarium Mycotoxins on Levels os Serotonin, Melatonin, and 5-Hydroxytryptophan in pineal cell cultures. Advances in Experimental Medicine and Biology 467: 425-431 https://link.springer.com/chapter/10.1007/978-1-4615-4709-9_54

Robinzon B, Sayag N, Koike TI, Kinzler SL, Neldon HL (1990): Effects of sex and gonadal steroids on arginine vasotocin and mesotocin in the pineal gland and neurohypophysis of White Leghorn fowls. Br Poult Sci 31: (4) 843–849 https://doi.org/10.1080/00071669008417315

Wang P, Sun Y, Li Y, Fan J, Zong Y, Isa AM, Shi L, Wang Y, Ni A, Ge P, Jiang L, Bian S, Ma H, Yuan Z, Liu X, Chen J (2021): Monochromatic green light stimulation during incubation shortened the hatching time via pineal function in White Leghorn eggs. J Anim Sci Biotechnol 12: (17) https://doi.org/10.1186/s40104-020-00539-x

Zawilska JB, Sadowska M (2002): Prolonged treatment with glucocorticoid dexamethasone suppresses melatonin production by the chick pineal gland and retina. Pol J Pharmacol 54: (1) 61–66 https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/12020045/

Zhao Z-Y, Touitou Y (1993): Kinetic changes of melatonin release in rat pineal perifusions at different circadian stages. Effects of corticosteroids. European Journal of Endocrinology 129: (1) 81–88. https://doi.org/10.1530/acta.0.1290081

Ábrajegyzék:

1.ábra: Ismeretlen szerző https://teachmeanatomy.info/neuroanatomy/structures/pineal-gland/

2.ábra: Saját munka